Magyar Polgár, 1875. január-június (9. évfolyam, 1-146. szám)
1875-04-08 / 79. szám
IX. évfolyam. 79-dik szám. Kolozsvárit, csütörtök, 1875. április 8 . POLITIKAI NAPILAP. "2 ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK. Egész évre......................................16 ft. — kr. Félévre.............................................8 „ — „ Egy negyedre............................. . „ — „ Egy hónapra ........................ 1 „ 50 „ SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A lyceum nyomdában. Ivrac Lali Svata,l : A lyceumi nyomda „ központi irodájában“ főtér gr. Tereki Domokos-ház. HIRDETÉSI DIJAK: 1 Ötször hasábozott garmond sor ára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 80 kr. bélyegilleték külön számittatik. op Nagy hirdetéseknél kedvezmények. NYILTTÉR soronként, vagy annak helye 25 kr. Reclamok: hirfüzérbe soronként 1 frt. KOLOZSVÁR, ÁPRILIS 7. Konservativ korteskedés. A konservativok Erdélyijel kokettiroznak, ki van mondva, hogy legfőképen Erdélyben fognak képviselőjelölteket felléptetni. Ez mindenki előtt különösnek tűnhetik fel és kiváncsivá lesz az ember azon eszmék és eszközök iránt, melyek segedelmével Sennyey pártja Erdélyben győzni remél, mert, hogy itt eddig ennek a pártnak hazája nem volt, azt a történelem bizonyítja. Igaz ugyan, hogy a „jobboldali ellenzék“ nem szereti, ha az 1843 előtti konservatívokkal hasonlítják össze és készségesen ismerjük is el, hogy „modern“ alakot öltött. De a hajlam és szokás annyira „másod természetté“ let még a politikai pártokban is, hogy a Parlamentarismus alapjára állott, sőt az 1848-iki törvényeket elfogadó Sennyeynek eddig ismeretes reformeszméiben is igen jól fel lehet ismerni, az avitikus nézeteket. Az a vágy, hogy a népképviseletet megszorítsa, hogy a felsőházat történelmi hagyományainak megóvja, hogy az egész közigazgatást a kormány kezében öszpontosítsa; a minisztériumot a helytartótanács egyszerűségére redukálja — elárulja Apponyi tanítványát, habár alkotmányosabb és parlamentárisabb is az. Mindez Erdélyben viszhangra találni nem fog. De nem azért „ellenzék“ most a konservatív tábor, hogy ki ne keresse az Achilles sarkát és ez Erdélyben a birtok- és közigazgatási viszonyok rendezetlensége. Ezt hangsúlyozzák minduntalan, sőt most már tovább mennek és a jobboldali ellenzék közlönyében határozottan hirdetik azt is, hogy a szabadelvűség nem is képes a közigazgatást vagy a birtokviszonyokat rendezni. Mert ezeket Magyarországon is csak a „mások rovására“ gyakorolt szabadelvűséggel rendezte és tartani lehet, hogy ugyanezt a rendszert alkalmazzák Erdélyre is; a közigazgatást pedig az önkormányzatnál hagyja meg, tehátázsiai állapotában megtartja. Ami ez utóbbi kérdést illeti: jó lesz megfontolni azt, hogy Erdély sokkal többet állott ki önkormányzatáért, hogy sem azt feláldozni hajlandó lenne. És mi őszintén szeretnék, ha a jobboldali ellenzék egész őszinteséggel indítná meg e téren az agitatiót. Vagyis: ne csak azt az általános frázist hangsúlyozza, hogy közigazgatásunk ázsiai állapotban van; ne csak általánosságban tüntesse fel az „ő“ eljövetelét, mint a közigazgatási millenium kezdetét, hanem mondja ki egész őszinteséggel, hogy az önkormányzat alapját, a hivatalnokok választását meg akarja semmisíteni, hogy az egyházi kérdést a status quoban akarja tartani, hogy az oskolát lassanként egészen az egyház befolyása alá kívánja juttatni — és akkor álljon a szabadelvű erdélyi magyarság elé, meglátjuk hány jelöltet fog keresztülvihetni. De ha e fontos kérdésekben még nem eléggé nyílt a jobboldali ellenzék , annál ügyesebben veszi igénybe az erdélyi speciális sérelmek támogatását. A