Magyar Polgár, 1868. január-június (2. évfolyam, 1-76. szám)

1868-04-22 / 48. szám

48-ik szám i­ dézésénél a m.-láposi járásban egy főorvosi állo­más felállítása a közegészség érdekében, mint né­l­külözhetlen szükség, a kormány figyelmébe aján­yassék; nem remélvén, mivel az országos költség­vetés ez évre már kivettetett, hogy jelenleg sikert arathassunk. Azonban Lészai László nemes tűzzel s megható ékesszólással rajzolván azon hely­zetet, melyben­­M.­Lápos mindefelöl hegyektől és főleg rész időkben járhatatlan utaktól elzáratván, minden orvosi segélyt, még a legnagyobb veszély­ben is nélkülözni kénytelen, még egyszer nem a tisztség utján, de a megyei bizottmány közgyűlésé­ből okadatolt és hathatós érvekkel támogatott fel­iratot indítványoz a belügyministériumhoz, hogy még a megyék végleges rendezése előtt — mit Is­ten tudja, mikor lesz, midőn az országgyűlés vége felé jár, s még belügyeinken semmi sem történt! — tehát minél előbb 400 frt fizetéssel M. Lápos vidékére egy orvostudori állomást megrendelni mél­­tóztassék. Ez különben is a megyék rendezésével semmi kapcsolatban nincs. Közhelyesléssel elfogad­tatik, s a felirat szerkesztésével Lészai László bi­­zatik meg, ki másnap a feliratot avatott tollal el­készítve, gördülékeny és rokonszenves hanggal olvasta fel, mit is a bizottmány magáévá ten. Tudatja a kormányszék utján a ministérium, hogy a katonamegváltási díj 1000 írtban állíttat­ván meg, a rendelvény utóbb a felelős ministeri­­umtól visszavonatott, e tárgy az országgyűlés ren­delkezése alá tartozván. Elnök: Látják uraim, hogy a kormány mennyire hozza helyre saját elsietett lépéseit, s mennyire hódol a törvényeknek. Ez va­lóban elismerést érdemel. A telekkönyvi munkálatok alkalmával köve­tendő eljárások s előintézkedések tárgyában egy részletes szabályzó rendelvény küldetett, melyben különösen a helyszínelés alatt az egyesek, közsé­gek és hatóságok teendői kimutattatnak. Tudásul vétetik,­­ Roth Pál indítványára minden községbe egy példány áttanulmányozás s ahoz alkalmazás végett megküldetni határoztatok. Figyelmébe ajánl­ja a kormányszék a megyének a takarék mag­tárak felállítását s e tekintetben a társulati szel­lem élesztését. Ez üdvös eszme közlelkesedéssel fogadtatik, s mikénti létesítésére egy tágkörü bi­­­zottmány neveztetik, mely a holnapi gyűlésre az alapelvek meghatározására nézve munkálatját adja be. Elnök jelenti, hogy a megye feledhetetlen fő­ispánja, néhai Weér Farkas arczképének elkészí­tésére befolyt adakozásoknak, mint a mult gyűlé­sen ígérte, számadását elkészítette, minek folytán kitűnik, hogy összesen bejött 1255 frt 53 kr, a kép elkészítése, fehozatala s a teremben felállítása költségeit levonva, maradt 506 frt és 29 kr, mely maradék pénzzel véleménye szerint a gyülésterem lenne kibátorzandó. Helyes­­éljen! — Felkéri a megyét, nevezzen ki egy bizottmányt, ki számadá­sát részletesen vizsgálja meg. — Nem szükség! Nincs semmi kétségünk! Ámbár az egész gyűlés a számbavevő bizottmány kinevezése ellen tiltakozott, de főispán­i méltósága saját maga iránti köteles­ségből állította annak szükségességét, s a bizott­mányt Bárány Lukács elnöklete alatt kinevezte. S másnap a számvevő bizottmány beadta jelentését, s a számadást minden tételeiben pontosnak és hiba nélkülinek találta. Felkiáltások: E tekintetben leg­­kevésbbé sem kételkedtünk! — Több testvérmegye körleveleinek megvizsgálására s ezek tartalmáról, s az ezekben foglaltakról véleményadás végett egy bizottmány neveztetett ki. Egy a megyében már évtizedek óta fennforgó ügy, t. i.. Csernek és Kecsed helységeknek Ugye, mely falvak felerészben Doboka-, felerészben pedig B.