Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-05-30 / 22. szám

1901. május 23. Üres, sivár élet az, és nyomorult, melynek édes emlékei nincsenek, vagy azokat emléke­zetébe visszahozni nem képes. * • Nincs gyötröbb mint kinek közepette, Emlékezni meg eltűnt boldogságról.* Igy mondatja Dante a boldogtalan Riminit Franceskával. Pedig mennyivel szomorúbb az az élet, melynek nincs mire viszaemlékezni­vagy visszaemlékezvén, nincs életében oly pil­­lanat, melynek emlékénél boldogan megnyug­szik a lélek, és melyre édes a visszaemlékezés. * «A mozdulatlan, a holt nyugalomnál, Hidd el többet ér az élő szenvedés.» Az élő szenvedés életet jelent, és míg az élet a mienk, a remény is biztat, és ez elviselhetővé teszi a szenvedést. A fásult nyugalom pedig maga a halál, már itt az életben, mert a kö­zöny a társa, nem a remény. Amaz érzéket­lenné tesz mindennel szemben : a szépet nem látja szépnek, a jót nem jónak, az aki közön­­nyel tekint a világba, és ezek folytán életé­ben nincs sem öröm, sem bánat. Ez a halál az életben. H -né­l K. L. Heti jegyzetek. Ha becses hogylétéről kérdezed ismerős em­ber társadat, rendesen azt kapod feleletül, hogy «Jobban is lehetnék.» Panaszkodik továbbá drá­gaságról, az általános szegénységről. Ám egészen nincs így, mert hisz van a ma­gyarnak pénze arra is, hogy különvonaton utazzék megnézni Barnum kardnyelőit, elefánt­­­jait, majmait akkor, mikor ilyeneket itthon is láthat. Ilyenkor nincs, csak akkor van panasz, ha adót kell fizetni, vagy hazafias, jótékony czélra adakozni. * * * Elmultak a fagyos szentek hetei, kezdődik a meleg idő s ha Isten nem segit, a város ön­tözteti a Kossuth-utczát. Nem kell hát félni a járványos nyavalyáktól a Kossuth-utczában. A Pap- és Sip utza­beliek ha félnek az árkokban rothadó viz­ és az utczára hordott szemét kipárolgásától, akkor építsenek a Kossuth­ utczában emeletes házat s ott tar­tózkodjanak. * * * A rendőrség megengedte, hogy a kutyákat most már szabad pórázon vezetni, de szájko­sárral. Én ugy értelmeztem, hogy a kutya ső­ MAGYAR PAIZS jére kell alkalmazni a szájkosarat, azért meg­lepetve láttam, hogy szolgálók vezettek ku­tyákat, de kosár csak a vezetők karján volt, abban is zöldséget s egyebet vittek. Láttam kutyát szabadon szaladgálva, száj­kosár és ebiléta­ nélkül. — Nem hibáztatom a rendőrséget, hogy nem látta, mert az az egy pár rendőr eléggé el van a boulevardokon* való posztolással. foglalva a Hogy mégis megemlítem, ez csak az embe­rek rendkívüli könnyelműségén való csudál­kozásom. Szemlélő. Az életből. Bucsun egy éneklő koldusnak odaszól az egyik ember: Józsi bácsi ! énekeljék kée egy szép éneket, adok 20 fil­lért. El is kezdte : »Czédrusfa tartotta Krisztus Urunk tes­tét* stb. Midőn elvégezte, odaszól a másik ember , én is adnék kéednek 10 fillért, mert több pénzem nincs, ha még egyet énekel. Énekelni, énekelek , de ennyiért nem lehet olyan szépet, volt a válasz. A valódi szeretet, melyből barátság nem származik, már­­ elejétől fogva nem volt az, csak prosztitutió. A tuczat ember minden tapasztalás daczára, nem lesz bölcsebb, legfölebb csak elővigyázóbb. (Li Tsiing.) 5 Heti hirek. A koronázási emlékünnepélyt jun. 8. megtartja a helybeli főgymnázium. Ünnepi beszédet Tu­czy János tanár mond. Azonkívül Medgyesi igazgatónak megnyitója, két diák szavalása s a dalkör egészíti ki a műsort A király is velünk van. Mult héten volt Buda­pesten egy mezőgazdasági kiállítás, melyet a király őfelsége is megtekintett. Feljegyzésre­méltó, hogy a többek között igen rokonszen­vesen érdeklődik a király a kisgazdákról, a sze­gény emberekről. Kérdezősködött a Fertő le­csapolásáról, hogy jó termőföld lesz-e ott ? s mennyi jut ebből a kisgazdák kezére ? A ba­romfi­tenyésztésre is azt a megjegyzést