Magyar Polgár, 1871. január-június (5. évfolyam, 1-145. szám)

1871-06-03 / 124. szám

124-ik szám adhat, a melyek megnyugtatásukra szolgálhatnak. E körben a szavazatszedő bizottság meglevő je­lentését a választások eredményéről. Gróf Eszter­házy Kálmán az elnökségre nyert 1011 szavaza­tot, b. Józsika Lajos 510 és id. Hintz 10 ***▼•* zata ellenében. Elnök lett tehát gr. Eszterházy. Az alelnökségre: Simon Elek nyert “» id. Hintz György 548 at, Hajós János 9 a' Albert 10-et « alelnök lett tehát Simon Az igazgatóságra: Wagner Józes ,­­ Frits Albert 1004, Bogdán István 866, Kővári László 620, Poch József 264'p|Kbur^III.y 248, Fináli Henrik 44, Simon Elek 4 et .erint igazgatók lettek: Wagner, Frits Albert és Bog­á István. Választmányi tagságra Jerner Fe­renc* 1010, Stein János ?931 Tanffer József 102, Velics Károly 919, Minorics Károly 86, Kik Fe­rencz 790, b. Bánffy Dániel 735, dr. Szombathe­­lyi Gusztáv 680, ifj. Gross* Gusztáv 501, Finál­ Henrik 485, Berde Áron 475, Vikol János 4­7­4, Mádai János 471, dr. Szőcs Emil 385, Nagy Im­re 273, Tanfifer Ferencz 173, Kirmayer Károly 150, Demeter Károly 82, Ürmösi Samu 77, ifj. Hintz György 59, Merza Joachim 20, Tamási Ta­más 20, Lészai Ferencz 20, Berde Mózsa 18, Kállai Lajos 17, Tauffer Károly 11, Böthe Mát­hé 10, Frölich Vilmos 10, Weinberger Fái 10, Kónya Rudolf 8, Szász Béla 7 , választmányi tagok lettek ,tehát: Krémer, Stein, Tauffer József, Velics Károly, Minorics Károly, Nik,K. Bán­ky Dániel. A Simon E. és Bogdán Isz. ,uzak közü­l az első­­­elnöknek, az utóbbi igazgatónak válasz­tatván meg, helyettök választmányi tagok lettek Dr. Szombathelyi és ifj. Groisz Gusztáv. Száma­dás vizsgáló tagokká lettek: Dr. Salamon József 1033, Ids. Meria Joachim 1030, Szentjánosi Ferencz 1029, Pintye József 1025, Tamási Tamás 1016, Kállai Lajos 1002, Géni József 992, Velics Lajos 559 szavazattal. — A választás eredménye közhírré tétetvén. Idősbb Hintz György köszönetet szavazott mind­azoknak, kik szavazataikkal meg­tisztelték, daczára annak, hogy végképpen lemon­dott az alelnökségről, de köszönetet mond azok­nak is, kik nem szavaztak reá, mert ezáltal ré­gen óhajtott nyugalomba­ térhet. Önzésnél azit elmondhatja (de nem pirulás nélkül. Szerb ,) hogy a Victoriát ő teremtette (!!!) hat éven keresztül minden magén hasson és érdek nélkü­l vezette, tisztán hazafiságból csekély díjjal­­csak 2000 forinton felül volt.) Fáj lelkének hogy találkoztak emberek, kik törekvéseit félre magyarázták, ő az intézetet szerette és szeretni fogja, s ajállja magát továbra is a közgyűlés jó­akaratába. (Szomorú éljenzés a Hintz párt között.) A gyűlés ezután küldöttséget nevezett ki Kovács Pál vezetése alatt, hogy hívják meg a gyűlésbe a megválasztott új elnököt gr. Eszterházy Kálmánt. A küldöttség eljárt tisztében, s azon egészen váratlan hírrel tért vissza, hogy gr. Eszterházy Kálmán megköszöni a gyűlés bizalmát, de az elnökséget nem fogadhatja el. A gyűlés­nek ideje sem maradt hogy gondolkozzék új elnök­ről, midőn Kovács Pál úr azon valóban comicus gon­dolatra jött, hogy a dr. Jósika helyére a kiválasztott s a végképen visszavonuló id. Hintz Györ­gyöt ajánlja. A Hintz párt vérszemre kapva e vá­ratlan rehabilitatión, nagy zajjal fogadta az indít­ványt, s idősebb Hintz György? ugyan mit csinált? talán észrevette, hogy Kovács Pál bizva Hintznek a gyűlés szine előtt adott szavába hogy vég­ké­pen visszavonni, csupán udvariasságból, a történt vereség