-Szolnokmegyéhez tartoznak,­­ mely tárgy­ban Doboka megyéhez a mult gyűlésről a cserneki birtokosok folyamodványára, kik egészben Szolnok­­ot óhajtanak csatoltatni, átiratot küldöttünk, ez nem foglalta el a megye figyelmét. A kecsediek nem akarnak Dobokhoz csatlódni, mire h­­ttségünk Doboka tisztségét felkérte volt, s további intézke­désre szólít fel. Most abban állapodtunk meg, hogy egy öt tagú bizottság neveztessék ki, melyre Do­d­v'L ,a“do’ * a té‘ 'V bizottmánya J a é st'“, ’éD' ‚• teljhatalom­al intézze el ez anomál helyzetet, főleg a telek könyvelésnél lehetetlen lévén, hogy egy helység Dobokáé!yc 3 Trnekrtrsa 8 lékkéhe C8ed tehát ‘egyen vánja. Biztosokul neveztettek ’ T\ 18 ki' részéröl: Lészai László fL] ?megyénk Mihály. Ó’ Földván József, Dezsöfi fás jelenti­ hogy Pénztárnoki ellenőr Gyár­ekö­rt atyánkfia hivataláról még janiban Zo Zé­rma Dé­b városa részéről rendörta radván­y­a­z­atott, ezen hivatal ürességben m­a­ Barabás 80rS088ége miatt, ideiglenesen a megyét vAlán személyében töltötte be s felhívja utján egyhar­atásra. Barabás Kálmán felkiáltás erdész Vajda Dleg 'da riasztva. Úgy megyei utján lévén betölt v halálával e hivatal pályázás Dadai látván­y en jelentkeztek, kik közül oly kikötéssel, hogy a'kiáltással megválasztatott 1-én a vizsgát letenni\ríd,Örzeti tud­ományból nov. Elméik jelenti, mények pénz, úrbéri kárPóti'L adótárból a fetete megyei pénztárba átvitettek , és ékszerekben a rés alatt; a számvevőhivatal vannak rende­lésvel fog betöltetni, jelenti ’­ a megyék ren­egre, hogy a közösségi vagyon, cselédrendszer, a megyei rendőrség tárgyában a jövő gyűlésre kimerítő dolgozat fog előterjesztetni. Ezzel az idő eltelvén, a gyűlés el­oszlott. A 16 án tartott közgyűlésen érdekesnél ér­dekesebb viták merültek fel a takarékmagtár és honvédelem kérdésében, miről közelebbről részlete­sen fogom e lapok érdemes olvasóit tudósítani. MTs. Esküdtszéki tárgyalás (Pesten ápril 17-) Elnök: Nyeviczkey József. Birák: Bovánkovics József, Makovecz Ede. Jegyző: Steiner Henrik. Vádló Ráth Károly a szt. ker. ügyésze. A vád­lottak pontján Mészáros Károly 1 1. —Az ülés kez­­dődik 10­/1 órakor. Elnök: A mindkét fél által gyakorlott vissza­­vetési jog használata után az esküdtszék követke­ző tagokból alakult meg: Tischer Károly, Kugler Antal, Pfeffer János, Hantos János, Waltthier Ágost, Schmidtiechner György, Preiszter József, Andorházi László, dr. Apáthi István, Than Mór, Gregus Ágost, dr. Ró­­zsay József, mint póttagok Klegh István, dr. J­op­­per Lipót. A tárgyalás megkezdettén Mészáros Károly a hozzá intézett kérdésekre előadja, hogy Kis Új-Szálláson született, kora 35 éves, foglalkozá­sa író. Ezután felolvastatik a vádlevél: „Tekintetes esküdtszék!