Magyar Polgár, 1875. január-június (9. évfolyam, 1-146. szám)
1875-06-03 / 124. szám
vártt tartandó párt tanácskozásban résztvenni tisztelettel felkérem. — Kolozsvárit 1876. Junius 2. az elnök távollétében. Lászay Ferencz, alelnök. — Közbejött akadályok folytán a b.-szolnokmegyei szabadelvű pártgyülése nem tartathatik meg jun. 4-én s az újabb felszólítás, melyet tegnapi lapunkra már későn vettünk, így hangzik. Felhívás. A képviselő-választás körüli teendők megbeszélése végett felkérem a belső-szolnok megyei szabadelvű párt tagjait hogy f. hó 6-án délután 4 órakor, Deésen a városház nagy termében meglenni szíveskedjenek. Gr. Bethlen Sándor pártelnök. Az országgyűlés egybehivása. Ő felsége a király következő körrendeletet intézett a törvényhatóságokhoz: Mi Első Ferencz József, Isten kegyelméből ausztriai császár Csehország királya stb. és Magyarország apostoli királya. Kedvelt híveink! Uralkodói kötelmeinkhez tartozván az ország törvényeinek hű és pontos végrehajtása fölött őrködni. Miután az 1848. évi IV-ik t. ez. 1-ső §-a az országgyűlést évenkint Pestre egybehivatns rendeli, s miután számos függőben levő kérdés mielőbbi megoldását a nemzet erkölcsi és anyagi érdekei sürgősen követelik. Minisztertanácsunk előterjesztése folytán elhatároztuk, hogy az ország főrendeit és képviselőit a folyó évi kisasszony hava 28 ik napján megnyitandó országgyűlésre Budapest fővárosába egybehívjuk. Minek folytán nektek ezennel komolyan meghagyjuk, hogy haladéktalanul megtegyétek mindazon intézkedéseket, melyek a törvény értelmében szükségesek arra nézve, hogy az 1874. évi XXXIII. t. czikk által rendelt módon és számban megválasztandó képviselők a senkitett országgyűlésen megjelenhessenek, s a törvényhozás működése a mondott napon és helyen akadálytalanul megindittathassék. Kikhez egyébiránt császári és királyi kegyelmünkkel kegyesen hajlandók maradunk. Ferencz József, s. k. Báró Wenckheim Béla s. k. Tisza Kálmán Debreczenben. Tisza Kálmán május 30-án érkezett Debrecenbe, megtartandó számadó beszédét. Fényesen és nagy lelkesedéssel fogadtatott, az egész város ünnepi díszt öltött s Tisza bevonulása a vasúttól szállásáig valódi diadalmenet volt. Mindjárt megérkezte után tizenhat küldöttség tisztelgett nála. Este a város kivilágittatott s 9 órakor 600 fáklyavivő megjelent a nagy városház téren hol körülbelül 16,000 ember gyűlt öszsze. Békésy tanár beszélt a választók nevében s kiemelte hogy ők tudják, hogy az országos ügyeket rendezni nem rövid idő műve, de Tisza, kinek éles belátása ellenszegült az utolsó évek áramlatának, mely hazánk sülyedését előidézte, biztosítékot nyújt a jövőre ; kéri a hit alaptalanságának kijelentését, mely szerint Tisza nagyobb város képviseletét szándékonék elválallni. Tisza feleletében int, hogy a legközelebbi múltakra csak azért tekintsünk vissza, hogy a történt tévedésekhez hasonlókba ne essünk, mert a rekrimináció csak viszályt szülhet, hazánk jóléte pedig fiai egyetértésétől függ. Azon kérdésre, igaz-e másutt föllépésének híte, azt feleli, hogy választóin áll megbírálni tetteit s eljárását, és a szerint határozni, de mig bizalmukkal megtisztelik, nincs kerület, mely Debreczentől eltántorítaná; kéri választói támogatását, ha hiszik, hogy hazánknak jelen állásában is szolgálatot tehet. A néptömeg Tisza szavaitól fölvillanyozva viharosan hangoztatja perczekig e szót: „Hisszük! Hisszük !