Magyar Polgár, 1879. január-június (13. évfolyam, 2-147. szám)
1879-03-15 / 62. szám
%ÚIj, évfolyam. "Elófizetési feltételek : Egész évre ....... 16 frt. — Félévre................................ 8 frt — Évnegyedre...............................4 frt. — Egy hóra....................................1 frt 50. 62-dik szám. Kolozsvártt, szombat, 1979. márczius 15. MAGYAR POLGÁR POLITIKAI NAPILAP. HIRDETÉSI DIJAK: ÖUaOr hMábozott garmondaor, vagy területének ár* 6 Kr. NAGY HIRDETÉSEKNÉL KEDVEZMÉNYEK. Minden hirdetés után SO kr. bélyegilleték külön seEmlitetik MILTTKR: vegy annak helye US kr. R£cr *----_KCL A MOII . Hirharangban apránként 1 frt. A „Magyar Polgár“ egye« •■imáinak Ara T kr. NMalMBI beküldött kklntnyek n.i. kdidlMMt, l.iMrtln kdiMi |M1 bdnmnttttwi idNidk hm togadtotaak *t. H.u.áJatl.n ktiir.t.k mm adttaak «tun. ~ SZERKESZTŐSÉGI IRODA : a Ljroaaa.-ayaa.4Maa (hard a lap aaaUaiai rdaadt Ü1.18 kOalarakny.. takdaaaddk.) KIADÓ-HIVATAL: » LpooaaMnmada ktapoati IrMá-lébu, «tér gr. Tat oki i .bora aa alMsatéal péaaak, hlrttakdaak, ajUltürl eatkkak taMaandük.) KOLOZSVÁR, MARCZ. 14. A helyzethez. Bulgáriában és Kelet-Ruraeliában folyvást terjed ama tűz, melyet — országvilág tudja — alattomosan orosz kezek látanak, hogy a berlini szerződésnek Péterváron kellemetlennek talált pontjait valamikép kijátszani lehessen. Oroszország mindig akadt köpenyegre, melylyel legalább a látszat kedvéért beburkolja magát; mindig voltak hűséges eszközei, melyek elősegítették czéljait addig is, mig jónak látta a maga képében előállani.. Ilyen eszközök voltak a lázadó szláv nem- jzetiségek, Szerbia, Montenegro, ilyen esz - köz most a bolgár nép, melyet nem szűn- nek a berlini szerződés határozatai elleni izgatni. A panbolgárok bizottsága, mialatt a nemzetgyűlés a berlini szerződés által adott alapon igyekszik alkotmányt képszíteni, az egész országban veszélyes mozgalmat kelt. Tanúsítja ezt a központi bizottság egy elbírása, melyből a következőket emeljük ki. Számunkra csak a saustefanoi béke áll fenn, mi csak e forrásból fogjuk elidegeníthetlen fogainkat meríteni. A berlini gyűlés sérelmüre természete szerint veszendő. A mit isten összekötött, a világnak egy hatalma sem választhatja el. Mint az olasz nemzetnek elforgácsolt elemei, mint a többszörösen elkülönített német nemzet, mint a sokáig elválasztva tartott moldvai oláhok, úgy fogjuk mi is nemzeti egyesülésünket eszközölni. A feladat nem lesz ugyan könnyű, nyílt és titkos ellenségek ólálkodóak körülöttünk, sőt szomszédaink is az ellenség táborában vannak. Azonban a népakaratnak semmi nem fog ellentállani. Szóval és tettes óvást kell tennünk a diplomáczia minden erőszakoskodása ellen, és ezen örökös, ezerszeres óvás képezze a mi gondolkozásunk és cselekvésünk tartalmát. — A tirnovai nemzetgyűlés képviselői átnyújtanak Dondukov herczegnek egy feliratot, mely hangsúlyozza Oroszország akaratát az összes bolgárok felszabadítására és konstatálja , hogy az orosztörök békeszerződés ezen akaratot ki is fejezte. Ilyen és ehez hasonló tünetek majdnem bizonyossá teszik azt, hogy mihelyt az orosz csapatok elhagyják Bulgáriát, a túlzók kísérletet fognak tenni szerződésszegő kalandos terveik kivitelére. De Európa kétségkívül nem fogja megengedni, hogy határozataiból csúfot űzzön egy bolgár töredék, még ha Pétervárt kell is keresni a propaganda fejét. A