“ Az itt Pesten megjelenő „Ludas Matyi“ czi­­mű népmulattató képes újságnak 1868. márt. 8-án kelt 10 ik számában, melynek egy példánya a vizsgálati iratokhoz C) alá van mellékelve, „e­r­e­­deti levelek“ felirat alatt, „Karakán Marczi gulyásbojtár“ aláírással, egy czikk tétetett közzé, mely a közös minisztériumok, illetőleg a közös hadügyminiszter ur ellen, rágal­mazást foglal magában. Ezen czikk iránt a pesti esküdtszéki kerület bünvizsgáló birájánál, 1868. márt. 2- án panasz bejelentésemet benyújtván, miután az imént bűn­vizsgáló biró ur által a vizsgálat teljesittetett, van szerencsém az arra vonatkozó eljárási jegyzőkönyv s az összes vizsgálati iratok bemutatása mellett, következőkben előterjeszteni a vádlevelet. Az említett lap kijelölt czikke, szemügyre vé­ve annak tartalmát elejétől végig, félreismerhetle­­nül feltünteti a kárhozatos irányt, mely szerint czikkíró magának feladatául tűzte, kigúnyolás, legyalázás, s elferdítések által, hazánk közállapotát gyűlöletessé tenni. Ezt azonban egyedül a czikk általános jelleg­zése tekintetéből, csak röviden megjegyezve, ki­emelem a szóban lévő czikknek ötödik és hatodik kikezdéseit, mint a­melyeken tulajdonkép­telen vádlevelem alapul. Az 5-ik kikezdés igy szól: — „Hanem eb a lelke németje, még ugyan jó felsorósolta az árát annak a hátultöltő puskának, most olvasom a Jó­kai uram újságából, hogy hát egy-egy puskának a contóját 35 forintra tették, a meiknek meg hátul lesz a lyuka ... hát azt még 12 írttal rótták fel­­jebb, oszt a mikor az igazándi mesteremberekkel beszéltek, hát akkor sült ki az imposztu­­ra, mert mindegyik puskán akarták a ministe­rium urak nyerni legalább részét az egész árának.“ A 6-ik kikezdés ezen tételt tartalmazza: Csak látom én tensuram, hogy hát hiába visel pasza­mantos frakkot az ember, azért csakugyan ki­telik tőle minden kutyaság, oszt­a mellett még a törvény az eb a lelkét.“ A vádbeli czikknek ezen tételei által a kö­zös minisztériumok, illetőleg a közös hadügyminiszter úr rágalmaztalak, elkövet­tetvén ezen rágalmazás egyrészt azon elferdített, koholt állítás által, hogy a delegátiók által tárgyalt közös hadseregi budgetnél, hamis számlák terjesz­tettek elő, s hogy a közös minisztérium a puskák árán nyerni akart,­­ másrészt durván sértő kifeje­zésekkel. Miután ezen most jelzett, a vádbeli czikkben foglalt rágalmazás, a sajtótörvény 10 ik vagy eset­leg a 11-ik §-sába ütközik s igy sajtóvétséget ké­pez, hivatkozva a vizsgálati iratok közt B. alatt létező meghatalmaztatásomra, annak elkövetése mi­att ezennel vádolom Mészáros Károly urat a „Ludas Matyi“ czimű lap tulajdonosát s felelős szerkesztőjét és pesti lakost,­ki a vizsgálati iratok ZSFJSSRbeism­erte,hogy ő legyen a vádbeli Azon kérelemmel járulok tehát a tekintetes naír Isk­os­ág elnökéhez, miszerint ezen sajtóügynek es­­tszék előtti tárgyalására határidőt kitűzni, s pedig aTáV z?dlóVél e'80 PéldányáD- vádlottal értP • d 6Vé má80dPélda­n szokott módon értesittetni méltóztassék. Tisztelettel maradván a ’ esküdtszéknek Ráth Károly, s. k. ügyek igaz­közvádló “ m 87' k0r Ügyvéde’ mint sajtóügyi Ráth Károly kivonatára felolvastatik a közös hadügyminiszter felhatalmazása .A közvádló a ki­­hallgatási jegyzőkönyv felolvasását kéri, mely sze­rnt Mészáros Károly a vád tárgyát képező czikk szerzőjének vallotta magát. Elnök azon kérdésére: van-e vádlottnak a felolvasott jegyzőkönyvre nézve észrevétele, Mé­száros Károly kijelenti, hogy ő a kérdéses czikk szerzője. Elnök