birtokviszonyok rendezetlenek, az úrbéri kárpótlások ügye hátra van. Azzal fenyegeti Erdélyt a „Magyar Politika", hogy a „ szabadelvűség“ rendszere mások rovására szokta itt a nagy lelkűt játszani. Pedig hát az a szegény szabadelvűség a konservatívokkal vívott kemény harcz után vitte keresztül a jobbágyok felszabadítását, a földesurak kárpótlásával, senkinek rovására; a birtokviszonyokat is úgy rendező, a szőlő dézmát is úgy várta meg, hogy egyik részről sem keletkezett panasz ellene, hogy „mások rovására“ gyakorolt volna nagylelkűséget. Nem tudom honnan vette hát a Magyar Politika ezt a kortesjelszót. Sőt tovább megyek. Elismerem, hogy az erdélyi viszonyok sok eltérést mutatnak fel, főleg birtokrendezés tárgyában Magyarországtól, de, hogy a specialitásokra való kellő tekintet mellett is csakis a magyarországi rendszer alkalmazandó itt is, az a dolog természetéből foly, mert a jogi kérdések eldöntése ép úgy bíróság elé tartozik; a tagosítás ép úgy a bírók, birtokosok és mérnökök dolga, mint Magyarországon. És Erdély sérelmét e téren egyfelől a hátramaradás, a dolog elhanyagolása, másfelől az képezi, hogy eltérve majh! nem volt az már többé a szép várurnő .... Hanem Pál azért oda rohant a karok közé, melyek ölelve fogadták, gyöngéden megcsókolá e hófehér hajakat, mik, midőn elment volt a keresztesháboruba, ébenfa feketeségüek voltak, elhalmozta csókjaival a ránczos kezeket, mik magukhoz szokták őt s azt gondolá, hogy örömében meg fog halni .... Az anya és fia jó sokáig átkarolva járták egymást, aztán Pál igy kiáltott fel: — És Margit, anyám, hol van ő ? vájjon szeret-e még? — Margit itt van, felelt kökécselve az öreg vár téged, gyermekem, én majd elvezetlek nyughelyéhez — Itt van? szólt a lovag. Oh köszönöm . . De abban a pillanatban elborult homloka, s arcza halott halvány jön. — Menjünk gyorsan ! monda a fájdalomtól elnyomott hangon, mert mindkettőtök számára csak egy napot szentelhetek. — Mit akarsz ezzel mondani? kiáltott fel a várnője. — Azt akarom ezzel mondani, mormogá Pál tompa hangon, hogy eladtam lelkemet csak azért, hogy önöket, őt és önt, még egyszer szivemhez szorithassam, és hogy ma este, naplementekor, Sátán eljö értem, mert én el vagyok kárhozva! — Elkárhozva! Így sikolta fel a szegény anya elfojtott kiáltással s elterült a padlón, mint a fenyő, melyet gyökerestől tépett ki a vihar, elkárhozva ! Hanem Pál nem ügyelt arra, folytatá futamodását a folyosókon végig, hogy felelje Margitét. — És a vár úrasszonya, kit e felfedezés villámcsapásként ért, kővé meredve, egy mozdulatra képtelen, majdnem őrült állapotban maradt vissza . . . Ekkor történt, hogy Sátán gazda, ki elhagyaz 1868-iki igazságügyi rendelettől, eltérve az 1871. 53. t. czikk alapeszméitől, az igazságügy minisztérium az 1872. május 6-iki rendeletben eltért a nyomozó rendszertől, az adatok hivatalból gyűjtésétől és így a dolgot megakasztó. Az erdélyi képviselők az igazságügyi minisztériumhoz beadott „emlékiratukéban tehát épen azt kívánják, hogy alkalmaztassák Erdélyre is a magyarországi rendszer, azzal az eltéréssel, hogy a peres felek addigi megkülönböztetésének megfelelően egyszerűsíttessék az eljárás. Eddig még nem emelkedett e követelés ellen egy hangnem. Nem tudom, hogy az erdélyi szakértők és érdekeltek ismerik-e ez emlékiratot és ha igen, mily nézettel vannak a felől, de azt tudom, hogy ha maguk az erdélyiek egyebet nem követelnek, mint képviselőik , akkor a konservativ korteskedés e fegyvere is megsemmisítve lesz, mert az könynyen teljesíthető. H. S. TÁRCZA. Irta : PONSON du TERRAIL. (Folytatás.) VI. Fái azon mértékben, a mint a lovagvárhoz közeledett, mind hevesebben dobogni érző szivét, egész addig, hogy azt gondolá, most mindjárt szétrepeszti mellét; ugyanakkor forró verejték gyöngyözött homlokán. fák DhZ éíU,elies hegyek, e vi,'ág°s mezők, e zöld komoraraarkáktóv!