kelet-ruméliai viszonyok nem vesztettek semmit válságos jellegükből. Valószínűnek tartják, hogy itt is a hatalmak közvetítésére lesz szükség, hogy életbe lépjen, ami Berlinben elhatároztatott. A szervező bizottságban az orosz biztos, a bizottságon kívül pedig az orosz kormányzat mindenkép a munkálat befejezésének meghiúsítására törekesznek. Az orosz ideiglenes kormány bármi áron a bolgár elemet akarja kizárólag uralkodóvá tenni a mohamedán és görög felett; a bizottság köteles ez ellen saját programjához ragaszkodni, mely ellen aztán az oroszok szakadatlanul kifogásokat emelnek. Mivel pedig a statútumnak még legnagyobb része elintézetlen, igen valószínű, hogy nem is készül el a kellő időre, máj. 3-ra. Ez eshetőségből pedig nagy bonyodalmak várhatók. A kelet-ruméliai miliczia, mely még mindig a bolgár miliczia parancsnoksága alatt áll, több mint 20,000 begyakorlott fegyveresből áll s e haderő az oroszok elvonulása után, ha a törökök azonnal be nem vonulnak és a Balkánt és a többi fontos helyeket meg nem szállják, a legkedvezőbb hadállásokat foglalhatja el. A török sereg, mely Drinápolyba van szánva és eshetőleg Kelet-Ruraéliába nyomulhatna, mindössze 16,000 emberből áll. A bolgárok tehát legalább egyelőre, számbeli túlsúlyban is volnának, s ez kétségkívül nagyon csábító volna, hogy megkezdjék a Bulgáriával való egyesülés kivívását. És ha egyszer vérontásra került, dolog, akkor a végeredmény, akár egyesül Kelet-Rumélia Bulgáriával, akár fegyveres erővel verte a porta a bolgárokat, mindenképen ellenkezője lesz: annak, ami Berlinben határoztatott. Azon hírek közül, melyek mind újabb bonyodalmakat helyeznek kilátásba, följegyezzük a következőt: Szerbia és Montenegró között orosz közbenjárás folytáni szövetség jött létre, melynek czélja az, hogy alapul szolgáljon egyrészről a macedóniai, másrészről egy bosznia-herczegovinai, még e tavanyszal megindítandó fölkelésnek. Ennek következtében Burgastól Plevnán át nagymennyiségű hadiszert szállítottak Szerbiába. Oroszország azt reméli, hogy a hatalmak megengedik neki Bulgária okkupációjának meghosszabbítását, s így támogathatni véli a szerb-montenegrói tervet. Az orosz kormány Törökországgal a külön békét csak azért kötötte meg, hogy azon esetre szabadon legyenek kezei. -----------~›r»ear›BT^ana^-a‡^r› u—----------Budapestről a következőket távirják keddi kelettel a ,N. Fr. Pr.“-nek:, „Daczára minden dementinek, diplomatiai körökben azt állítják, hogy a nagykövetek konferencziájának eszméje nincs feladva, sőt most közelebb áll a valósuláshoz, mint valaha. A konferenczia Konstantinápolyban lesz s nemcsak Arab-Tábla kérdésével foglalkozand, hanem határozni fog a berlini szerződésből még függőban maradt minden ügy felett. Oroszország még azt is kívánja, hogy Kelet-Rumélia Ügye is a konferenczia elébe vitessék, az olasz kezdeményezésről szóló hír e kérdésben, téves. Olaszország a háttérben tartja magát, mert egy konferencziától semmi speciális olasz érdek előmozdítását nem várja. Az országgyűlés összes osztályainak tegnapi határozatai a berlini szerződést illetőleg átalános feltűnést okoztak. A kormánypárt tagjai minden osztályban indítványozták hogy az előterjesztésből ama passus, mely a szerződésnek tudomásul vételére vonatkozik, kihagyassák, úgy hogy a törvény most egyszerűen úgy szól, hogy az országgyűlés a magyar törvények közé beczikkelyezi a Berlinben kötött szerződést. A vita a plenárában a berlini szerződés felett akkor kezdődik, mikor az egyes ressort-budgetek már letárgyalva lesznek s a pénzügyi bizottsághoz lesznek utasítva a budgettörvény kidolgozása végett. Míg a bizottság e munkát végzi, azalatt a plénum határozni fog a berlini szerződés felett. Ez alig fog megtörténni szombat előtt. Ezen halasztás következtében újólag az a kérdés merült föl, váljon a közös budget végleges megszavazása ne halasztassék a berlini szerződés végleges elintézése utánra. Az osztrák delegáczióra való tekintetből a képviselők többsége s a kormány azon nézet felé hajol, hogy a delegáczió minden erre való tekintet nélkül fejezze be tanácskozásait, a határozatok szentesitése azonban csak a berlini szerződés elfogadása után fogna megtörténni. A magyar delegáczió egyesült albizottságai szerdán közös értekezletet tartottak s Elfogadták az 1878. és 1879. évi előterjesztésekre vonatkozó előadói jelentéseket. A tárgyalásban Andrássy Gyula gróf több ízben felszólalt, de nem mondott mást, mint az osztrák delegáczió plenáris és bizottsági üléseiben TARCZA. Thackeray Makepeace Vilmos. Az 1850 dik év egy derült nyári reg- Kelén Philarcte Chasles néhány ajánló sorá-t elátva, Thackeray Vilmos, a híres angol umorista és regényíró lakásához közeledtem. A szolga, ki az angol szokás szerint a nap minden időszakában zárva tartott ajtót kinyitotta, tudtomra adta, hogy ura senkit sem akad ezen órában. Miután azonban nem tudom rászánni magamat, hogy még egyszer eltegyem ezen hosszú utat, átadtam a szolgnak ajánló levelemet. A szolga csakhamar t áton ért 8 óra szobájának ajtajára muk ,,nyitottam a szobába,hol egy vászonházba öltözött athlenalak lépett elém, és tüt y®8 kdzszomtónnal fogadott. Egy karca- t tartott kezében, minthogy épen akkor Gendennis Arthur“ regénye utol® füzetét nszraló képek befejezésével foglalkozott. Szi*r' nyújtott s egy széket helyezett sajátja aok ’ m'a*a,t megkezdett munkáját folytatta, irnH ,raimbafélével, de különösen a német Csakkal foglalkozva, élénken társalgott, j khamarazon meggyőződésre jutottam, hogy nos irodalmakban is rendkívüli ottho-Det • '^**1 b’ri 8 midőn e tekintetben megletöhiwmet *aztal eluondta, hogy fiatalkorában gi)L, éVet töltött Németországban, huzamo)ye au .tartózkodott Weimarban, hol szemé* 6w.is ismerte Goethe olyrapiai egyéniségiról- 1000»a raondott szavainak rendjét és szabado8ságáról, a körülmények ismermey mélyreható emberismeretérőla-A legkellemesebben lepett meg, hogy az írók nagy részét jellegző modorosság nyomát sem leltem fel egyéniségében keveset, vagy semmit sem beszélt önmagáról, sőt még kerülni látszott mindent, ami saját irodalmi tevékenységére irányozhatná a társalgás fonalát. A kiadókról és olvasóközönségről egy panaszszót sem hallatott; a mírbírálók és írótársairól elejtett egyetlen rosszaló kifejezését sem hallottam, s azon hiszemben, hogy szavai szó szerint megjelenendnek valamely elterjedt lap hasábjain, beszédében nem öltötte fel ünneplő köntösét. Szóval Thackeray egész egyénisége oly kedvező hatást gyakorolt reám, hogy midőn szivarom kiszívása után elbúcsúztam tőle, a legélénkebben fejezte ki azon óhajtásomat, hogy közelebbi ismerősei szerencséjében részesülhessek. Ezen óhajtásomat beteljesülve láthattam, mivel több évet magában foglaló londoni tartózkodásom