Magyar Polgár, 1871. július-december (5. évfolyam, 146-297. szám)

1871-11-25 / 269. szám

V-dik árfolyam. Előfizetési feltételek : Éfr..............................16 frt _ kr. Félévre . . • < • 8 „ — „ Negyedévre • • • • 4 „ — „ Havonként . . • 1 „ 50 „ A nyilttér 4-szer kanabozott sor éra 20 sorig 25 kr., 20 soron belül 20 kr. Megjelenik minden nap, innep­ationi napokat kivéve. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mnostoratosa a L. Bén?*' b&z alatt. 269-ik számKolozsvárit, szombat november 25 1871 Hirdetési díjak. Ötször hasábozott sor­sra 6 kr Bélyegdij minden hirdetésnél SO kr Nagyobb hirdetéseknél külön kedves m­ényt is nyújt a kiadó­ hivatal. Fiók kiadó hivatalok: Tordán: Ketezár és Harmathnál. Deésen: Krémer Sémáél. Enyeden: Vékör János. Szamosojvártt: Csauss testvérek. Kolozsvártt : Stein J. és Demjén K- M.­Vézárhelytt: Wittich Józsefnél. POLITIKAI NAPILAP. 99*^- Magyar előfizetési Egész évre . Félévre . . Negyedévre Egy hóra P­olgár66 feltételei. Egyes széni ára 7 kr. BMT" Hirdetéseket a legjutányosb Áron elfogad A 1H. Polgár kiadóhivatala." 16 frt. 8 frt — kr. 4 frt — kr. 1 frt 50 kr. KOLOZSVÁR, NOVEMBER 24. A megyei/.tervezés előestéjén. II. Főteendőink egyike az, hogy a választásoknál azon irány legyen vezérelv, mely szerint a fősúly a hatóságban lakó értelmiségre, s annak függetlenebb gondolkozású részére vettessék. Egy­ik pártnak a másikat lehet majorizálni az igaz, de így soha és semmi szín alatt be nem kö­­vetkezhetik azon eset, hogy a törvény nyomasztó sú­lya egy perezre is enyhittessék. Nem lehet feladata senkinek mert ezért té­vesztene, a mások elnyomásában találni fel győze­­delmét. Következésében nem lenne más, mint az egyik elnyomott résznek elkedvetlenítője a közügy iránt már amúgy is lanyhult érdeklődésnek kihalása, a győzelemre vezetett nagy rész szintén félrevonulna, hiányozván, a gyűlésekben az ellenkező nézetek által felkorbácsoltatni szokott inger, s a köztéren nem ma­radna már az igy kicsinált többségből, csak annak bureaucraticus tisztikara, a bureaucratiának meg­szokott jezsuisticus mosolyával vigyorgó arczával. Ki ellenőrizze az emberi tulajdonokban rejlő hajlamnak túlkapásra irányzott tetteit? Ki őrködjék a hatóság ügyei fölött ?... Ki mutatna példát a ser­dülő ifjúság előtt a közügy iránti buzgalomban?... Senki. S épen ez volna a legégetőbb seb a megyei életen. Miután a virilisek hátra vakra sorozatban sor­falat képeznek az értelmiség előtt, a megszorított hely csak a független gondolkozású szabad értelme­seket illeti, a nép minden rétegéből, nemzetiség- vagy faj­különbség nélkül. Nem a ma az, hanem a holnap, melyért cse­lekszünk. A nép most sem érzi az alkotmányosság javát, hisz mit bánja, hogy szabadabban lehet beszélni és írni? A­mit beszélni szokott, az olyan keretben ke­ringett, hogy az tiltva soha sem volt. — írni?... . Nem avatkozom a tanfelügyelők dolgába. Hisz a községi törvény már újabb terheket ró a népre. Hogy ez a sok teher elvégre megunva hordo­zója által le ne vettessék, s talán azokra kik nem okai, szükség, hogy azok kik hivatottak, mint ahoz közel állók bevonassanak, vagy ha gyakorolták, ki ne taszíttassanak a megyei életből, mert az elkese­redést, s az elkeseredés a bűnök legnemtelenebbét, a boszu megtorlását okozná. Legyen vége egyszer már a cotteriák uralmá­nak ! legyen vége az akárhány helyt uralkodott ne­­potismus kormányzó phalanxának! a virilisek úgy is egy tábor! Legyenek a válasz­tandók szabadelvű értelmesek ! Fámon Elek: Táviratok a külföldről. Béce. nov. 22. Andrássy holnap Budára szán­dékozik kirándulni. — Az uj kanczellár már alku­dozásban­ áll némely jövőbeli miniszterekkel. Uj „Erdélyi Muzeum.“ A román népköltészetből.­ ­ Zöld levelű alma fácska Az én rózsám bájos lányka, Napsugárból van a haja, Szél lengeti orré­t arra. Két szeme két fényes csillag, Rájuk nézesz meggyilkolnak; Két vércsepp a két orczája, Gyönyörrel tekintesz rája: Ajaka van eperszből; Puha testén fehér inge, Édes tejbe van fűresztve; A járása csendes, mintha A földön betűket ima; Szép idő a mosolygása, Mennybe repít a szólása. És ha a föld minden kincsét Hét országnak drága gyöngyét Adnák nekem édes lelkem, Egy hangodért én megvetem. IL Gyónni mentem én is egyszer, Rózsámat a mezőn felém, Mit súgott? de én a gyónást Isten úgyse’ el felejtém! — IL Csendes folyam, Duna vize, Rég vagyok már én is árva, A kim volt és kit szerettem Elment már egy szebb világba. Hogyha nem hiszed talán, illatos virány, I I '■ V 1 1 ■■1 ■■ ...................■■■ ■ •mmmam Itt a sírja, ásd ki újra, Virágos a sírja! Vedd a fátyolt orczájáról, Virág a határról, Orczájáról és kezéről, Virág a mezőről, Kezeiről és lábáról, Virág a sírjáról. IV. Sok leánynak uram, uram! Ne adj uram egészséget! Megcsúfoltak, tönkre tettek, Nincs már bennem egy csepp élet. Két szememet nem bántották. — Igaz, igaz, mit beszélnek! Ebből látszik, tisztán látszik, Talán bennek is van lélek ?! Nem bántották két szememet, Meghagyták két mécsvilágnak, Hogy ne essem kertelésnek, Hogy ne verjem magam oda Ajtajához jó anyámnak! V. — Honnan repülsz kakuk madár? — Messze tájról, a hol van nyár! — Messze tájról? Künn nem láttad, Értem élő szép rózsámat? — Lehet, — de rá nem ismertem ! ~­ Ismerhetted volna könnyen, Mert a rózsám ismert lányka, Sárga pohárt tart kezében, Csillog drága köny szemében, Felköszönt és sóhajt egyre, Búban úszik egész lelke! Hallgass, hallgass drága lélek, Majd elveszlek, hogyha élek, — Moldován Cargaly, Prága, nov. 22. A föderalista kongressus tegnap esti értekezlete egész éjfélig tartott. Az ér­tekezés tárgyát államjogi kérdések képezték, egyet­értés azon­ban ez irányban sem jött létre. Az ifjú cáének közzül senki sem volt jelen; e párt mata­dorai tegnap délben még nem tudták, várjon és hol jön össze a kongressus. Cseh körökben hire jár, hogy a föderalista kongressus tanácskozásainak főtárgyát az államjogin kívül pártfelekezeti kérdések is képezték, nevezetesen az alkotmányhű kabinettel szemben elfoglalandó ál­lás, melyre vonatkozólag egy benyújtott elaborátum egyhangúlag el is fogadtatott, az egyes tartomány­­gyűlések által a reichsrathba küldendő követek kér­dése az illető tart. gyűlések belátására hozatott. A kongressus hir szerint ma bezáratik, részt vett benne 18 idegen, 3 cseh és 12 cseh feudális. Brüssel, nov. 22. Az Independance szerint Thiers komolyan a plebiscitum által szándékozik megszilárdítani a köztársaságot. Bécs, nov. 22. Brestlt megnyerni igyekeznek a pénzügyőrség elvállalására. — Bécs, nov. 22. Mint a Tagblattnak Páriából táviratilag jelentik, ott egy számtalan példányokban terjesztett röpirat tudatja a francziákal az excsászár ama szándékát, hogy fia javáról leköszön, és csak mint magánember vesz részt erejéhez képest Fran­­cziaország újjáalakításban. Konstantinápoly, nov. 21. A lapok az it­teni rendőrfőnökség egy közzétételét hozzák, mely felhívja a keresztényeket, hogy a ramazan ünnep tartama alatt muzulmánok jelenlétében ne dohá­nyozzanak. — Újabban gyakrabban bántalmaztak török katonák keresztény nőket az utczákon. Országos képviselő-e még Binder Lajos vagy már törvényszéki bíró (elnök)? a­mint az országgyűlési tudósítások mutatják a képviselő­házban zajos jelenetre szolgáltatott okot Binder Lajos országos képviselő s kinevezett kir. törvényszéki elnöknek a ház elnökéhez intézett levele. Binder Lajos országos képviselő ugyanis királyi törvényszéki elnöknek kineveztetvén a képviselő­ház elnöke által a képviselőségről­, lemondásra szólítta­­tott fel, mire őt a ház elnökéhez intézett levélben nem érzi magát erre indíttatva, miután még annak el vagy el nem fogadására elhatározva nincs. Telje­sen osztjuk Csernátony képviselőnek azon megjegy­zését, hogy mint képviselő az elnökség közvetítése utján a házzal nem értekezhetik, s Ghiczy Kálmán is felfogásunk szerint igen jó utat választott a kérdés megoldására, midőn nevezett képviselőt a tanácskozá­­sokbani megjelenésre látja felszólítandónak, de tagadhatlan, hogy ezen kérdés bővebb megvitatást igényel s a képviselő­házat csak üdvözöljük midőn Ghiczy indítványára a levél kinyomtatását, kiosztá­sát s tanácskozásra kitűzését határozta meg, mert az ügy érdemében Binder Lajosnak is van még pedig sok igaza. Tagadhatlan, hogy ezzel az eljárás modorát éppen nem tartjuk correctnek, a kiviteli irányt pedig a parlament méltóságával nem tartjuk öszszeférhetőnek. Vessük össze a dolgokat a fenn álló törvényekkel. Az kétségtelen, hogy sem kinevezett, sem válasz­tott álladalmi vagy közhatósági tisztviselőnek senki nem tekintethetik, mig az előirt esküt, fogadalmat stb. le nem tette, ezen pontnál nyílnak meg jogai, kezdődnek kötelességei s illetik a javadalmak; s ez nemcsak átalában áll fenn, de az 1869-ik év IV. t. ez. 14. §-sa második kikezdésében e szavakban: „A hivatalba lépés s a bírói fizetés kezdete az eskületételtől számíttatok.“ Épen mint ki születésnél fogva egyéb jogokon kívül már a szülők utáni törvényes öröklés jogát is biztos kilátásba helyezheti, de mindazonáltal öröklési joga, csak is az örökhagyó halálával nyílik meg. A már kinevezett elnökök s kir. ügyészek épen ily helyzetben vannak, bírják a kinevezéssel azon jogosultságot, hogy eskü letételre jelenkezhet­nek s ez által jogaik, kötelezettségeik s javadalmaikba lép­jenek, de az eskü letételhez tényleg nem bocsáttatnak. Az idézett törvény 14. §-sa továbbá azt mond­ja, hogy „a bíró, kineveztetése után legké­sőbb 3 hó alatt s minden esetre hivata­lának elfoglalása előtt köteles a bírói esküt letenni.“ Már ebből megerősítést nyer a fennebbi állításunk, hogy eskü letétel előtt nem tekintethetik olyannak ki hivatalát elfoglalta volna és továbbá 3 hó, a kineveztetéstől kezdve, csakugyan rendelkezése alatt áll a hivatal el, vagy el nem fogadására, így tehát ezen idő leforgása előtt jogosí­tott a hivatalt elfogadni s következőleg netalán képviselői állomásától viszszalépni lesz kötelezett, de ezen idő eltelése előtt, ha csak az eskü letétel­ről a ház tudomást nem szerzett, a ház elnökének nincs joga a képviselői lemondásra felszólítani. Igaz ugyan, hogy a minister kilátásba helyez­te, hogy a kir. törvényszékek 1872 január 1-én életbe lépnek, de ha figyelemre méltatjuk az 1871- ik évi 31­­. sz. 29 §-át mely igy szól: „A napot, melyen ezen törvény alapján szervezendő bíróságok működésöket megkezdik és a jelen törvényben meg­határozott birói illetőség hatályba lép, az igazság­ügyi minister határozza meg. Ezenfelül, tekintve a szervezet nagymérvű nehézségeit, az igazságügyi minister feljo­­gosíttatik, hogy az újonnan szervezendő bíróságokat egyenként is felállíthassa,­­ vájjon honnan tudhatja Binder Lajos kinevezett elnök azt, ha vájjon a vezetése alá szánt törvény­szék nincs-e a minister úrnál azok közzé bejegyezve melyek legutoljára s talán helyi nehézségek stb. — miatt még évek múlva állíttatnak fel, s a törvény­nyel adott azon jogot, hogy egyátalában a bírósá­gok működésének megkezdése ideje a ministerre bi­zatik, megszüntettnek tekintse a minister azon nyi­latkozatával, hogy a bíróságokat 1872 január 1-én szándékszik életbe léptetni? Az igazságügyi minister kétségtelen, hogy a törvény értelmében járt el akkor, midőn az ő felsége által már kinevezett elnökök­ és ügyészekről az es­küt be nem vette, mert ezt az 1869-ik évi IV. tör­­vényczikk 14. §-sa és 1871-ik évi 33. t.-cz. 3. §-sa megszegése nélkül, mely a kinevezett bírót s ügyészt eskületételre „azon törvényszék teljes ülé­sére“ utasítja, melyhez, vagy mely mellé k­ine­ve­zt­ettek, nem tehette; de nézetünk sze­rint, ha már az „átmeneti intézkedések“ e felett nem rendelkeztek s kivételes eljárást nem állítottak meg, tetszett volna a miniszer úrnak az elnökök­ és kir. ügyészekkel egyidejűleg a bírói tagokat is kinevezni, hogy teljes ülésükben az eskü hevetethessék. Ha már most Binder Lajos, országos képviselő a törvény értelmében még az esküt most le nem teheti, (nincs még annak bevételére jogosított tör­vényszék) ha továbbá arra sincs semmi biztos kilá­tása, hogy mely nap következik be (a minister van felhatalmazva a működési nap meghatározásával) s ha eskületétel nélkül birói tagnak nem tekinthető (1869-ik évi IV. t.-cz. 14. §.), vájjon csodálkozha­tunk-e, ha a ház elnöke által tett felszólítást idő­előttinek találja, s hogy megkívánhatta, hogy azon után, melyen a ház elnöke a kinevezésről tudomást szerzett, szerezzen magának elébb arról is meggyő­ződést, ha vájjon az esküt letette-e, s birói működ­­tetési jogköre megnyilt-e? s teljesen helyesnek ta­láljuk azon felfogását, hogy magát országos képvi­selőnek jogosan tekinti, s nem látja beálltnak azon időpontot, hogy képviselői állásával összeférhetlen­­séget követett legyen el. Jegenye, ha terem körívét És a fűzfán meggy lesz nőve Hogy együnk mi majd belőle. Szerelmünktől egykor régen, Virágoztak a fák szépen, Nagy titokban az irigyek, Minden ágat letördeltek. Ki a más szerelmét rontja, Gabnáját a madár hordja, Ne is legyen annak étke, Sem egészség a testébe. — VI. — Életem virága, Mit fáradsz hiába? Anyám nem ad hozzád, Mert anyám megtudta, Hogy kitől, nem mondta : Hogy van neked othon, Sok tehened bornyas, Sok szép rohad gyapjas, Fejni kell majd s fejni, Sok dolgom fog lenni. — Ilona szép lányom, Üdvöm és világom! Jösz-e hazám nőül ? Kedved ha lesz fejni, Kis kezed fog fejni. A mi megmaradna Bornyamnak maradna! Kedved ha lesz fejni, Szerzek neked nyomba Rokkát diófából, Orsót ezüstszálból. — Életem virága, Mit fáradsz hiába? Anyám nem ad hozzád, Mert anyám meg tudta, Hogy kitől nem mondta, Még csak egyet jegyzünk meg. Azt, hogy mint miniszeri biztos a vezetése alá szánt törvény­szék helyiségei kibérlése­s felszerelésében közremű­ködött, s talán a bírósági tagok iránt ajánlatot is tett, nem tekintjük bírói működésnek, s nem olyan­nak, mely elnöki tisztéből, hivatalából kifolyólag kö­vetkeznék ; a minister úr az elsők beállításával meg­bízhatott volna bárkit, s küldhetett volna kebelé­ből ki tisztviselőt, arra pedig nincs törvény, hogy az elnök kötelességei közé tartoznék a javaslat­tétel, ez iránt meghallgathat a minister, ha tetszik, akár­kit, vagy senkit, mert az 1869-ik évi IV. t.-cz. 3. §-sa értelmében „az ítélő bírákat az igazságügymi­­nister ellenjegyzése mellett, a király nevezi ki.