Magyar Polgár, 1877. július-december (11. évfolyam, 148-297. szám)

1877-08-04 / 177. szám

, XL évfolyam. 177-dik szám. Kolozsvárit, 1877. szombat, augusztus 4. •------Előfizetési feltételek: Egész évre.....................................16 frt. - kr. Félévre.................................... ° ■ -Egy negy6^8 Egy hónapra 4­­­50 ESTI KIADÁS. SZERKESZTŐSÉGI IRODA: A LYCEUM NYOMDÁBAN. KIADÓHIVATAL: A LYCEUMI NYOMDA „KÖZPONTI IRODÁJÁBAN" Főtér gr. Teleki Domokos-ház. HIRDETÉSI DIJAK: Ötször kisábozott garmondfor­ám, vagy annak területe 6 kr. Minden hirdetés után 30 kr. bélyegilleték körön számittatik. Nagy hirdetéseknél kedvezmények. NYILTÉR: Soronként, vagy annak helye 26 tar. RECLAMOK: Hirfűzérbe Boronként­­ írt. KOLOZSVÁR, AUG. 3. A. HÁBORÚ. Az eszirdsei csata. Az „Eli.” sub­lai harcztéri tudósítója sürgönyzi jul. 29-ről. Éppen most érkeztem meg Razgradból. Az eszirdsei csata valóban dicsőséggel halmozta el a török csapatok vitézségét. Az orosz csapatok átkelve a vi­zen, hirtelen támadták meg a török tábort, és körülszárnyalták azt. Heves csata fejlő­dött ki. Ámbár a törökök borzasztó tüzelést fejtettek ki, de az oroszok lassanként mégis hátrább szorították a törököket. Ez arra a föltevésre adott okot, hogy az oroszok győztek. Egyszerre oly öldöklő lett az ágyú- és puskatűz, a küzdelem oly kemény, hogy Aziz pasa maga állott csapatának élére, hol a harcz legpusztítóbb volt. Egy golyó leterítette őt De azért a török katonák bámulatos vitézséggel nyo­multak előre és csodálatos rettenthetlenség­­gel harczoltak. Az ellenség végtére is ingadozni kez­dett, és kis idő múlva a törökök gyors visz­­szavonulásra bírták az oroszokat, és ez utób­biak 100 halottat vesztettek. A törökök a sötétség miatt nem üldözhették őket. És ez akadályozta meg őket abban is, hogy Aziz pasa holttestét feltalálják. Midőn másnap a sebesülteket összeszed­ték, borzasztó jelenetek fejlődtek ki, az am­­bulanceok, az orvosok és a sebészeti szerek hiánya miatt. Sumlából kértek táviratilag se­gítséget. Itt nagy öröm van a török győze­lem miatt.­Aziz pasa akkor esett el, midőn kém- szemlére indult Sarkes felé három zászlóalj­jal, midőn visszaverte az ellenséget, nem­sokára egy ellenséges tartalék zászlóaljat vett észre.Ekkor csapatainak élére állott, hogy fölbátorítsa őket, és beszédet intézzen hoz­zájuk. Ekkor egy golyó találta őt.Faiz pasa könnyű sebet kapott a szultán bizalmi férfiát minden kormánynál támogatni. Az­­Observer" egy bécsi távirata sze­rint több szárazföldi kormány közt eszme­cserék folytak a keleti kérdés jelenlegi ál­lására vonatkozólag. Egy közös tengeri ac­iót tervező javaslat, melyet állítólag az olasz és német kormányok támogattak volna, Bécsben igen hideg fogadtatásra talált. Midhát pasa, mind a „D. Ztg.” állítja, arra bírta a szultánt, hogy a nyugati hatalmakkal való közvetítés és érintkezés tekintetéből egyelőre hagyja még őt hivatalon kívül. A porta kép­viselői v­asitva vannak Midhát pasát, mint a TARCZA. — Choutzé után Tussai G. — Ha már az ember Pekingben jár, Dem ál­hatja meg, hogy a színházukat meg ne tekintse, melyek mindennap megtelnek dél­től öt óráig a fővárost alkotó három város­rész férfi lakóival. Nem tudom tisztán, hogy Pekingben hány színház van. Jó részt van vagy tizenkettő; önként értetik, hogy nem számítom ide a nagy urak palotáiban le­vőket, sem a vidéki körökéit, melyeket tá­voli gazdag kereskedők közköltségen, össze­­jöveteli helyiségül