Magyar Polgár, 1879. január-június (13. évfolyam, 2-147. szám)

1879-04-08 / 81. szám

XIII. évfolyam. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre 16 frt. Félévre...................................8 frt. — Évnegyedre.........................4 frt. — Egy hóra..............................1 frt 50. HIRDETÉSI DIJAK: OUJor hu­lholott gympadjor, rigy taraia.k 4r. g­yr MARY HIRDETÉSEKNÉL KEDVEZMÉNYEK. Mlad.a hird.Mi­atin 10 kr. Ml­ agili.tok külön számíttatik. VYILTTER: Soronkínt, iuj uoik balra SB kr. BEJ­LAMOK: Hirharangban apronként 1 frt. 81-dik szám. Kolozsvárt­ kedd, 1879. április 8. M­AGYAR POLGÁR POLITIKAI NAPILAP.­­ „Magyar Polgár t­agyai tatualnak ára T kr. NfcrtaloaUI bekUlOOH ktglaméiysK nua klzSlttlMk, Inirtllw káxfeól 10*1 bératenlallan Inaiéit agat fogadtatlak *1. Haaxntlatlan kéziratok aaa adatnak rlitza. SZERKESZTOSÉGI ERODA : a Lyeeee-ayaedákaa (bari a lay aaallaaa ráaaát Illáid kOalamányak tatáneáik.) KIADÓ­HIVATAL : A Lyoana-ayanda Uzptat­ írod*-jában, lőtér gr. Talakl­­­lkon u al­laaceai péonak, hirdaténak, oyUttril paikkok lateamdak.) KOLOZSVÁR, ÁPRILIS 7. Szemle. A képviselőhöz ápril 26-ig nem tart érdemleges ülést. A pénteki ülés legérdekesebb momentuma a minisz­terelnök nyilatkozata volt Szeged ügyé­ben Az orszég ebből teljes megnyugvást szerezhet arra nézve, hogy a kormány mit sem fog elmulasztani, a­mit a szeren­csétlen alföldi város érdekében megtenni lehet. Tiszának tetszéssel fogadott beszé­dét lapunk más helyén közöljük. Ugyan­ez ülésen a miniszterelnök válaszolt egy hoz­zá intézett kérdésre, Kelet Rumelia meg­szállása iránt. A ház továbbá egy szép kötelességét teljesíté, midőn a nemzet ne­vében köszönetet szavazott a külföld ne­mes részvéte és áldozatkészségéért, me­lyet a szegedi katasztrófával szemben ta­­nusított. A nap egyik érdekesebb eseményét Károlyi gróf londoni felköszön­tője képezi. A sajtó nagy fontosságot tulajdonit e nyilatkozatnak. A felköszön­tő azon része, mely angol-osztrák-ma­­gyar szövetségről szól, szó szerint igy hangzik : , Az a históriai esemény és be­­végzett tény, a­melyről beszélek, azon ré­gi barátság kötelékének megerősödése, a­mely szilárd kapcsa volt a két ország­nak, és a melyet egykor, mint bajtársak szenteltek meg sok dicsőséges csatában. Manap, midőn valamennyi műveit nem­zet jövőjéről polgártársaiknak felelős ál­lamférfiak gondoskodnak, két olyan or­szág szövetsége, mint Anglia és Ausztria, szükségképen nem a háború előidézéséül szolgál, hanem megakadályozására. Igen, úgy látszik, már elmúlt a formális szö­vetségek megkötésének ideje, a­melyek régente sokszor olyan alapra támaszkod­tak, a­melynek a pillanat szeszélyével együtt el kellett enyésznie. Napjainkban két ország kölcsönös érdeke sokkal biz­tosabb alapja a közös actiónak, mint a legmesterségesebben kidolgozott véd- és daczszövetség. Az Anglia és Ausztria ál­tal követett legitim czélok hasonlósága, — sok tekintetben mondhatnám, ugyan­azonossága — fönn fogja tartani és szi­lárdítani aláíratlan szövetségüket, a­mely mindkettőjük érdekein nyugszik, a­me­lyet két nagy államférfi teremtett meg és két dicső uralkodó jóváhagyott. Mind a a két uralkodó, a­kiket eddig is a köl­csönös kiváló tisztelet erős köteléke csa­tolt össze, sokat tett népük szerencsés szövetségének megkötése érdekében, a­mely tényért háladatossággal tartoznak lejális alattvalóik, az alkotmányos for­mák iránt táplált féltékenységük mel­lett is.