̋ megnélegített SÖvények. e búslovagvárát hornyoknak, melyek lékeknek egész 8er “ • ~ láttára az em' henne vidor gyermekkori* agyát 8 felke,'énak és első szerelmének ifjUságá* TM fel- levő szélkakast. Artor0ny fedelének csucsán A szegény száműzött futva lépett át a küszöbön, habár nagyon is el volt fáradva áikai , a szolgák és fegyveresek között, kik távol vaak attól, hogy őt rongyai alatt felismerjék- felhasadott a széles kőből vágott lépcsőzeten , ’a folyosókon végig szaladt kiáltozva hogy: — Anyám ! édes jó anyám! A kiabálásra egy másik kiabálás felelt, melyet egy reszkető hang hallatott és egy kisded öszetöpörödött vén asszony gyönge lábaitól telhető gyorsasággal sietett a lovag elé, tárt karokkal s kényekkel szemeiben. ta rejtekét s még eddig az árnyból elő nem lépett, megjelent és igy szólt hozzá: — Nagyon egyszerű módja van annak, mi módon fiadnak lelkét visszaválthatod. Az öreg nő borzadva hátrált, de Sátán igy folytatá — fia akarod, fiad nem fog elkárhozni. — Ha akarom-é? Így kiáltott fel a nő, aki ugyan mit tegyek hát, hogy istennek haragját megengeszteljem! — Mit ne, válaszolt nagy komolysággal a bukott angyal, ne is pillants az atya istenre, hanem reám, ki az ördög vagyok. Fiadnak lelke, a te hibádból, az enyém. Add át nekem a tiédet, én visszaadom neki az övét. Vesztek ugyan a cserénél, mert fiad háromnegyed részben már az enyém volt, de én jó ördög vagyok s könyörülni tudok a jó anyákon. Örvendező mosoly vonult el a várurnőnek barázdált arczán. _ Ohl elfogadom ajánlatodat, mondá. Sátán vedd lelkemet, nem fogom annyira érezni a pokol kínjait, ha rá fogok gondolni, hogy fiam meg van mentve! — Tehát áll az alku? — Áll, igen is, szólt a várúrnő. — Akkor tehát írd alá a szerződést. És az ördög oda tartott az öreg asszony orra elé egy tollat és egy pergament iratot mely rettenetes perzselt szagot árasztott. . . A szegény anya aláírta a szerződést és Sátán igy szólt hozzá: — Menj és nézz fiad után, naplementéig még életben maradhatsz. De akkor eljövök érted. — Sátán nyugodtan meghatta magát e szavak elmondása után, zsebébe vetté a szerződést s kezeit dörzsölgetve igy szólt: — Na csak nem vesztem el napomat, egy elveszett lélek helyett, egy másikat találtam. A vár úrasszonya fiát Margit lábainál találta, ki annak kezeit gyönyörtől részegülten csókolgatá, és egészen eszméletén kívül volt a boldogságtól, melyet örökkévalóságnak hitt. Az anya hallgatott angyalhoz méltó önfeláldozásáról, a fiú majdnem elfeledé a végzetteljes órát, a fiatal leány miről se volt értesülve, így töltötték együtt a napot, kezet kézben, szemeikkel egymás szemét keresve s szivüket egyszerre érezve dobogni. De a pillanatban midőn a nap, miután gyorsan leszállott az égen, a láthatárnak legvégső határvonaláig elérkezett, a lovag és az öreg aszszony mindketten összerezzentek és kétségbeesett tekintettel nézék a fenséges égi testet, mely azon a ponton volt, hogy narancs és bibor szinti ködpárákból álló halotti leplébe temesse el magát. . . És fenakadt lélegzettel, mozdulatlan, kővé merevülve követék az égi világforrásnak alábbszállását a láthatáron, mintha végző lehelletüket nyomban ki kellene adniok, mihelyt az utolsó sugár elalszik. Ebben a pillanatban megjelent az ördög. — Lovag, igy szólt Pálhoz, lelked többé nem az enyém , de anyád eladta nekem az övét... Asszony, folytatá rikácsoló hangon, a nap lenyugodott, követned kell engem. . . • De a midőn a szegény nő a halál leheletének közeledtére ingani kezdett, egy