Magyar Polgár, 1877. január-június (11. évfolyam, 1-147. szám)
1877-05-04 / 102. szám
XI. évfolyam. 102-dik szám. POLITIKAI NAPILAP ELŐFIZETÉSI FEL Egész évre......................... Félévre............................. Egy negyedre .................... Egy hónapra .................... IHTELEK: . 16 frt —kr. 8 . -■ - 4 . -a - 1 * 50a SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A LYCEUM NYOMDÁBAN. KIADÓHIVATAL: a líceumi nyomda „központi irodájában* Főtér gr. Teleki Domokos-ház. HIRDETÉSI DIJAK: Ötször hang hozott garmondsor ára, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 30 kr. bélyegilleték kdön számittatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. Kolozsvárit, 1877. péntek, május 4. NYILTÉR: Soronként, vagy annak helye 25 kr. RECLAMOK: Hirfüzérbe soronként írt KOLOZSVÁR, MÁJUS 3. Miklós nagyherczeg proclamatiója. Miklós nagyherczeg az európai orosz hadsereg főparancsnoka a hadüzenet napján a csapatokhoz következő napi parancsot intézett: Kisentfi főhadiszállás, 1877. ápril 12— 34. 34. sz. Száz éve nyomja a török iga testvéreinket, a keresztényeket. Keserű az ő rabszolgaságuk. Mindaz, mi az embereknek drága: Krisztus szent vallása a becsületes név, a verejték és vérrel szerzett tulajdon, mindez be van szennyezve és megfertőztetve. A szerencsétlenek nem bírták azt tovább elviselni, felkeltek elnyomóik ellen és most két év óta folyik a keresztény vér. Városok és falvak leégtek, a tulajdont elrabolták, az asszonyokat és leányokat megbecstelenítették, egyes helységek lakosságát az utolsó emberig lemészárolták. Uralkodónk és az idegen kormányok minden fáradsága a keresztények sorsának javítása érdekében eredménytelen maradt. Felszabadítónk, a czárnak hoszzu türelme véget ért. A tzár utolsó szava igy szólt: „A Törökország elleni háború ki van mondva * Csapatai a reám bizott hadseregnek ! Reánk esett a sors, hogy a czár és őseink szent akaratát betöltsük. Nem hódításra indulunk, hanem azért, hogy segélyt nyújtsunk elnyomott és meggyalázott testvéreinknek, hogy megvédjük Krisztus vallását. Előre tehát ! Ügyünk szent és isten velünk. Meg vagyok győződve, hogy soraitokban mindenki, a tábornoktól a közkatonáig, teljesíti kötelességét és nem hoz szégyent az orosz névre. Serkentsen bennünket e név czélunk elérésében úgy, mint az előbbi években; se akadályok, se nehézségek, se nélkülözések, se az ellenség szívóssága ne tartóztassanak vissza. De a békés lakosok, akármelyik valláshoz és nemzetiséghez tartozzanak is, úgyszintén azok tulajdona sérthetetlenek legyenek előttünk. Semmit nem szabad fizetés nélkül elvenni ; senkinek önkényüleg eljárni. Mindenkitől a legszigorúbb rendet és fegyelmet kívánom ; ebben rejlik erőnk, sikerünk biztosítéka, nevünk becsülete. Tudatom veletek, hogy a határt átlépve, a legrégibb időktől fogva velünk barátságos országba, Romániába vonulunk, melynek felszabadításáért sok orosz vér folyt. Meg vagyok győződve, hogy ott ugyanoly vendégszeretre találunk, mint a minőre őseink és atyáink találtak. Kívánom, hogy ez érzelmek testvéreink barátaink iránt való teljes barátsággal és ősz hangzásban, az ott fönnálló renddel, a törökök elleni önzetlen segélylyel viszonoztassék. Ha szükséges, az ő házaikat és vagyonaikat ép úgy meg kell védnetek, mint a magatokéit. E parancs az összes