Magyar Polgár, 1874. január-június (8. évfolyam, 1-145. szám)
1874-06-03 / 124. szám
sen védelmezett csatározás fontos elvi kérdést dobott fel, azt hangsúlyozta ugyanis, mind a kettő, főleg az első, a régi szép keretű beszédekhez hasonló szónoklatában, hogy ezen határozata a hatóságnak inconsequent, mert a megyének követei nincsenek, mert a 48-dik törvények után, utasítást képtelenség adni, mert ezen határozat nem más, mint utasitámadás. Elnök főispán, azon tájékozó kijelentésére, hogy ebben nincs éppen utatasítás s ez inkább bizalom kérdése, miután már ez egy régibb gyűlési határozat, jövőre rendes indítványozás folytán a jövő gyűlésben megváltoztatható azon határozat, azonban Pogány Károly kis-ebbségi véleményt jelentett, melyhez csatlakozott az alispán. Kétségtelen igaza volt Pogány Károlynak motívumai első és második ágában, azonban a harmadikra nézve nem lehet azt mondani, hogy :utasítás* , mert mind azok, kik indítványozták s keresztülvitték e határozatot, elmondották azon érintett határozat szövegét, mely csak annyi, hogy a pártoló tudással vett átiratok és a megye kebeléből küldendő feliratok, és a gyűlésben hozott megnevezett közjogi végzések, mindannyiszor közöltessenek a megyében választott országgyűlési képviselőkkel; bárhogy gondolkozunk, nem tehet egyebet mint azt, hogy a megye érdekesebb, és közelebbről érdekelt megyék feletti végzéséről tudomást szerezhessenek maguknak. Mert, bár akárhogy állította az alispán, a képviselők azokat más után vagy módon meg nem tudhatják , s e tudomás végett való értesítés, hogyan képezzen utasítást, képzelni nem lehet. S ott anynyival kevésbé lehet ezt érteni, mert, még oly hatóságban is, hol az országgyűlési képviselők, főleg pártállásuk miatt keveset tehettek hatóságuk érdekében, akárhányszor volt hasznos, ezen úgy szólva: atyafiságos közlékenység; hát itt, hol, ország világ tudja, képviselői a megye érdekében sokat, s még más hatóságok hátrányára eljárni képesek voltak; egyetlen egy példát hozva fel, míg Kisköllő megye egy törvényszékkel sem bir, Alsó- Fehérnek túlságosan sok, három van. Az 1867 ólta hozott törvényekben elég van arra, hogy azon régi, mindenesetre úgy a hatóságiéletre, úgy az ország javára üdvös megyei intézmény, végképp megsemmisüljél; ne igyekezzünk azon ugyan nem bureauraticus, de becsületes viszonyt, mely eddigáll a megye és a kerületéből választott képviselők között atyafiságos barátsággal legtöbb megyében fentartatott, a magyar alkotmánynyal össze nem férő theoreticus, biablonszerű eszmék valósításával megbontani! (Vége követ.) Jonie Kiadni 4 frank. Eugenie Kiadni 5 frank, összesen 152 frank. Tiszteletes Kis Lajosné Bodor Agnestvén Etfalváról. Sebestyén Áronná 1 frt. Imre Zsuzsanna 1 frt. Alsó Sándor 1 frt. Imre Lázárné 1 frt. Nagy Honoráta 1 frt. L. Jenő 1 frt. Bodor Amália 60 kr. Bakcsi Vitálisáé 60 kr. Bakcsi Jánosné 40 kr. Benkő Bertha 40 kr. Bakcsi Juliánná 60 kr. Biró Anna 60 kr. Péter Róza 60 kr. összesen 9 frt. 80 kr. Császár Bálintné Irén Szentgyörgyön: Vajna Sándor tanár 2 frt. Vajna Klára 1 frt. Császár Bálintné 5 frt. Vásárhelyiné 2 frt. összesen 10 frt. Sebestyén Sándorné Cseh Concondiaivén S.Szentgyörgyön:Körösi Árpád 2 frt. Cseh Julia 1 frt. Balog Ilona 1 frt. Balog Irma 1 frt. Györgybiróné Angyalosról 50 kr. Egy valaki 20 kr. Imre Kati 30 kr. összesen 6 forint. Urbanczi Jánosné ivén 01 á-Top-1 h c z á ró 1. Umanczi Jánosné 100 frt. alapítvány. Báró Bánffy Zoltán 10 forint ajándék összesen 110 forint. — Séra Lidia Kolozsvárról 1 tallér. Szabad kir. Kolozsvár városa 100 frt. erdélyi urb. papir 1874-diki szelvényeivel. Kis-Boroenyói volt takarékpénztár 20 frt. Erzsébeth városon, gróf Lázár Kálmánné indítványozása és Sebesy Arthur rendezése folytán tartott hangverseny hozott tiszta jövedelmet 35 frt. Melyet midőn forró köszönettel itt nyilvánosan nyugtázunk, nem mulasztjuk el, hogy egyenként is legmelegebb elismerésünket kifejezzük a lelkes közreműködők szíves fáradozásáért. Hadd álljon itt az ily kiváló jóknak neve is. Grail Elenora és Bartók Károly énekeltek. Az erzsébethvárosi zene egylet zenélt. Doktor Madarászáé zongorázott. Gr. Lázár Gixella szavalt. Szivünkből kívánjuk, hogy sokáig éljenek ! ! Fogadják a szives adakozók az árvaház nevében hálás köszönetünket. Br. Szentkereszty Stephanie, elnök. Nagy Gábor titkár. Huszonnegyedik közlemény a háromszéki Erzsébet leány-árvaház javára történt szives adakozásokról. Báró Szentkereszti Stepháni gyűjtésének folytatása : Álmási Pál 60 frt, ajándék. Báró Bornemisza János 10 frt, ajándék. Báró Szentkereszty rónaaját ivén 100 frt. alapítvány érd. urb. papír 1874-iki szelvényeivel. Kiadni Károlyné Bodor Lina ivén Bukarestből. Karoliné Kiadni nee de Bodor 40 frank, Benkö Mari 4 frank. Benke Rosália 4 frank, Székely Julianna 3 frank. Rozner Ágnes 2 frank. Vitos Ágnes 10 frank. Csiszár Borbála Kupándi Katalina 2 frank. Homoki Rosália 10 frank. Brokuta Rosália 10 frank. Szabó Anna 10 frank. Balog Josiffin 5 frank. Szőcs Anna 12 frank. Marie von Kordtaeit 10 frank. Anna Demeter 3 frank. Alexandráé Qardo 2 frank. Marié Gardo 2 frk. Agnes Gardo Cecile 2 frk. Gardo 2 f. Olga Gardo 2 frk. Ernestine Gardo 2 frank. Alexandrine Kiadni 4 frank An— Tudom, — de Párisi többé nem hagyja el. — Akkor mi költözünk Párisba s nekem gondom lesz, hogy a történteket szivem szerint feledhessük el. Az öreg ur a régi gyöngédséggel csókolta meg Olgát, kit ismét gyermekének tekintett s sietett felkeresni fiát." .Nem sokára a béke teljes volt. Acosta kikötő, hogy leánya esküvője után Londonba mehessen. Csak meghalni tér vissza Párisba És úgy történt. Egy év múlva Laberán Olivér marquis oltárhoz vezette Olgát. A föld nem ismert boldogabb párt soha, mint ők voltak. És azok a gyermekek olyan édesanyát leltek, kinek szeretete kárpótlást nyújtott a múltakért is. De Acosta nem volt tanúja e boldogságnak. Ő csakugyan Londonba költözött. Egyszer elhívták keresztelőbe, nem akart kimozdulni odújából. Nem szeretett a világba járni, mely neki annyi fájdalmat, annyi szénit ?SL okozott- Az öreg Laberán azonban tági ott. Utánna ment személyesen. kádat látnirJ°pZ- emb er) nem akarod uno- KallatMatmi? Rögtön pakolj! Indulunk! megyek oda mST^ V1SSZa’ én csak halni . — De nekem parancsom van unokádtól hogy erőszakkal is vigyelek. Jaj barátom a legifjabb Laberán most a legnagyobb az előttem a egész világon! — Tehát fiú! — De még milyen ! — Jól van, engedelmeskedem, Párisba megyek. Mikor azt a kis mosolygó gyermeket ölébe vette, szemei megteltek könyvvel* Eszébe jutott az az idő, midőn így tarta kezében egykor Olgát. Milyen boldog volt akkor is. Szegény jó asszony, ha most élne, ha most kárpótlást nyerhetne e kis angyal mosolyában szenvedéseiért! * * * Nem sokára a Labherán kastély ismét megélénkült. A boldog ifjú pár oda költözött, s a szó