Magyar Polgár, 1874. január-június (8. évfolyam, 1-145. szám)

1874-06-03 / 124. szám

sen védelmezett csatározás fontos elvi kérdést dobott fel, azt hangsúlyozta ugyanis, mind a kettő, főleg az első, a régi szép keretű beszédekhez ha­sonló szónoklatában, hogy ezen határozata a ha­tóságnak inconsequent, mert a megyének követei nincsenek, mert a 48-dik törvények után, uta­sítást képtelenség adni, mert ezen határozat nem más, mint utasitámadás. Elnök főispán, azon tá­jékozó kijelentésére, hogy ebben nincs éppen uta­­tasítás s ez inkább bizalom kérdése, miután már ez egy régibb gyűlési határozat, jövőre rendes in­dítványozás folytán a jövő gyűlésben megválto­z­­tatható azon határozat, azonban Pogány Károly kis-­­ebbségi véleményt jelentett, melyhez csatlakozott az alispán. Kétségtelen igaza volt Pogány Károlynak motívumai első és második ágában, azonban a har­madikra nézve nem lehet azt mondani, hogy :uta­sítás* , mert mind azok, kik indítványozták s ke­resztülvitték e határozatot, elmondották azon érin­tett határozat szövegét, mely csak annyi, hogy a pártoló tudással vett átiratok és a megye kebelé­ből küldendő feliratok, és a gyűlésben hozott meg­nevezett közjogi végzések, mindannyiszor közöl­tessenek a megyében választott országgyűlési kép­viselőkkel; bárhogy gondolkozunk, nem tehet egye­bet mint azt, hogy a megye érdekesebb, és köze­lebbről érdekelt megyék feletti végzéséről tudo­mást szerezhessenek maguknak. Mert, bár akárhogy állította az alispán, a képviselők azokat más után vagy módon meg nem tudhatják , s e tudomás végett való értesítés, ho­gyan képezzen utasítást, képzelni nem lehet. S ott anynyival kevésbé lehet ezt érteni, mert, még oly hatóságban is, hol az országgyűlési képviselők, főleg pártállásuk miatt keveset tehettek hatósá­guk érdekében, akárhányszor volt hasznos, ezen úgy szólva: atyafiságos közlékenység; hát itt, hol, ország világ tudja, képviselői a megye érdekében sokat, s még más hatóságok hátrányára eljárni ké­pesek voltak; egyetlen egy példát hozva fel, míg Kisköllő megye egy törvényszékkel sem bir, Alsó- Fehérnek túlságosan sok, három van. Az 1867 ólta hozott törvényekben elég van arra, hogy azon ré­gi, mindenesetre úgy a hatósági­­életre, úgy az ország javára üdvös megyei intézmény, végképp megsemmisüljél; ne igyekezzünk azon ugyan nem bureauraticus, de becsületes viszonyt, mely eddig­­áll a megye és a kerületéből választott képvise­lők között atyafiságos barátsággal legtöbb megyé­ben fentartatott, a magyar alkotmánynyal össze nem férő theoreticus, biablonszerű eszmék való­sításával megbontani! (Vége követ.) Jonie Kiadni 4 frank. Eugenie Kiadni 5 frank, összesen 152 frank. Tiszteletes Kis Lajosné Bodor Agnestvén Etfalváról. Sebestyén Áron­ná 1 frt. Imre Zsuzsanna 1 frt. Alsó Sándor 1 frt. Imre Lázárné 1 frt. Nagy Honoráta 1 frt. L. Jenő 1 frt. Bodor Amália 60 kr. Bakcsi Vitálisáé 60 kr. Bakcsi Jánosné 40 kr. Benkő Bertha 40 kr. Bakcsi Juliánná 60 kr. Biró Anna 60 kr. Péter Róza 60 kr. összesen 9 frt. 80 kr. Császár Bálintné Irén Szen­t­­györgyön: Vajna Sándor tanár 2 frt. Vajna Klára 1 frt. Császár Bálintné 5 frt. Vásárhelyiné 2 frt. összesen 10 frt. Sebestyén Sándorné Cseh Con­­condiaivén S.Szentgyörgyön:Körösi Árpád 2 frt. Cseh Julia 1 frt. Balog Ilona 1 frt. Balog Irma 1 frt. Györgybiróné Angyalosról 50 kr. Egy valaki 20 kr. Imre Kati 30 kr. összesen 6 forint. Urbanczi Jánosné ivén 01 á-T­o­p-1 h c z á r­ó 1. Umanczi Jánosné 100 