némi enyhitéséül tette ajánlatát, nem is gondolva, hogy képes legyen azt elfogadni, — mondjuk, idősebb Hintz György úr félretéve minden szemérmet, jóformán meg se vár­va, hogy Kovács Pál bevégezze beszédét, roppant elérzékenyedéssel, s szavakat nem találva — mint rendesen a színház primadonnái,melylyel meg­köszönte e kitüntetést, az elnökséget elfo­gadta. íme, ennyi értéke van az idősebb Hintz György úr szavának akkor, midőn ambitió kérdé­sek kerekednek felül. Idősbb Hintz úr akkor, mi­dőn a részvényesek egy részének becsü­lésével s bi­zalmával léphetett volna vissza, felteszi fejére a csörgő sapkát. (o) Az országgyűlési ülésszak folyó nó 10-én bezárati le, ezt jelenti szintén egy tegnapi el­késett táviratunk. (o) A­mint a „Bihari írja, a nagyvára­diak nagyban készültek a dugába dőlt kolozsvári kéjvonat fogadtatására. Hogy nem élvezhettük e fogadtatást, ez egyedül csak a rendezőség ügyet­lenségén múrt. Az ev. ref. főtanodát érzékeny vesz­teség érte. Kócsi Károly a természetrajz jeles ta­nára mellhártya gyuladásban 42 éves korában f.­bó­r­án éjjel meghalt. Béke hamvaira! (o) Az erdélyi múzeum ügyében lépés történt. A május 31 -i országos ülésben dr. Szabó József benyújtotta az egylet kérvényét, melynek tárgya az országos segélyezés és az 1848 előtti időkben megszavazott összeg kiadása. (6) Tíz kézdi-vásárhelyi polgár a „Ne meré“-ben üdvözli a brassói testvéresülési ünne­pély szép eszméjét és teljes szívből csatlakozik az eszme keresztülvitelében. (6) A hétfalusi magyarság, mely a „Ne mere“ egyik levelezője által „elkorcsosult csángó“ névvel volt illetve, tiltakozik az elkorcsosulás­ra fogása ellen: Vagyok olyan legény mint te, Vágok olyan rendet mint te! Úgy legyen. — (6) A majálisok korszaka a marosvásár­helyiekre is ráütött. Pünkösd másodnapján megtar­tották az elsőt a városi erdőben, s azt mondja a „Sz. H.”, hogy ez ott az utolsó is lesz, mert hát a városi tanács bérbe adta az erdőt, melyben most a bérlő disznó-kondája tartja majálisát. Kövezet­­vám, bérbe adott erdő, mindenfelől panasz! Hejd ezek a városatyák, tán túlságosan sokat gondos­kodnak a város jólétéről — a lakosok rovására. (6.) Ama két kötekedőt a ki Marosvásár helytt Szentmiklóssit a színészt úgy megsértette, hogy egy darabig életveszélyben is forgott, a „Sz. H.” szerint két havi fogságra ítélték. ” Maros Vásárhelytt Pünkösd vasár­napján délután két részeg ember, Szabó György kerekes, ezelőtt molnár legény és egy széperi napszámos Szakács József zsörtölődve mentek át a Bodorhidon, s eztvodás közben Szabó Szakács­nak a kalapját a Marosba hajította, mire Szakács a szerencsétlen Szabó Györgyöt a hídról erős szak­kal a magassan zajló Maros hullámaiba lód­tatta, melyekben ez halálát is lelte. A tettes fogva van. (6) A debreczeniek népünnepe, mely évenként pünkösd r másodnapján tartatik a zölder­­dőben, ez, idén különösen népes volt. A „Debre­­czen“ állítása szerint a résztvevők száma 17 500-ra rúgott. Ez alkalommal valami jellemzőt is mond a nevezett lap, azt t­­­ , hogy az idei népünnep min­den verekedés nélkül folyt le, a­m­i különben rég­óta nem történt már. (o) A* ócska távírda sodronyok kerté­szeti c­élokra (különösen ezüllókaró pótlására f­el­­adatoak. A* eladás egyelőre a pesti távirda igaz­gatóságnál veszi kezdetét,­­ a kereslethez képest az ország többi igazgatóságánál is megindíttatik. — A* összerombolt középületek Pá­risban. A „Times“ párisi levelezője szerint az összerombolt