* — Általánosan nyilatkozó nagy lelkesedés. Másnap (31-én) Tisza tiz órakor lelkes éljenektől fogadtatva megjelent a collegium udvarán, az igen nagy számban egybegyült hallgatóságnak beszámolását elmondandó; visszapillantást vet a mult országgyűlésre s a jelen helyzetre; megemlékezvén a politikai helyzet alakulásairól, előadja az éles tusát, mely között a választások 1872-ben történtek s áttér a pártok bomlásnak indulására s a sok apró párt előállására; emlékeztet a kormánybukásokra, melyek minden külső ok nélkül történvén veszélyeztették a parlamentarismust, s így szükségessé tették a pártok tömörülését, egye-SU16861. " Hosszabban előadja, miként történt a jelen helyzetnek s a szabadelvű pártnak alakulása; e közben felhozza, hogy azok, kik a bihari pontokat öt esztendeig hazaelleneseknek hirdették, most megtámadják őt, hogy ezen pontokat nem tartja meg; áttérvén a jövőre, nem lát oly veszélyt, mit hazafias buzgalom s akarat meg nem előzhetnének. Némelyeknek a kormányhoz nincs bizalmuk; önhez joguk van ; de nagy veszély az, hogy nem valósítható reményeket táplálnak, s ígérgetnek! csak magát ámító vagy mást ámitani akaró ígérheti egy napról a másikra a bajok megszüntetését; ha azonban lesz erős tömött párt és ennek Mután erélyes kormány fog a parlament s az ország élén állni, fokozatosan néhány esztendő alatt elérhetőz az ország ügyeinek minden irányban van rendezése. , Először is rendezendő az egész általános közigazgatás, s pedig úgy, hogy megszüntetendő lesz azon állapot, hogy a közigazgatás különböző ágazatai egymás mellett, sokszor egymással szemben haladnak és sehol organikus összeköttetés nincs. Ezen teendő a magyar közigazgatás történelmi fejlődményei alapján foganatosítandó. Hatni kell továbbá kereskedési, hitel - iparviszonyaink javítására. A vámszövetséget illetőleg egy nemzet sem szigetelheti el magát többé a másiktól és nekünk sem lehet önállóan a többiekre való figyelem nélkül ily viszonyokat rendezni. A kormány kötelessége az ország ez irányban létező jogait megóvni, de azokat lehetőségig a szomszéd államokkal barátságos egyezkedés útján érvényesíteni. Egyezkedés útján a kölcsönös érdekek kiegyenlítésénél az egyik fél által a másiknak szükségkép okozott, de méltányosan viselendő kár kisebb lesz, mintha vámtarifák és más hasonló eszközök alkalmaztatnak, melyek két szomszéd állam ipara és kereskedése közt meginduló háborúval egyértelműek. A kormány eddig is, nem tekintve a reá háromló következésekre, megtett mindent, mit az ország érdekében jónak látott, mit bizonyít eljárása a vasutak függő ügyeinél, a nyugdíjak elintézésénél a kataszter-hivatalnokok kinevezésénél, ígéri a lelkiismeretes törekvést arra, hogy megküzdve minden akadálylyal, az ország javát előmozdítsák. Az úgy érhető el biztosan, ha a képviselőházban tömör többség lesz, mely tekintettel hazánk minden ajkú lakóinak jogos igényeire, a magyar állam eszméjét helyezi mindenekfölé és nem szivárvány után kapkod, hanem a valóság héjaival néz szembe s azokkal igyekszik megküzdeni. A beszéd minden pontja zajos átalános helyesléssel fogadtatott. Némethi Lajos fölhívására, hogy vállalja el jövőre is a képviselőséget, Tisza perczekig tartó lelkes élyenek közt kijelenti, hogy a jelöltséget elfogadja. A szabadelvű párt elnevezését illetőleg mondja, hogy a szabadelvűséget jelezve látja, ha a párt a névnek megfelelő szabadelvű irányban indul és a körülmények szerint holgyorsabban, hol lassabban, de biztosan és mindig a kitűzött czél felé halad. A választók a népség nagy és lelkes részvétele mellett Tiszát lakásáig kísérték gyorsan sajátumiel, hogy elmaradásunk miatt hoszszasat pirulnunk ne kelljen. A történelem nem lesz szigorú bírája azon törvényhozóknak, kik az alkotmányosság hűn ápolt eszméi