századok, lovas századok, sotusák és battériáknak olvastassák fel. Nikolaj, főparancsnok, a lovasság és mérnökkar főfelügyelője. Az orosz-román szerződés. Az ápril 16. orosz-román convensió hiteles szövege szószerinti fordításban így hangzik : I. A román kormány a Törökországba nyomuló orosz hadseregnek szabad átvonulást biztosít Románia területén. A hadsereg fölmerülő költségeit a császári kormány viseli. II. Nehogy Romániára nézve veszély vagy hátrány származzék az oroszok átvonulásából, Ő felsége az orosz cár kormánya kijelenti, hogy megóvja és tiszteletben tartja a román állam politikai jogait, amint azok törvényeiben és a fenálló szerződésekben körvonalazva vannak, valamint megóvja Bosznia jelenlegi integritását. III. az oroszok átvonulására vonatkozó részleteket s a helybeli hatóságok iránt követendő eljárásukat külön conventió fogja megállapítani, mely a jelenlegivel egyidejűleg szerkesztetik. IV. A román fejedelem kormánya kötelezettséget vállal az iránt, hogy a jelen s a fönti czikkelyben említett conventióra nézve kieszközli a törvényes felhatalmazást. TARCZA. (JÁONG JIENES PATTER.) Lyrai dráma 2 felvonásban. Irta: Hertz Henrik ; németből fordította Ditrói Mór. Először adatik Kolozsvártt, Ditróiné jutalomjátékául 1877 május 5-én. Ez a miziui újdonságunk, tulajdonképen nem újdonság már eredeti talaján, a dán irodalomban. Szerzője a negyvenes években, sőt talán épen 1849-ben irta írói dicsősége tetőpontját. Azóta bejárta Európának minden nevezetesebb színpadát, hódítva mindenütt, sőt több helyen mint a színházi repertóriumok állandó darabja, mint egyes kiválóbb naiv színművésznők bravourszerepe ma is folytonosan gyönyörködteti az igaz, mesterkéletleű költészet barátait. Magyarul Bem épen most lett először lefordítva. A jó öreg Deáki Fülöp Sámuel, ki annyi operaszöveg fordításával tette nevét ismeretessé, az ötvenes évek elején, épen itt Kolozsvárt, Prieller Cornelia számára lefordította volt. Az ünnepelt művésznő ma is édesen emlékezik vissza a kedves, gyügyögő, jámbor öregre, ki színházban, utczán, társaságban minduntalan azzal állta útját, hogy mily kitűnő darabot fordít ő most kedvelt művésznője számára, mily megható lyrai hangulat ömlik el azon a drámát, mily idilli jelenetek képezik annak elragadó szépségeit, és hogy az a czím szerep, az a vak Jolántha mennyire találó épen az ő kedves Cornéliája keresetlen nemesen egyszerű művészi egyéniségével. A jó öregnek — különösen ez utóbbi tételt illetőleg — nagyon, de nagyon igaza volt. Alig képzelek színésznőt, — nemcsak honunk határain belül, — ki e finom, talán felettébb is gyöngéded vonásokból szőtt, majdnem az aetheriségig átlátszó, lányi karaktert hivebben visszatükrözni bírta volna, mint a mi Cornéliánk. Hangjának fülemileszerű dallamossága, hullámringáshoz hasonló járáskelése, lelkes szemeinek átható kék világa, egyenes tiszta felfogása, és amantka adomány, az a könnyen lágyuló áivatag kedély, az az úgynevezett »szép érzékenység®, mely a szív közvetlen melegéből támad, épen az ily álomszerű tünemények, tündérek megtestesítésére látszottak teremtve lenni. De miért, miért nem ? C o r néi a itt Kolozsvárit még sem mutathatta volt be ez általa is nagy előszeretettel tanult, gédelgetett, szelíd alakot. Magyarországra kellett mennie, s úgy emlékezik, hogy Debreczenben