azon kérdést intézi vádlotthoz: van­nak e a vádra átalános észrevételei? Mészáros előre bocsátja, hogy Funták ügyvéd, kit e tárgyalásra képviselőül választott, fontos te­endők miatt tegnap estre Pozsonyba utazott és igy humanitási szempontból kérhetné a tárgyalás elha­lasztását, de miután a meghatalmazási levél felolvas­tatott, ettől eláll. Tagadja, hogy a kir. ügyek igazgatója ez ügy­ben mint vádló léphetne fel; miután Kuhn ab­ba. itt meg nem jelent, kéri, mozdittassék az el vádjá­tól és téríttessenek meg költségei. Az altábornagy meghatalmazása ellen kifogásokat tesz. Ráth Károly szerint: Vádlott nem ismeri az igazság­ügyminiszt. rendeleteket, melyek a sajtó eljárásra nézve kiadattak.— Kimondja az okt.­­ ki rendelet, hogy midőn hatóság vagy köztisztviselő rá­­galmaztatik, a közvádló közreműködése igénybe vehető. — Áttér már most a vád érdemére. Mé­száros a közvádlót félbeszakítja, elnök azonban rendén találja, hogy a közvádló a dolog érdemére térhessen át, mi ellen Mészáros két ízben is kifo­gást tesz, azonban elnök felszólítja közvádlót előa­dása folytatására. Ezután Ráth Károly hosszabb beszédben in­dokolja vádját. Mészáros Károly ismét tagadja a kir. ügyek igazgatójának felperesi jogát. A vádló által idézett t. ez. csak Magyarországra vonatkozik, németorszá­gi embernek az igazságügyminiszterhez kellett vol­na fordulnia, és csak az adhatott volna a köz­vádlónak engedélyt a vád emelésére. Kuhn altá­bornagy nem jelent meg, a fölhatalmazás hitelesít­ve nincs s azért szóló mindaddig, mig a bíróság e forma hiba fölött nem határoz, önvédelmére sem­mit sem fog fölhozni. A törvény és az igazság ne­vében kéri, hogy ez előleges kérdés fölött házas­­­ék végzés. Ez előadás után Ráth Károly szót kér. — Mé­száros félbeszakítja, tagadja, hogy a formahiba iránti végzés hozatala előtt joga volna szólani. Ráth Károly fölkéri a bíróságot, hogy minden további vitatás kikerülése végett hatá­rozna a vádlott által előlegesnek mondott kér­désben. A bíróság visszavonulván, háromnegyed óra múlva megjelenik a teremben, és az elnök előadja következő végzését. Tekintve, hogy a sajtó­ügyekbeni eljárásra nézve az igazságü­gyminiszter által az országgyű­léstől nyert meghatalmazásnál fogva az 1867. évi jul 25-én kibocsátott rendelet II i. §-a értelmében a kereshetőség elleni kifogás a megjelenésre kitű­zött határidő első felében teendő, a­mennyiben az ezen időben nem létetett volna, vádlott azzal többé nem élhet, vádlottnak a közvádló kereshetősége el­len a tárgyalás alatt elkésetten támasztott kifogá­sa tehát visszautasíttatik. A­mi továbbá a közvád­lónak ezen vád iránti megbízatása ellenében tett kifogást illeti,, miután ugyancsak az 1867 évi oct. 1-én kelt miniszte rendelet által a közvádló azzal, hogy bármely köztisztviselő ellen sajtó útján hiva­talos tetteire vonatkozólag elkövetett rágalmazás esetében, a sértett fél által megkerestetvén, an­nak nevében felléphetni följogosított a jelen esetben a közös hadügyi miniszter által a közvád­ló föllépését igénybe vevő megbízás pedig, mint hi­vatalos okirat hitelesítést nem is kíván, ezeknél fogva vádlott ezen kifogása is mint alaptalan el­vettetvén, az érdemleges védelem előadására uta­­síttatik. Miután Mészáros újólag tagadta a közvádló kereshetőségét és kijelenti, hogy