frt. alapítvány. Báró Bánffy Zoltán 10 forint ajándék összesen 110 forint. — Séra Lidia Kolozsvárról 1 tallér. Szabad kir. Kolozsvár városa 100 frt. er­délyi urb. papir 1874-diki szelvényeivel. Kis-Boroenyói volt takarékpénztár 20 frt. Erzsébeth városon, gróf Lázár Kálmánné in­dítványozása és Sebesy Arthur rendezése folytán tartott hangverseny hozott tiszta­ jövedelmet 35 frt. Melyet midőn forró köszönettel itt nyilváno­san nyugtázunk, nem mulasztjuk el, hogy egyen­ként is legmelegebb elismerésünket kifejezzük a lelkes közreműködők szíves fáradozásáért. Hadd álljon itt az ily kiváló jóknak neve is. Grail Ele­­nora és Bartók Károly énekeltek. Az erzsébeth­­városi zene egylet zenélt. Doktor Madarászáé zon­gorázott. Gr. Lázár Gixella szavalt. Szivünkből kívánjuk, hogy sokáig éljenek ! ! Fogadják a szives adakozók az árvaház ne­vében hálás köszönetünket. Br. Szentkereszty Stephanie, elnök. Nagy Gábor titkár. Huszonnegyedik közlemény a háromszéki Erzsébet leány-árvaház javá­ra történt szives adakozásokról. Báró Szentkereszti Stepháni gyűjtésének foly­tatása : Álmási Pál 60 frt, ajándék. Báró Bornemi­sza János 10 frt, ajándék. Báró Szentkereszty rón­aaját ivén 100 frt. alapítvány érd. urb. papír 1874-iki szelvényeivel. Kiadni Károlyné Bodor Lina ivén Bukarestből. Karoliné Kiadni nee de Bodor 40 frank, Benkö Mari 4 frank. Benke Rosália 4 frank, Szé­kely Julianna 3 frank. Rozner Ágnes 2 frank. Vi­tos Ágnes 10 frank. Csiszár Borbála Kupán­di Ka­­talina 2 frank. Homoki Rosália 10 frank. Brokuta Rosália 10 frank. Szabó Anna 10 frank. Balog Josiffin 5 frank. Szőcs Anna 12 frank. Marie von Kordtaeit 10 frank. Anna Demeter 3 frank. Alex­andráé Qardo 2 frank. Marié Gardo 2 frk. Agnes Gar­do Cecile 2 frk. Gardo 2 f. Olga Gardo 2 frk. Ernestine Gardo 2 frank. Alexandrine Kiadni 4 frank An­— Tudom, — de Párisi többé nem hagy­ja el. — Akkor mi költözünk Párisba s ne­kem gondom lesz, hogy a történteket szivem szerint feledhessük el. Az öreg ur a régi gyöngédséggel csó­kolta meg Olgát, kit ismét gyermekének te­kintett s sietett felkeresni fiát." .Nem sokára a béke teljes volt. Acosta kikötő, hogy leánya esküvője után Londonba mehessen. Csak meghalni tér vissza Párisba És úgy történt. Egy év múlva Laberán Olivér marquis oltárhoz vezette Olgát. A föld nem ismert boldogabb párt soha, mint ők voltak. És azok a gyermekek olyan édes­anyát leltek, kinek szeretete kárpótlást nyújtott a múltakért is. De Acosta nem volt tanúja e boldog­ságnak. Ő csakugyan Londonba költözött. Egyszer elhívták keresztelőbe, nem akart ki­mozdulni odújából. Nem szeretett a világba járni, mely neki annyi fájdalmat, annyi szén­it ?SL okozott- Az öreg Laberán azonban tági ott. Utánna ment személyesen. kádat látnirJ°pZ- emb er) nem akarod uno- KallatMatmi? Rögtön pakolj! Indulunk! megyek oda mST^ V1SSZa’ én csak halni . — De nekem parancsom van unokádtól hogy erőszakkal is vigyelek. Jaj barátom a legifjabb Laberán most a legnagyobb az előt­tem a egész világon! — Tehát fiú! — De még milyen ! — Jól van, engedelmeskedem, Párisba megyek. Mikor azt a kis mosolygó gyermeket ölébe vette, szemei megteltek könyvvel* Eszébe jutott az az idő, midőn így tarta kezében egy­kor Olgát. Milyen boldog volt akkor is. Sze­gény jó asszony, ha most élne, ha most kár­pótlást nyerhetne e kis angyal mosolyában szenvedéseiért! * * * Nem sokára a Labherán kastély ismét megélénkült. A boldog ifjú pár oda költö­zött, s a szó legnemesebb értelmében