építtettek. Egyik színház sem áll a másik felett, mert egyikben nincs állandó társ­uat; a különböző társulatok fölváltva mindedikben tartanak előadásokat, s játékrendjeik mind különbözik. A színhá­zat, melybe én ma az olvasót vezetem, Ca ne se­euil társulata tartja, ki maga is a fő­város egyik első komikusa. E színház iránt kéts­zeres okból viseltetem előszeretettel: először, mert említett igazgató régi jó bará­tom, ki valahányszor észre vesz, a színpad­ról a közönség között soha se mulasztja el, hogy párbeszédében reám vonatkozólag vala­mi szeretetreméltóságot ne rögtönözzön. A nevető közönség ilyenkor mindig felém for­dul, a irigy tekintetet vet reám a megkü­­lömböztetésért, s nagyot gondol rólam, kit Peking legnépszerűbb embere ily kitüntetés­re méltatott. Ez igazgató nagyon veszedel­mes ember, lévén neki hatalma arra, hogy az , valamint társai szerepeiben tetszés­­szerinti változtatásokat tegyen. A politikai c­élzások nála mindennapiak,­­ bámulatos elmével tesz nevetségessé, vagy bírál meg bárkit akár saját akaratából akár, mert az érdekeltek részéről busásan megfizettetett. Másodszor azért szeretem e társaságot, mert so­ha nem ad elő történeti, vagy mythologiai drá­mákat. A chinaiak nagyon szeretik ezeket; a zenekar ezekben zajosabb, s a régi divat öltönyök inkább hízelegnek szemeiknek. Örömmel nézik, miként léptetnek el a gong hangjainál istenek, császárok, hires hadve­zérek ráczán tollas sisakjaikkal, arany­ozott pajzsaikkal, s a vezénylet jeléül, háláikon kis zászlókkal. A színházi öltözetek ragyo­­­­gók , selyemszövetből vannak készítve, legki­sebbi részeik is gondosan ki vannak várva. Némelykor 15 — 16 éves színészek töltik be az egész dráma személyzetét. Ilyenkor na­gyon különös elnézni, miként utánozzák ki ritkan festett arczaikkal az istenek haragját, a vés, őszszakállú királyok méltóságát, a hadvezérek feszességét, híres nők magatar­tását, vagy öreg királynék roncsolt taglejté­sét. S ez utánzások annál különösebbek, hogy a chinaiak még valóságos gyermekek azon korban, mikor mi már férfiakká leszünk . 17 éves korukban még a világért sincsenek úgy kifejlődve, mint a nyugatiak azon kor­ban A történeti és mythologiai drámák na­gyon számosak. A chinai színházak eredete, némely szó szerint, 1766 évvel előzi meg a mi időszámításunkat, de a valóságban Shi­­uane-zsong császár volt az első, ki először egyesített egy rendes darabban minden drá­mai elemet 720 évvel Kr. u. Ezen innen négy szakaszra osztható a chinai színészet fejlődésének története. Az első vehető 720- tól 905-ik évig; a második innen 1119-ig; a harmadik 1341-ig. Végre azon művek, me­lyek a mongol uralom óta napjainkig megje­lentek, képezik a negyedik időszakot. És ezek a művek a legtökéletesebbeknek vehe­tők. Hanem még ez időszak után is termet­tek művek, melyeket egészen a valódi nép­életből merítettek, melyekben a színész a chinaiak mindennapi öltözetében jelenik meg a színpadon, s melyekben a szellem — sze­rintem előnyösen — váltja fel a régi tra­gédiák ragyogó öltözetét, nehézkes taglejté­sét, rettenetes mimikáját,­­ a zenekar túlza­­ton játékát. Cane­ sa­euil társulatában ez a­­ nép sziamai jelleg van meg. S én egy ilyen­­ előadásra vezetem most az olvasót. E színházhoz szűk utcza vezet, mely telve van mindennemű drágakő áruhelyek­­kel , a boltok és sátrak rubintokkal, opálok­kal, korallokkal, améthisttel, drága gyöngyök­kel stb. vannak teli , ragyogó látvány a