Magyar Nyelvőr – 80. évfolyam – 1956.

Herczeg Gyula: A nominális stílus a magyarban

nek külső, belső tulajdonságait, ruházatát stb. tartalmazták. Az utolsó két példa már más lehetőségek létezését is sejteti: ui. a központi főnevet követő nominális szintagmák a megszokott tartalmakon túlmenően nem tulajdon­ságokat, hanem aktivitásokat, cselekményeket tartalmaztak, nominális for­mában. Személyneveken kívül sokkal kisebb számban vannak olyan esetek, melyekben az irányító főnév köznév, valamely tárgy neve. Ilyenkor a nomi­nális szintagmák a szóban forgó tárgy tulajdonságait igyekeznek részletezni. A tárgyközpontú főnevek közt leggyakrabban lakás, szoba szerepel és a rá következő nominális szintagmák azt jelzik , milyen a lakás vagy szoba berendezése, milyen bútorok, szőnyegek, berendezési tárgyak találhatók benne. Az atelier falait vérvörös posztó fedi, amely azonban alig lát­szik a ráakasztott tárgyaktól. Tőrök, képek, szövetek, szőnyegek, a zon­gorán kissé túl egy hangyász bőre, koponyák, japán álarcok, ritka legyezők, régi pergamenek, a sátor túlsó oldalán egy diadaljelvényektől megrakott pamoplie, legtetején Brazilia zászlajával (Justh Zsigmond Naplója, 1941. 47). Idébb bérház épült, Rakonca legelső bérháza, két emelet, nagy modern ablakok (Babits Mihály : Kártyavár. 1923. 264). Előre sietett, de csaknem negyedóra is betelt, míg végre kitárta az ajtót. Vén bútorok, vedlett fekete bőrszékek, régi sublót, régi alabástrom­lábú óra: a falon elhalványult Daguerrotype fényképek, csupa attilás magyar és csupa krinolinos asszony; régidivatú ágy a sarokban (Gár­donyi Géza : Öreg tekintetes. 1916. 67). Ő zongoraleckéket adott, — sokat, igaz, — de azért otthon volt egy kicsi szobája, pianino, könyvek, — és a kislány huga minden nap friss virágot tett a vázába (Kaffka Margit : Csendes válságok. 1909. 97—8). A bútorzat régimódi úriszobáé volt, plüs karszékek, kissé sablo­nos íróasztal (Babits Mihály : Timár Virgil fia. 1922. 11). Körülnézhettem a szobájában, amely egészen konvencionálisan bútorozott nagy szoba volt. Bordó függönyök, nagy támlás kanapé, fényezett ágy és asztal. A falat, amennyire a kis vörösernyős lámpa látni engedte, sötétszínű tapéta borította" (Csáth Géza: A vörös-Eszti. Száz magyarok könyvei 1, 68).­­) Van arra is példánk, hogy az intérieur leírásához személyek tulajdon­ságai is kapcsolódnak. Naplóstílusra jellemző ez a stiláris fogás, amikor is rövid idő alatt a lehető legtöbbet akarjuk elmondani, a lehető legtömörebben akarunk jellemezni. Ismertetendő idézetünkben a szalon külsőségeiről egész természetesen ugrik a figyelő szem a jelenlevő személyekre. A tárgyak mintegy megelevenednek, és élettel tölti ki őket a jelenlevő ember. A követségről madame Blest—Gana-hoz. Párisi Rastacouére salon . . . Igen sok és kiváló színek a szalonban, rózsaszínű és halványkék lámpák. Hamis utánzott, rococo bútorok. Chipre és opoponaxtól telített atmoszféra. Halvány színekbe öltöztetett házikisasszonyok á la Chaplin

Next