másik az elátkozott angyalénál még rikácsolóbbb és rettenetesebb hang hallata magát. — Sátáni kiáltá e hang, e lélek nem a tied, mert a Kérouare Pálé nem volt már akkor hatalmadban, midőn ez aszszonynyal aláírattad fiának megváltását saját örökös elkárhozásának árán. Ez asszony élni fog s nem fog téged követni. E hang a Szent Pálé volt, ki a küszöbön jelent meg. — Asszony, téve hozzá a vár úrasszonya felé fordulva, Isten megbocsátja hibádat anyai sze- A honvédség szolgálati szabályzata. „A szolgálati szabályzat a magyar kir. honvédség számára két nagy kötetben megjelent. E szolgálati szabályzatok, melyek a közös hadsereg szolgálati szabályzatainak alapján készültek az ő felsége elnöklete alatt ez év elején Budán tartott tanácskozásokban állapíttattak, s a f. évi január 22-én kelt kir. elhatározással szentesítettek. A szolgálati szabályzatokból idézzük a következő érdekes pontokat: A honvédek megállapított esküje így hangzik: „Mi ünnepélyesen esküszünk a mindenható Istenre, hogy Felséges fejedelmünk és urunk, Első Ferencz József, Isten kegyelméből ausztriai császár, Csehország királya sat. és Magyarország apostoli királya s hazánk szentesített törvényei iránt hűséggel és, hódolattal viseltetünk. Esküszünk, hogy ő Felségének, ő Felsége vezéreinek s minden egyéb elöljáróinak s felebbvalóinknak is engedelmeskedünk, őket tiszteletben tartjuk és védelmezzük, rendeleteiket és parancsaikat minden szolgálatban teljesítjük, minden ellenszer ellen, bárki legyen is az, vizen és szárazon, éjjel és nappal, ütközetekben, rohamokban, csatákban s bárminemű vállalatokban, szóval mindenütt, mindenkor s minden alkalommal, vitézül és férfiasan harczolunk, csapatainkat, zászlóinkat és lövegeinket semmi esetben el nem hagyjuk, az ellenséggel soha legkisebb egyetértésbe nem ereszkedünk és magunkat mindig a hadi törvényszék szerint és derék honvédekhez és harczosokhoz illő módon viseljük s igy becsülettel élünk és halunk, Isten engem úgy segélyen — Amen“ ! A honvédség hivatását a szolgálati szabályok igy írják körül: „A honvédség, mint a fegyveres erő kiegészítő része, háború idején a hadsereg támogatására és a belvédelemre, a békében, kivételesen, a belrend és biztonság fentartására van hivatva.“ A tettleges szolgálatban álló honvédek semmiféle minőségben nem vehetnek részt a politikai egyletekben. Megengedett nem politikai egyletekben való résztvételhez a kerületi parancsnokság engedélye szükséges. Titkos társulatokban részt venni tilos ; minden tiszti rendfokozat elnyerése, kivétel nélkül, a következő kötelezés kiállításához van kötve: „Kötelező. Én alólírott becsületszavamra nyilvánítom, hogy jelenleg semmi titkos társulathoz nem tartozom ; sem addig, amíg a honvédség kötelékében állok, ilyenbe lépni nem fogok.“ Kell stb. Honvédegyének egyenruhában, politikai irányú nyilvános gyülekezetekben vagy tüntetésekben, nem vehetnek részt. A törvényhatósági, községi sorsz. képviselőválasztásoknál a tettleges szolgálatban levők válójogot nem gyakorolhatnak. A tettleges szolgálatban levők nem lehetnek lapszerkesztők, kiadók, tulajdonosok, sem a lapoknak politikai s társadalmi kérdésekre vonatkozó munkatársai. Tilos nekik a sajtóban a fegyelem, a katonai szellem s a katonai állás kötelességeivel ellenkező módon közreműködni. Politikai irányt teljesen kizáró folyóirat kiadása vagy szerkesztése miatt a honvédelmi miniszter engedélyéért kell folyamodni. Tényállásoknak a sajtó útján való helyreigazítására a kerületi parancsnokság engedélye kikérendő. Minden parancs feltétlenül teljesítendő. Csak akkor, ha a parancs nyilván és világosan a letett eskübe foglalt kötelességek, az állam jóléte, vagy