ideje alatt gyakran, sőt némely időszakokban csaknem napoként megjelenhettem családi körében, s így a legkedvezőbb alkalmam nyílt, hogy közelebbről megismerkedjem egyéniségével. Mindenki előtt ismeretes, hogy „Vaniti fair“, a (Hiúság vására) szerzőjének nélkülözésteljes napokat, szomorú éveket kellett átélnie, míg tehetséges érvényre juthattak. A dicsőség útja sokkal tövisesebb, mint ezt a névtelen emberek gyanítják. Kilebutjában összeroskadni nem akar, annak veleszületett tehetségein kívül vasakarattal, vasidegekkel kell birnia. Thackeray 1811 ben Calcuttában született, hol atyja a keletindiai társulat hivatalnoka volt, de szüleivel együtt még fiatal korában viszatért Londonba, hol szelleme egész üdeségével szentelhette életét a a tudományok és művészetek tanulmányozására. Miután atyja épen nem jelentéktelen vagyonát rosszul sikerült üzletekbe fektetvén, annak legnagyobb részét elvesztette, a fiatal Twaekeray kínos helyzetben találta magát, s néha családjával együtt nélkülözéseknek volt kitéve. Irodalmi működésben keresett raene- i dékét, első művecskái azonban csak szűkebb körben méltányoltattak. Istkráját némelyek érthetlennek, mások gyűlöletesnek találták, s így Thackeray műveinek több bírálója, mintolvasója, s több olvasója, mint megértője akadott. „Izlandi vázlatok“ és „Cornhilltól Kubiráig“ czímű utazási műve, amelyeket Titmarsch Michel Angello név alatt adott ki, s mint ügyes rajzoló, önmaga illustrált, szélesebb körben megismertették nevét, de az irodalmi pályán nem valami fényes jövőt jósoltak számára. A „Punch“ ban megjelent a „Snobok könyve“ czirkét viselő satirája mind tartalma, mind szellemessége által szélesebb körre terjedő hírnevet szerzett számára. A „Snob“-ok nem egyebek, mint az angolországi nyárspolgárok. Ezen osztályba, valamint mindenütt a polgáriasodon világban, azon embereket sorozzák az angolok, kikben a magasztosabb eszmék iránti legcsekélyebb érzék is hiányzik. Thackeray fennek említett művében a „Snob“-ok minden fajaival és nemeivel megismertet bennünket. Őt a Snobok országa Cuvierjének nevezhetjük, s satirája nem kevéssé segítette elő a „Punch“ elterjedését. Thackeray a „Frazer’s Magazinéiba is dolgozott, s a többek között a nőkről egy igen szellemes vázlatot közlött ezen folyó - iratban. Ezen s más hasonnevű művei elismerést szereztek számára, de még távol volt attól, hogy egyetemes hírnevet szerezzen magának, őt éles tollú, szellemdús irodalmárnak tartották, de senki sem hitte, hogy maradandó nevet vivand ki az angol irodalom történetében. Egyszerre váratlanul lepte meg a világot egy nagyobb terjedelmű műve, s „ Vanity fair“ regénye őt azonnal az első rangú írók közé sorozta. A regényhős nélküli eme regényt csakugyan a minden alakban jelentkező hiúság hű tükrének mondhatjuk. Ezen művében élethű képekben állítja szemeink elé az életet, a fényes álarczok alá rejtőzködő álnokságot és nevetséges hiúságokat, s különösen angol olvasóit bevezeti egy terembe, amelynek falairól az életből ismert személyesített dőreségek arczképei mosolyognak le szemeik közé. Midőn egy alkalommal Thackerayt meglátogattam, kippen akkor régibb kéziratai között turkált, ezen legjobb regényének másolt kézirata akadt kezébe. Megmutatta azt nekem, s szembetűnő meghatottsággal mondá el, hogy mily nagy fáradságába került, míg kiadót szerezhetett költészete eme kedves,TM