Magyar Nyelvőr – 143. évfolyam – 2019.
2019 / 1. szám - NYELV ÉS STÍLUS - Adamikné Jászó Anna: A stilisztikai kategóriákról
12 Adamikné Jászó Anna Aszután áll, hogy egy uralkodó, bizonyos Benepárti ászt mondta, hogy kenyérrel és vassal Kínáig is eljut Franciaországból. Asz nem kunszt. Próbálja megy vas nélkül, ahogy én szoktam. (Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány, Fülig Jimmy naplójából. A vas egyszer a fegyvert, másszor a pénzt jelenti.) d) Az alaki ok (causa formális) sok mindent foglalhat magában: színt, alakot, elhelyezkedést térben és időben. A színt is mondhatjuk a dolog helyett: a sárgán lovagolt, a színt mondjuk a sárga ló helyett. A költő zöldet ír zöld hullám helyett: Zúg már az ősz, gyűlik és kavarog, fehér habokba szaggatja a zöldet. Fogócskáznak az apró viharok, az ablakban a legyek megdögölnek. (József Attila: Balatonszárszó) Az elhelyezkedés felcserélése: „Jöjjön ide Báré, a falu mind” (Arany: Tetemrehívás); nem a falu fog odamenni, hanem a benne lakó emberek. Köznyelvi példák: Az egész iskola elment kirándulni; Most az első asztal jöjjön ki (szokták mondani az iskolai étkezdében); Varsó bejelentette (nyilván az ottani politikusok). Ide vehető a tartálynak és tartalmának a felcserélése: „Pincéjében katonás sorban állt a bor’'’ (Krúdy); nem a bor állt a pincében, hanem a hordók. A tévében hallottam, hogy az egyik politikus „együtt evett bográcsot a híveivel”, ezúttal a tartályt hallottuk tartalma helyett (szerintem nem volt hibás a kijelentés). Az idő, a kor és az akkor élők felcserélése: „Völgyben ül a gyáva kor, s határa | Szűk köréből őse sas lakára | Szédeleg, ha néha felpillant” (Kölcsey: Zrínyi dala), nem a kor pillant fel, hanem az akkor élő emberek. „Mit rákentek a századok, | Lemossuk a gyalázatot” (Petőfi: Nemzeti dal). Én nem fogom be pörös számat. A tudásnak teszek panaszt. Rám tekint pártfogón e század, rám gondol, szántván, a paraszt. (József Attila: Ars poetica) 3.3. A szinekdoché helyének újragondolása. A kutatók egyik csoportja a metonímia alfajának tekinti a szinekdochét, a másik csoportja elkülöníti a metonímiától; az elsőhöz tartozik a Stilisztikai lexikon, a másodikhoz az Alakzatlexikon, sőt a Retorikai lexikon is. A szinekdoché önálló trópus, semmiképpen nem alfaja a metonímiának, mert egészen más gondolkodási műveleten alapul. Idézzük fel fogalmát: