Magyar Polgár, 1880. július-december (14. évfolyam, 149-303. szám)
1880-09-12 / 211. szám
a közjogi ellenzék. A szélsőbal, vagy — amint ez „Itt a hangzatosság kedvéért örögttebb Devezi—függetlenségi párt, már 4ott actiót indított arra nézve, hogy (járó évi választások előtt, mint ormossá szervezett és jól fegyelmezett vrsenytárs jelenjék meg a küzdhemon a többi politikai pártokkal szembe párt különböző árnyaii, közlönyei már régóta fennent is előre, biztos győzedelmüket, ,melyet azonban magust sem hisznek. A nagykanizsai választókerület- 0,1 szélbali apostolok egész raja gdületeken át folytatott izgatások ,egyéb erőszakos eszközök által kifitt-bizony nem igen fényes — győzelmük: egészen lázba hozta a diletl apostolait; most már minden üresedésbe jövő választókerületben jelötet illitanak fel, korteskednek, dicfjoznak, verik a mellüket, átkozzák a serpányt, csépelik a kabarékot s a seul baza nevét emlegetik szüntettél. Közelebbről a szélbal, mint elakban jelezve volt, arra is elhatáruta magát, hogy hódítását az erdei részekre kiterjeszti. Az Erdélyben statt összeszedhető szélbali matadort, megnyerve azokhoz néhány haurékpárti coriphaeust is, összegyűltek 0-14-en Kolozsvárt, s megalkották a közjogi ellenzék erdélyrészi végrehajtó bizottságát. Mi, e pártalakulással szemben, az edélyi részekre nézve nem sok veszetelőtt láttunk ebben elejétől fogva, s nem sokát látunk ma sem. Kifejezést adtunk itt több ízben azon véleményünknek, hogy a föggetlenségi párt politikája Erdélyben talajra nem találhat, s az az egy-két czéldali képviselő is, akik az Mfiiuám kikerültek,távolról sem elveik és politikai törekvéseik varázsáig hanem inkább egyéniségüknek s felekezeti és családi összeköttetéseiknek köszönhetik mandátumaikat, s közelebbi választások alkalmával azélbali jelöltek által szenvedett kurírorok, mellettünk bizonyítanak. A függetlenségi párt alakulásával írinben támadó álláspontra nem heyezkedhetünk, s nem is kívánunk heyezkedni, mert minden politikai párt «jogosultságát, addig mig elveket ir zászlójára és tisztességes eszközökkel írni, nyiltan elismerjük, tiszteletben vetjük, a mint azt magunkra nézveköveteljük, hogy pártunk létjogo- Rillégát mindenki elismerje s elvein Wie törekvéseinket tiszteletben tartsa. Vid azonban a függetlenségi párt kezében egy méltatlan fegyver, melyet parlamentben, sajtóban, vezérférfiainak agitatióiban mindenütt felhasználva látunk, mint e párt terjeszkedésének egyik legfontosabb tényezőjét. Ez a fegyver a folytonos siránkozás, s a kiegyezés ellen folytonosan annak hánytorgatása, hogy napról-napra pusztulunk, veszünk, mely állítás hogy valótlan, nyilvánvalóvá lesz mindenki előtt, aki a kiegyezés előtti állapotok s hazánk, nemzetünk mai kulturális és közgazdasági viszonyai között párhuzamos egybehasonlítást tesz, nem is kívánva mérlegelni azt, hogy egyéni és politikai alkotmányos szabadság tekintetében mennyire haladottabbak mai viszonyaink, mint az akkoriak. Ezen politikátlan politika miatt, mely a nemzetet önbizalmától fosztaná meg, ha annak, örökös hirdetése után józan népünk zöme csakugyan hitelt adna: a függetlenségi párt és közlönyei valóban megérdemlik a nyílt szemrehányást. Avagy feledik-e a szélsőbal comphaeusai, vagy nem ismerik a história tanulságait, melyek fennen hirdetik, hogy látott e nép még nehéz napokat, tatárpusztítást, Mohácsot, s