őran­gyala lett ama környéknek. Hány szerencsétlen beteg áldá ama nő kezeit, ki visszaadá egészségét. Hány anya halmozá el csókjaival az áldott kezeket, me­lyek gyermeke életét menték meg! És nem volt szerencsétlen, kinek kuny­hója ajtaján be ne nyitott volna az a boldog pár ember, hogy megenyhiték a nyomort, hogy felszántsák a fájó könyeket. Ad be isteni gondolat: a mások szenve­dését enyhíteni! Levenni az élet keresztjét a már-már roskadozó vállairól, s igy szóltam­ az ember­barát hangján:pihenjél meg! Van-e a földön ahoz fogható gyönyör, midőn a mások bol­dogságát látjuk, s a szív azt mondjál, ez a te műved, ezt neked köszönik! Közel állani a teremtőhöz, a szeretetben! Olgát az egész környék: anyámnak hívta. Ez a nagy család az igaz hogy sok neveletlen sihedért is számlált, — de hisz azok is megszelídültek közelében lassanként. A parkban a Misantropea ott virult a kastély ablakai alatt. A közelében egy kényel­mes nyughely épült, ez volt nekik a legked­vesebb találkozó h­elyök. És mikor bóldogan, kéz kézben, szem szemben, ajk­aikon csüng, megkérdezi férjét, emlékezel-e a Misantropeára ? És aztán felkelnek, megkeresni azt, a­ki ama virágot oda ülteté. Nagyon csendes ember lett már belőle, ott nyugszik a park legsűrűbb fenyvesében, oda temették el. A kis unokának aztán kezébe adják a virág­koszorút, had tegye ő a nagyapa sír­jára. Egy hosszú élet szenvedései után végre még­is csak kipihenheti magát az ember! Nem sokára az öreg Labheránt is mel­léje temették. A két öreg szép csendesen el­fért egymás mellett. Vájjon midőn itt fent a hála könyei reá omlanak ama két sírra, érzik-e ők azt ott alant? Ki tudja azt! * * * Elbeszélésemhez kevés mondani valóm van még. Külföldi vegyes hirek. — Az anglo-osztrák bank igazgatójáról Boldemannról, ki közelebb Doverben öngyilkossá lett, azt írják, hogy örült volt s egy őrülési roha­mában vetett véget életének. — A Stuart Millnek emelendő szoborra eddig 2038 frt. str. gyűlt össze.­­ A tankötelezettség elvét Persiában is keresztül akarja vinni a kormány. Jelenleg ezen országban a tanügy egészen a szülőkre van bízva s ezért igen természetesen gyarló lábon áll. Kü­lönösen a szegényebb osztályok leánygyermekei közül eddig csak egy pár részesült oktatásban. A tantárgyak: az arab nyelv, levélírás, nemzeti köl­temény s történelem, azonkívül természetesen a korán. — A Tichborne por költségei az angol kincstári hivatal közlése szerint következők : Áta­­lános kiadások 1874. ápr.­l1-ig 1.245,396 frank. Ezenkívül fizetendő még az ausztráliai és chilei tanuk részére kárpótlásul 100 000 frank, egyéb tanuknak, ügynököknek és nyomtatványokra 37,500 frank. Úgy hogy az összes költség mintegy 1.328,900 frankot tesz. — Mint lehet valakit vallásából ki­­szöktetni. Ezt legjobban bizonyitották be legkö­zelebb egy nagyobb lengyel város zsidói. Községükben dúsgazdag zsidó, ki a­zonban a lakott egy templom ré­szére egy fillért sem adományozott. Ez boszantotta a jámborokat és elhatározták , hogy kegyeletes adomá­nyok megtagadásáért megboszulkodják magukat fukar hitsorsosukon, ha majd ,a meghalásra kerül a do­log.“ És erre is rákerült a dolog. Ekkor tudatták vele, hogy ha a zsidó temetőn át akar a meny­­országba jutni, temetkezési költségek fejében 30.000 irtot kell lefizetnie. A beteg mit nem vála­szolt, hanem a katholikus pap után küldött; ez el is jött mindan nap és a község temetkezési költ­ségeivel minden nap alább szállott, mig végre eze­ket 60 írtban állapította m­eg. Mikor ennyire ju­tottak, a beteg­ m­e­g­k­e­r­e­s­z­t­e­lk­e­d­e­tt, az utolsó kenetben részesült és meghalt. Most már az a dolga, hogy mint jut a katholikus temetőn keresztül menyországba. Irodalom és művészet. — A „Brankovics* opera szövege. A bé­csi udvari dalszínház, mint múltkor írtuk, haj­landó színre hozni a „Brankovics* dalművet, de csak oly kikötéssel, hogy szövegét előbb átjavít­­sák, s lendületteljesebbé tegyék, mert a mostani szerkezetben lefordíthatatlan. A bécsi dalszínház körében alig találnak magyarázatot arra, hogy ily prózai, lapos szövegre mint írhatott zenét oly fi­nom érzékű zeneköltő, mint Erkel Ferencz. Annyi bizonyos, hogy e szép operának csak egy hátrá­nya van, kritikán alul álló szövege, mely a maga roszaságában elég hatalmas lesz bezárni a dalmű útját a külföld előtt, ha csak Erkel más, költőibb szöveget nem alkalmaz zenéje alá.­­ A bécsi nagy rotundában tartott hang­versenynek mintegy 20,000 hallgatója volt s 6000 irt jövedelmezett. Hanem több előadás alig­ha fog benne tartatni, miután felette rész akusztikájúnak bizonyult be, úgy hogy a szerfelett erős viszhang miatt még a legközelebb állók sem hallottak sem­mit se. — Erkelnek „Dózsa György” operája vé­gett egymásután szólalnak föl a budapesti lapok, sürgetve, hogy e magas és költői zenedrámát, mely­nek szövege is szép, vegyék elő újólag. A páholy­beli hatalmasságoknak van csak kifogása Dózsa ellen, kinek még művészi szempontokból sem tud­­ják elnézni, hogy a főurak ellen küzdött. — New-Yorkban Murska asszony javára német opera-előadásokat rendeznek. Murska asz­­szony havannai opera-vállalatával nagyon megkáro­­sodott és most negyed ötöd rangú társasággal sze­repel. HÍR harang 1. Kolozsvárit, junius 2-án. hr A koloszvári nemzeti színház inten­­dása Jókai Mórnc asszonyt óhajtaná megnyerni a nyári színház megnyitása ünnepélyére, mely emberi számítás szerint 20—22-én történhetik meg. Ez ünnepély fontos színészetünk történetében, mert e napon lesz megvetve alapja annak, hogy állandó színháza legyen Kolozsvárnak, s a társulat ne le­gyen kénytelen minden évbe vándorolni. A köz­­hajtás Jókai Mórt is szeretné ez alkalommal Ko­lozsvárt látni, még­pedig úgy, hogy ez ünnepélyre egy szép prologot nyerjünk tőlle. Az igazgatóság reméljük el fog követni mindent, hogy e megnyi­tás nem csak díszes, de sok ideig kedves emlékű is legyen. 17 Hegedűs Sándor, a „Hon“ és lapunk derék belmunkatársa, ma délben utazott vissza Pestre.­­ A helybeli és vidéki olvasó-egyle­­tek, casinók, és társalkodó egyleteket figyelmez­tetjük, hogy a „Történeti Lapok“ szerkesz­tősége néhány teljes számú példánnyal moz­gálhat. 6 70‘­Az egerbegyi tüzkárosultak részér szerkesztőségünknél újabban adakoztak ■ s­ ** Miklós 4 frt. Benei Ferencz 5 frt. Névtelen Hu Hegedűs István 1 frt. Hegedűs Sándor 3 frt . Szentkereszty Stephanie 20 frt. Br. Szentkereszt Iréné 5 frt. Begyült összesen «20 frt. 45­­J & A gy. szt.-miklósi tűzkárosultak **­szére utólagosan adakoztak szerkesztőségünknél • Benei Ferencz 3 frt. Hegedűs Sándor 2 frt. ögsze­sen begyült 1511 frt. 45 kr. — A városi bizottság szerdán, folyó jú­­nius hó 3-án délután 3 órakor a városház községi (4. számú) termében tartandó közgyűlésének tár­gyai: 1. A város pálinkakorcsmálási jogának el­határozott házi kezeléséhez a közgyűlés küldöttsé­gétől kidolgozott , véleménykép benyújtott szabá­­lyok, 2. Az országos magyar halárszövetség ez évi ünnepélyének augusztus hó végén városunk­­ban megtartása iránt érkezett értesítés a a hozzá igényelt pénzbeli közrejárulás-szakosztályi véle­ménnyel. 