diadalának örömei között nem gondolták meg, hogy bármely üdvös eszmének életét csak az átgondolt és lelkiismeretesen keresztülvitt rendszer biztosíthatja. Az országgyűlés megnyíltával mindinkább élénkült annak érzete, hogy közigazgatásunk és államhatartásunk rendszerén vagy rendszertelenségén segítnünk kell. Kétségtelen, hogy e tekintetben a kezdeményezés a többséget, illetőleg a belőle keletkezett kormányt illette, de részint a válaszfelirati viták alatt a balközép által a közjogi alap ellen folytatott támadások, részint a választások alatt felfokozódott pártszenvedélyeknek a képviselőház termeibe átszármazása miatt a komoly munka annál nehezebb volt, mert maga a többség önmagával sem volt békében. E többség látta a láthatáron a fekete pontokat, de pártvezére elvei helyességébe, sőt szükségességébe vetett bizalmánál fogva abdicatióról nem gondolkozhatott, mert arról volt meggyőződve, hogy az akkori pártállásokhoz képest a bajokon csak önmaga fog segíthetni; nem riadott vissza a pártjabeli ministérium változásától azon reményben, hogy a rendzeres támadások éle nem fog oly metsző lenni, mint előbb volt, s az új kormány az alkotásra képesebb leend. Nehezítette a helyzetet, hogy a többség a Deák Ferencz hazafias vezérletét nem nélkülözheti, s maga Deák Ferencz sem tehette át a kormány kezébe a vezérletet, mert át kellett látnia, hogy a meglevő többség felbomlása az akkori viszonyokhoz képest az alkotmányos élet megrendülésére vezethetne, s hogy e többség összekötő kapcsát a Deák Ferencz által személyesített elvek, s nem a kormány politikája képezi. Lónyai volt ugyanis a kormány elnöke, s azon állás miatt, melyet ő előbb az Andrássy-ministériumban nemzetgazdászati képzettségének reputatiojánál fogva elfoglalt, főleg ellene lettek intézve a támadások, mindazok miatt, melyek államháztartásunk rendszerében már akkor hibásnak kezdtek mutatkozni. A választások nagy többséget hoztak ugyan a jobboldalnak, de e nagy többség inkább a közjogi alapnak, mint a kormánynak ígért támogatást, s azon megkülönböztetés, mely a választások alatt a Deák-párt és kormánypárt fogalma közt létetett, nem hagyhatott semmi kétséget az iránt, hogy e többségre az akkori kormány feltétlenül nem számíthatott. A kormány és pártja közti feltétlen bizalom hiányának tulajdonítható a Lónyai-kormány azon tartózkodása, hogy az államháztartás sebeit nyíltan feltárni nem sietett, sőt az országgyűlést megnyitó trónbeszédben azon tételt hallottuk, hogy „az államélet fejlődése egyre fokozza az állam jövedelmét és hogy a közhitelt eddig csak beruházási czélokra kellett igénybe venni.“ A Lónyay gróf személye ellen intézett támadások aról győzték meg őt, hogy sikert csak úgy vívhat ki, ha pártja vezérlését kezébe veszi és ha pártja bizalmával feltétlenül rendelkezvén, támogatására bizton számíthat A fejedelem azon elhatározásában, hogy a Lónyay gróf lemondását elfogadta és Szlávyt miniszerelnökké kinevezte, egyszersmind a fejedelem azon atyai nézete is hallgatólag kifejezést nyert, hogy Deák Ferencz vezérletét az ország érdekében jövőre is szükségesnek tekinti. Nyíltan bevallom, hogy a fejedelem ezen elhatározását örömmel üdvözöltem, nem azért, mintha a Lónyai gróf tehetsége és hazafisága iránt teljes méltánylással nem viseltettem volna, de nem is azon kötelességszerű tiszteletből, melylyel minden alkotmányos érzelmű hazafi a fejedelem kinevezéseit becsben tartani tartozván, a kormányra hivott egyéneknek nem személyét, hanem tényeit bírálhatja, hanem azért, mert reméltem, hogy miután a Deák-párti kormányoknak a legtisztább