a kicsiny Erdély érezte Básta vaskorát, Mihály vajda vandal dúlásait, Horn-Kloska kegyetlenkedéseit — és e nemzet nem esett kétségbe saját életképessége és jövendője felett sohasem ? ! Török-tatár hordák virágzó városokat, egész országrészeket dúltak fel századok hoszszu során, a népvándorlás utolsó hullámverései nemzetünk keblét, homlokát verdesték, s a magyar és székely nép volt az európai kultúra azon sziklabástyája, melyen ama hullámok szétzúzódtak ; de a nemzet soha meg nem törött, sőt a gyakorta megszakgatott béke pihenő óráiban, egyik kezében fegyverrel, másik kezében a munka és tevékenység eszközeivel védte a hazát, s munkálta annak szellemi és anyagi felvirágzását annak minden hű fia. A független párt, melyben néhány tiszteletre méltó jelese mellett vajmi sok az epigonok száma, zászlójára irta 1848/9-t. Nincsen széles e hazában egyetlen magyar, a ki az 1848-diki eszmék diadala felett szivéből- lelkéből szent örömérzéssel és kegyelettel ne emlékeznék hazánk történetének e korszakot jelző éveire, úgyre, hiszen az akkor diadalra juttatott eszmék mai megtestesülését épen azon közjogi kiegyezésnek tulajdoníthatjuk, amely kiegyezést a szélsőbal lépten-nyomon támadásai czéltáblájának tekinti. Van azonban az 18489-iki éveknek keserű emléke is, és ez az, hogy míg a szabadság, egyenlőség és testvériség nagy eszméi békés kiküzdése által a nemzet szellemi diadala tetőpontjára jutottt, másfelől a békés küzdelemnek forradalomba való átcsapása s ennek megmérhetlen következményei utján, hazánk az anyagi romlás tátongó örvényének szélére sodortatott. Hallgassák meg a függetlenség corpheusai a népet magát, hogy nevezi a nép azon időket, melyek eshetőleges újra felidézését talán komolyan még a függetlenségiek legszélsőbb elemei sem akarják : „bolond világnak, „rosz világnak.” Nos, hát mi, a kik nem hirdetjük minden kivétel nélkül, hogy „a nép szava isten szava” , mi az 1848-ki eszmék diadalát ép oly fontos nyomjelzésnek tekintjük a magyar nemzet élettörténetében, mint a minő volt a Zápolya-Werbőczi-féle sokban analóg küzdelem, a Bocskai, Bethlen és a Rákócziak támadásai, II. Rákóczi Ferencz szabadságharcza s nemzeti küzdelmeik, de bevalljuk s a történelem tanúságára hivatkozunk, hogy még a Zápolya-Werbőczi-féle nemzeti törekvések Mohácsnál végződött gyászos temetkezése sem volt súlyosabb e nemzetre nézve, mint az 1848/9 események anyagi következményei. Mi hazánk mai anyagi súlyos viszonyainak kátforrását nem a kiegyezés útján alkotmányosan átvállalt terhekben, nem egyik másik politikai párt hibáiban, hanem ama nehéz idők máig még ki nem épülhetett romlásában találjuk. Azért a kiegyezés megtámadásában folytonosan a nemzet elszegényedését hirdetni, nagyon rosz politika a függetlenségiektől, főleg itt az erdélyi részekben. A ki a nemzetnek életét akarja, hirdesse a népnek az életet, kétségbeesés helyett a kitartó küzdelmet, a lemondó henyélés helyett a munkát, a munkához ígérjen népnek békét; vagy pedig ha ha- 1 - 11 akar okvetetlenül, tegye le a lárvát s kiáltsa nyiltan: Nem azért jöttem hogy békét hirdessek, hanem hogy fegyvert! Agricola német határtól harczkész sereget állított föl, úgy, hogy két nap alatt Breslau mellett 300,000 embert küldhetett át a német határon. Francziaországnak ajánlatot tett Oroszország, hogy hajlandó Németország ellenében