“ Károlyi gróf toasztja egyébiránt nem jelent új fordulatot Ausztria-Magyaror­szág politikájában. Egy bécsi tudósító szerint egyszerűen csak kifejezésre jut­tatta a már régóta létezett érdekközös­séget és egyetértést a bécsi és londoni kabinetek között. A vegyes occupatio kérdésé­­­ben még eddig végleges megállapodás nem történt. Újabb hírek jelentik, hogy Olaszország ismét vonakodik a részvétel­től, sőt egyéb tekintetben is jelentéke­nyebb akadályok merültek föl. Ez aka­dályokat részben a portának a balkán­­szorosok birtokához való makacs ragasz­kodása, részben pedig az képezi, hogy a kabinetek a detail-kérdések fölött, mint az akkupárzióhoz szükséglendő kontin­gens, a megszállandó territóriumnak ki­jelölése és a vezényleti kérdés fölött meg­egyezésre nem juthatnak.­­ A porta kí­vánságaival szemben orosz félhivatalos közlemények azt bizonyítgatják, hogy a Bal­kán-vonalt és Burgasz környékét orosz csapatoknak kell megszállani, ez ellentét tehát csak szaporítja a még megoldandó számos nehézségeket. Az angol kormánykörökben, melyek­ől több lap azt híresztelte, hogy nem szíve­sen látják az okkupácziót, épen ellenke­zőleg, ez eszközt tartják az egyedül le­hetségesnek s a sugalmazott Standard legújabban, sajnálva bár, hogy a berlini szerződés végrehajtása ily segítségre szo­rul, kijelenti, hogy nem szabad csupa ér­­zelgésből megfeledkezni a gyakorlati szük­ségességről . Törökország java, Kelet-Ru­­mélia békéje és Európa nyugalma azt követelik, hogy Kelet-Rumélia még egy esztendeig néhány ezer főnyi idegen had­sereg által megszállva tartassák. Bármily rendszabály inkább elfogadható, hogysem Kelet-Ruméliában újból lázadás törjön ki, vagy hogy ott ismét török katonák ga­rázdálkodjanak. A novibazári conventió aláírá­sa még most is csak a­­legközelebbi­ napok kérdése. Egy tendentiosuő hír sze­rint, Khelreddin pasa ez ügyben a fran­­czia nagykövet előtt így nyilatkozott vol­na : Kétségkívül nem marad egyéb hát­ra, mint megadni, a­mit Ausztria-Ma­­gyarország tőlünk követel: meg fogjuk adni. Ausztria-Magyarország azonba na­gyon keményen bánik velünk. Keserű pi­­lulát ad lenyelni és még egy pohár vi­zet sem adott hozzá. Oroszországból újabb me­­rényletek hírei érkeznek, a régóta ké­szülő bel­forradalom mind megannyi elő-­ hírnöke. A titkos forradalmi bizottság működése oly arányokat öltött, hogy fé­lelembe ejti a magasabb köröket. Egy pétervári távirat szerint, az udvar elhagy­ta a fővárost s Zarskoje-Celoba költö­zött, hol a gárdát öszponto­­lják. Ez el­utazással kapcsolatban jelentik, hogy Szentpétervár közelebb ostromállapot alá fog helyeztetni. Behhaladott koromban a képviselői állással egybekötött nagyfontosságú teendőket úgy a mint a közügy érdekében kell és óhajtanám, nem teljesíthetem, s azért azon elhatározás­ra láttam kénytelenítve magamat, hogy le­mondjak tisztelt választóim kegyességéből nyert országgyűlési képviselői állásomról, s más ifjabb, tevékenyebb erőnek engedjem át a helyet, melyet magam kellően betölteni képes nem vagyok. Lemondásomat a képviselőháznak mai ülésében benyújtottam, s midőn most végké­­pen visszalépek a magánélet körébe, rövid szavakban, de a legőszintébb érzéssel mon­dok ismételve hálás közönetet tisztelt vá­lasztóimnak azon kitűnő kegyességért és szí­ves bizalomért, melyet irántam több ország­gyűlés lefolyása alatt szakadatlanul tanúsí­tani méltóztattak, s magamat nagybecsű em­lékezetükbe ezennel is tiszteletteljesen aján­lom. Budapest, 1879. ápril 2-án. Ghyczy Kálmán: A Komárom városi választók ápril 6- kán d. e. 11 órakor értekezletet tartanak a lemondás folytán szükségessé vált intézkedé­sek megtétele végett. -----------—Oj ■CjNtfcdUWgW .