“ Ab­ból tehát, hogy ily megbízatást elfogadott, s biza­lomban részeltetett, még teljességgel nem követke­zik, hogy bírónak, s igy képviselői jogosultságától megfosztottnak tekintessék. Bors. Román lapok szemléje. (M. G.) Az „Albina“ új szerkesztője Gro­zescu Julián a 91-ik számban közönségének bemu­tatja magát. Nem tartja szükségesnek politikai hit­vallását közzétenni, mert ez helyén sem volna, s csak új lap keletkezésnél van ez szokásban; az „Alb.“ programmja a régi marad, változatlanul tö­rekedni a közboldogságra, a haza közjólétére, fejlesz­teni a nép anyagi és szellemi jólétét, s öszhangzás­­ba hozni a román nemzeti érdekeket a többi, ha­zánk területén lakó nemzetek érdekeivel; az „Albi­na“ hiszi, hogy csak ezen elvek győzelme utján le­het hazánk jövője örvendetes, csak ily elvek győze­­delme folytán lesznek rendbehozva hazánk zilált anyagi­ és szellemi viszonyai; végre Grozescu fel­szólítja munkatársait, hogy ezentúl is támogassák lapját becses — dolgozataikkal. — Következő czikkében az „ad hoc“ bizottság Macelariu Ilyés elnöklete alatt tartott ülései egész folyamát közli, a­melyből arról győződünk meg, miszerint a bizottság szerfelett helytelenül járt el — kiküldetésében, s különösen helytelen azon a „G. Tr.“ által nagy garral fogadott határozata, mely­­lyel a passivitás politicája követését mondotta ki, akkor midőn ezt sem a felszólított román értelmes férfiak feleleteiből következtetni­ nem lehetett, sem pe­dig a bizottság többsége a mellett nem volt. A bizottság ezen feleleteket teljesen ignorálta, habár ép azért volt kiküldve, hogy ezen feleletek alapján hozzon határozatot s tegyen jelentést róla a conferentiának.­­ Különben ez az egész dolog csak efféle hocus­­hocus volt, és komolyságot ennek tulajdonítani nem lehet, mert hogy 5. ember összeálljon, pláne olya­­nok is ezek között a kik a román nemzet bizalmát nem is bírják, üléseket tartsanak és határozzanak egy nagy nemzet­politika hitvallása felett, az nem járja, az illető bizottmány csak kinevetteti magát. A „Federatiunea“ legújabb száma meg­emlékezik Andrássy gróf búcsúbeszédéről, gúnyos hangon ismerteti tartalmát, s mondja, hogy András­sy gróf bizony soha sem volt oly nyílt, mint a mi­lyennek magát ezen beszédében mondja. Andrássy gróf kinyilvánítja, hogy ő eddig is, és ezentúl i­s azt fogja mondani, a mit érezni fog, palástolni nem szokott és nem fog; a „Fed.“ az ellenkezőről állítja, hogy „Andrássy arról beszél a mit nem érez, s azt, a mi lelkében van, arról egy szóval sem emlékszik meg. A „Fed.“ rövid kivonatban ismerteti Kossuth­nak a cseh­ kérdésre vonatkozólag írt levelét is, rész néven veszi tőle, hogy mind csak szlávokról beszél, a románokat hallgatással mellőzi. Avagy Kossuth ezen szó alatt „Magyarország* Erdély hazánkat is érti? Ezt a „Fed.“ nem akarja hinni; Kossuth sok­kal felvilágosodottabb férfiú sem hogy ezt igy érte­né ! A románok ép azon a téren álland, mint a szláv Hogy a belső házba, Gyolcsból készült inggel Tele van hét láda, És azt a szabadban, A tiszta patakban — Szekeren kitólni — Kell majd kisujkolni. — Ilona! szép lányom, Üdvöm és világom ! Ha akarsz stykölni, Ott künn a szabadban, Szerzek neked sujkot, Szépet, kőrisfából, A nyele lágy fából, — Mosni fogsz, mennyit, És a többit rendre, — Mély a patak medre — Ereszd a haboknak. — Életem virága, Mit fáradsz hiába? Anyám nem ad hozzád ! S én nem megyek hozzád, És előled, leszek Virág a határon, Harmat a virágon, — Ilona ! szép lányom, Üdvöm és virágom­! .. Én meg, leszek pásztor, Bárány bőr sapkával S leakasztalak, Reá akgatlak, Ha viszlek s leszesz, Jó anyámnak lánya, Ékesség a házba !

Next