legnemesebb értelmében őrangyala lett ama környéknek. Hány szerencsétlen beteg áldá ama nő kezeit, ki visszaadá egészségét. Hány anya halmozá el csókjaival az áldott kezeket, melyek gyermeke életét menték meg! És nem volt szerencsétlen, kinek kunyhója ajtaján be ne nyitott volna az a boldog pár ember, hogy megenyhiték a nyomort, hogy felszántsák a fájó könyeket. Ad be isteni gondolat: a mások szenvedését enyhíteni! Levenni az élet keresztjét a már-már roskadozó vállairól, s igy szóltam az emberbarát hangján:pihenjél meg! Van-e a földön ahoz fogható gyönyör, midőn a mások boldogságát látjuk, s a szív azt mondjál, ez a te műved, ezt neked köszönik! Közel állani a teremtőhöz, a szeretetben! Olgát az egész környék: anyámnak hívta. Ez a nagy család az igaz hogy sok neveletlen sihedért is számlált, — de hisz azok is megszelídültek közelében lassanként. A parkban a Misantropea ott virult a kastély ablakai alatt. A közelében egy kényelmes nyughely épült, ez volt nekik a legkedvesebb találkozó helyök. És mikor bóldogan, kéz kézben, szem szemben, ajkaikon csüng, megkérdezi férjét, emlékezel-e a Misantropeára ? És aztán felkelnek, megkeresni azt, aki ama virágot oda ülteté. Nagyon csendes ember lett már belőle, ott nyugszik a park legsűrűbb fenyvesében, oda temették el. A kis unokának aztán kezébe adják a virágkoszorút, had tegye ő a nagyapa sírjára. Egy hosszú élet szenvedései után végre mégis csak kipihenheti magát az ember! Nem sokára az öreg Labheránt is melléje temették. A két öreg szép csendesen elfért egymás mellett. Vájjon midőn itt fent a hála könyei reá omlanak ama két sírra, érzik-e ők azt ott alant? Ki tudja azt! * * * Elbeszélésemhez kevés mondani valóm van még. Külföldi vegyes hirek. — Az anglo-osztrák bank igazgatójáról Boldemannról, ki közelebb Doverben öngyilkossá lett, azt írják, hogy örült volt s egy őrülési rohamában vetett véget életének. — A Stuart Millnek emelendő szoborra eddig 2038 frt. str. gyűlt össze. A tankötelezettség elvét Persiában is keresztül akarja vinni a kormány. Jelenleg ezen országban a tanügy egészen a szülőkre van bízva s ezért igen természetesen gyarló lábon áll. Különösen a szegényebb osztályok leánygyermekei közül eddig csak egy pár részesült oktatásban. A tantárgyak: az arab nyelv, levélírás, nemzeti költemény s történelem, azonkívül természetesen a korán. — A Tichborne por költségei az angol kincstári hivatal közlése szerint következők : Átalános kiadások 1874. ápr.l1-ig 1.245,396 frank. Ezenkívül fizetendő még az ausztráliai és chilei tanuk részére kárpótlásul 100 000 frank, egyéb tanuknak, ügynököknek és nyomtatványokra 37,500 frank. Úgy hogy az összes költség mintegy 1.328,900 frankot tesz. — Mint lehet valakit vallásából kiszöktetni. Ezt legjobban bizonyitották be legközelebb egy nagyobb lengyel város zsidói. Községükben dúsgazdag zsidó, ki azonban a lakott egy templom részére egy fillért sem adományozott. Ez boszantotta a jámborokat és elhatározták , hogy kegyeletes adományok megtagadásáért megboszulkodják magukat fukar hitsorsosukon, ha majd ,a meghalásra kerül a dolog.