Magyar Polgár, 1871. július-december (5. évfolyam, 146-297. szám)
1871-09-19 / 212. szám
V-dik árfolyam. 212-ik szám Előfiz Otóili feltételek: Évre . • • • 16 frt — kr. Félévre . . . „ — „ Negyedévre .... A B ^ Havonként ... 1 „ 60 A nyilttér 4-szer tanábozott sót éra 20 sorig 25 kr., 20 soron felül 20 kr. Megjelenik mindem nap n.noj, utáni napokat kivéve. Szerkesstőség és kiadóhivatal: Mnostorarcza a L.Bányai ház alatt. MAGYAE POLGAR. POLITIKAI NAPILAP. Kolozsvárit, kedd szeptember II 1871 Hirdetési dijak. Ötször dagábdott sor ára k. Bélyegdij minden hirdetésnél 30 kr Nagyobb hirdetéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadó-hivatal. Fiók kiadó hivatalok: Tordán: Reteeár és Hannathnál. Deésen: Krémer Sámuel. Enyeden: Vokál János. Szamosújvártt: Csauss testvérek. Kolozsvárit: Stein J. és Demjén L. M.Vásárhelytt: Wittich Józsefnél. A »Magyar Polgár“ előfizetési feltételei. Egész évre . . 16 frt. Félévre . . 8 frt — kr. Negyedévre 4 frt — kr. Egy hóra 1 frt 50 kr. MTA Hirdetéseket a legjutányosb áron elfogad A JM. Polgár kiadóhivatala. KOLOZSVÁR, SZEPTEMBER 18 A szervező kiküldöttségek elnöke. A köztörvényhatóságok rendezését szabályozó 1870. évi XLII. t. ez. 91-ik §-sa intézkedik azon átmeneti teendők elsejétől, melyek az egész életbeléptetéséhez szükségesek, meghatározza nevezetesen, hogy a belügyminiszter által kitűzött határidő alatt minden törvényhatóság közgyűlést tart, és — a törvény itt következő szavaira különösen felhívjuk olvasóink figyelmét— „a főispán illetőleg a polgármester elnöklete a 1 - 11“ küldöttséget küld ki az idézett szakaszban meghatározott szervezési ügyek iránti javaslat megtételére. A törvény idézzük szavaiból világos, hogy ezen úgynevezett szervező kiküldöttségeknek elnöke nem lehet más, mint megyében a főispán, törvényhatósági joggal felruházott városokban pedig a polgármester. Hogy e kifejezésnek: „a főispán, illetőleg a polgármester“ csakis ezen értelmezést lehet adni, s a polgármestert a főispán helyettesítőjeként felemlítettnek nem lehet tekinteni, eléggé kitűnik abból, hogy az „alispánét, aki pedig a törvénynek minden helyettesítésről intézkedő fejezeteiben közvetlenül a főispán után van felemlítve, a kiküldöttség megválasztását elrendelő 91-ik §. egy szóval sem érinti. Nem helyettesítésről van tehát itt szó, hanem a törvényhatóságok egy színvonalon álló eddigi fejeinek kiküldöttségi elnökökké kijelöléséről. Városokon a főispán már csak azért sem lehet a kiküldöttségek elnöke, mert ezen elnökséget — több város lévén hatósága alá helyezve — gyakorolnia merő lehetetlenség, lehetetlenséget pedig törvénybe igtatni nem áll-hatott a törvényhozásnak szándékában. Tisztán kivehető a törvény szavaiból azon tendencia, hogy valamint a törvényhatóságok eddigi képviselői által kell az azoknak jövő szervezetét megállapító statútumoknak kidolgoztatni, úgy az e kidolgozással foglalkozó küldöttségeknek is az eddigi törvényhatósági főnökök elnöklete alatt kötelességek munkálkodni. Kolozsvár szab. kir. város közönsége ezekből kifolyólag törvénysértést követett el akkor, midőn a 40-es szervezési kiküldöttség elnökségét a városi főispánra ruházta, a város polgármesterét pedig e kiküldöttségnek még csak tagjává sem választotta be! Nem tudjuk, demonstrálási viszketeg-e, vagy a törvény világos szavainak félreértése szolgáltatott ezen eljárásra indokot; annyi azonban bizonyos, hogy a törvénysértés el van követve, s hogy annak elkövetése nem válik Kolozsvár közönségének dicsőségére még azon esetben sem, ha oly meggyőződés sugallatából történt — amely meggyőződést egyébiránt magunk is osztjuk — hogy a város közigazgatási viszonyaival teljesen ismerős városi főispán elnöklete alatt a kiküldöttség jobb munkálatot fog kidolgozni, mint a törvénynek megfelelő eljárás mellett lehetséges lett volna. Nem tartozunk a köztörvényhatóság-rendezési törvény bámulói közé, és kész örömest feladnánk egyet-mást annak intézkedései közül. A törvény azonban, mihelyt az alkotmány kijelölte factorok megerősítették, szentséggé vált, s intézkedő rendszabályainak teljesítése alól egy alkotmányos érzelmű honpolgár sem vonhatja ki magát, még ha feljajdul is jobb meggyőződése a teljesítés terhe alatt! Kolozsvár szab. kir. város közönségétől jobb példát várhatott a haza, s várhattak, különösen annak törvényhatósági joggal felruházott városai. Molnár Antal: Uj „Erdélyi Muzeum.