támadó szövetséget kötni és nyomban érvényesíteni, minthogy megengedte Németország, hogy Ausztria- Magyarország megszállja Boszniát és Hercegovinát. Ezt az ajánlatot Párisba küldte az orosz kormány, Waddington pedig elküldte Bismarck herczegnek Gasteinba. Bismarck herczeg rögtön megszakította a cárát és Bécsbe utazott, és az ilyen támadások ellenében megkötötte az ismeretes szövetséget. Ennek a történetnek ugyan nagy részét elmondták már a hírlapok, de ismételjük, mert azt mondják, hogy Varnbüler egyike Bismarck bizalmas embereinek. Warnbüler jól lehet tehát értesülve, mi mégis hézagosnak tartjuk nyilatkozatát: nem értjük ugyanis, hogy minő összefüggés van a közt, hogy Ausztria-Magyarország foglalja el Boszniát és Bismarck herczeg köt a támadás ellenében szövetséget. Ezt különben csak azért említjük meg, mert a német lapok mindenkor Ausztria- Magyarországot tolják előtérbe, valahányszor Németországnak és Oroszországnak nem épen barátságos viszonyáról beszélnek. A kormány a jövő ülésszak elején az államrendőrség szervezése iránt törvényjavaslatot fog a képviselőház elé terjeszteni. E törvényjavaslat értelmében — a B. C. információ szerint — az erdélyi és horvátországi csendőrség mintájára egész Magyarországon egy szolgálati tekintetben a honvédelmi miniszternek alárendelt Az erdélyrészi szőlővizsgálatokról. Az országos szőlővizsgálatok, melyek a földmivelési miniszter úr ő excellencziája intézkedései folytán megindultak, néhány nap múlva — legalább az erdélyi részekben — véget érnek, s így nagyon is ideje, hogy arról egy rövid értesítést közrebocsássak. Mint azt e lapok 1. olvasó közönsége jól tudja, az érd. szőlővizsgálatok voltaképen a jul. 20—21 én tartott peéri tanfolyamnál veszik kezdetöket. E tanfolyamról különböző lapokból olvastam már értesítést, s én csakis egy tényt kívánok itt e részben felemlíteni, azt nevezetesen, hogy ezen tanfolyamnak sikerült hazánkban legelőször a szárnyas phylloxerák jelenlétét constatálni. Ez ideig a szárnyasokra nézve sokan azon hitben éltek, hogy azok hazánkban nem is fejlődnek ki; az említett alkalommal azonban a peóri szőlőkben igen nagy számú nymphákat (gyökereken) és szárnyasokat találtunk , éspedig anélkül, hogy valami nagy utánjárást kellett volna tennünk. Ha valaki valamely már phylloxerásnak ismert honi telepen szárnyasokat akar kapni, ne csináljon semmi körülményes eljárást, keresse azokat a szőlőlevelek alsó lapján s ott meg fogja őket találni; egyre azonban figyelmeztetem : mielőtt ráfogná, hogy mit talált, nézze meg előbb a mikroskop alatt, mert a szőlőtelepeken más apró szárnyas rovarkák is találkoznak. Ugyancsak az említett alkalommal megtaláltuk a szárnyasok tojásait is. Ha itt azon kérdésre akarnék felelni, ki fedezte fel az első nymphát és százrendőr-testület fog felállíttatni, melynek nyast Magyarországon, arra névvel felelni feladata lesz országszerte a közbiztonsági szolgálatot végezni. Minthogy a magyarországi összes csendőrség számára megkívántató iskolázott személyzet nincs meg, e csendőrség fokozatosan egyik kerületből a másikba fog átszármaztatni, olyformán, hogy az egyes csendőrségi kerületek a jelenlegi honvédségi kerületek területeinek megfelelően kikerekíttetnek. Az I. kerületet — parancsnokság Kolozsvárit — Erdély ; a II .. kerületet — paracsnoksági székhely Szeged — Bács, Temes, Torontál, Krassó, Szörény, Csanád és Csongrád megyék fogják képezni, az utóbbi (II) kerületben az állatórendőrség, illetve a csendőrség már 1881. január 1-én életbe fog lépni. Hogy a csendőrség számára elegendő anyag nyeressék, a képviselőház elé oly törvényjavaslat fog terjesztetni, mely meghatározza azokat a módozatokat, melyek mellett a sorköteles legénység a honvéd hadsereg helyett a csendőrségi testületbe fog besoroztatni; e törvényjavaslat értelmében a csedőrségnél töltött szolgálati idő a hadköteleseknek kétszeresen fog beszámíttatni, nem tudnék. Ugyanis expeditionkban többen voltak, kik azt — hogy úgy mondjam — egyszerre találták meg, s így talán leghelyesebben teszek, ha Phylloxera nymphák és szárnyasok hazánkbani első megtalálása és constatálásának szomorúan érdekes tényét nem egyén nevéhez, hanem a „peeri philloxera expeditiohoz” kötöm. Mily mennyiségben fordul elő hazánkban (Peer) a szárnyas phylloxera, e tekintetben annyit mondhatok, miszerint az említett alkalommal oly számosan voltak azok, hogy amint az első példányt megtaláltuk, pár perc múlva minden jelenlévő (még a kevésbé jártas is) könnyen talál reájuk. Mikor fejlődik ki hazánkban (Peér) a szárnyas alak? E kérdésre ismét csak az eddig mondottakkal válaszolhatok. Mi júl. 20-án találtuk őket, és pedig akkor már igen sokat. Kétségtelen, hogy már jóval előbb lehetett volna ott őket megtalálni , s egyes peéri és peér-vidéki lakosok állítása szerint azok már 3 héttel előbb voltak ott találhatók. Ha már hazánkban a szárnyas alak és annak tojása megtaláltatott, kétségtelen, hogy az azt követő alakok (hím, nőstény és téli tojás) is előfordulnak itt, csak a maga idejében és módja szerint keressük őket. Megemlíthetem még e tekintetben, hogy Peér közelében Peében is találhatók szárnyasok és azok tojásai, mégpedig nagy számban, a mint erről egyik érde réses phylloxera vizsgálótól értesültem, kin úgy vélem — miután alkalma nyílt észleleteket tehetni — nem sokára egy vagy más helyen közzé teendi e tekintetben szerzett tapasztalatait, mit velem együtt mások is várnak. A peéri kirándulás tehát meghozta a maga eredményét a tudomány számára is, bár ezen eredményt a dolog praxisára nézve nagyon is szomorú tudomásul vesszük, mert ezen szárnyas phylloxerák nagyon megkönnyítik a rovar tova terjedését, s különösen pedig nagy mérvben veszélyeztetik a szomszédos falvak szőlőit. De szóljunk csak a czímben felvett tárgyról, az érd. részi szőlővizsgálatokról, illetőleg azok eredményéről. A vizsgálattal foglalkozók mindegyan tanárok lévén, már részint visszatértek, részint pár nap alatt visszatérnek tanári foglalkozásaikhoz, s igy e vizsgálatok befejeztetnek. Czélba volt véve az összes érd. szőlők átvizsgálása, mit azonban ez alkalommal elérnünk nem lehete mi tekintetben a gyakran esős idő s esetenként a nehéz hegyi utak is nem kis akadályul szolgáltak. Mind a mellett átvizsgáltatok Erdélynek egy nagy része, s igyekeztünk azon, hogy lehetőleg oly területek vizsgálatlanul ne maradjanak, melyeknél a phylloxera netaláni jelenléte nagyobb valószínűséggel bír, és ahonnan az ország több részébe veszszők származtak el. Lényegesen elősegítette a vizsgálók működését azon körülmény, hogy a közigazgatási hatóságok részéről átalában előzékenységgel, pontosan és erélyesen támogattattak, sőt nyilvánítanom kell, hogy egyes hatóságok