Magyar Nyelvőr – 90. évfolyam – 1966.
Horváth Mária: Benkő László: A szépirodalmi sítlus elemzése
a Veres Péter szóösszetételeit vizsgáló rész. Benkő nyelvtani, majd jelentéstani és stilisztikai nézőpontból elemzi az író jellegzetes összetételeit; csoportokba foglalja a régibb, majd az újabb műveiben jelentkező típusokat. Ebben az utóbbi csoportban szép számmal akadnak hapaxok, egyszeri, alkalmi összetételek. Kár, hogy arra nem kapunk feleletet a sok értékes gondolat és ötlet közepette, hogy mi teszi ezeket az összetételeket annyira sajátossá, felismerhetővé, jellegzetesen Veres Péter alkotásaivá, mert ezt a kérdést a fokozott expresszivitás hangsúlyozása még nem oldja meg. Érdekes, külön tanulmányba kívánkozó megfigyelések, ötletek sorakoznak a Veres Péter névadását vizsgáló fejezetben: az író életművének, sőt világképének értékes adalékai, elemei rakódnak össze a műveiben használt személy-, állat- és földrajzi nevekből, valamint a hozzájuk fűzött megjegyzéseiből. Újra nyelvtani szempontok érvényesülnek az írótól használt szófajtákat elemző fejezetben (itt tárgyalja egyébként a felbukkanó ragozási , jelezési kérdéseket is). A tárgyaltak sorából főként az ige kérdésköre emelkedik ki. Úgy vélem azonban, hogy az itt érintett kérdések egy része máshol (például a szóképek vagy a szókincs tárgyalásakor) is helyet kaphatott volna. Talán elhagyhatta volna a szerző a nyelvtani természetű kiegészítő magyarázatok egy részét is. Ez a fejezet egyébként gazdag anyagra épül, s a stilisztikai vizsgálatok újabb lehetőségeinek szép példáit adja: nyelvtani jellegű stilisztika inkább. " A Veres Péter szóképeit számba vevő megállapításait a következőkkel zárja Benkő László: ,,szóképei nem hordoznak magukban olyan jellegzetes írói sajátságokat, amelyek a szóképeket az író stílusára eminentet jellemző elemekké avatnák" (77). Anyaggazdagság tükröződik a szókapcsolatokat és halmozásokat tárgyaló fejezetekből. Kiemelkedően érdekes az állatokhoz fűződő hasonlatok felsorakoztatása, valamint az író hasonlatainak szerkezeti rendszerezése (84). Tanulságok szempontjából a leggazdagabb a Veres Péter mondatszerkezeteit elemző fejezet. Az egyszerű, majd az összetett mondatok felhasznált típusait vizsgálva jut el a Veres Péter sajátos, magyarázó-kifejtő és az élő beszéd bonyolult kapcsolatait tükröző mondattípusaihoz. Az élőbeszédhez való közelítése alapján keresi meg Benkő Veres Péter helyét a magyar irodalomban. Elődei: a népköltészet névtelenjei, valamint Petőfi és Arany; újabb íróink közül Tömörkény, Móra, továbbá Móricz nyomdokait követi Veres Péter. Benkőnek ezt a megállapítását gazdag anyagon végzett gondos elemzés, szerkezetbeli hasonlítások sora előzte meg. — Ennek a kiemelkedően szép fejezetnek néhány megállapítása azonban — véleményem szerint — túlságosan általánosít, leegyszerűsíti az író és az egyéni stílus összefüggéseit: „Ha igaz az, hogy a stílust éppen az író lelkében végbemenő érzelmi hullámzások, illetve ezeknek a külső adottságokhoz való viszonya szabályozza, akkor az írónak alakjaival való azonosulása, mi több, a mindenkori történelmi-társadalmi helyzethez való viszonya is — így vagy amúgy, többé vagy kevésbé, szembeszökően vagy alig észrevehetően — de mindenképpen visszavetítődik a stílus konkrét nyelvi megnyilvánulásaiban, nem utolsósorban a mondatszerkesztési formákban is" (105). — Az író egyénisége természetesen meghatározott értékű, s a számos stílusalakító tényező közül a legfontosabb szerepe van, de nem az egyetlen „szabályozó". Ha számolunk is — természetesen — az író számára fontos történelmi és más tényezőkkel, körülményekkel, a mondatszerkesztési formák alakulása azonban jóval bonyolultabb annál, mint hogy közvetlen visszavetítődést várhatnánk. Mert hiszen ezek szerint a „nép nyelvén szólás" esetleg stílusalakító, sőt egységesítő tényező lehetne. De az élőbeszédet nemcsak egy úton-módon lehet megközelíteni. Veres Péter mondatszerkezetei fellazultak, „oldalhajtások" burjánzanak, indák lengik körül a fő mondanivaló hordozóit, sajátos ritmust kapnak az ismétlődő, váltakozó részek (mindezt Benkő László sokkal részletesebben kifejti), de azért ma sem ír így minden író. Csak három nevet említek, de számosat sorolhatnék: Illés Endre ma is olyan tömör, hűvösen elegáns mondatokat ír, mint korábbi