a kimondott vég­zés ellen semmisítő túszékhez fog fellebbezni. Elnök röviden előadja az eddigi tárgyalás menetét, és az esküdtekhez intézendő kérdéseket ekként véli megállapítandóknak: 1-szer. Igaz-e, hogy a vádlott Mészáros Ká­roly a „Ludas Matyi“ czímű lap felelős szerkesz­tője, és kiadó tulajdonosa volt a vádbeli czikk köz­lője, és szerzője? M­or meg vannak győződve, hogy a vádbeli czikk egyedül az abban felhívott újság lapban köz­lött tényekre szorítkozik-e vagy azon kívül annak panaszolt kitételei rágalmazást és becsületsértést is tartalmaznak, és így vádlott vétkes e vagy sem? 3- ar Ezen rágalmazás és becsületsértés a kö­zös hadügyministérium, mint hatóság irányában lett e elkövetve, vagy 4- szer elkövettetett-e azon rágalom és becsü­letsértés egyedül a közös hadügyminiszter, mint köztisztviselő irányában? Az esküdtek a mellékterembe vonulnak és mintegy 1/­ óra múlva ismét megjelennek. Az es­küdtszék elnöke előadja annak határozatát: Becsületemre isten és emberek előtt az es­küdtszék határozata a következő: az első kérdésre egyhangúlag kimondatott az igen, a második kér­désre vádlott 10 szavazattal 2 ellenében vétkesnek mondatott, a harmadik kérdésre az esküdtek 8 sza­vazattal 4 ellenében kimondták az igent, a 4 ik kérdés a 3-ik kérdés által fölöslegessé vált. Ráth Károly, előadja, hogy miután vádlott az esküdtszék által vétkesnek mondatott ki, vétes­sék alkalmazásba a sajtótörvény 10. §-a, mely sze­rint az, ki hatóságot vagy testületet rágalmaz 2 évre terjedhető fogsággal és 1000 főig emelkedhe­tő pénzbírsággal büntettetik. E büntetésnek mikénti alkalmazását, és a büntetés mértékének megha­tározását minden további indokolás nélkül a­­ belátására bízza. A bíróság a mellékterembe vonul, honnan­­/ óra múlva visszatérvén, elnök fölolvastatja a sajtó­törvény 10 dik §-sát, mely a fönforgó vétségre törvényileg rendelt büntetést szabja meg. Különös sajtó körülmény fönn nem forogván, a bíróság száros Károly büntetését 1 évi fogságban és egy ftnyi pénzbírságban állapította meg. Mészáros Károly kijelenti, hogy ez é­let ellen fellebbezni fog, és hogy kezeseit 24 a múlva fogja megnevezni. 8 Asztalos János ugye. (A hivatalos lapból tudósítás.) , I. Endre Mihály, Félegyháza város főbirájának ( av. ápril 14 én 575-1868. sz. a. kelt, s a kerület fő­kapitányához intézett jelentésének másolata. Asztalos János által létrehozni szándékolt democrata kör ügyét illetőleg a már feljelentettek után történteket van szerencsém ezennel alázattal jelenteni, miként felsőbb helyről megkerestettem, hogy Asztalos proclamatioit, melyeket még be nem szedettem, szedessem be, s azokkal együtt, melye­ket már eddig is lefoglaltam, a pesti esküdtszék­nek küldtem át; a kezemnél levőket tehát elkül­­döttem; Moretti József s Szombathi Ágostonnak pe­dig, kik két csomagot szétosztottak, meghagytam, hogy azokat szedjék be; — minthogy azonban ezek 24 óra alatt egy példányt sem vettek be, őket le­tartóztattam, mint főizgatókat egyrészt, — Morettit pedig, mivel boltjában demokrata­ köz­szeget kifest­ve, felfüggesztette s ott folytonos összejöveteleket tartott. Tudtomra esett később, hogy Asztalos Kecske­métről f. hó 11-én a déli vonattal Félegyházára jö­vend, hová hívei azon alkalomra az indóházhoz rendelve vannak; erre a kecskeméti