középületek ezek: a Tuilleriák, a Pa­lais Royal, a pénzügyi ministérium, a Cour des Comptes, a rendőrfőrökség, a becsületrend palotá­ja, az igazságügyi palotának s a Conciergenenek egy része, a városi gabna­raktárak; a városházá­nak csak falai állanak; egy petróleumbomba fel­­gyújta a St. Eustache egyik tornyát; a Louvre könyvtára elhamvadt; a Pantheont a tengerészka­tonák megmentették. A színházak közül a Chatelet, Lyrique és a Porte St. Martin leégett. (o) Mannsberger színigazgató társulatával és egy csomó felszedett bérletpénzzel együtt titkon búcsút mondott Egernek. A pénztárnokok, posta­tisztek működési sorába tehát Thália főpapja is belépett. — A „Pesti Napló“ már maga is gúnyol­ni kezdi ezt a Horváth Boldizsár féle ügyet. „Meg­kínálta— úgymond — Andrássy 4000 frt nyugdíjjal, de Horváth nagylelkűségből nem fogadta azt el. Lavent-ei fogadoit­zatalt' * A nagyenyedi tanári értekezlet. A tanár értekedet Nagyenyedee, 3 napig tartva­t lilájuk 25 .kén végződött. Főbb tárgyai voltak. . hé,a tanoda története kéziratban az értekezlet elébe terjesztetvén, fölkérettel a szerzők, hogy évig a végső átdolgozást tegyék Uiag s­e Be­iket küldjék be Kolozsvárra a Szentgyörgyön ki­nevett szerkesztőséghez (Szabó Károly Szabó Sámuel Szász Domokos) mely a sajtó alá rende­lést s minden előkészítő lépést a jövő értekezle­tig ’tegyen meg. Indítványozza az enged. tanár, kár hogy a jövő tanodái éven kezdve, az osztály­­tanítói vizsgákra készülök számára, magán tan­folyamot kellene nyitni, helyeseltetett. A nyilvá­nos és átviteli vizsgák mikor és miként tartásának célszerűbbsége: hoszszas, beható vita tárgyát ké­pezte. Számbavevőn fő és középtanodások köz­pénz alapját (a bizonyos célra rendelt alapítványo­kon kívül,) egy költségvetés készül: vány, az újabb idő igényeihez szabott, fizetésekkel ellátott, rendes és segédtanár szükséges egy fő vagy al­gymnasiumhoz, elemi osztályokkal vagy a nélkül; kitűnt, hogy főleg Udvarhely és Zilah nem bírnak még jelen terjedelmeknek megfelelő tőkeerővel. A londoni tárlatra, hol a nyár folytán egyebek mel­lett az öszszes tanszerek kiállítva lesznek, valaki­nek közköltségen kiküldése hozatott inditványira; az egyházi főtanácshoz ajánlattal fölterjesztetetett. A műenek talitás helyesebb berendezésétől terjeszt elő egy emlékiratod Boros Gábor (énektanitó, az enyedi főtanodánál); főbb elvei helyeseitetvén : meg­küldetett részletes megvitatás végett az egyes ta­nodáknak. A jövő évi értekezlet Maros-Vásárhely­re határozatott. Végül az értekezlet tagjait Kacsó lakomára gyűrté l. Kemény István, az egyedi ta­noda e­gyik fögondnoka, csombordi Jakába. (Érd. prot. közl. (6) Az ember legújabb classificatióját a marosvásárhelyi kövezetvám állította fel. Levele­zőnk beküldött hozzánk egy vámjegyet, a mely a lóháton utazó embernek kiszolgálunk, s a melyen ez áll: „Egy be nem fogott nagy marha vagy bi­zott disznó­t kr.“ Ez a kövezetvám különben is igen boszantja a népet s alkalmat­ adott egy fur­­faogon eszű polgárnak arra a tréfára, hogy a vá­mot hirdető tábla felirata elé három betűt illesztet s lett a feliratból „Ménkövezett vám.