Magyar Nyelvőr – 107. évfolyam – 1983.
Kodály Zoltán születésének 100. évfordulójára
KODÁLY ZOLTÁN SZÜLETÉSÉNEK 100. ÉVFORDULÓJÁRA I. A nyelvművelő Kodály Zoltán 1. Kodály születésének századik évfordulója alkalmával megjelenő írások között ez a cikk azt a szerény célt tűzte ki maga elé, hogy kevés tudománytörténeti háttérrel megmutassa; a nagy zeneszerző, zenetudós, népzenekutató, népnevelő a magyar nyelvművelők táborában is jelentős helyet foglal el. Kodály arról is szólt, hogy „szorgos kezek összehordtak minden babszemet, amit az élet útján elhullattam" (Visszatekintés 1974. Bevezető). Kodály életművében nem minősíthetők „babszemeknek" azok a megjegyzések, cikkek és beszédek, amelyek — ha sokszor csak műhelyforgácsként is — azt tanúsítják, hogy Kodály nyelvművelő, sőt nyelvészeti tevékenysége egész életművének szerves alkotórésze. Nyelvszociológiai jellegű írásaiban annak is hangot adott, hogy a nyelvművelés nemcsak nyelvi, nyelvészeti feladatvállalás, hanem fontos társadalmi kérdés is. ő volt az első, aki a legkövetkezetesebben fogalmazta meg, hogy az élőszó, a beszéd védelme, ápolása és művelése is nyelvművelés. Az írásos közlemények védelme és jobbítása általában elsődlegesebb feladata volt a magyar nyelvészeti és nyelvművelő szakirodalomnak (Részletesebben 1. Bakos: A szép magyar beszéd. A magyar beszédművelés és beszédnevelés fejlődéstörténete. Eger, 1957.). 2. Kodály egész életműve a nyelvészeknek és a nyelvművelő munka gyakorlati feladatait vállaló szakembereknek abban is példamutató, hogy írásműveltsége párosult igényes beszédműveltségével. A magyar zenei anyanyelvért vállalt munkájának szerves része, illetőleg folytatása a hangzó beszéd, az akusztikai igényesség, a fonetikai, a beszédtechnikai műveltség megszerzéséért vállalt harca is. Szabolcsi Bence méltán írhatta róla: ,,A magyar nyelv zenész-felfedezője is volt, egész népünket el akarta vezetni a magyar szó s a magyar mondat természetes szívérzéséhez, a ritmushoz és melódiához, mely életet önt a szóba" (Emlékkönyv K. Z. 75. születésnapjára 19). Valóban nemcsak a „hangzó, éneklő Magyarország mindenese" volt, hanem sokszínű anyanyelvünk tiszta hangzásáért, zenei sajátságaiért s zenei elemeinek tudatossá tételéért is küzdő művész és tudós nyelvművelő. 3. Kodály azt vallotta, hogy a „nyelvművelés kertészkedés" (Nyr. 79: 281), de a jó kertész nemcsak gyomokat írt, hanem szakszerűen ápolja, neveli az életre való veteményeket, a fákat és virágokat. Ezt a munkát tudatosan végezte akkor, amikor szaktudásának megfelelően elsősorban a beszéd zenei oldalának vizsgálatát, ápolását helyezte előtérbe. Meg is okolta, miért: mert a beszéd zenei oldala „csak olyan jellemző tulajdonsága minden