szemnek, mely még elragadóbb volna, ha a hainaiak értenének a kőmetszéshez. De ne álljunk meg e ragyogó boltok előtt : a zenekar különben is megszólalt már, hogy mintegy figyelmeztessen sétánk czéljá­­ra, s elvonjon minden kísértéstől. A színház ott van előttünk ; a kívül­ről meglehetős szomorú épület csak arányo­sabb alkotása által tűnik ki a többi közül. Egy kis ajtón lépünk be, mely piszkos ud­varra vezet, hol olynemű közönség van, mint a legközönségesebb nyilvános táncrejtélye­­ken Gyümölcs-, s másféle étel árusok kí­nálkoznak a hallgatóság szükségeinek kielé­gítésére, mint más helyen a narancs- és egyéb kereskedők. A bemenet mindjárt a földszintre ve­zet, melyen as­ztalok és székek állnak kü­lönböző csoportozatokban. A földszint egész a színpad aljáig terjed. Maga a színpad egy négyszögű egyenes tér, másfél méter ma­gasságban, s a teremnél keskenyebben , föld­nyelv alakban nyúlik be a földszintre. E földszinten többnyire a köznép fog­lal helyet; nagyon jutányosan jutnak be mindennap, s élvezhetik az előadásokat Ibea, görögdinye és pipa mellett. A bemenettől balra lépcső vezet fel a karzatra. A szín­paddal szemben álló karzaton asztal- és székcsoportozatok vannak, mint a földszin­ten ; a két oldalkarzat pedig, mely egészen benyúlik a színpad fölébe, páholyokra van osztva. A miénk előre fenn van tartva leg­alább ezt bizonyítja a páholy bútorzatát ké­pező asztalra ragasztott veres papiros. Theakészletet és csészéket hoznak elé , a hátunk mögött, pedig a falon fölirat lát­ható e szavakkal : „őrizkedjetek a tolva­joktól !“ A színpad legkiálóbb része épen előttünk van. . A közönség figyelmét egy 25 éves szí­nésznő veszi igénybe, ki nála sokkal idősebb férjével van párbeszédben; annak jeléül, hogy a férfi komikai szerepet játszik, egy centiméter szélességű fehér szövet van ar­­czán, mely orrán keresztül két arczához fe­szül. A darab czime : „A pad a háton." Tan-tsi nem rég nősült meg, de sze­rencsétlenül ; neje éles, veszekedő termé­szetű ; még ütéseket is kap tőle, szóval iszonyú félelemmel tölti őt el. Tan-tsi-nak van egy ifjabb testvére, kit Tan-pának ne­veznek, s kinek sorsa hasonlag nem szeren­csésebb. De a­helyett, hogy bizalmasak len­nének egymás iránt, kölcsönösen elhallgat­nak egymás előtt mindent, mi szerencsétlen családi viszonyaikra vonatkozik. Egyszer nyil­vános helyen találkoznak egymással. Tan­pa kétkedve a felett, hogy bátyjának jobb sor­sa volna, s föltéve, hogy csak önérzete miatt hallgatja el , fölteszi magában, hogy hasz­nára fordítja e körülményt, s bátyjának fo­gadást ajánlva, nyer rajta annyi pénzt, meny­nyit saját neje tőle megtagad. T­a­n­y­a : így tehát, bátyám, te azt állítod, hogy te sem félsz a feleségedül, elő­ször, másodszor .... harmadszor. (Tan-tsi ingadozik, s minden tagjában remeg.) Jól van­­ én fogadok veled 80 frankban, hogy jobban félsz tőle, mint a pestistől. Tan-tsi (félre) Nyolczvan franck . . . . . mennyit lehat azért traázni­­ és aztán .... nem szereti a nyerészkedést, hátha tervemre áll . . . (Tan-pá­ hoz) Testvér, áll a fogadás, s én megmutatom neked, hogy nem engedelmes; jer egyszer hozzánk, s meg­látod, hogy ő hozza fel a port, s még csiz­mámat is lehuzatom vele. Tan-pa egészen elbámul ez állításon. Tan-tsi haza megy. Neje úgy fogadja, mint kutya a macskát. .... . „ A szegény férj sóhajtva tekint a ka­rosszékre, melyben a nászéjet­­öltötte volt ; most még az sincs megengedve, hogy hara­­cos nejével