“ — A fecske bizalma. Hogy mennyire érzi a fecske saját hasznos voltát, s mennyire megbízik ezért az emberekben, a következő példa eléggé bizonyitja azt. Az Örkényi uradalom fate­­nyésztésről híres igazgatója, Vasváry János úr egyik előszobájába az ablakon gyakran belebbent egy fecske, s mert lá­ta, hogy nem bántják őt ezért, elhozta párját is, leültek mindketten az ab­lak párkányára, s elkezdtek ott a háziak tiszte­letére, szép fecske nótákat énekelni. Így ment ez pár napig, m­a egyszer csak a bim bes­öplütt a szobába, fölült a könyvszekrény tetejére és ott folytatta fecske­ dalát. A háziak nézték, hogy mi lesz ebből? Másnap a föcske is fölrepült a szek­­rény tetejére, és kettecskén énekeltek azok. Har­madnapra aztán szépen hozzáfogok a munkához, és elkezdték fészkeiket a szoba egyik felső szeg­letében rakni. Ezt azonban nem engedték meg ne­kik, hanem a házi­gazda más valamit gondolt ki. Egy darabka négyszegletű deszkát kitart, abba belehúzott egy zsineget, és felkötötte a deszkát egy a szoba mennyezetébe vert szegre, úgy, hogy a deszka másfél lábnyira lógott a mennyezettől. Ekkor szépen levette a már megkezdett fészek első alapköveit, s azt a deszkára tette.­­ A fecs­kék az ablakból nézték hogy mi történik, a­mi­kor a házi­gazda visszahúzódott, rászálltak a deszkára, s fecskenyelven elkezdtek a lá­­ttak fö­lött tanácskozni. — Ekkor kiszállt a him, de csakhamar visszajött s hozott csőrében egy da­rabka sarat. Ugyanezt tette később a nő is, szó­val megkezdték fészkük alapját, s midőn kissé már haladtak volna az építésben, abban hagyták azt, az ablakra ültek s kezdték várni, hogy mi történik. A házigazda elüttök nézte meg a kezdeti munkát, és nem bántotta. Ekkor a fecskék egész már ott lóg a pehelylyel pompásan kibéllalt fészek, 8 vao id beaue végy sárgaszáju, csipogd a fecs­kefin. A papa és mama ott ül a fészek fölött, egész nyugalommal nézvén, a mi körülre történik. Járnak/ kelnek, lármáznak, muzsikálnak, és a fecske családot mind­ez nem­ háborgatja nyugal­­mában. Az ablakon van nekik egy nyílás hagyva, azon járnak ki és be. — Pesten a napokban a városliget felé vezető úton egy gyanús kinézésű ember kóborolt , keresett valamit. Egy fát, melyre fel­akaszsza magát. Mégis találta, s rögtön fölmászott rá, köte­let bűzött ki zsebéből, egyik végét az állra kötöt­te, a másikat meg a nyakára s azzal szép csende­sen leereszkedett. Már jó ideje hogy ő­t lógott, mi­kor egy aszszony meglátta,­­ a nála levő késsel levágta. Az embert életre hozták s bevitték a város­házhoz. Ez eddig nem érdekes, mert majd minden­nap történik ilyen a fővárosban. De az már okkal érdekesebb, hogy a közel lakó asszony a­ki az embert levágta, a kötélben saját ruhaszárító zsine­gére ismert. Az öngyilkos candidatus még azt is csak úgy lopta.­­ A romániai vasutak csatlakozásáról a magy. vasutakhoz következőket írja egyik buka­­resti lap. A csatlakozás kérdése tehát valahára consolidált alakot nyer. A végleges szerződés elő­­leges egyezmény alapján pár nap múlva megköt­hető. Az előleges egyezményben meg vannak álla­­pítva azon főbb pontok, melyek a szerződés alap­feltételeit képezendik. Ezek egy részről Tara Severin és Orsova, valamint a Zsilvölgy s a Vul­kán szoros, más részről pedig a Bodza­ és Olt­­szoros között kell választani. Előbbi két vonalat a román kormány, utóbbit a magyar óhajtja. A Zsolvölgyet a román kormány azért pártolja, hogy olcsón és könnyen kaphasson innén jó kőszenet. Az Olt éa Bodza-szoroson leendő csatlakozást is óhajtja Románia, s Magyarországra nézve ez fő fontosságú, mert különben a drága keleti vasút zsákot marad.