gyermeke részére. Szerette ezen művét, mivel ennek köszönhette, hogy kedvezőbb fordulatot nyert élete. A „Vanity fair“ megjelenése óta Thackeray volt a nap hőse. Ezen regényt csaknem minden házban fel lehetett találni, a műveit és félműveit körökben egész divattá vált, hogy ezen munka írójával foglalkoznak az emberek. Egy más igen sajátságos körülmény szintén elősegítette Thackeray népszerűségének megszilárdulását. A „Jane Eyre“ szerzője Mrs Bronte, kit Carrel Bell álnév alatt ismerünk, ezen művéhez írt előszavában elragadtatva emlékezett meg Thackeray írói tehetségéről, s őt a XVIII. században ált angol humoristák fölé helyezte. A közönség azt hitte, hogy a „Jane Eyre“-ben saját élettörténetét vázolta az írónő, a regényhős, Rochester alakjában pedig Thackerayt vélte felismerhetni, s a salonokban most egy szájról-szájra adott új regény keringett, amelynek egy író s egy író nő voltak főszereplői. Az egész regényből egyetlen szó sem volt igaz, sőt a Londonban élő Thackeraynél jóval idősebb Carver Bell akkor Yorkshireban lakott. Thackeray azonban, ki maga is kedvelte a jó tréfát, még titkolódzása által igyekezett mystifikálni a könnyen hivőket. Thackerayt néha Dickenshez hasonlították. Barátjai őt föléje helyezték, ellenfelei pedig mélyen alatta levőnek mondották. Barátjai és ellenfelei egyaránt tévesen ítélték meg tehetségeit. Habár e két író mindegyike az angol társadalmat ismertette meg műveiben, irányuk egymást kiegészítő ellentétek valának. Dickens a társadalom fensőbb rétegét nem örömest bolygatta; Thackeray ritkán nyúlt az alsóbb néposztály rétegeibe. Thackeray a felsőbb és középosztályokat csalározza; Dickens előszeretettel ismertet meg bennünket a nép alsóbb rétegeivel. Thackeray csak egyes néposztály gyarlóságait és bujaságait tárja fel előttünk, míg Dickens költészete néha alámerül a legiszonyúbb bűnesetek örvényeibe. Thackeray képzelőtehetsége nem igen gazdag, ő nem sok új alakot teremtett. Élesen elemző értelme azonban szétbonczolja a jellemeket, s bebizonyítja, hogy az eseményeknek szükségképen be kellett egymásután következniük. Thackeray a jellemfestésben a nagy mesterek közé tartozik. Dickens termékeny képzelőtehetsége a legmeglepőbb helyzetekbe bonyolult számtalan egyéniséget mutat be olvasóinak, ezen bonyodalmak azonban néha túlzottak, az általa rajzolt helyzetek nem egyszer ekadatolatlanok Dickens leggyengébb oldalát képezi, hogy jellemzésében néha az egész művön átvonuló következetességet fel nem találjuk. Ezen hiányait azonban, valamint a jó ízlés elleni vétségeit és művészietlen hatásvadászatát nemes gondolkozásmódja és az emberiség iránt melyen érző szíve kedvéért örömest megbocsátjuk Dickensnek. Dickens meghódította az angol nép szivét. Az ő személyiségét ,műveit egyaránt kedvelték az angolok, s Thackeray, ki a kenyéririgységet nem ismerte, a legőszintébb tisztelői közé tartozott. Egy más írónak dicső* -----------—----------- VEGYESEK. BELFÖLD. A horvát regnikoláris bizottságról írják az „obzor“-nak: A bizottság tagjai f. hó - án meglátogatták Tisza miniszterelnököt s a többi minisztereket, a két regnikoláris bizottság működése megkezdésének szükségét hangsúlyozván előttük. A miniszterelnök megígérte közreműködését arra nézve, hogy a magyar regnikoláris küldöttség mielőbb összeüljön és megalakuljon, úgy hogy e héten még mindkét bizottság