hazafiság által sugall politikájának eddigi sikere nem felelt meg minden tekintetben a meghozott áldozatoknak s a hozzá kötött várakozásoknak, a szükséges reformokat csak úgy lehetene létesíteni, ha az azokat kezdeményező kormány nem lesz az ellenzék sűrű támadásai által megbénítva s orvosolni lehetent államháztartásunk azon sebeit, melyek az 54 milliós kölcsön iránti törvényczikk feletti viták alkalmával feltárattak. Csalódtam. Az 1873. év elején megnehezedett költségvetési viták a pártszenvedély küzdelmei közt havokig tartottak, s valóban a 34 millió hiányt mutató s eredményében még kedvezőtlenebbül fejlett költségvetés épen alkalmas volt a pártszenvedély zaklatására s a Deák-párt önbizalma csökkentésére. Az első ülésszak e szerint az 1873. év nyarán a nélkül fejeztetett be, hogy a kormány az államháztartás és közigazgatás reformjára vezető kezdeményezéseket tehetett volna. A desponsio e korszakában egyetlen fényes pontot képezett Deák Ferencz nagy hazánkfiának az állam és egyház közti viszony és a polgári házasság tárgyában mondott beszéde, mely hogy tényleges eredmény nélkül hangzott el, oka abban rejlik, hogy ránk jött az egész monarchiában kiütött pénzügyi hanyatlás, rosztermés és a pusztító járvány. Ily viszonyok közt vette kezdetét az országgyűlés második ülésszaka az 1873. év őszén. Az év folytán közbejött csapások a költségvetés a jellegére hátrányosan hatottak. Egy új kölcsön iránti törvényjavaslattal kelle a kormánynak előállani, s a keleti vasút építése folytán felmerült zavarok több millióig vették igénybe az állam segélyét. Ezen új kölcsön, mely főleg az általános pénzügyi helyzet miatt méregdrága volt, s mely ennek daczára, a kényszerhelyzet miatt, az ország fizetési képessége tekintetéből megszavazandó volt, a Kerkápolyi pénzügyminiszter visszavonulását vonte maga után, kinek tárczája egy időre betöltetlen maradt és később a kormányelnökre bízatott. Ily viszonyok közt a kormány nem foglalhatott el erős állást a belreformmok terén s a megyék területi szabályozása iránti törvényjavaslat, melyet a Szlávy kormány a közigazgatás körüli reformok alapjának méltán tekintett, a kormány állásának csak gyengítésére és nem erősítésére szolgált, holott más viszonyok közt, ha nem is részleteiben, de általánosságban pártolásra lett volna érdemes, sőt az erdélyi részre nézve életszükséget képez. A pénzügyi helyzet nehézségei, s az ellenzékeskedés, melylyel minden lényegesebb törvényjavaslat nem csak az ellenzéknél, de gyakran a kormányt támogató többség kebelében alakult töredékeknél is találkozott, tette szükségessé a reform eszmei tisztázása s a pártok közti éles ellentétek megszüntetése czéljából a 21-es bizottság megalakítását, melynek végeredménye a Szlávy kormány lemondása, Bittónak kormányelnökké neveztetése és Ghyczynek a pénzügyminiszterségbe lépése volt. A 21-es bizottság elhallgatott czélja a job-, közép- és balközéppártok közti egyesülés előkészítése volt, azonban csak Ghyczynek a középpárt vezérének a kormányba lépését eredményezte, kit azonban pártja nem követett, hanem tartózkodó állást foglalt el. Ily pártállások közt a Bittó kormány sem foglalhatott el erős állást a reformok terén azon pár hónap alatt, melyek a második ülésszakból az ő kormánya alatt teltek el. A választási törvény revisiója, az ügyvédi és közjegyzői rendtartás voltak a jelentékenyebb törvényjavaslatok, melyek tárgyalhatók voltak, minthogy szükséges voltuk pártkülönbség nélkül beismerve lévén, ellenzésre nagyban nem találtak. A második ülésszakot követő múlt évi szünet alatt Ghyczy Kálmán