£«.*» O —-----------­Ghyczy Kálmán a következő nyilatko­zatot intézte választóihoz: Tisztelt választók! Számos évek lefo­lyása alatt érdemein felett tap­asztalt megtisz­telő bizalmukat nagyra becsülvén, s a hazá­nak is addig m­ég sikerrel tehetném, szolgálni kívánván, hálás érzéssel fogadtam a képvise­lői megbízást, melyet ezen országgyűlés fo­lyamára reám ruházni méltóztattak. Az országgyűlés eddigi folyama alatt is azonban már meggyőződtem arról, hogy elő- VEGYESEK. BELFÖLD A magyar katholikus főpa­pok végrendelkezési jogosultsága tárgyában egy konkrét eset alkalmából a legfőbb ítélő­­szék a következő jogelvet mondta ki : A ma­gyar polgári magánjog visszaállítása után, a katholikus főpapok végrendelkezési képessé­gére nézve ismét a Korodics féle egyezmény szolgálván irányadóul, annak értelmében a fő­papok szerzeményi javainak egy harmadik ré­sze törvényes örökrész czimén a kir. fiskust illeti, s erről azok kir. engedély és jóváha­gyás nélkül érvényesen nem rendelkezhet­nek, különben végrendeletüknek a hagyaték kétharmad részén túl terjedőleg rendelkező része hatálytalan. A hagyaték egy­harmad­részén túl azonban a fiskus örökösödési jo­ga akkor sem terjed ki, ha a végrendelet külkellékek hiánya miatt egészben semmis lenne. Lapunk mai számához egy ív melléklet van csatolva. TARCZA: Utazás a Kis-Szamostól a Nagy-Szamosig (Skrtes üdvözlet: Bánffy Ádám­nak.) J­ELEKI­­Sándortól. (Folyt, és vége.) Közeledünk a kitűzött czél felé, s a tetőről látszanak már a Nagy-Szamos völ­gyének hegylánczolatai; — nem érünk falvakat, nem megyünk helységeken ke­resztül, — az érdekes helyek jobbra-balra m maradnak. Mikola,— búcsujáró hely, székhe­lye az oláh szentek festészeti iskolájának . Mint Pisa, Bologna, Firenze, Venezia, Düs­seldorf , — 8 c­u­o­l­a di Mikola. Szen­t-B­e­n­e­d­e­k, — hegyre épit­­elszigetelt templomával, s régi tornyos kastélylyal. Balra Deésakna sóbányáival. Felhajtunk a hágó ormára, s előt­tünk a Nagy-Szamos völgye. * * • Van Europában egy nehány hires, ne­­vezetes hely, melyek láthatása után minden utas vágyódik, s az utazási könyvek , ve­zelők, szépségük meglepő, s látás­uk ámulattal tölt el. Ilyen N­a­b­re­s­i­n­a, Adria kék ten­­®re fölött, elénk tárulva a Litorale­g * velenczei tartomány; — ilyen Lis­­v* b­a­n a hegyen, amphithaeatrumba épit­­hegyek ormain ezer számban a forgó szélmalmok, s alant a Tajó fo­lyam ; — ilyen C­i­n­t­r­a, köszirtek al­jában, melyekből dús források omlanak, növényzete oly nagyszerűen gazdag, hogy a ki egyszer látta, többé feledni nem fogja, —s az óriás szírt tetejében Pa­e­­na, a Braga­nzák sasfészke, — ilyen Genua, a középtenger csodája, már­vány-palotáival, a D­o­r­­­á­k és Colum­bus hazája, — ilyen Konstanti­nápoly, háromezer minaretjével, Stam­­bul, Peru, Galata, Scutari városrészeivel, egy város, két világrészen építve, óriás összekötőjel Európa és Ázsia közt, előt­tünk a Márványtenger, az Aranyszarv, — Phanar bakcsi, — a Bosporus és Scutari hegyei mélabús cipruserdők­­kel. — De mindezeknél meglepőbb, az Appeainen keresztül vezető tűnél az ale­­xandria-genuai után Ponte-decimoi állomásnál; innen felől