polgármester utján értesítettem Asztalost, hogy szándékától álla­na el, különben magának tulajdonítsa, ha kelle­metlenségekkel kellene találkoznia, — ezt az tudat­ta is vele, s levelem másolatát neki átadta. Mind­annak daczára Asztalos a megrendelt időre harmad magával, Walkampf Ede pesti, s Zetz Márton, kecs­keméti, társaságában az indóháznál a déli vonattal megjelent, ott összegyűlt mintegy 150 lakosaink s hivei előtt szónoklatot és felolvasást tartott, meg­hagyván egyszersmind nekik, hogy 100 személyre szállást készítsen, azok részére, kik részint Pestről, részint Szeged s alsó vidékről a husvét másod napján tartandó democrata ünnepélyre általa meg­hivattak Félegyházára. Megérkezése érzésemre esvén, két biztos f­4 hadnagyot küldtem a rendőrrel, hogy adnák tudtá­ra, miszerint társaival együtt előttem jelenjen meg, mit ha tenni vonakodnék, kényszerítő eszközökkel is előállítsák. A kiküldöttek előbb bevárták, mig szónoklatát bevégezte és az elszállásolásról rende­lést tett, úgy azután felszólították az előttemi meg­jelenésre, ki is midőn engedelmeskedni vonakodott, a tömeg közül, kik nyugodtan nézték, két hadnagy által az ott készen volt kocsira kikaroltatott, be­hozatván, elém álltották. Előttem állván három jö­vevény, miután nevüket megkérdeztem, és idejöve­telük czélját kitudtam, nem késtem Asztalost letar­tóztatni, két társát pedig azonnal szabadon bocsá­tani, kiknek Asztalos előttem azon utasítást adta, hogy azért csak húsvéthétfőn Pestről jöjjenek , az ünnepélyt megtartsák, mire azok eltávoztak, ötöt pedig illendően ellátva őrizet alá vetettem. Itt le­tartóztatva lévén, egy pár óra múlva elém kíván­kozott Asztalos, kivel hosszabb ideig az általa ter­vezett democrata kör tárgyában beszélgetvén, rábír­tam, hogy pesti democrata társaihoz táviratozott, azokat a húsvét másodnapra félegyházi ünnepé­lyekre való megjelenéstől eltiltotta, és azáltal en­gem biztosított arról, hogy azok valósággal nem is jönnek, de ezt csak azon komoly figyelmeztetésre téve, miszerint ha jönnének, befogassuk által őket illető kellemetlenségért ötét tenném felelőssé, és csak erre határozta el magát a táviratozásra. Később az is érzésemre jutott vele történt beszélgetésem közt, hogy az alföldi demokrata társai is jönnének az ünnepélyre, így tehát még­sem láttam magamat biz­tosnak abban, ha ezek megjelenvén, az meg nem tartatnék, azért követeltem tőle egész komolysággal, hogy ezt is akadályozná meg, úgy lehetnék csak nyugodt, hogy zavarok nem leendnek városunkban, mit szintén megtett azzal, hogy két sajátkezű leve­let irt melyeket másolatban ide melléklek, hogy azt azoknak biztosaim kézbesítvén, önként elém jövend­­nek, és tervük kivitelétől elállandnak. Ezek után mégis, hogy városunk csendjét tökéletesen bizto­sítsam, de főképen azért, mert, bizonyos Kaiser József extanitóval, ki ruhaneműeket hozott Asztalos részére, s vele engedelmem folytán biztosom jelen­létében házi dolgai rendbeszedéséröl értekezett, en­nek mondom alattomban irást akart átcsempészni, gyanússá tevén magát, elhatároztam Szegedről 100 katona meghívását, kik is húsvét másnap reggelre a vonattal meg is érkeztek és a városháznál tanyát ütöttek, csak mégis tanácsosabbnak tartván együtt bevárni az elhatározott időt, mint kiszállásolva lenni

Next