“ Erdélyi muzeum-egylet. (Czetz Antal emlékezete.) Hosszas szünetelés után mult szombaton tarta meg az erdélyi múzeum-egylet nyilvános gyűlését, melyen Herman Ottó adta elő Czetz Antal botanicus életrajzát. Az előadás tárgyát egy rövid bevezetéssel előzte meg, melyben körülbelül ezeket mondja: Engedje meg a t. gyűlés, hogy előadásom voltaképem tárgyát néhány szóval megelőzhessem. Nem létezik nemzet széles e világon, melynek elszigeteltségénél fogva inkább érdekében feküdnék a mivelődés anyagának egybegyűjtése, mint érdekében fekszik épen a magyarnak. Keletről, délről, éjszakról miveletlenség, nyugatról magasra fejlődött miveltség által környezve, fajrokon nélkül áll a magyar, hallja a kor intő szavát, mely nyűget felé tereli figyelmét; de arra is inti, hogy nemzetiségénél fogva önmaga erejére van utalva, — inti továbbá, hogy a többi irányban vagy a műveltség előharczosa legyen ma, mint volt egykoron a vallásé, vagy lépjen le a működés teréről, hogy a feladattal együtt helyét is más, hivatottabb nemzetek is elfoglalhassák! Az idő halad, s mi még mindig távol vagyunk attól a czéltól, amelyhez jutnunk kell, hogy beváljunk a cultura és a civilisatió önálló bajnokainak ikszes sorába. Sok munka, sok áldozat fekszik még előttünk, s csak amidőn a munkát megtettük, az áldozatot meghoztuk, csak akkor mondhatjuk el, hogy nem vagyunk tűrve, hogy az a hely, amelyet Európában elfoglalunk minket jogosan meg is illet. Keserű, de bizonyára igaz állítás ez. Azon kell kezdenünk, hogy lemondjunk az önhittségről, mely előbb-utóbb boszul áll. Számba kell hogy vegyük vagyonunkat, számba a hézagot, a fogyatkozást, amelyet vagyonunk maBécs, szept. 16. A N. fr. Presse szerint Beusz gácsországi útja a belpolitika végzet teljes fordulata következtében elmarad. Bécs, szept. 16. Egy ma tartott minisztertanács kijelentette, hogy a kormányzás a német-osztrák sajtó mellett lehetetlen és szigorú rendszabályokra van szükség. Prága, sept. 12. A cseh „Tagesbote lefoglaltatott. Brünn, szept. 16. A morva „Tagesbote“ és a „Neue Zeit“ foglaltattak. — (Gesagt, gethan.) Bécs, szept. 16. az összes osztrák alkotmánypárti képviselők megtagadják résztvenni a kormányáltal a tartomány gyűlésekben tett előterjesztések tárgyalásában, mert szerintök a tartomány gyűlések jogi fenállhatása a Csehországra nézve felfüggesztett alkotmányon nyugszik. — Az itteni városi hatóság és községtanács nem pusztán szavakra szorítkozó, de a közéletbe mélyen ható tüntetésre készül. Zágráb, szept. 16. Hire jár, hogy Bedekovics bán és gr. Pejacsevics miniszter leköszöntek volna, — az országgyűlés jövő évi január 15 éig ismét elnapoltatok, mi átalában nagy izgatottságot szült. Bécs, szept. 16. A helybeli világkiállítási bizottság ma tartotta első ünnepélyes ülését, melyen a tagok csaknem teljes számban voltak jelen. Az ülést Rajner félig nyitotta meg beszéddel, melyben Ausztria fellépését más korábbi világkiállításoknál emelte ki, s azon reményét fejezte ki, hogy a közelebbbi kiállítást is a legszebb siker fogja koronázni. Iat, egész igyekezetünket arra kell hogy fordítsuk, hogy e hézagok betöltessenek, mert e hézagok választanak el azoktól, akik kedvezőbb körülmények között élve, tovább haladhatnak. Sorsunk saját kezünkben fekszik. Mindenek előtt azon kell kezdenünk, hogy összegyűjtsük anyagi erőnk mellett azokat