Magyar Nyelvőr – 110. évfolyam – 1986.

Horváth Mária: A Napló dicsérete

igazságtalan írását (Németh G. Béla: Szemközt egy legendával. Justh Zsig­mond epikája. Új írás, 1981/6: 87-93). Már hosszabb idő óta foglalkoztat a századvég sokszínű világa, szerte­ágazó, sőt „indázó" művészeti irányzataival, stílusáramlataival, a korabeli élet és a művészetek kölcsönhatásaival. Amikor az említett tanulmányt olvastam, saját megírandó cikkemnek valami ilyesféle címet próbáltam adni: „Védőbeszéd", vagy: „A Napló védelmében". Ahogy haladtam az anyag össze­gyűjtésében, a szakirodalom tanulmányozásában, hamarosan rájöttem arra, hogy Justh Naplója nem szorul az é­n védelmemre: értő és érző olvasója előtt feltárja kincseit (ahogy felmutatta Halász Gábor, Rónay György, Dió­szegi András és mások számára is). Ezért módosítottam hát írásom címét. Lehet, hogy a „dicséret" patetikusnak tetszik, de vállalom, bár tudom, ez a mű alapos, elmélyül nyelvi-stilisztikai vizsgálódást igényelne, az pedig szét­feszítené egy folyóiratcikk kereteit. I. A Napló felbukkanása. Justh Zsigmond Naplója 1939-ben került az Országos Széchényi Könyvtár tulajdonába dr. Justh János Arad megyei földbirtokos, az író unokaöccse révén. Halász Gábor eőször a Magyar Könyvszemlében adott hírt a Naplóról (MKsz. 1939. 159—64. Justh Zsigmond ismeretlen naplói és más kéziratai. A Széchényi Könyvtár új szerzeménye), majd két értékes tanulmányával és gazdag jegyzetanyaggal együtt meg is jelentette. „Nyomatott a könyvnyomtatás 500-ik évében" — olvashatjuk a címlapon. Ezt a megjelölést a bibliográfiák az 1941-es évvel oldották fel; csupán Szávai János munkájában találkoztam az 1942-es évjelöléssel (Az ön­életírás. Bp., 1978.). Az újabb kiadásra 1977-ben került sor; a sajtó alá rendező Kozocsa Sándor Halász Gábor emlékének ajánlotta kötetét; csatolta Justhnak azóta előkerült mintegy háromszáz levelét is, bőséges jegyzetanyaggal; kár, hogy Halász magyarázatait, kiegészítéseit nem vette át, így a nevek sokaságában továbbra sem könnyű a tájékozódás. (Sajnos, a levelekhez fűzött megjegyzések között jó néhány filológiai pontatlansággal, téves adattal találkozhat az olvasó. Kiadásra vár még — amennyiben fellelhető — a Justh-hoz írott levelek tömege is. A közelmúltban Konrádyné Gálos Magda, Justh párizsi életének jeles kutatója megjelentetett néhányat egy vidéki folyóiratban.) Érdemes utalni arra, hogy Halász Gábor már 1939-ben, tehát a Napló felbukkanásának évében bemutatott egy részletet Justh feljegyzéseiből: Antokolszkijnak, a Párizsban élő orosz szobrász műtermének leírását (H. G. Válogatott írásai. Magvető Kiadó, 1959/77. 493 — 501. Vázlat a szecesszióról). II. A Napló szerkezet­e.­ A „kétrendbeli napló" (Halász meg­jelölése) első része egy évszám nélküli Párizsi napló. Első közleményében Halász Gábor még 1887-re tette ennek keletkezését; később helyesbítette 1888-ra. A megírás idejét tulajdonképpen igen könnyen meg lehetett állapí­tani, hiszen Justh napról napra — vagy inkább: éjszakáról éjszakára — jegyezte benyomásait, élményeit; nem csupán a dátum, de a napok közelebbi, tüzetesebb megjelölésével is; így: „Vasárnap, január 1."; „február 15. szerda — Hamvazó szerda" stb. Véget ér: ,,Csütörtök, máj. 31-én". A Hazai napló 1889. március 15-e és június 5-e között íródott; ugyanígy naponkénti feljegyzésekből tevődik össze; néha két napot összevonva, szerda­csütörtök.

Next