közbecsülést kiérdemelt hazánkfiának kell megküzdenie azon nehéz feladattal, hogy az egyensúlynak az állam rendes bevételei és kiadásai közti helyreállítása czéljából a kiadások leszállitassanak és a jövedelmek fokoztassanak. (Folyt köv.) Lészay Lajos orsz. képviselő számadó jelentése választóihoz. Hazámfiai, uraim és barátaim! Midőn képviselői megbízatásom lejártával a számadás terhével vállaimon állok önök előtt, az őszinteségnél fogva, melylyel tartozom, kénytelen vagyok bevallani, hogy a lefolyt országgyűlés eredménye sok tekintetben nem felelt meg azon méltó várakozásnak, melyet a nemzet és önök hozzá kötöttek, mert ez országgyűlés inkább a válságok, mint az alkotások országgyűlése volt De épen e válságok és azok szerencsés kimenetele tanúsága annak, hogy Magyarország képviselői élénk tudatával bírtak annak, hogy a munka, mely előttök áll, sokkal nehezebb, hogysem bevégezni lehetne azon lázas ingerültség leküzdése nélkül, melylyel a képviselőház mindkét nagy pártja nem csak egymást, de önmagát is emészté; átlátták, hogy e nehéz munkát a törvényhozás pártjainak ép és egészséges öszszeműködése nélkül létrehozni nem lehet. Nem az volt a teendő, hogy a már megválasztott utakon haladjunk előre, hanem az, hogy állami életünk alkotmányos fejlődésének minden pontján vegyük számba, hogy a megkezdett utakon hova jutunk, s helyesen vannak azok választva azon magaslatra, melyen nemzeti és országos lételünk alkotmányát magunk és az utókor védelmére úgy leszünk képesek biztosítani, hogy az vész és viharral daczolni képes leend. A lefolyt országgyűlés kezdetével már megvolt bennünk sejtelme annak, hogy nem minden ponton vagyunk helyes utón. MoNT :kérem hibáztatni az előbbi törvényhozásokat, mert oly munkákat teljesítettek melynek párját nehézség tekintetében a történelem nem mutatja fel. Feladatuk volt alkotmányosságunk erőszakkal megszaggatott szálait a mult és jövő közt erős kapocscsá szilárdítani, s nem csodi ha a restitutio elvétől vezéreltetve a vissza ’ állított intézményeket a mult és nem a ’ feladatul; veggő haladó európai polgárosulás vívmányait oly Melyik párt, mit akar? (Palásti Sándor „A józan magyar néphez" czimű röpiratából.) (Folytatás.) Már most ki mit tart e kérdésekről? Itt van a bankkérdés. Az, a kérdés t., hogy legyen-e magyar bankópénz, és legyen ott, ahonnan a jóhitelű magyar ember is kaphat belőle? Legyen bizony. A szélsőbaloldal készen is volna mindjárt a dologgal. Felállítunk egy bankó prést, aztán nyomatunk bankót, amennyi kell. Csak egy hibája lesz: nem adnak érte semmit. Mert nem odáig van az, hogy bankót nyomatni. Aki azt mondja nekem: itt van ez a képes papiros, ér az egy forintot, arról nekem tudnom kell, hogy az az egy forint megvan a zsebében ezüstbe, s ezzel váltja be a bankót, ha kívánom. Ez az, amit ércz-alapnak neveznek. Ilyen ércz-alapja van az osztrák nemzeti banknak vagy 140 millió ezüst forint. Hátba vagy ötven milliócskát ide mi közénk hozna, s adna ki rá magyar bankót? Nem akar erről hallani se a szélsőbaloldal. Inkább elmegy a János pap országába kincset keresni, s ha nem talál, készebb meghalni éhen, mégse kell neki az osztrák pénze. A jobboldali ellenzék pedig azon kezdi, hogy mással szóba se áll, mint épen az osztrák urakkal. Neki elég, ha bármi kevéskét kikönyöröghet tőlük. Megverte az isten, aki más szájával akar jóllakni. Azért hát a szabadelvű párt úgy gondolkozik: Megpróbálom az alkut, előbb az osztrákokkal. Ha mit a szomszédban kaphatok, mért menjek azért házalni? De ha kívánságomra rá nem állanak, akkor keresek ezüstöt másutt, hanem a