tél van, a hó maga­san áll és fagy, az ég szürkén ködös s a fellegek alant járnak, a növényélet északot jelez, a leveletlen cser, tölgy és bükkerdők aljain, a hó felett, lehullott száraz sárga levelek borítják a földet, nyírfák fehérjenek a szirtek közül s az ember didereg .... A gőzmozdony el­­füttyenti magát, a kőszénfüst becsapódik a vaggonokba, sötét éj lesz, s rohanunk nagy sebesen, s néhány perczet halad­va, kezd világosodni, a füst eloszlik, a gőzbivalynak még két ugrása, s előttünk egy elbűvölő látvány.... hát­térben a tenger, a meddig csak emberi szem láthat, — virágzó és gyümölcscsel rakott narancs és czitromfák ezrei, myr­­thus, rhododendron, camélia, magnolia és babérfák díszes szinvegyületben, — pa­loták, kastélyok, villák, egyes kunyhók, népes falvak és kis városok a térségen — a nap fényesen ragyog, sugarai ké­kesszürkén világítják az elragadó szél­tájékot, az üde levegőt telt tüdővel szivjul magunkba, — öt percz alatt a télből­­ tavaszba utazunk. . . . Előttünk fekszik Deés városa A # * Egy útjelző tudtunkra adja, hogy nemes „Deés, rendezett taná­rcsu város" extra muros­ában vagyunk ; a zsidó publicánus megvá­mol, a kövezetért s azon előnyért, hogy kocsink nagyokat zökkenhet a takarékos kátyúkban. „A nemzet minden kíván­sága teljesült!"... a kincstári méntelep épületjeinek kapui, ajtói, de sót kerítései is nemzeti színre vannak festve ! — lelkesülhet a magyar, a zöld, fehér és kék tricolor látásán; imitt­­amott ugyan kikacsintgat a sárga-fe­kete, emlékül a múltból, s intő pél­dául a jövőre. Unalmas egy fészek e város, mintha csak vezérczikk lenne attól az úrtól. Különben van két nevezetessége 19: egy régi ősi szokás, és egy történelmi hazugság Bolondulok a régi ősi szokások után,­­ bámulom Angliát, mely ebben nagyon erős. A lordok házának elnöke ma 19 gyapjúzsákon ül. — G­u­y - F­o­x több század előtt légbe akarta röpíteni a par­­liamentet, s ez irtózatos merénylet évfor­duló napján ma is küldöttség megy le az országház pinczéjébe, megnézni : vájjon G­u­y-F­a­x nem rakott-e le dyna­m­itot? —­ A „bírákt ők“ hosszú pré­mes palástot viselnek, 8 nagy fehér pa­­i róka alól ítélnek eleveneket és holtakat A lord-major előtt hatalmának jelvényei­ , és a hóhér-bárdot viszik. A skót nagy uraknál a nadrágtalan csimpolyás dudál, mig asztalhoz ülnek. A királyné nem mehet be London­ Citybe, a lord major engedelme nélkül, a­ki a Temple- B­a­r kulcsait hozza elébe, a kulcsait azon kapunak, melynek ajtait már réges­­régen megette az idő és a szó. Deésnek is van ilynemű ősrégi szokása: a poltidri csapiaztrok. Reggel és este a toronyban megverik a dobot, fölkelteni vagy lefektetni Deés várá­nak őrségét Vájjon nem származnak e perfid­­Albionból?!... * * * Van nekem egy igen kedves jó ba­rátom, a­kit lelkemből szeretek és tisz­telek : Szabó Károly, kolozsvári egyetemi tanár. Soha sem lehet az em­ber úgy vele, hogy valamit ne tanulna tőle, s az a megnyerő modor, az a sa­játságos eleven színezet, melylyal valamit előad, a kathedrán vagy a vendéglő asz­tala mellett, egyaránt magához vonzza hallgatóit, tisztelőit, — szép kék szemei csillognak s szikráznak az észtől, a szel­lemtől, — kérdéseinkre gyöngéd készség­gel felel, s életeivel világit, felderít. — Ugyan Károly bácsi! — kérdem egyszer tőle — maga irta a „Vezérek kor­á“-t, s azt az időt senki nem is­meri magánál jobban, mondja csak ké­rem : hogyan volt az, mikor a magyarok bejöttek, s megállapodtak Deésnél, s meg­lepetve a város szépségétől (?!), a vidék nagyszerűségétől, a kígyózó Szamos fo­lyásától, bámulatukban felkiáltanak, még pediglen háromszor: Deus! Deus? D­e­u­s !