e tekintetben minden várakozásunkat felülmúlták. Ugyanezt mondhatom egyébiránt átslántisságban a szőlőbirtokosságról is. A vizsgálatok mind ez ideig phylloxera találására nem vezettek, mely körülményt, — habár a phylloxera vizsgálatoknak absolut értéket, mint azt már többször és több helyen kifejtettem, nem tulajdoníthatunk — mindenesetre örömmel vesz tudomásul Erdély szőlőbirtokossága. A lefolyt szőlővizsgálati mozgalomnak van még más igen fontos eredménye is. Erdélyből mintegy 16 egyén vett részt a peóri kirándulásban, s így tehát 16 egyénnek nyílt alkalom gyakorlatilag is tájékozást szerezni a phylloxera ügyben. Ma tehát haza részünkben szaporodott azon akár a minisztérium felszólítására, akár meglehetősen megegyének száma, kik jjf évfolyam. 211-dik «»ám. SZERKESZTŐSÉG: ^^JORDA-UTCZA, NYOMDA ÉPÜL RT. Vírtelenül beküllött közlemények nem közöltétnek, .jiijilleztlin kéziratok nem adatnak vissza. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. NAPILAP, Kolozsvár, vasárnap, 1880. szeptember 12. KIADÓHIVATAL: LYC. NYOMDA ÉPÜLETE (Kokorda utcaa.) ELŐFIZETÉSI DÍJ: egésZ évre . . . 16 frt. 1 évnegyedre félévre....................8 „ egy hóra . Hirdetési dij: sora 6 kr. — Bélyegilleték: minden hirdetés útin 80 kr. — Nyilttér: sora 26 kr. 4 frt — kr . 60 . TARCZA, Violania. (Elbeszél) egy velenczei krónikairó.) (Folytatás.) „Már jó csomó aranyoddal adósod **Nyok, Giovanni Loranzo“, hallotta Franto ellenfele szavát, „minthogy pedig mindig szerencsétlen vagyok a koczkázás- Ss tiszteletre méltó atyám, Messerettczntonio, C80709 lábai daczára sem biztdm pénzes ládáit, még sokáig várakozol pénzedre, hacsak húgom kezét nem adod el az aranyok helyett.“ .Kezet rá !* viszonrá a másik, „tidhallottátok, pajtások.* ,S az ég is hallotta“, nevetett Pi- O. „Ti a család régiségére nézve nem férkőzhettek ugyan a Guistinianikkal, k gazdagok vagytok, s én nem vagyok Mintsem annak az átkozott Vernek adjam húgom kezét, ki a mai Ománéi is úgy forgatta szemeit, inkább *0 hitetlen háremébe küldöm ; ezt már azért is megtenném, hogy túljárjak e 06 estáe.* Midőn az átelleni ház árnyékába huzott Francesco nevét hallotta emlittetanélkül, hogy bor- és játéktól félhe- O ellenfelei számára gondolna, könynyeérintve sövegét e szavakkal lépett elő “ árnyékból .Francesco Venier itt Won van, akinek Messer Pietro dühében rekedt hangot hallatva teret rántotta elő övéből, s Francescora rohan, ha meggondoltabb barátai magukkal nem vonszolják őt a Marcus-tér felé. De még menetközben is még szája átkokat szórt, fenyegetve intett a kezében tartott villogó aczéllal Francesco felé, ki nyugodtan várta volt ellenfele támadását. A zaj és kiáltozás felriasztotta a csendes utcza lakóit; egy-egy aggályteljes arca jelent meg egyik-másik ablakban, e háborittatás okát akarván megtudni. S mig Francesco mozdulatlanul helyében maradva utánanézett az utcáasarok mögött beforduló ellenfelei után, egyszerre egy fehér rózsa hullott a holdfénytől megvilágított kövezetre. Szive megsúgta, hogy honnan jöhetett ezen ajándék, s azt elrejtvén, boldogan hagyta el a palota környékét. Kedden, július 27-én a legkeresztényebb király elhagyta Velenczét,s a Doge és a köztársaság legelőkelőbb méltóságai egész a szárazföldön lévő Tusináig és a Brenta csatornáig kísérték el a fejedelmet. A város pedig az egész hét folytán tartott ünnepélyek izgalmai után visszanyerte szokott nyugalmát. Akkor még a régi jó erkölcsök és szokások nem engedték, hogy a patríciusok nejei és leányai úgy, mint ma, midőn e sorokat írom a nagyméltóságú Giovanni Gennaro Doge uralkodásának harmadik évében, tarka ruhákban, álarczozott arczcal és sark nélküli czipőkben tolongjanak a Piazzán és a Piazettákon, hogy szégyen és tartózkodás nélkül fogadják ismerőseik látogatását, katarija, senkinek sem marad adósa.