játszhatta el csak egyetlen egyszer. A fordítást magával vitte, őrzi ma is. Nem tudott arról senki semmit. Nem tudnánk ma sem, ha mostani ittléte alkalmával szóba nem hozom előtte színpadunk eme kérdéses újdonságát. Ezek szerint ez újdonság tehát, tulajdonképen, mégis — újdonság. Hozzánk egyszerű, de azt hiszem szerencsés véletlenből került. Egy tiszteletreméltó tudós tanár, kinek eszmedus társaságában sokat tanulhatni, egész elragadtatással beszélt nekem „René király leánya“ czimű lyrai dráma szépségeiről, s annak mesteri ábrázolásáról, melylyel azt a Burgszinház tagjai által többször előadni látta. Én nem ismertem. Ő csodálkozását fejezte ki a felett, hogy az magyarra nincs lefordítva. Körtemre szives volt elmondani meséjét. A Bajátszerű mese, a vonzó idylli gondolat szivén fogott. Meghozattam a német fordítást s Drói Mórt, tagtársam és barátomat fölkértem, hogy fordítsa le. Lefordította szorgalommal és oly szép sikerrel, minő még akkor is dicséretére válnék, ha nem ez a verses ott lett volna első kísérlete a szépfoglalkozás eme hálátlan terén. Tudja ugyanis minden fordító, hogy a sikeres átültetés törvényeit és szabályait, miket olvasgatott valaha, csak a gyakorlat küzdelmei közt érti meg valójában, sőt gyakran a küzdelem hevében teremti meg magának. S daczára, hogy ez elméletet nem egy régibb gyakorlaton szerezte meg Ditrói, újból állítom, hogy fordítása sikerült. Mi természetesebb aztán, hogy Ditróiné, kinek a czímszerep szintén talál tehetségével, jutalomjátékául örömmel választotta. Én nem igen szeretem a darabok meséjét elmondani. Nem ér azzal az olvasó semmit. Mert nem a mi , hanem a , mint a jódolog mindig. S aztán egyik mese elmondva nagyon sokat igér, a az előadásban, vagyis a kidolgozásban keveset ad, viszont a második épen semminek sem látszott, a kidolgozásban meghal, elragad. De még élvezetesebb is egy szép mesét megelevenítve élő alakoktól ábrázolva szabatos Bzini előadásban látni, mint idétlen elbeszélésben hallani; ez már régi dolog. A szombati előadás pedig nagyon szabatos és kerekded óhajtana lenni. Némi tájékozásul azonban annyit mégis megemliek, hogy itt egy gyönyörűséges vak királyleányról van szó, ki a Provence-i táj egyik elzárt völgykebelében 15 éves koráig úgy van nevelve, hogy bár szabadon jár két, mozog, sőt kertészkedik is: vakságáról sejtelme sincs. Négy öt emberen kívül nem érintkezett vele senki. Apját ismeri — de nem tudja, hogy király. A szemről egyátalán a Utas érzékéről előtte soha nem volt szabad beszélni senkinek. Miképen tárul fel előtte vakságának búr titka? Mikép hat rá e tudomás, mily véletlen találkozásból fakad föl szivében a szerelem, mint önti el szivét egy delejes villanyfolyam, mint lesz vakon szerelmes az idegen Tristan lovagba, mint nyeri vissza szemevilágát , miképen hat rá az egyszerre eléje tárult mindenség pompája : e különös sajátszerű pillannatok kincseinek lélektani kiaknázása képezi a műnek nem annyira erős drdínai oldalát, mint megkapó költői értékét. Minden egyes jelenet egy nyájas kép vagy eleven meleg rajz, mely művészileg van egy sugárszálakból szőtt angyali lény köré csoportosítva. Érdekes összehasonlításra nyílik itt alkalom két költői egyéniség: a mi Hegedűs Lajosunk és Hertz H. különböző felfogása közt. Közönségünk, s egy egész színészi nemzedék, esztendők