­­ A zsemle történetéhez. A pesti pék­mesterek szombaton este gyűlést tartottak s meghallgatták a strikoló legények kívánságait, melyek egytől egyig jogosultak. Ezek közt van egy pont, melyben a legények mosdó edényeket kérnek, miután ilyenek hiányában eddig kénytele­nek voltak a tejes edényekbe mosakodni, f. i. azon edényekben, melyekben a süteményekhez való tejet és vajat szokták tartogatni. Van mihez jó étvágyat kivánd­. T. F k ffllfíifts szerkesztrt K. IMPP SIKLÓN. FK v 5 a í í s\ *t uj Úti jegyzetek. III. (Alpnachtál Hernia Hern. Freiburg, üenf.) A Róné (Rhône), mely Közép-Európa legna­gyobb tavából nyilsebesen ömlik ki, három részre osztja Genfet: a tulajdonképi városra, a balparton, a „Quartier St. Gervais“-re, a jobb parton és a „Quartier de l’ Ile“-re, mely a folyam közepéből kiemelkedő szigeten épült s további figyelmet nem érdemel. A balparti rész minden tekintetben a legfon­tosabb. Itt vannak a legpompásabb paloták, szál­lodák, sétányok, legragyogóbb óra­, ékszer , farag­­ványkirakatok, természeti és műkincsek, itt székel a város és állam kormánya. Mint minden nevezetesebb városnál Közép- Európában, úgy Genfnél is az ó város megkülön­­böztetendő az új városrészektől. Az előbbi mindkét parton csekély magaslaton áll, utczái szűkek, gör­bék, házai négy—öt emeletesek, ízléstelen külsejü­­ek. Hanem annál meglepőbb az új Genf. Ez mind­két­ parton az a rész körül épült és épül folyvást. A folyam felé eső oldalát legjobban a kikötő töl­téséről lehet áttekinteni, honnan a benyomás nagy­városias. A legszebb épületek itt is, mint Luczern­ben, szállodák. A jobb parton „Hotel de la Russia“, „Hotel Beaurivage“, a bal parton „Hotel de la Mét­­ropol“, „Hotel de l’ écu de Génévé“ stb. tűn­nek ki, mind négy—öt emeletes palotaszerű épü­letek, melyek mellé más hasonlók sorakoznak szá­mos erkélyekkel és girbe—görbe vaskéményekkel. Kiebb egész városnegyedek vannak keletkezőben, melyeket bonlevardoknak neveznek. A bonlevardo­­kon túl terülnek el a gyönyörű kertek gyakran pompás nyári lakokkal. A sűrű közlekedést a városrészek közt hat híd tartja fenn, melyek közt a legelső, „pont du Montblanc“ valódi remekmű a maga nemében. Ez­ a St. Gervais-negyed „rue du Montblanc“ ntezájá­­nak folytatását képezi, tizenkét vasiven nyugszik, melyek ugyanannyi tömör kőlábra nehezülnek. A híd talaja márvány sima asphalt. Nevét az említett ntczával együtt onnan vette, hogy róluk az örök hóval bontott Montblanc-csoport magasabb csúcsai tiszta időben igen jól látszanak. Balra a Voirons jobbra a Salé­ve lánczai, ezek közt pedig a kúp­­alakú Melé egészítik ki a Montblanc-panoráma előterét. A pont du Montblanc után következő „pont des Bergues“ két egymást tompaszög alatt vágó vonal irányában van építve, a szög csúcsával a tó felé, honnan egy kis lánczbidon, mely alatt kacsák, libák és halytyák úszkálnak, a néhány négyszög­ölnyi Roussean-szigetre juthatni. Ennek közepén emelkedik Genf nagy fiának, Rousseannak ülő bronz­szobra márványalapon, Pradler­töl, ki maga is egyik büszkesége e városnak. Az alak széken ülve, bal lábával törpe számolyra támaszkodva, jobb lábát előrenyújtva, bal kezében „Emile“-el, jobbjában tronnal, arczán a mély gondolkozás kifejezésével, széke alatt nagy foliokötetekkel van ábrázolva, az egész szobor vasrácsozatta) van kerítve. Ez volt tehát az a nagy ember, kinek élet­története és irodalmi pályája ellentétek szakadatlan láncolatából áll. Protestánsnak születik, katholi­­kussá lesz; minden iskola nélkül inasból a legfel­sőbb irodalmi poterta önerején küzdi fel magát­­szabad hazáját a zsarnokság klassikus főldével cseréli