szembe üljön. Elbeszéli, hogy mi­ként találkozott öcscsével, s mi tör‘ . .r°" zöttük. Ebből aztán iszonyú vihar kelet“0', zik, melyet csak azon kitanult . I tál folythatott el, hogy a fogadá­st csal,ak­ tartja, hogy kedves életé párjának se­­ két, s ékszereket vehessen. A sóvár nő megadja magát, s rögtön a komédia betanulásához kezdenek, melynek Tan­pa adja meg az árát. Tan­tsi azon kezdi, hogy kísérletet tesz, hogy életében másodszor üljön ama karos­székre, de­ ez csak újabb viharra ad alkal­mat , de figyelmezteti nejét, hogy nem ko­molyan,­­ csak szerepe betanulása miatt teszi. Nejét mindenféle szidalommal illeti ; parancsol bort, kiált, dühöng, türelmetlen­kedik, nejét letérdepelteti, hogy lábait ennek hátán pihentethesse. Nejének pedig minden parancsnál mind nagyobb fáradságába kerül eszében tartani, hogy ez csak játék. Tan­tsi minden pere­ben figyelmezteti őt erre , s el­kábulva olykor a házi körében megnyert te­kintély látszatától, még ő maga is feledi néha, hogy csak egyszerű szereplő egy nagyon mu­­s­lékony komédiában. Végre kopogtak az ajtón. Tan-tsi, a ke­zében levő bottal rögtön nagyokat üt egy karszékre, durva kitöréseket intézve nejéhez. Tan-pa hallgatózik, s bámul, ha vájjon csak­ugyan testvére nejét illetik-e e kemény sza­vak. S csak hosszas tanakodás mán lépik be. — Rabszolganő , kiált Tan­ tsi, íme öcsém, a már kapott ütlegek után talán csak nem merészelsz elembe ülni, hozz bort, csak nem kivárod, hogy megvakarjam füien t0Vét A nő lesütött szemekkel, félénken lép be egysíg..., ml. » * AKA' BUUtttan. ■ meglepette p.lá.tolls. végett « 'E &'SÄW, »nil To-UI, tér­­desen le előttem, s hűzd le bal lábamról a csizmát, mely kiállhatlanul szőrit. S alig hajolt le a nő, Tan-tsi egész gyönyörrel nyújtja lábát neje elé. — Nos, öcsém, mit szólsz hozzá ? Te­szed-e te ezt otthon? — kérdi Tan-tsi győ­zelmes arc­c­al. A nő pedig ez alatt megfogja férje lá­bát,­­ facsarja, hogy majd elszakad. Tan-tsi megijed, de minden érzését elfojtja. Dehogy Az angol cabinet köréből jelentik, hogy lord Beaconsfield indítványa, mely szerint a középtengeri ha­jórajt tetemes haderővel kellene szaporítani, egy szavazatnyi többséggel elvettetett. Az indítvány szerint az angolok 18,000 ember­rel megszállották volna Gallipolit és a Dar­­danellákat, a máltai és gibraltári helyőrsé­geket pedig 7000 emberrel szaporították volna. E helyett elfogadtatott lord Derby in­dítványa a középtengeri helyőrségek gyara­pításáról 3000 emberrel. Saviet pasáról A Daily News bécsi levelezője Saufet pasa bukását annak tulajdonítja hogy a volt török külügyminiszter fegyverszünetet java­solt a külhatalmak közvetítésével. A Temps levelezője ugyanily értelemben i­­ .Saviet pasa bukását a legutóbbi nagy tanácsban történteknek tulajdoníthatjuk. Rész hírek ér­keztek a harc­térről. Valamennyi miniszter elmondta nézetét, de mindannyian optimisti­­kus nyilatkozatokat tettek. Ekkor a külügy­miniszter ragadta meg a szót s híven lefes­tette a helyzetet, úgy nyilatkozott, hogy az ottomán hadsereg kedvező, de váratlan kö­rülmények segélyével valódi sikert aratott Ázsiában, — de hasonló diadalokra nem szá­míthatni az európai harcztéren. .Katonáink — folytatta a miniszter — kétségkívül fe­gyelmezettek és bátrak. Ezt elismeri min­denki, még az ellenség is. Fájdalom, e­rős hadsereget a tunyaság és a tehetlenség ve­zérlik. Vereségekre számíthatunk tehát, — és ha politikusok vagyunk, sietnünk kell föl­használni a viszonylag kedvező helyzetet, melybe ázsiai győzelmeink juttattak, hogy kérjük, kívánjuk és megnyerjük a közve­­tést. Ha ellenben engedünk az ál-szeméremnek s körömszakadtig akarunk csatázni, akkor az én nézetem az, hogy a birodalmat a legna­gyobb veszélyek érhetik. Lelkiismeretem és kötelességem tétetik velem e nyilakozatot.