-------és innen jön ... Deés! — Hiszi ön ezt a bolondot ? — Épen azért kérdem, hogy higg­­yem-e? — Ezt bizonyosan valami tolvaj ba­rát találta ki a közép­korban ! — Mert ugyan kérem, fel lehet-e azt józanon ten­ni, hogy azok az Ázsiából bevándorolt vad magyarok, seythák, hunnok, avarok, az a vándorolva bujdosó, verekedve fog­laló harczias nép, kik nyergök alatt pu­hították a nyers húst, kiknek mythologiá­­jok alig volt, hogy azok ott valami val­lásos értelemben törjenek ki, mint a za­rándokok Jeruzsálem, vagy a h­a­d­z­s i­k Mekka látásakor. — Azután buzogányos Árpád, kürtös Lehel, kaczogányos Tuhut, és a többi, h­onnét tudott volna lati­nul? — Meg mit is kerestek volna ők Deésnél ? — honnét jöttek oda ? — Bu­kovinából ? — hát mit kerestek volna ott is ? — Talán vasfüvet, Károly bá­csi ? — Jól mondja! ha csak azt nem?­ — Az én véleményem szerint, őseink Munkácsnál állapodtak meg először; azért én — ha egyedül is — de Munkácsra megyek, megünnepelni a honfoglalás ez­­redik évének jubileumát. — Vigyen el magával, én is oda megyek. — De hogyan megyünk? — kérdé kedélyesen Szabó Károly. »ív» Figyelmeztetésül! Lapunk mai szá­ma kapható a Kiadó­hi­vatalban.. Ár­a 7 Kr. A képviselőház ápr. 5-iki ülé­sén Nyáry Jenő báró a főrendiház jegyzője áthozta a főrendek üzenetét a magyar észak­­nyugati vasútról, valamint a román vasúti csatlakozásokról szóló törvényjavaslat tárgyá­ban, az erre vonatkozó jegyzőkönyvi kivonat­tal együtt. Szláv­y József a képviselőház el­­­nöke, ápril 5-én a nyilvános ülés után Ko­vács László háznagy által bemutattatta magáá­­­nak a ház tisztviselőit, kikhez intézett rövi­d beszédében azon reményének adott kifejezést, hogy a ház tisztviselői úgy mint eddig, ez­után is igyekezni fognak kötelességüknek pontosan megfelelni. A bemutatás után a teendők felől kérdezősködvén, megelégedését fejezte ki a folyó ügyeknek teljes rendben léte felett s ismert szívélyes médi­­ával biz­tosította a tisztelgőket legjobb akaratáról. A magyar pénzügyminiszter körrendeletet bocsátott ki, melynek értelmé­ben a külföldről érkező, vámdij alá eső oly küldeményeket, melyek hatóságokhoz vannak czimezve s a szegedi árvízkárosultak javára szánvák, vámmentességben részesiti. Magá­nosok igazolni tartoznak, hogy a hozzájuk c­ím­­zett küldemények a szegedi károsultaknak van szánva. Országgyűlés. A képviselőház ülése április 4. Elnök: Szlávy József. Baross Gábor: benyújtja a közokta­tásügyi bizottság jelentését a magyar nyelv tanításáról szóló törvényja­vaslat tárgyában. Elnök: A beadott törvényjavaslat és jelentés ki fog nyomatni, a ház t. tagjai közt szét fog oszlatni, s annak idején az osztályok mellőzésével, közvetlenül a házban fog tár­gyaltat­ni. Következik a napirend. Legelőször is a magyar észak-nyugati vasút kiépítéséről szóló 1871: XLI. tcz. ha­tályon kívül helyezéséről szóló törvényjavas­lat harmadszori felolvasása. Megszavaztatik. Következik a napire­nd második tárgya, t. i. király és királynő a Felségeik házassá­gi frigyének 25—ik évfordulója alkalmával választandó küldöttség tagjaira tegnap tör­tént szavazás eredményének kihirdetése. Antal Gyula jegyző (olvassa:) Bea­datott összesen 147 szavazat, ebből a leg-

Next