“ nem teljesen elzárkózott életet folytattak, ily körülmények között nehéznek, sőt csak nem lehetetlenségnek látszott Messer Francesco előtt, hogy hírt várjon Violantától, vagy őt szemtől-szembe is meglássa, hacsak titkát húgára nem bizza. Madonna Emilia bátor és elhatározott leány volt, ki többet élvén a Vellier-családnak a hegyek között levő vicenzai birtokán, a többi velenczei nőknél több szabadságban és férfiasabb neveltetésben részesült. Ő nem értett ama mesterséghez, hogy aranysárgára fesse haját és szépen énekeljen a lant mellett; e helyett jól lovagolt, 8 oly biztossággal dobta a vadászgerelyt, mint egy Atalanta; egy évvel ezen események után egy görzi német gróf neje lett. Midőn ezen lány látta, hogy szeretett bátyja sápadtan és leverten bolyong a magányban, kérdőre fogta őt, ki némi vonakodás után megvallván fájdalma okát, s miként értesült, hogy Giovanni Loranzo tart számot Violanta kezére , Emilia annál könnyebben segíthetett fivére zavarán, minthogy Violanta nagynénje, Paolo Contarini fiatal neje, barátnéja volt. A három nő közös fogadalom ürügye alatt a Geminiano templomban akart találkozni, s minthogy ezen szent hely csak néhány lépésnyire esett Violanta lakásától, atyjának vagy testvérének nem tűnhetett fel, ha ide megy szent misét hallgatni. Az öreg dajkát, ki mindenüvé elkísérte Violantát, sikerült megnyerniük, így mi sem akadályozta, hogy Francesco beszélhessen kedves Violantájával. A leány bájos pirulással fogadta a közeledő Francesco üdvözlését, s lesütött szemekkel hallgatta szenvedélyteli szavait, hogy nélküle nem élhet, s ha szerelmével nem boldogítja, a törökök elleni harcban keresi halálát. A nagynéne és barátnéja jelenléte bátorságot öntött Violanta szivébe. Mialatt ő térdelve hallgatta a fülébe suttogott szavakat, egy pillanatra hátraforditván fejét, lángoló arczczal rebegte: „Szeretlek, Francesco.” Talán nem merte volna ezt tenni, ha nem sejti, hogy minő sorsot szánt számára fivére, ki már tudtára is adta, hogy vőlegényt választott számára, s ideje, hogy menyedzőjére gondoljon. Azon aggodalma, hogy akaratja ellenére is egy nem szeretett férjhez adhatják, eloszlatta szűzies tartózkodását; nemesebbnek és természetesebbnek tűnt fel szemeiben, hogy barátjának vallja meg őszinte hajlamát, mint hogy az oltár előtt esküdjék hűséget annak, ki iránt csakis ellenszenvvel viseltethetik Minél gyakrabban látták egymást, annál élénkebbé lett vágyuk, hogy egymásai legyenek. „Ha hamarjában nem talál ki valamit, hogy a kisasszony Messer Venier nejévé lehessen, még valami szerencsétlenség történik“, szólt a dajka egyszer Conarini nejéhez. A fiatal nő boldogoknak szerette volna látni fiatal rokonait, s azt is tudta, hogy a Giustiniani család minden tagja őt okozandja ezen netalán napfényre kerülendő kalandért. Ennélfogva Francesco és Emilia kérésére hajolván, beleegyezett, hogy titokban