föl; mindenkiben bízik és mindenkiben csa­lódik; megírja Emile jót és rosszabb nevelőt nem képzelhetni nála; minden műve szeretetet lehel ég ő aligha szeretett valakit; a női szépségnek és szel­lemdússágnak feltétlenül hódol és d’ Haudetot asz­­szonyba, ki egyik tulajdonnal sem birt, örülésig sze­relmes lesz; a nagy szellem élettársául egy bárgyú nőt választ, kinek családját csak röstellhette s sze­retet nélkül mindvégig hű maradt hozzá. Ilyen sor­sa is, mely őt egyik tulságból a másikba sodorja és öreg napjaira földönfutóvá teszi. Hanem az utó­kor igazságot szolgáltatott az üldözött nagy szel­lemnek. Szomorú vigasztalás a nagyokra nézve­­ A pont du Montblanc bal parti végénél levő szép téri Genfnek a svájczi szövetséghez csatlako­zása emlékéül emelt s 1869 augustus havában nagy ünnepélyességgel leleplezett érez szobor pár disziti. Két izmos női alak, arczc­al a René felé fordulva ölelkezik márványalapon, egyik baljában másik jobbjában pajzsot tart; egyik pajzson e fel­irat: „un pour tons, tous pour un“ (a szövetség jeligéje) és a Svájcz czímere: az egyenlő karú kereszt; a másikon Genf czimere: egy sas és egy kulcs ezen jeligével : „post tenebras lux.“ A mű valóban méltó a eszméhez, melyet megtestesít. Közvetlenül a szobortéren terül el a „Jardin Anglais“ egy nagy gonddal és csínnal készült an­gol park, platánokkal, cziprusokkal fényükkel s mindenféle dísznövényekkel, valamint két kioszk­kal, ugrókúttal, padokkal és szabad kilátással a tóra, savoyai dombokra és turára. Gyültelye az idegeneknek, kik nyáron át számosan tartózkodnak Genfben, Genf épületei közt említésre méltók : az orosz kápolna aranyozott kupoláival „St Antoine“ kül­városban ; a St. Pierre egyház az óvárosban; a zene-conservatorium, a „Place Neuve“ negyedben és az új kath. templom a St. Gervais negyedben Azov ház, melyben a város reformátora Kálvin, lakott, az udvar felöli homlokzatán ezen feliratot hordja: Dens est propugnacutum meum. A „Musée Rath“ ban gyps-másolatok és egy festvény-gyűjte­­mény van kiállítva. Ott hol a „Grande rue“ a„rue de Allemands“­­ba szakad, emelkedik egy oszlop, tetején Genf eszmeképével, két oldalán féldomborművekkel a hires rescalade-ot és Béza Theodor hálaimáját ábrázolva. A mű Leeb János müncheni kőfaragó terve szerint készült 1857-ben az escalade *­ emlé­kére. Leef legfőbb büszkeségét azonban azon nagy férfiak képezik, kik benne pillantották meg először a napot. A világhírű neveknek oly hosszú sorát képes felmutatni, milyennel hason nagyságú város alig dicsekedhetik. J. J. Rousseau, de Candolle, de Sanssure, Necker, Pradi­er, Sturm, hogy­­ többeket ne említsek — mind on nevek, melyek a mivolt világon mindenütt ismeretesek. A genfi népéletből egy jelenetet mondok el. Egy alkalommal séta közben a „Journal de Géctève„ (a Swarcz legnagyobb politicai közlönye) kiadóhivatala előtt népcsoportot pillantottam meg, mely nagy figyelemmel hallgatott egy nem tudom minő állványon adó embert, a­ki beszélt. Valami social-demokrat izgatást sejtettem rögtön s közelebb mentem A világért sem az volt. A szónok szájá­­ból özönnel ömledező beszéd nem a szivek, hanem a zsebek megnyitására volt irányozva. Bámulatos szébőséggel és folyékonysággal hallottam előadatni, hogy szónok nem szédelgő és nyegle, hogy az ön bölcsőjét is e dicső városban ringatták, hogy öt imádott hazája és kedves polgártársai iránti forró, kiolthatlan lánggal égő szeretete indította arra,­ miszerint nagy fontosságú találmányát legelőször is itt mutassa be és végre, hogy siessen mindenki a találmány titkát potom 5 centime-ért megszerez­ni. A nemesszivü hazafi és emberbarát szónok­lata közben bal kezével egy meghámozott, jobbjá­­val pedig egy hámozatlan almát mutogatott­­magyarázgatva találmányának lényegét, a­mi ezen kérdés megfejtésében állott: „hogyan lehet az almát úgy szelni darabokra, hogy haja teljesen ép maradjon?