során át gyönyörködött i »Hazatértek® czimü dráma romantikus szövevénye és szinfarengető jelenetein. Kevénén emlékezik mindenki, hogy örvend mint ujjong Flóra, midőn László csodás műtéte után, láterejét visszanyerve, először veti a világra repeső, ittasult tekintetét. Én, Hegedűs Lajosnak a »Hazatértek® „Bibor és Gyász,̇ »Róma leánya® „Rózsa királya é® nagyhatású drámák költőjének, a hevületteljes színművésznek még ma holta után is, ma midőn műveinek értéke rég leszállt, ma is minden tisztelettel adózom. Az irodalomtörténetíró sem fogja figyelmen kivül hagyni, azt hiszem. De mégis most, midőn e dán írónak lélektanibb igazabb felfogásán bámulok, kénytelen vagyok mosolyogni magamon, ama rengeteg tapsokon és leginkább rajta magán a lelkes Hegedűsön. Midőn 17 éves koromban először láttam a világos nyelvű „Hazatértek”et, mily önkívületbe ragadott engem és az egész közönséget az ő megnyílt Ezemű Flórájának majdnem az őrjöngésig szilajult öröm kitörése, frázisos áradozása, mintha csak a szent igazság nyilatkozványait hallottuk volna! Pedig nincs és nem volt ama csillogó és harsogó dyshirambikus dictiókban egy hajszálnyi igazság sem. Közönségünk meg fogja ítélhetni maga A Hertz Henrik Jolanthája, midőn látereje megnyílt, nem repes, nem ujjong, nem futkos, nincs gyönyörtől ragadtatva a rá nézve egészen uj világ tündérsége előtt. Ellenkezőleg : félénken megzavarodik, semmikép nem birja magát uj helyzetében egyszerre föltalálni, tájékozni, sőt majdnem megsemmisül ; fáj neki, hogy megszokott belső világát, melybe 16 év alatt magát egészen beleélte, rögtön vesztenie kell. A régi : megszűnt; az uj a jelen a jövendő lehet egyszerre régi ismerőse, nincs, még nem éd s tulajdona, ar támad bensejében, melyet rögtön betöltenie képtelenség. Szóval: Kínos bizonytalanságban, ég és föld között lebegve sokkal közelebb áll a boldogtalanság, mint a frenetikus gyönyör érzelmeihez. Környezetét, atyját egyszerre csak nem ismeri; titkon imádott kedvese előtte áll csillogó fegyverzetében, s nem is álmodik kilétéről, derubnak vél, miről mesélni hallott, mindenkire csak hangja után ismer. Ez a felfogás az igazi költőé. Ez jár a való igazság mélyén és nem a mi különben derék Hegedűsünké. A Flóra látás fölötti gyönyörittassága akkor természetes, ha nem vakon születik, hanem szemvilága 12—14 éves korában elvész s azt mint rég siratott ismerős drága kincset véletlenül valami csodatevő hatalom által ismét visszakapja. Végül nem lesz tán fölösleges megemlítenünk, hogy Hertz Henrik, a legkitűnőbb dán költők egyike, született Koppenhágában augusztus 6 én 1798-ban. Elszegényedett szüleitől egy gazdag kereskedőházhoz került. Az uralkodó viszonyok nagyon kedvezők voltak korán jelentkező költői hajlamainak gyors fejlesztésére. 1825- ben pályadíjt nyert egy jogtudományi kérdés megfejtéséért, 1826 ban újból egy másikat valamely szépműtani feladvány kitűnő megoldása jutalmául. 