“ E szavak hitelességét ”parantk­ozhatom. A nyilatkozatot a miniszterek nagyon kelletle­nül fogadták. Tiltakoztak a vereség emlege­tése ellen , a szultán egy szóval sem árulta el a maga nézetét. Este Saviet pasa hivata­losan értesíttetett, hogy a szultán elvette tőle a külügyi tárczát s cserében a küzmun­­kaminiszteri tárczát ajánlotta föl neki, a­melyről talán fölösleges is megjegyeznünk, hogy egyértelmű a sincurával. A szultán ki nagyon szereti miniszterét, belenyugodott e combinatióba, hogy ne lásnék daczolni a ta­nács uralkodó nézetével s hogy mégis igény­be vehesse a hű ember szolgálatát. De Sav­iet pasa méltóságán alulinak tartotta bármi tekintetben is támogatni a jelen kalandos politikát s visszautasította a közmunkami­niszterséget." (Azóta, mint tudva van, Sav­fet pasa utóda is megbukott.) Németország állására vonatkozólag a diplomatiailag jól érte­sült berlini “Montagsbl." a következő com­muniquét közli: A Duna-torkolatok szabadsága és sem­legességének fentartása végett, mely a né­met birodalomra nem kevésbé életbevágó ér­dekű, mint Ausztriára; továbbá, hogy a Fe­kete tenger eredeti rendeltetésének vissza­­adassék, mely ránk nézve abban áll, hogy az orosz síkság nyers termékeinek fő szál­lító csatornáját képezze, a­mihez a Darda­nellákon való szabad átjárás feltétlenül szük­séges — mint velünk kitűnő forrásból köz­ükt, tanácsosnak látszik arról gondoskodni, (szükség esetén kényszerítő, habár a nem ré­szes hatalmakra nézve a békébe nem ütkö­ző rendszabályokkal is) hogy ez érdekek minden oldalról egyformán tekintetbe vétes­senek.­­ Erre nézve azonban föltétlenül szükséges, hogy egyetlen nagyhatalom se ma­radhasson tartósan birtokában egyetlen olyan helynek sem, melyek segélyével amaz érde­kek fölött uralkodóvá lehetne. E fölfogás, mint okunk van föltenni, a német birodalom külföldi ügyvivői által minden alkalommal nyomatékosan ki fog emeltetni. A mobilizáció költségét, írja a „D. Ztg.“ 30 millióra akarják­­ tenni, de tapasztalás­­szerint a katonai ac­­tiók kiszámíthatlanok. A krími háború ide­­­­jén is elkerülték a háborút és megeléged­tek néhány csapat mozgósításával. És a há­rom háborús esztendő, melyekben egyetlen egy osztrák puskát sem sütöttek el, beleke­rült, 114 millióba,­­ a hadügyi kormányzat saját bevételeinek levonásával. Ezen költsé­gek fedezése végett 700 milliót névérték­ben kellett fölvenni (1864 ki sorsjegyek 50 millió, angol kölcsön 35 millió, nemzeti köl­csön 611 millió.) E három év defic­itje 450 milliót tett. Érdekesnek tartjuk ehez még közölni a "N. fr. Pr." számítását, mely szerint a mozgósítás 20—25 millióba kerülne; ezen költség a közös activák elzálogosítása útján fogna fedeztetni. Azonban a közös activák közül, melyek összesen 39 milliót képvisel­nek, csak a következő vasúti papírok bírnak lombard értékkel : cseh északi, első erdélyi, Ferencz József, kassa-oderbergi és Rudolf vasúti papírjai, melyek nominális értéke 23 millió, árfolyam szerinti értéke 10 millió, lombard értéke pedig 8 millió. A mozgósí­táshoz még szükséges 17 milliót Ausztria és Magyarország között a 68.6 : 31.4 arány