az adatokat is, amelyek bármily parányi, de önálló oly lépésről tanúskodnak, amelyet az intellectuális téren tettünk. Kutatnunk kell értékünket minden szak terén, lássák bár e vagy ama szak mivelése jelen körülményeink között másodrendűnek is. Gondoljuk meg, hogy folytonos törekvés, haladás mellett megjön az időpont, amelyben e vagy ama szak első lesz a maga helyén, hézagot pótolva pedig mindig bizonyítéka marad értelmiségünk értékének. Amit ebben az irányban buzdításul felhozhatunk, hozzuk fel. Adjunk példát a jövő nemzedéknek, jelöljük az utat, amelyen haladnia kell. Társadalmi létünk fejlődéséhez csatoljuk szellemi létünk, fejlődésünk történelmét is. A fegyver dicsőségét keresse a szellem dicsősége. Méltó dolog, hogy a honszerzők, a Hunyadiak s vitézeik mellett mutassuk ki azokat is, akik a szellem terén vezérkedtek, vitézkedtek. Lelkesítsenek amazok abban a tusában, amelyet anyagi fennmaradásunkért végig küzdünk; emezek a tudományos törekvés békés mezején E nézetek buzdítottak, a midőn elhatároztam a a tudomány egyik szerény bajnokának a bemutatását. Bízom e nemzet életerejében, hiszem hogy meg fogja érteni a kor intő szavát, követelni fogja, rajta lesz, hogy önerején épen oly fényt hódítson magának a mivelődés terén, a minőt hódított egykoron a csaták mezején. E hit, e remény erős bennem s arra buzdít, hogy erőmhöz képest magam is hozzálássak a gyűjtéshez, s bár csak egyes porszemekkel is hozzájárultak ahoz az alaphoz, amelyen majdan a fangvár mivelődés erős vára nyugodni fog, az a vár, mely követelheti, mert megérdemli a tiszteletet. Táviratok a külföldiéi. I . Lincz, szept. 16. A tartománygyűlés mai ülésében elnök egy interpellációra kijelentette, miszerint Wieser és társainak nyilatkozata az alkotmánybizottsághoz utasíttatik. Prága szept. 16. Az országgyűlés mai ülésében a németek nem voltak jelen, de egy nyilatkozatuk olvastatott fel, melyben a tárgyalásokban való részt nem vevéseket az országgyűlés törvénytelenségével s a császári leiratban foglalt államjog hangsúlyozása által indokolják, azt esetleges határozatok ellen tiltakozván. Ezután olvastatott azon közlemény, hogy az országos bizottság tagjai mandátumaikat leteszik. A helytartó kinyilatkoztatta, hogy ő eme nyilatkozatokat a kormány tudomására juttatja, s egyelőre utal a helytartó feleletére a hatodik ülésben (Mensdorff akkor oda nyilatkozott, hogy az országgyűlés teljesen törvényesnek tekintendő.) A kormány-előterjesztések egy 30-as bizottsághoz utasíttattak s az országgyűlés Rieger óhajtására a bizottsági jelentés befejeztéig elnapoltatott. Thuri Gergely Maros-Vásárhelytt (1871. szept. 17.) Tegnap közös főispán Thuri Gergely beigtatta magát, az Apollóteremben inkább hivatalnokok serege előtt mondatta el a jobboldali hősök Knöpfler, Szarvadi és Bodola kenetteljes sugallataiból összeférczelt féljobb, félbal, de egészben semmit ígérő, szokásos ámító nagyhangú szavakat, mire Szarvadi és Dobolyi híven viszhangozák a főispáni ígéretek teljesülése iránti reményüket, s erre a szervezet kidolgozó bizottságok kineveztetvén, az egyszerű ülés minden nagyobbszerű hatás nélkül eloszlott. Délben Lénártné termében a főispán 120 terítékű ebédet adott, hol szintén inkább hivatalnokok és katonák, de azokon kívül úgynevezett egyszerű polgárok kevesen voltak hivatalosok, pedig minden dictió a polgárság érdekeit és előhaladását hangsúlyozá. A pohárköszöntések sorát a főispán kezdette meg, a királyt, királynét 6s családját köszöntvén föl, ezután Bodola idvezte a főispánt, ezen új vívmányt a versaillesi kormánytól igen eszélyesen elsajátítottnak nyilvánítván, (hiszen a köztörvényhatóságokról szóló törvény már 1870. aug. 1-n kelt, s igy a franczia id. kormánytól a magyar kormány mit sem tanulhatott, legfölebb később a munkások üldözését) és mint igen üdvös intézményt a városok kifejlődésére nézve sikerdusnak