tette, hog­': ez igen fontos a kisgazdákra is meg­tudakolta, hogy : hát juttatnak-e nézve. Azt iigyezi a népnek nemesítésre szánt tenyészállatokat Melegen érdeklődött a munkás­ügyekről s a­­ munkások helyzetéről. — Serban János tej­gazdasági felügyelőt, aki az e téren elért fé­nyes sikerrel számolt be, különösen megdi­csérte a király és örült annak, hogy szövetke­zetek létesítésével a népnek a szegényebb vi­dékeken is jövedelmet nyújtanak. A király a Dunántúlon. A katonai kincstár Veszprém megyében megvásárolta volt a pa­lotai Zichy grófok és a veszprémi püspökség uradalmának Öskü és Várpalota közti részét egy állandó tüzérségi lövőtér céljaira. Az első­­ tüzérségi gyakorlatok szeptember 2. és 7-ike között lesznek, e helyen a király jelenlétében.­­ Ez alkalomból a király — mint a «Magyar­­­ság»-ot értesítik el fog látogatni Balaton-Al­mádi fürdőbe is, azután pedig a zirci­ monostor vendége lesz. A király azonkívül meg fogja nézni Veszprém várost is, ahol 1857-ben járt egyszer a dicsőült emlékű Erzsébet királynéval. Az első majális, Pünkösdhétfőn volt a za­laegerszegi felső kereskedelmi iskola idei ma­jálisa a kaszaházi kertben, mely szokás szerint az idén is fényesen sikerült. Az ifjúság és a közönség éjfélkor oszlott szét. Felülfizetések, melyeket ezúton is köszön az intézet, a kö­vetkezők voltak : Udvardy Ignácz igazg. 7 k., Kummer Gyula 380, Dr. Gráner Adolf és neje 5*80, Desits Géza, Németh Géza, Brei­sach Sámuel 2­80—2.80, Dr. Szigethy Elemér, Balassa Benő, Vas Jenő, Németh Gábor, Ju­hász József, Fischer Emil, Kende Arnold, X. Y. 2—2, Hajnal Stefánia, Somogyi N., Dr. Fürst Béla, Baly B. 160—1­60, *N. N., Marginean Sándor, Vörös Gyula, Kovács Aladár, Rechnitzer Sándor 1—1, N. N., X. Y., N. N. Zollner Izidor, N N., Grész Károly, X. Y., Schmidt Józsefné, Singer N., Körössy Sándor, Kun Béla, Neumann Albert, Lázár Antal, N. N. 80—80 fll., Jámbor S., X. Y., Szalay L. Fritz József, N. N. Morandini T., Tanár S., Kosztelicz M.-né, N. N., Kardos Samu, Hajmásy Gyuláné 60—60 fil., Pochner F.-né, Medvesy Gyula, Gyarmathy N.-né, Izsó Alajosné, Lendvay N., 40—40, Kluger J -né 30, Rechnitzer N. 20, N. N 10, összesen : 73 kor. 60 fillér. A főgymnáziumban június 8-án kezdődnek a vizsgák. Zárvizsgálat. A zalaegerszegi m. kir. állami elemi iskola fiúosztályaiban a róm. kath. ta­nulók vallástani vizsgálata f. évi junius hó 1-én tartatik, melyre a t. cz. szülőket és tan­ügy iránt érdeklődő nagyérdemű közönséget tisztelettel meghívja az igazgatóság. — Ez idő előtti vizsgálat megtartásának okául te­kintjük azon körülményt, hogy Desits Géza, a zalaegerszegi plébániának eddigi segédlel­késze, mint az itteni állami ellem­i fiúiskola földön is egyszer a latin, máskor a német­nyelvnek. Az iskola, a hivatal s a közélet is főleg a magasabb társadalomban mint a bolygó zsidó nyelvét használta, pedig nekik nem az idegen adott kenyeret. Luther és a reformatio kezdette hirdetni, hogy műveljük az anyanyelvet, mert jó keresztények azért lehetünk, ha előbbre becsüljük nemzetiségünket Róma nyel­vénél. Ennek a szellemnek volt apostola Ke­resztúri, kinek iskolájából bukkant ki mint egy tűzokádó, a hatalmas Apáczai, Toldy­ként a század harmadik nagysága. — Igy ő különösen Apáczaival a magyar művelődés történelmének nagy lendületet adott . . . De térjünk vissza szükkörü iskolájába. «Olvasni és irni egyszersmind azaz egy­szerre tanított,» mert a megtanulandó «vo­cabulákat» a gyermekkel íratta le. — Tovább az értelmes tanulás mellett azt tette, hogy a megtanulandó dolgot a tanuló kitörölhetet­lenül szedte magába és pedig az első alka­lommal, mert ismétlés nem volt. A gramma­tika, syntaxis, prosodia szabályainak velős rövidsége lehetett az, a­mit könyv nélkül jól betanultak, mert ezzel kevés