szerint kellene megosztani, és így esnek Ausztriára 11.66, Magyarországra pedig 6.34 millió. Protin miniszter a politikai hely­zetre való tekintetből nem fizette a bank­nak a 10 milliót, melylyel annak tartozott, pedig lett volna miből. Ezen összeg hadi tartalék gyanánt lön visszatartva és elég lesz Ausztria részleté­nek fedezésére. De a magyar pénzügyminisz­ter is a banknál neki nyitott 12*­2 milliónyi hitelt csak részben vette igénybe és 4,5 millió még rendelkezésére áll, mely összeg most a mozgósítás által előidézett költségek fedezésére fog fordíttatni. E szerint mind­két pénzügyminiszter azon helyzetben van, hogy az előleges követelményeknek eleget tegyenek. Az orosz kegyetlenkedés áldozatai. (Az „Egyetértés“ tudósítása.) Rasgrad, júl. 15. Hajnalban hagytam el Sumlát, hogy jelen lehessek azon ütközeteknél, melyek a vidéken várhatók. Sumlától Rasgradig meg­lehetős jó karban tartott országút vezet, s így ez utat megtenni ha nem is épen kelle­mes, de legalább is érdekes, főleg most, mi­dőn az országút népesebb mint valaha. A merre szem látott, minden felől me­nekültekkel találkozónk, kik egész karaváno­kat alkotva siettek a fenyegetett vidékekről. A kocsik, melyekbe ökrök és bivalok valanak fogva, a menekülők holmiaival voltak meg­rakva s a nők nagyobb részt a fedett ko­csikba helyezkedtek el. A férfiak, nagyobb részt öregek, vagy a kocsi mellett gyalogol­tak, vagy nyájaikat hajtották. Lehetett látni basibozukokat, nagyszámban lovascserkesze­ket s csoportokban czigányokat. Itt hiába keresnénk útszéli csárdákat, hol a rekkenő melegségben egy kissé meg­pihenhetnénk, hanem annál gyakrabban vált­ják fel egymást a khulák, vagyis török őrhá­­zak, hol kávét és vizet kaphatunk. Ételről szó sincs. Az ily khulákba jőnek össze a vidék­beli basibozukok, kiktől némi információkat nyerhetünk, hol vannak az oroszok, s hol találunk legelőbb török csapatokat. Érdekes utamban gyakran találtam oly dolgokat, melyek specialitásuk miatt nagyon is lekötik az idegen figyelmét, főleg a cser­kesz falvak közelében, mert az országút hosszában leginkább cserkesz telepítvénye­­sek laknak, de semmin sem botránkoztam meg annyira, mint amaz óriási bivalfalkákon, melyek néhol egészen ellepték a patakokat s a mocsárt. Razgradhoz közeledve, nagyobb basi­­kozuk csapatokkal találkoztunk, s egy kút mellett beszédbe keveredve velük, megtud­tam, hogy a vidékről jönnek össze, s Raz­­gradban kell találkozniok, szám szerint mint­egy négy­ezernek. Fél 1 órakor aztán Razgradba értem. Razgrad egy egészen tisztességes ki­nézésű városka. Utczái elég szélesek és tisz­ták, az épületek sem oly kunyhófélék mint más keleti városokban. Van benne egy csi­nos emeletes iskola, s egy városias kinézésű török templom. Miután egy ronda korcsmában elhelyez­kedtem, a kaimakamot kerestem fel, ki el­­mondá, hogy a főhadiszállás Kadikeőben van, mely innét közel fél napi járásra lehet. Azon­nal lovas rendőrt kértem, mely utamban kí­sérni fog, mi­közben a kaimakam, egy elő­zékeny török úr, tudtomra adta, hogy a vá­rosban több sebesült van, s ha kívánom, in­tézkedni fog, hogy megnézhessem azokat. Utamat reggelre halasztottam, mert tudtam, hogy a sebesültektől érdekes dolgokat fogok hallani. A­mit láttam, a­mit hallottam,az felül­múl minden képzeletet. Eddigi leveleimben leírt orosz és bolgár kegyelenségek, bármily hiteles kútfőktől jöttek is, magukon hord­ták a lehetetlenség jellegét, s most saját szó-

Next