megkötendő házasság szentesítse a fiatalok frigyét, miután ő is meg volt győződve, hogy ha Messer Sebastiano Venier az összes tanácsnokok jelenlétében a kiengesztelés jeléül kezet nyújt Messer Marcantonio Giustiniani felé, ez elfogadja azt és megbocsát Violantának. A Bandello Luigi novelláiban leírt szöktetések és titkos házasságok nem egy akkori asszony és leány fejét csavarták el, úgy hogy ezek csakis könnyelmű csinytettekről és kalandos vállalatokról ábrándoztak. A gomsz lélek, aki leskelődve hompolyog, hogy kísértetbe vihesse az embereket, csodás utakon kutatja fel áldozatait. Midőn a szerető pár elhatározta, hogy ily segédeszközt veend igénybe, Messer Pietro, szeptember hónap levén, ugyanakkor vadászatra ment Bresciába. Francesco ennélfogva és a segélyére levő nőrokonok elég időt nyertek, hogy kellőleg intézkedjenek; Violanta pedig megszabadult fáradhatatlan és kellemetlen kémjétől, ki még az utolsó pillanatban is meghiúsíthatta volna tervüket. Ugyanazon időben történt, hogy Paolo Contarinit is kiküldötte a köztársaság néhány gályával, hogy tisztítsa meg az Adriai tengert a rabló Uskoktól, s rombolja le a dalmatiai és albániai partokra épített váraikat. Messer Marcantonio Giustiniani ennélfogva megengedte leányának, hogy egyik-másik napot nagynénje házában tölthesse, sőt az öreg urák, ki egészen a nehéz és nevezetes astrologia titkaiba mélyedett, még az sem okozott aggodalmat, ha éjjelre is nagynénjénél maradott. Más szegényemberek a legnehezebben találhattak volna papot, ki a szülők és legközelebbi rokonok beleegyezése nélkül is megáldja frigyüket; a gazdagoknak és előkelőknek azonban kivált a mi városunkban semmi sem lehetetlen, miután habár folytonos viszályban élnek is az egymásra irigykedő nagy családok, de az alsóbb rendűekkel szemben összetartanak, és sehol sem élveznek oly nagy szabadságot, mint köztársaságunkban. Különben én a Vennercsalád szegény szolgája és írnoka vagyok, s igy nem áll jogomban, hogy ily nagy és veszélyes dolgokról itéletet mondhassak. Contarini neje fiatalkora óta ismert egy szegény papot, ki őt is irni tanította volt, s ki most a lidoi töltés közelében levő Sz.Miklós templom administrator volt. San Nicolót ezenkívül a Contarini-Családból származott egyik Doge építtette volt, s bár több század telt el azóta, a család még most is értékes oltártakarókat, gyertyát és más kellékeket ajándékozgat a templom részére, úgy, hogy San Nicolo lelkészei kegyuraiknak tartják a Contarinikat. Fra Ambrogio, így hívták amaz administratort, ennélfogva nem sokáig gondolkozott, hanem készséggel teljesítette kegyúrnője kérését. Messer Francesco különben is megígérte neki, hogy ha a tizek tanácsa üldözné őt e tettéért, szárazföldi birtokain ad menedékhelyet számára. Ha valaki a remény és félelem hatása alatt az előbbi érzelmét részleg már teljesülve is láthatja, efelé fog hajlani, mint Fra Ambrogis is tette, kit egy előkelő ifjú és egy hölgy kéréseikkel és ajándékaikkal ostromolván, félretevőn aggodalmait, szerencsét kisérteni. (Vége köv.) Ausztria Magyarország és Németország szövetségének történetét következőképen adta elő Warnbüler ludwigsburgi választóihoz intézett beszédében: „Abban az időben, mikor a birodalmi gyűlés elé terjesztette a német kormány a hadsereg szervezéséről szóló novellát, hivatalosan tudta, hogy Oroszország két mértföldre a