időt töltöttek, mindcsak ad exempla et praxim sietett és abban assiduus et indefessus volt (kitartó és fáradhatatlan). Miután ilymódon «a minimis usquead maxima» az abc-től kezdve annyira vitte a dolgot, hogy az anyatejjel szopott nyelvet elvihatatlan kin­csévé tette a gyermeknek , csak azután taní­totta a latin nyelvet. Itt a declinatióra és con­jugatióra volt «derék gondja, nem amaz sovány regulákra. Kevés szabályt, sok szót és szólás­formát be könyv nélkülöztetvén, sietett a gya­korlatra ; minden időt a stílusokra fordított, melyekben is mind munkája, mind mestersége nagy volt.» Gyermekek között gyermekké lévén, ugy folytatta ezt is, mint játszótárs. «Könyv, néha nevetséges dolgokról volt a stílusunk — mondja a tanítvány — ugy hogy mig dictálta s irtuk, sokszor bizony eleget nevettünk rajta; ugy hiszem Bebelius1 és más hasonlók mun­káiból sokat szedett! Mondja továbbá Beth­len, hogy nem tudná megmondani, egy vég­tiben hány száz ilyet írtak, mert egyszer talán két hónapig mind csak stílust írtak. «Voltak virtus és jó erkölcsre indító példák, históriák, fabulák etc.» Ezeket magyarból kellett latinra fordítni, holmi ajándék vagy megdicsérés ígé­retével versenyre keltvén őket. Közbe-közbe gyakoroltatta a magyar stílust tárgyat adván (tűz, viz, ember, falu, város), hogy írjanak­­ valami magyar conceptust; mi irtunk, mondja Bethlen, nem tudom, bizony hi­hető, igen jó derék dolog nem volt, de ő meg­dicsérte ! 1. a hibát megjelölve, magának a ta­nulónak kelle kijavitni, hogy igy kétszer s ha kell háromszor is fáradjon elméje, csakhogy minél tökéletesebbet készítsen ; máskor a hi­bát is a tanulóval kerestette s ha igy sem ment: «a roszabbaknak munkáját a jobbakkal corrigáltatta cum laude hujus et vivitu perio is­tius, mely nagy nemulak­ot csinált és a koro­nánál haszontalanabb disputationál többet tett.» Szélesedvén a gyermek elméjének látóköre ! Ez a Bébel Henrik a 16. száz elején tübingai tanár volt : szerencsésnek mondják a latin kifejezésben, érett gondol­kozását csípős életekbe rakja; nevezetesebb művei «Tri­umphus Veneris,» s «Opuscula nova et florienta« Bohoza­tok és tréfák, fokozatosan haladott tovább a logica philosop­hia s theologiával. A rethorikát átszökve ér­dekes és becses dolgot mond róla s utána helyesli Bethlen Miklós is, hogy t. i.­­haszon­talan dolog, avagy ha ember tanítja, vagy tanulja is, hátrább kell mind azt, mind a de­rék poézist tenni : tanuljon dolgot, valósá­got először és azokkal a dolgokkal együtt azoknak neveit, nemeit, minemüségeit, hadd legyen aztán miből s mivel poemát, orátiot csinálni!! A philosophiaból is vékonyan cse­pegtettek az idő szelleme miatt a tanulóba, mig Apáczai fel nem emelte hatalmas sza­vát ; azt tartották, hogy naturalismusra és bűnre vezet. — Mathematikai tudományokat nem is tanultak, «ugy hiszem — mondja Beth­len M. maga Keresztúri sem tudott, mivelhogy azok a magyar nemzetségben hirrel sem hal­lattak Apáczai János idejéig — a négy első specziesen kivül. Külföldön tanult ifjaink csak »prédikátorságra készítették magukat. Jus, me­dicina, philosophia s kivált mathesis és a va­lóságos literatura, ethica, politica, história új­ság s csuda volt a magyar akadémikusnál.* Ezért nem tudott aludni Apáczai. — Ke­restuki is csak «prédikátorságra» készült. Theo­logus volt inkább, mint egyéb féle tudós, s iskolájában főleg a nyelvtanításnak van nagy szerepe. E téren meg kell említenünk azt reformatori szellemét is, hogy a klaszikus nyelv a mellett hozzáfogott az uj nyelvek tanításához is. Egyszer csak reágondolá magát — mondja Bethlen, hogy idegen nyelvet tanuljunk, oláhul, tót, vagy lengyelül, törökül, németül, franczi­ául, de ezeket nem egyszersmind, hanem egy­másután, először oláhul.» A gyakorlati czél ve-

Next