“ És erre is rákerült a dolog. Ekkor tudatták vele, hogy ha a zsidó temetőn át akar a menyországba jutni, temetkezési költségek fejében 30.000 irtot kell lefizetnie. A beteg mit nem válaszolt, hanem a katholikus pap után küldött; ez el is jött mindan nap és a község temetkezési költségeivel minden nap alább szállott, mig végre ezeket 60 írtban állapította meg. Mikor ennyire jutottak, a beteg megkeresztelkedett, az utolsó kenetben részesült és meghalt. Most már az a dolga, hogy mint jut a katholikus temetőn keresztül menyországba. Irodalom és művészet. — A „Brankovics* opera szövege. A bécsi udvari dalszínház, mint múltkor írtuk, hajlandó színre hozni a „Brankovics* dalművet, de csak oly kikötéssel, hogy szövegét előbb átjavítsák, s lendületteljesebbé tegyék, mert a mostani szerkezetben lefordíthatatlan. A bécsi dalszínház körében alig találnak magyarázatot arra, hogy ily prózai, lapos szövegre mint írhatott zenét oly finom érzékű zeneköltő, mint Erkel Ferencz. Annyi bizonyos, hogy e szép operának csak egy hátránya van, kritikán alul álló szövege, mely a maga roszaságában elég hatalmas lesz bezárni a dalmű útját a külföld előtt, ha csak Erkel más, költőibb szöveget nem alkalmaz zenéje alá. A bécsi nagy rotundában tartott hangversenynek mintegy 20,000 hallgatója volt s 6000 irt jövedelmezett. Hanem több előadás aligha fog benne tartatni, miután felette rész akusztikájúnak bizonyult be, úgy hogy a szerfelett erős viszhang miatt még a legközelebb állók sem hallottak semmit se. — Erkelnek „Dózsa György” operája végett egymásután szólalnak föl a budapesti lapok, sürgetve, hogy e magas és költői zenedrámát, melynek szövege is szép, vegyék elő újólag. A páholybeli hatalmasságoknak van csak kifogása Dózsa ellen, kinek még művészi szempontokból sem tudják elnézni, hogy a főurak ellen küzdött. — New-Yorkban Murska asszony javára német opera-előadásokat rendeznek. Murska aszszony havannai opera-vállalatával nagyon megkárosodott és most negyed ötöd rangú társasággal szerepel. HÍR harang 1. Kolozsvárit, junius 2-án. hr A koloszvári nemzeti színház intendása Jókai Mórnc asszonyt óhajtaná megnyerni a nyári színház megnyitása ünnepélyére, mely emberi számítás szerint 20—22-én történhetik meg. Ez ünnepély fontos színészetünk történetében, mert e napon lesz megvetve alapja annak, hogy állandó színháza legyen Kolozsvárnak, s a társulat ne legyen kénytelen minden évbe vándorolni. A közhajtás Jókai Mórt is szeretné ez alkalommal Kolozsvárt látni, mégpedig úgy, hogy ez ünnepélyre egy szép prologot nyerjünk tőlle. Az igazgatóság reméljük el fog követni mindent, hogy e megnyitás nem csak díszes, de sok ideig kedves emlékű is legyen. 17 Hegedűs Sándor, a „Hon“ és lapunk derék belmunkatársa, ma délben utazott vissza Pestre. A helybeli és vidéki olvasó-egyletek, casinók, és társalkodó egyleteket figyelmeztetjük, hogy a „Történeti Lapok“ szerkesztősége néhány teljes számú példánnyal mozgálhat. 6 70‘Az egerbegyi tüzkárosultak részér szerkesztőségünknél újabban adakoztak ■ s ** Miklós 4 frt. Benei Ferencz 5 frt. Névtelen Hu Hegedűs István 1 frt. Hegedűs Sándor 3 frt . Szentkereszty Stephanie 20 frt. Br. Szentkereszt Iréné 5 frt. Begyült összesen «20 frt. 45J & A gy. szt.-miklósi tűzkárosultak **szére utólagosan adakoztak szerkesztőségünknél • Benei Ferencz 3 frt. Hegedűs Sándor 2 frt. ögszesen begyült 1511 frt. 45 kr. — A városi bizottság szerdán, folyó június hó 3-án délután 3 órakor a városház községi (4. számú) termében tartandó közgyűlésének tárgyai: 1. A város pálinkakorcsmálási jogának elhatározott házi kezeléséhez a közgyűlés küldöttségétől kidolgozott , véleménykép benyújtott szabályok, 2. Az országos magyar halárszövetség ez évi ünnepélyének augusztus hó végén városunkban megtartása iránt érkezett értesítés a a hozzá igényelt pénzbeli közrejárulás-szakosztályi véleménnyel. 