1830-ban korszakot alkotott a „Grengaugerbrevene*-vel — de ez előtt már igen sok vígjátékot irt. 1832- ben álllamköltségen beutazta Közép-Europát, Koppenhágába térte után 2250 márka nrugdijjal lett kitüntetve az államtól. Legtöbbet itt 1849-től kezdve; majdnem összes munkásságát a színpadnak szentelte, s rendkívüli befolyást gyakorolt az ízlés és közérzület nemesítésére. A dán színművészet, a dán színműirodalom majdnem egészen neki köszöni lételét. ... Nagyszámú színművei közül e®ID, a Kong René’s Dater terjedt el Európában. Németre nagyon sokszor lefordítovan “ lyrikig is első rangú volt a különösen mint kecses dalok szerzője. Irt époszt novellákat, megkísértette majdnem minden faját az iro- Klapka tábornok a „Pol. Porr.” levelezője szerint Konstantinápolyba hivatott, hogy a szultán közelében musi tábornagyi ranggal katoni tanácsadóképen szerepeljen. Az osztrák – magyar - orosz egyezségről, melynek hírét Berlinből töpiték szét, erélyes hangú czikket közöl a .P. Lloyd.“ A lap »impertinentiának® nevezi e föltevést, melyet Oroszország bocsát világgá, úgy adván elő a dolgot, hogy az egyezségnél Németország játszotta a kerítő szerepét. A .P L.“ lehetetlennek tartja, hogy a külügyminisztérium ilyesmire adta beleegyezését, s arról van meggyőződve, hogy ezt a külügyi hivatal nem csak szavakkal, de tettekkel is megcáfolja. Erre közvetlenül indokot ad a romániai kérdés, s a lap reméli, hogy a külügyi hivatal minden erővel és minden eszközzel ellenezni fogja a román függetlenség orosz tervét. A franczia sárgakönyv, Páris, máj. 1. Decazesig előterjeszti a kamarának a sárgakönyvet és constatálja, hogy a jelen bonyodalmak Francziaországot menten minden kötelezettségtől találják, s hogy minden kormány a háború kezdete óta, annak localizálásán fáradozott. A miniszter hangsúlyozza a külhatalmakhoz való kitűnő viszonylatokat s igy fejezi be beszédét: A keleti kérdésben a leggondosabb, a legcsekélyebb részletekig terjedő tartózkodással párosult semlegességnek kell politikánk alapját képezni: a sárga könyv 530 lapot tartalmaz, mely csak a keleti ügyekre vonatkozik. Decazeshy minden sürgönye azon óhajról tanúskodik, hogy a béke és a hatalmak közötti egyetértés fenntartassék. Az april 2- től kelt körsürgöny sajnálkozik a felett, hogy a porta visszautasította a jegyzőkönyvet , s azon szilárd elhatározást tudatja, hogy Francziaország lelkiismeretesen fentartja a semlegességet, melyet az ország és képviselőinek hangulata, a csatatértől való távolság s Francziaország lényeges érdekei parancsolnak. A kormány csak akkor változtat e magatartásán, ha a megváltozott viszonyok megengedik Európa közös actióját a béke helyreállítására. Szerbia hadikészülődései. A távsürgönyök, a »Pest. Corr.» belgrádi értesülései, magánhírek s egyéb jelentések semmi kétséget sem hagynak fenn az iránt, hogy Szerbia is megkezdi a háborút, bármiként tagadják ezt egyelőre a szerb hivatalos körökben. Nis, Negotin és Kladova körül központosíttatik a szerb hadsereg, a belgrádi dandár is azon ürügy alatt, hogy hadigyakorlatra megy, Negotinba küldetett. Belgrádban Fadereff dolgozik, ki sok orosz pénzzel rendelkezik. Berlinből a „W. T.“ azon seuisationalis hírt veszi, hogy az orosz tervek szerint Montegró teljesen önálló lesz . Herczegovinát kapja, meg Albánia északi részét Szerbia a porta fenhatósága alatt marad . ő Szerbiát nyeri. Bulgária külön állam lesz a porta fenhatósága alatt. Románia teljesen önálló lesz s megkapja a Dobrudzsát. Mindnégy állam Oroszország protectorátusa alá helyeztetik, az orosz czár pedig fölveszi a „szláv császár“ czímét. Ez Fadereff s a pánszláv bizottságok terve — természetesen csak egyelőre ! Konstantinápolyi hírek szerint a próféta zászlaját már