3. Gyógyszertárnok választása a felállí­­tandó 5-ik új gyógyszertárra, a bejött pályázatok­­ról a közgyűlés küldöttségétől tett véleményes je­­lentés nyomán. A pályázók ily sorban megjelöl, véli: Mohos János, Mihelyes Zsigmond, Széki Miklós, Betegh Bálint, Szabó Albert, ifj. Tauffer Károly, Lengyel Alajos. 4. A főtéri mészárszékek lebontás végetti kisajátításának ügyében szakosz­tály véleménye. A szervezés alkalmából a 18 Ü­git vizsgáló küldöttség jelentései. — Az iparos ifjúság juniálisa jövő va­sárnap fog megtartatni a „Dalkör” közreműködé­sével a lövölde helyiségében. A rendező bizottság mindent elkövet, hogy az igények kielégítést nyer­­jenek. Ajánljuk e vigalmat a kellemes szórakozást kedvelők figyelmébe, annyival is inkább, mert a tiszta jövedelem az itt alakulandó „iparos ifjúsági önképzőkör“ és a kolozsvári orsz. dalíinnepély ja­vára van szánva. — Kolozsvár sz. kir. város­házi- sazzal egyesitett összes pénztárakról az 1873-dik évre szóló általános számadási kivonat — zárszáma­dás — elkészíttetvén, az, az 1870-ik évi XLII-ik törv. czikk 14-ik m­a értelmében, a mai naptól fogva, tizenöt napig azaz folyó évi j­u­n­i­u­s tő­ig bezárólag, a városi községi teremben közszem­lére ki lesz téve, a hol is az mindenki által meg­tekinthető. Kolozsvárt, június 1-én 1874. Simon Elek, polgármester. — A kolozsvári ev. ref. „egyházi ének­kar* junius 28-án az „angol királyné*-ban dal-­­ estélylyel egybekötözött zártkörű tánczvigalmat rendez. Az énekkar által előadandó dalok soroza­ta : 1. „A vén czigány* Vörösmarty M.-tól, dalla­ma Bereczki Zs.-tól. 2. „Ereszkedik le a felhő“ egyveleg magyar népdalokból, Zimay L.-tól. 3. „Ejh! hajh­­­vng pajtások vigadjunk“ (Bordal) dal­lama Bereczki Zs.-tól. 4. „Beh szomorú ez az élet én nekem* egyveleg] magyar népdalokból, Zimay L.-tól. 5. „Mi füstölög ott a sikon távolban“ egy­veleg magyar népdalokból. 6. „Föl honfiaki pol­gárok talpra, itt a dicsőség reggele.“ Franczia nemzeti dal. — A „Kolozsvári Dalkör” által 1874. május hó 17-től a kedvezőtlen idő miatt elhalasz­tott második rendes zártkörű dalestély f. évi junius 4-én űrnapján tartatik meg a külső közép utczai díszesen berendezett „Angol királynő* czi­­mü nyári mulató kertben. Műsorozat: 1- „Nyitány* a zenekar által. 2. „Zarándokok kora“ Tanhäuser operából Wagner Richardtól. 3. „Fe­kete szem, piros orcza“ népdalok Wuschiog Kon­­rádtól. 4. A székely-udvarhelyi zász­ószentelén. 1869-ben meglátogattam az egyik nagy­szerűen berendezett női fegyintézetet. A rabnők között mutattak nekem egy halvány­képű asszonyt. Valaha híres szépség lehetett. Pálma volt. Olyan békés önmegadással dolgozott tár­saival. Arcza olyan szelíd, olyan nyájas lett. Ki hitte volna, hogy e nő a vádlottak padján azt állítá, hogy életének csak egy tettét sajnálja, azt, hogy akkor rosszul czél­­zott, s a lámpafény által megengedte magát csalatni. Midőn ítéletét kimondták, a védő­ügy­véd, ki egész szónoklati remeket tartott mel­lette, kérte, hogy engedja fellebbezni ügyét. Nem engedte. Csak egy kívánsága maradt. A régi jó időkből, midőn még boldog leány volt, egy arczképet kapott. Egy ifjú tisztet ábrázolt. Kérte, hogy ezt a képet hagyják birtokában. No az ellen nem tettek semmi kifogást. Az a kép a D’O­r­c e­t Reginald ez­redesé volt. Egy ember, kinek története az óceán hullámain ért véget.

Next