Magyar Nyelvőr – 125. évfolyam – 2001.
1. szám - Nyelvművelés - Bańczerowski Janusz: A nyelvtudomány paradigmái
használni tudja az aktuális megnyilatkozások képzési folyamatában, a nyelvi kompetencia fogalomköréhez tartozik (Banczerowski 2000: 352-7). A szóban forgó szabályrendszert nyelvi rendszernek nevezhetjük. A nyelvi rendszer a szöveggel ellentétben nem konkrét, hanem absztrakt lét, mivel nem figyelhető meg érzékszerveink segítségével, így egy társadalmi létet képez, mivel a hordozója az adott nyelvközösség minden tagja. A szöveghez képest, amely momentális jelleggel bír, a nyelv állandó, ami természetesen nem jelenti azt, hogy változatlan. A nyelvi mechanizmust, azaz az implicit tudást senki nem látta, mivel absztrakt, és a nyelvészek által kitalált konstruktumot képvisel. Az explicit tudást a nyelvészek hozzák létre, tehát nem lehet azonos az implicit tudással, legfeljebb az implicit tudásnak csak bizonyos fokú approximációját jelentheti és semmi mást. A nyelvi rendszer ilyen megközelítő ábrázolását nyelvi modellnek nevezzük. Azt mondhatjuk, hogy a nyelvészek a nyelvi mechanizmus modellálásával foglalkoznak. Abból, hogy az eredeti, azaz a nyelvi rendszer közvetlenül senki számára nem adott, azt a következtetést vonhatjuk le, hogy eddig sokfajta modellt hoztak létre. Minden szaktudomány anyagi tárgya a valóság egy meghatározott fragmentuma. Ez lehet például maga az ember, az általa létrehozott produktumok, az élő és élettelen természet. Gyakran több tudomány foglakozik ugyanazzal a valóságos objektummal, de más és más szempontból. Ilyenkor azt szoktuk mondani, hogy ezek a tudományok csak a formális tárgyakban (objektumukban) különböznek egymástól. A formális objektum megválasztása megfelelő kutatási stratégiát és eljárási módot von maga után. Ezt a gondolatot továbbfolytatva azt mondhatjuk, hogy a tudománynak mint olyannak (amely az összes szaktudományt magában foglalja) a tárgya maga a valóság. Maga a tudomány is lehet azonban tárgya a tudományos kutatásoknak; azt a tudományt pedig, amelynek tárgya maga a tudomány, metatudománynak nevezzük. Mindezt a nyelvészetre vonatkoztatva, azt mondhatjuk, hogy a nyelvtudomány tárgya a valóságnak az a fragmentuma, amelyet a nyelv szó szimbolizál. A nyelvtudomány viszont kutatási tárgyát képezi a metanyelvészetnek (metalingvisztikának) (Grucza 1983). Egy szaktudomány létrejötte az objektív valóság megfelelő fragmentumával (amely az adott szaktudománynak tárgya) kapcsolatos kérdések (hipotézisek) megfogalmazásával kezdődik. A tudományos kérdésnek: (1) helyesnek; (2) megfelelőnek; (3) megalapozottnak és (4) eldöntendőnek kell lennie. A helyes kérdés az, amelyhez az adott nyelv ismerete alapján egyértelmű jelentés rendelhető hozzá. Egy olyan kérdés, mint például: Vajon a kék eszmék sírnak-e? nem tekinthető helyesnek, mivel ehhez a mondathoz a magyar nyelv ismerete alapján nehéz lenne bármilyen jelentést hozzárendelni. A megfelelő kérdésnek egyrészt helyesnek kell lennie, másrészt pedig igaz feltevéseken kell alapulnia. E kérdés ismert és ismeretlen elemekből áll, és olyan alternatív mondatot képez, amely valamilyen lehetséges választ tartalmaz a kérdésre. Például az a megfelelő kérdés, hogy Vajon a Nap kerek tükör-e? igaz feltevésen alapul: A Nap kerek tükör vagy nem az. (A diszjunkció értelmében az ítélet igaz.) A megalapozott kérdésnek megfelelőnek és elégséges mértékben értelmesnek kell lennie. A Vajon a Nap kerek tüköre? kérdés azért nem megalapozott.