3. Gyógyszertárnok választása a felállítandó 5-ik új gyógyszertárra, a bejött pályázatokról a közgyűlés küldöttségétől tett véleményes jelentés nyomán. A pályázók ily sorban megjelöl, véli: Mohos János, Mihelyes Zsigmond, Széki Miklós, Betegh Bálint, Szabó Albert, ifj. Tauffer Károly, Lengyel Alajos. 4. A főtéri mészárszékek lebontás végetti kisajátításának ügyében szakosztály véleménye. A szervezés alkalmából a 18 Ügit vizsgáló küldöttség jelentései. — Az iparos ifjúság juniálisa jövő vasárnap fog megtartatni a „Dalkör” közreműködésével a lövölde helyiségében. A rendező bizottság mindent elkövet, hogy az igények kielégítést nyerjenek. Ajánljuk e vigalmat a kellemes szórakozást kedvelők figyelmébe, annyival is inkább, mert a tiszta jövedelem az itt alakulandó „iparos ifjúsági önképzőkör“ és a kolozsvári orsz. dalíinnepély javára van szánva. — Kolozsvár sz. kir. városházi- sazzal egyesitett összes pénztárakról az 1873-dik évre szóló általános számadási kivonat — zárszámadás — elkészíttetvén, az, az 1870-ik évi XLII-ik törv. czikk 14-ik ma értelmében, a mai naptól fogva, tizenöt napig azaz folyó évi junius tőig bezárólag, a városi községi teremben közszemlére ki lesz téve, a hol is az mindenki által megtekinthető. Kolozsvárt, június 1-én 1874. Simon Elek, polgármester. — A kolozsvári ev. ref. „egyházi énekkar* junius 28-án az „angol királyné*-ban dal- estélylyel egybekötözött zártkörű tánczvigalmat rendez. Az énekkar által előadandó dalok sorozata : 1. „A vén czigány* Vörösmarty M.-tól, dallama Bereczki Zs.-tól. 2. „Ereszkedik le a felhő“ egyveleg magyar népdalokból, Zimay L.-tól. 3. „Ejh! hajhvng pajtások vigadjunk“ (Bordal) dallama Bereczki Zs.-tól. 4. „Beh szomorú ez az élet én nekem* egyveleg] magyar népdalokból, Zimay L.-tól. 5. „Mi füstölög ott a sikon távolban“ egyveleg magyar népdalokból. 6. „Föl honfiaki polgárok talpra, itt a dicsőség reggele.“ Franczia nemzeti dal. — A „Kolozsvári Dalkör” által 1874. május hó 17-től a kedvezőtlen idő miatt elhalasztott második rendes zártkörű dalestély f. évi junius 4-én űrnapján tartatik meg a külső közép utczai díszesen berendezett „Angol királynő* czimü nyári mulató kertben. Műsorozat: 1- „Nyitány* a zenekar által. 2. „Zarándokok kora“ Tanhäuser operából Wagner Richardtól. 3. „Fekete szem, piros orcza“ népdalok Wuschiog Konrádtól. 4. A székely-udvarhelyi zászószentelén. 1869-ben meglátogattam az egyik nagyszerűen berendezett női fegyintézetet. A rabnők között mutattak nekem egy halványképű asszonyt. Valaha híres szépség lehetett. Pálma volt. Olyan békés önmegadással dolgozott társaival. Arcza olyan szelíd, olyan nyájas lett. Ki hitte volna, hogy e nő a vádlottak padján azt állítá, hogy életének csak egy tettét sajnálja, azt, hogy akkor rosszul czélzott, s a lámpafény által megengedte magát csalatni. Midőn ítéletét kimondták, a védőügyvéd, ki egész szónoklati remeket tartott mellette, kérte, hogy engedja fellebbezni ügyét. Nem engedte. Csak egy kívánsága maradt. A régi jó időkből, midőn még boldog leány volt, egy arczképet kapott. Egy ifjú tisztet ábrázolt. Kérte, hogy ezt a képet hagyják birtokában. No az ellen nem tettek semmi kifogást. Az a kép a D’Orc et Reginald ezredesé volt. Egy ember, kinek története az óceán hullámain ért véget.