megalakulhatna ; tekintettel mindazáltal azon körülményre, hogy az országgyűlésen halaszthatlan ügyek tárgyaltatnak s a delegációk is üléseznek, az elnök ügyér úgy véli, hogy a regnikoláris deputációk még most nem kezdhetik meg működésüket. Gróf Szapáry pénzügyminiszter azt mondotta, hogy a regnikoláris bizottságok munkálataihoz elkészíttette az anyagot, az előmunkálatok tehát készen állanak. A horvát regnikoláris bizottság azon tagjai a kik az országgyűlésnek nem képviselő tagjai, a hét folyamában Budapestet elhagyhatják, a horvát küldöttség a magyar minisztereken kívül a bánnál is tisztelgett. Az országgyűlési függetlenségi párt szerdai értekezletén elhatározta, hogy a képviselőház csütörtöki ülésében indítványt fog beadni, Szeged városa és az árvíz által sújtott Tisza vidéknek egy millió forint erejéig való segélyezése, az adó behajtásának megszüntetése és moratórium kieszközlése iránt. A Szegedet illető indítványt Eötvös Károly, a vidék iránti módosítványt pedig Novák Gusztáv terjesztette az értekezlet elé, melyek egyhangúlag elfogadtattak. KÜLFÖLD, Pétervár, márcz. 12. Taskendből jelenti a nemzetközi táviró ügynökség márcz. 1-éről. Jakub kán elfoglalta Afganistán trónját. Az afgán követség tudósítást kapott Kabulból febr. 17-ikéről, amely szerint Kurum mellett két angol zászlóaljat megvertek a geldsók; az angolok elvesztették egész trainjukat. Laguna vár lakói Jellalabadtól 24 versenyire, megtámadták a helyőrséget és mindent elpusztítottak és elraboltak; a parancsnokot megkötözték és Kabulba küldték Jakub kánhoz. Az afgánok elbeszélése szerint nagy rémület fogta el az angolokat a godalmas helyzetük miatt. Az afgán csapok gyásztiszteletet tartottak febr. 28-án Mazariserifben, és hódolatukat jelentették ki az új emirnek. Az afgán követség ma uta- szott el Taskendből. A czár tegnap fogadta Lord Duffert. |----------—vrsKZv ---------- Törvényjavaslat a magyar nyelv tanításának kötelezettsieiről a népoktatási tanintézetekben. Szükséges lévén, hogy a magyar nyelvnek, mint az állam nyelvének elsajátítására minden állampolgárnak kellő mód nyujtasék, c e végből a következő intézkedések állapittattak meg : 51. §. Nem magyar nyelvű felekezeti tanítóképző intézetekben, melyekben a magyar nyelv az 1868. XXXVIII. t. sz. 13. és 88. §§. értelmében különben is kötelezett tantárgy, jövőre oly óraszámmal veendő fel az, hogy az egész tanfolyam alatt annak beszédben és írásban elsajátítása minden tanítójelöltnek lehetővé tétessék. 2. §. A jelen törvény hatályba léptét követő tanévtől kezdve három év (vagyis egy tanító és képzőintézeti tanfolyam) eltelte után tanítói oklevelet senki sem nyerhet, és tanítóul vagy segédtanítóul senki sem alkalmazható, aki a magyar nyelvet annyira nem bírja, hogy azt a népiskolában taníthassa. 3. §. A már hivatalban levő, vagy az előbbi szakaszban említett három év eltelte előtt hivatalba lépendő tanítók, a jelen törvény hatályba léptétől számítandó 6 év alatt köteleztetnek a magyar nyelvet annyira elsajátítani, hogy azon való tanítási képességüket vizsgálattétellel igazolhassák. Életük 50 ik évét a jelen törvény hatályba léptekor már betöltött tanítókat saját kérelmükre a kötelezettség alól a vallás- és közoktatási miniszter felmenthet. 4. §. Oly elemi vagy felső népiskolákban, ahol a magyar nyelv eddig nem volt kötelezett tantárgy, de oly tanító van alkal-