a napokban ki fogják bontani. Ez kormánykörök állítása szerint nem a vallásos fanatismus felkeltése végett történik, hanem csak azért, hogy a katonák bátorságát fokozzák s a mohamedán lakosságot s a birodalom vazallusait hazafias tettekre buzdítsák. E tettel az orosz kaukázusi hadsereg, melyben számos mohamedán szolgál, sok kárt fog szenvedni. Különben a török kormány arra utal, hogy Oroszország is részben vallásháborúvá tette a dolgot, midőn a hadi proclamatióban azt mondja, hogy a háborút Jézus Kristus vallásáért viseli. A montenegróiak és miriditák közt immár formaszerű szövetség létesült. Nikita látja el fegyverrel és lőszerrel a miriditákat. Hírek. Bé cs, máj. 1. Woloczyskából érkezett sürgönyök az Ausztria és Oroszország közötti határzárt közelállónak jelentik. Bé cs, máj. 1. A „N. Fr. Presse® jelenti . A Kiew melletti híd megsérülése miatt, a kiew-kurski személy- és teherszállítás ma beszüntettetett. Páris, máj. 1. Lessepp utazása Európába állítólag a Suezi csatorna semlegessé tétele érdekében történik. Bécs, május 1. a „Pol. Corr.” jelenti Bukarestből e hó esejéről, kormánykörökből vett információk alapján, hogy a törökök elvettek két román hadigőzöst, a ,Fulgerult“ és „Stefancclmare®-t. — Ma ismét az öszszes rendelkezésre álló csapatok Kalafatra küldettek. — A kamrák ma és holnap megszavazzák a hadi költségeket s azután bezáratnak. — Galatzról, Brailáról és Giurgevoról tömegesen érkeznek a menekülő családok ingó vagyonukkal. Bécs, május 1. A »Pol. Corr." egyik bukaresti sürgönye jelenti: A helybeli bolgár bizottság proclamátiót intézett a bolgár lakossághoz, azon felhívással, hogy az a felkelésre készen álljon, mihelyt az oroszok a Dunán átkelnek. Buzevba holnap egy orosz hadtest érkezik. Ruscsukból sietve nagy török csapattömegeket szállítanak Várnába, onnét pedig gőzhajóval a nagyban fenyegetett Dobrudjába. Raguza, május 1. A montenegróiak a törökök ellen a Duga-szorosban vívott komolyabb küzdelemben igen jelentékeny vereséget szenvedtek. Belgrád, május 1. Tegnapelőtt a „Deligrád® gőzösön egy szállítmány önkén-tes, tegnap a »Mercur® gőzösön szintén egy csapat élelmiszerrel és lőkészíettel küldetett Turn-Severinbe, hogy ott az oroszokhoz csatlakozzék. Belrád, május 1. Az »Istók, a belgrádi kormány hivatalos lapja, igy szól: Az orosz dynastia a programm örököse, mely abból áll, hogy a Hagia-Sofián egykor fel kell ismét tűzni a keresztet ... Ha Isten úgy akarja, a szláv császár tizenkét millió szlávot fog felszabadítani. Pétervár, május 1. Loftus lord ma nyújtotta át Anglia semlegességi nyilatkozatát, mely azonos azzal, mely a német-franczia háború alkalmával adatott. — A császárnő és a trónörökös neje a czár elébe, Moszkvába utaztak. — A czár holnap elhagyja Eiseneffet és Odessán át utazik vissza. Jassy, máj. 1. Csütörtökön a hadsereg parancsnoka és a nagy táborkar Foksauiba mennek. A hadsereg tüzérkara már útnak indult Brailába. Az eddig beszüntetve volt odessai hajózás a mai napon megint megnyittatott. A beérkező és elinduló hajókat szigorúan átmotozzák. Krakkó, máj. 1. A »Czaz® jelenti: A török táborkar főnökévé kinevezett Klapka tábornok inkább óhajtana valamelyik hadtest parancsnokává lenni és ez ügyben minden bizonynyal Konstantinápolyba utazik. Lapunk mai számához van mellékelve a „Hölgyfutár® 18-dik száma.