jelezvén, a nagy reményekre jogosító főispánt (sic) ezelőtt néhány héttel mint baloldalit kárhoztatta, most pedig a köpenyforgatásért dicsőíti f élteté, azután még Knöpfler az egy főispáni kalap alá tett többi városok jelen volt küldöttségéért, Székely a hadseregért, Bihari a marosszéki tisztségért és kiítélő tábláért emeltek poharat, szokott magasztaló dicséretekkel halmozván el a nap hőseit. A sok pohárköszöntések közül közérdekűségénél fogva leginkább kiemelendő országgyűlési népképviselő Lázár Ádámnak a helyi független szabadelvű polgárságra mondott következő felköszöntése: „Uraim! Az egyéni szabadság és önkormányzat a legfontosb alkotmányos jogok, melyek czél és korszerű fejlesztés által a polgárok törvényszabta függetlensége, ernyedetlen tevékenysége elérésére, és így a társadalom jóléte biztosítására vezetni képesek. Hasztalan igyekszünk gőzerővel vasutak által a távolabbi világrészekkel gyors összeköttetésbe jönni; hasztalan törekszünk villanyerővel, távírdák által a mivelt népekkel szellemileg érintkezni, hacsak Nem oly emberrel lesz dolgunk, aki kereste a feltűnést, nem oly emberrel, aki nyilvános téren működve, megkívánta volna a méltánylást. Oly ember áll előttünk, aki csendes magányában minden feltűnés nélkül oly anyagot gyűjtött, mely a tudvány kérdéseire biztosan felel, mely tévedéseket helyreigazít. És látva a körülményeket, melyek között ez az anyag keletkezett, a tisztelet adója mellett ki fogjuk mondani azt is, hogy ritka példája áll előttünk annak az erős akaratnak, amely még abban a korban is teremt, melyben a halandók legnagyobb része már megállapodott vagy hanyatlásnak indult. A t. gyűlésengedelmével most áttérek felolvasásom tulajonképem tárgyára. Erre következett a voltaképem életrajz, bevezetve avval a mottóval, melyet Czetz egykoron dr. Haynald Lajos érsekhez intézett levelében használt, s mely Petőfiből van véve: Szeresd a virágot És ne féltsd szivedet; Mert ki ezt szereti, T_________ Czetz Antal 1801-ben Szamosujvártt születve, már négy éves korában jutott árvaságra, s két nagybátyja gondozására, kik a fiút a második latin osztályból már kivették s kereskedésre adták. Már mint kereskedő sok tudvágyat tanúsított, s csekély jövedelmét többnyire könyvekre költé, — segédi és önállósága első éveiben leginkább szépirodalmiakra. Közel negyven éves korában egy séta alkalmával Czetz Adeodat ifjú gyógyszerészsegéd, ki az officinális plánták ismeretében jártas volt figyelmeztető Czetz Antalt arra a szabályosságra a mely a növényvilágban nyilatkozik s lehetségessé teszi a növények megnevezését és osztályozását. A régi, de ma is egyetlen magyar füvészkönyv Diószegi és Fazekas debreczeni flórája segítségével meghatározták a Veronica officinalist. Czetz Antal lelkesedéssel ragadta meg az útmutatást és ép oly bámulatos szenvedéllyel mint kitartással a füvészetre veté magát, önmagunk is nem iparkodunk a kor szellemével folyton előhaladni, illetőleg a szellemi és anyagi téren lehetőleg tökélyesbülni. Ily előhaladás a munkásságot és műveltséget, mint legfőbb tényezőket feltétlenül követeli, mert a valódi democrat elvek csak úgy vezethetnek czélhoz, ha a művelt osztályok munkálni, és a munkás osztályok művelődni, minden hatalmukban álló eszközökkel igyekeznek, mely életbevágó tényezőket sem a született, sem a lett, még a legmerevebb aristokraták sem odázhatják el, sőt ellenben mindenki hivatva van az ily kölcsönös jogokat és kötelességeket minél nagyobb mérvben terjeszteni. A mai napon városunk életében egy új intézmény kíséreltetik meg beigtattatni, mely a törvénycikk szavai szerint a közös főispánt mint a végrehajtó hatalom képviselőjét, egyfelől az önkormányzat ellenőrzésével, másfelől pedig az állam érdekei fölötti őrködéssel bízza meg. Szép jogok és terhes kötelességek, melyeknek eszélyes és hazafias gyakorlatától fog a siker függeni, de