“ A hámozott alma különböző görbe síkok által töb részre volt vágva, melyeket ő szét­szedett s ismét egészbe összerekott. Végre mikor gondolta, hogy hallgatói­­ erszényeik megnyitására elég puhákká szónokoltattak, befejezte beszédét s osztogatni kezdette kis c­édulait, melyeken a kérdés megfejtése volt olvasható régi szabású futó betűkkel, zsebre rakván a minden oldalról nyújtott sonokat. Mikor már senki sem akart többet venn, sajnálkozását fejezte ki azok fölött, kik a soba, többé elé nem forduló jó alkalmat elszalasztották s avval odáb állott. A kópé, mint mondá, Páriá­ból jött, de korátsem az ostrom elöl szökött meg, hanem egyedül találmányával akarta megismertetni szülővárosát, a mit persze lehetetlen el nem hinni neki. — A megélhetésnek különböző módjai vannak! J 1 11 z. i*o t el Akarván lorla,ni Genfet, 1602. dec­z es 12-ike k°zn éjen egész Czerdben a T4108 f . . )4 vonultak s hágcsók segélyével igyekeztek belsejébe ütni de a polgárok Jókor értesülve a veszély felöl győzelmesen "A vágytak — 380 Junius 3 Beküldetett. Egy betegség sem állhat ellene a ke­­lemes Revalesciére du Barry-nak, mely gyógyszer költségek nélkül eltávolít minden gyomor-, ideg-, mell-, tüdő-, máj-, mirigy-, nyákhártya-, légzési-, hólyag- és vesebajt, szó­­rulást, aranyeret, álmatlanságot, gyengességet, vízkórt, lázat­­szédelgést, vértolulást, fülzugást s a terhesség alatti roszul­létet és ájulást is, fehérfolyást, bukórt, elsoványodást, csatot, köszvényt és sápkórt. 72,000 javulás, melyekben a beteg­ségeket egy orvos sem gyógyíthatta, mint ezt egy bizonyít­vány pápa­i szentségétől, gr. Plaskow udvari marschall-tól, de Bréban marquisnő­től igazolja. Táplálóbb lévén mint a hús, a Kevalesdére felnőttek­ s gyermekeknél 50-szeresen megtaka­­ritja a gyógyszerek árát. Cast News. Ateandria, Egyptom, 1869. mart. 10. A kellemes Kevalsed­ére du Barry a legmakacsabb idül­­dugulástól, mely 9 évig rémitően hintett s minden orvosi ke­zelésnek ellenállott, teljesen kigyógyitó, s én meleg köszönet­­tet mondok önöknek­ mint fe­ledezőnek, a természet e becses adományáért. Vajhe mindazok, kik szenvednek, tudnák, hogy mindazt a mit gyógyszerek nem is gyógyítnak meg, megorvo­solja a Revalesciére, mely, ha aranynyal mérnök is éld sólyát, akkor sem volna drága. Teljes tisztelettel Sp­aaro C. Pléhszelenczekoen *­, font­ tt 60 fer, 1 font 2. 60tk­j 2 font 4. 60 k. 5 font 10 ft, 12 font 20 ft, 24 font 36 frt — Revalesciére Chocoladee táblákban 12 csészére 1 ft 60 kr 24-re 2. 60 kr, 48-ra 4. 60-s póralakban 12 csészére 1 frt 60 kr, 24-re 2. 60 kr, 48-ra 4.60, 120-ra 10 ft, 288-ra 20­ ft, 676-rs 36 ft. — Kapható: Barry du Barry és T.-nai- Bécsben,­­Wallfischgasse. 8. Kolozsvártt Kron­­staedter J.-nél K­el-Monostor utcza 175. és Főtér 2. sz. a. a zálogháznál, továbbá Binder lí­­gy egy szertárában, b.­monostorutcza a Redont során. Pe­teu lo,oknel, Po­zsonyban Pis­z­tory-nál, Oraczban Oberanz­­meyer-nál, Lembergben Ito­­­te­n­d­e­r-n­él, a posta­­utalvány által megrendelés utján mindenütt.

Next