a főispán mai nyilatkozata remélem engedi, miként hatalmát az állam érdekei megvédett ürügye alatt sem az egyéni szabadság korlátozására, annál kevésbé pedig az önkormányzat zsibbasztására, minden tekintetbe pedig a közérdek rovására kizsákmányolni nem fogja. A törvények iránti tisztelet minden honpolgárnak legelső kötelessége, mely azonban nem zárja ki jogát, hogy a gyakorlati tapasztalok szerént szükségelt változtatásokat még ezen törvénynyel is törvényszabta után meg ne tehesse. Hazánkban egy erős középosztály teremtésére rég érzett szükség van, mely ha 1848 előtt fennállót volna, bizonyára a lezajlott válságos időket hamarább és könnyebben kiépülhettük volna, erre főleg a polgárság van ma hívatva, mely több városainkban az ipar, kereskedés és gazdászat terén kiváló tevékenységre, politikai, szellemi, erkölcsi és anyagi előhaladásra méltán igényt tart, csak igy felelhetvén meg a haza és nemzet benne helyezett bizalmának. Miután a főispánért poharak üríttettek, illő, hogy itt csak a vezér, hanem bajtársai a polgárokért is szót emeljünk, értem ezen város szabadelvű és független polgárait, kiket ha az eddig tapasztalt rendíthetlen elvszilárdság, jól felfogott kötelességérzet és testvéri egyetértés továbbra is változatlanul áthat, kétségtelen nézetünk, előbb a városok érdekében óhajtott szellemi és anyagi előhaladás biztos eredményének, azon független és szabadelvű polgárokat értem, kik a szabadság és hazaszeretet zászlóját mindig fenn lobogtatták, és reméllem, hogy mindenki büszkén kiáltand föl: M.Vásárhely szabadelvű független polgárai soká éljenek! (hoszszas éljenzés és koczczintások).“ Ma délután a főispán Sz.-Régenbe menend, s hogy ottan is a netalán tévedezőket igaz útra téritse, bajos dolog balpárti múlttal jobbpárti éneket s zengeni. Szemtana. Vidéki élet. Torda, jul. 17. 1871. A mi meddő kisvárosi életünkben legnagyobb esemény a Fehérvári színtársulatának működése. Erről írok a szerkesztő urnak pár sort. Közelebbről ad- tták Griseldist Erdélyi jutalomjátékául. A jutalmazandó magára nézve nem a legjobb darabot választotta. Az ő hősies szép alakja s erőteljes szavallása nem pótolhatják azt, mi a „szerelmes“ szerepében a főkellék —a „melegséget“ s midőn vezérkönyvét kimeríti, más források után lát s hogy ezeket megértse vas szorgalommal hozzálát a latin nyelv tanulásához s felveszi annyira, hogy a diagnosticus latinitást tökéletesen megérti. E tanulási ideje 1840-től 1848 ig tartott s Czetz Antal ekkor már Deés flóráját begyüjtő s forrásai segítségével bámulatos pontossággal meghatározá. A szabadságharcz szomorú kimenetelével felhagyott a kereskedéssel a visszavonult Gántsra, hol kis birtoka volt s elhatározta, hogy ezentúl csak a füvészetnek fog élni. Itt csakhamar végére járt Gánts Flórájának s a havasok felé fordítá figyelmét. (Vége következik.) A „Jakit.“ (Természetkiatoriai rajt.) Jókai Mórtól. (Vége.) Hanem aztán, amit a régi színház órája üti a tizenkettőt, a „Jakli“ félbeszakítja a társalgást, recommendálja magát, s házakon, kerteken és chignonokon keresztül röpül egyenesen haza, s szörnyen pörlekedik a szakácsnővel, ha még nem kész az ebéd. Különben „Jakli“ igen mértékletes egyéniség. Eszik húst, galuskát, de soha sem annyit, amennyit kap. Felét a kapottnak megtakarítja szűkebb időkre. Kikeres olyan szögleteket a környékben, ahol keresményét bizton elrejtheti, pamlagtámlákat és függöny- ránczokat. Ha vendég van a háznál, annak a zsebeit okvetetlenül ellátja félretett darab húsokkal és carkmákokkal, a vendégek aztán a rájuk bízottal galádul odá it) állnak. Egyszer megsejti a küszöbön alvó nagy newfoundlandi kutyát, amint éppen egy darab s sültmaradvány hováhelyezésén töprenkedik. Gondolja magában: ez olyan úr, ki ezzel a czikkel en gros ! foglalkozik, tehát bizalmat erdemér, s a mint az alvó lábai messze el vannak nyújtva, odadugja annak as