Magyar Polgár, 1881. január-június (15. évfolyam, 1-146. szám)
1881-05-04 / 100. szám
IV évfolyam. SZERKESZTŐSÉG: JOBVA-UTCZA, NYOMDAÉPÜLET. B *■' _____ fjértelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. tildatlan kéziratok nem adatnak vissza. (Csak bérmentes levelek fogadtatnak el 100-dik szám Kolozsvár, szerda, 1881. május 4. KIADÓHIVATAL: KÜLTÖ8DA-UTCZA, NYOMDAÉPÜLET ELŐFIZETÉSI DÍJ: egész évre . . . 16 frt. 1 évnegyedre . 4 frt — kr félévre...................8 „ 1 egy hóra . . . „ 50 „ Hirdetési díj: sora 6 kr. — Bélyegilleték: minden hirdetés után 80 kr. — Nyilt tér: sora 35 kr. Biztos győzelmei Győzelmünk bizonyos.“ Ezzel a sokat mondó, de a végeredményében rendszerint semmi belhíj tartalommal nem bíró kifejezés ékeskedik minden olyan tudósításban, s amely a szélsőbal egyes pártgyűléseiről szól Már hónapok óta a levegő el van árasztva a pártgyűlések és a „bifodvos“ győzelmek hírével, s a tudósítások nagy özöne még képes volna __ a dolgok mélyét nem kutató — közönséget abba a hitbe ábrándítani, hogy a következő országgyűlésen alighanem a szélsőbal emberei lesznek túlnyomó számban, mert, ha minden bizonyosnak hirdetett győzelem a végén csakugyan bizonyossá válnék, ez nem is lehetne másként. Mi azonban, kik az ilyen „bizonyos“ győzelmeket a maguk kellő értékére leszállítani tudjuk, nem vagyunk képesek az egész híreszteléseknek komolyabb jelleget tulajdonítani, mint azoknak nagyon is ártatlan iparkodását, akiknek nem lévén talajok, melyben lábaikat megvethessék, elkezdenek a levegőben hadakozni, s karjaikat a bizonytalan jövendők ölelésére tárják ki. Csakhogy a bizonyos győzelmekkel kecsegtető jövendők — a mi hitünk szerint — nagyon, de nagyon messze vannak, s a szélsőbal hiveinek reménykedése alig számítható be egyébnek hiú álmodozásnál, alig visel magán más jelleget, mint az önámitás túlzásait. A szélsőbal pártgyűlésein eddig elhangzott dicsbeszédek — ha higgadtan vizsgáljuk belső tartalmukat — éppen nem magyarázzák meg azokat a komoly és számbavehető esélyeket, amelyek a győzelem bizonyosságát előkészíthetnék. A párt maga számbavehető és kivihetéssel bízható elvekkel nem rendelkezik ; azok a nagy eszmék, melyek a párt zászlójára írvák, hangoztatásra, csalogatásra igen alkalmasak ugyan, de arra éppen nem valók, hogy a haza polgáraiban reményt kelthetnének fel — a mai „otkos“ helyzetből való kibontakozás iránt. A párt, a haza boldogabb jövendője iránt, üres csalképekkel hitegeti ■oagát, s hitegetik az országot, olyan kilátásokkal biztatva magukat, amelyeknek megvalósításához sem erejük nincsen, sem arról nem tudják megfőzni a nemzetet, hogy egyhamar a szükséges erőt összegyűjteni képesek. Az olyan párt, amely létjogát 111 a sókra alapítja, amelynek egész progammja nem egyéb teljesülhetlen ígéretek hosszú lánczolatánál, amely seemmi biztosítékot nem tud nyújta- 111 a nemzetnek arra nézve, hogy a süríten és nagy lélekzetvétellel hirdeti itt eszméket a való életben meggyöereztetni képes — az a párt nagy önnyelműséggel jár el, midőn a nemzetet egy bizonytalan jövő esélyesnektenni hazafias foglalkozásnak tartja. Veszélyes játék az, amelyet a szélsőbal a nemzet boldogitása és jobb jenjének kiküzdése érdekében megfizdett, könnyen végzetessé válhatna a nemzet józanabb része nem ana kellően felvértezve elien ama an°k továbbterjedésének, melyet a figyelmüség politikájának hirdetői a 6©zet kevésbbé óvatos részének el®'téma czéljából terjesztenek, ha kel^'£ tartott pártgyülések — r “'tudtán tekintjük azokat — légitestitben arra szolgáltatnak pél - 41 ’ I °^y a nemzet egy kis töredéke alj111. esetben hajlandó volna a mai uja®í°8i helyzet szakításával belemenj.». bizonytalanságok közé, a mea is °^a.n szépen bele vannak ékelve tatajVen(*bbe, hogy a ki magát elárultam eng e di — még a végén csakugyan ^dzpm felébredni, hogy azok a C3albef0 kihimzett álomlátások mind lifta 1 • 8 ra^r a közeljövőben — tejesedni. felrrf e^°k azonban kötelességünk fihif^. ®ztetni az elámitásra hajlammal a miat hogy a nagyhangú ígéreteknek, biotofonialan csalogatóbb színben fetett biztatásoknak ne tulajdonítson komolyabb jelentőséget, mint a minővel azok tényleg bírnak. Az az állapot, melyet a szélsőbal hívei megteremteni képzelnek — — csak is a mai államjogi viszony teljes felforgatása árán következhető be, márpedig igen könnyű átlátni, hogy hazai állapotaink megjavítása csakis békés és nyugodt belviszonyok között eszközölhető, s minden hazája sorsát szívén hordozó hazafinak első kötelessége megóvni a nemzetet az olyan kísérletektől, amelyek csak aggodalmakat szülhetnek, de amelyek épen semmi bizonyosságait nem tudják felmutatni a megvalósulhatásnak. A szélsőbal pártgyűlésein eddigelé nem történt semmi egyéb a mai kormány elleni kifakadásoknál, s a helyzetnek erőszakos elferdítésénél, az egyes programmbeszédek épen semmi egyebet nem tartalmaznak, mint a kormány gyalázását és egy csomó ígérettevést, melyben épen azok bíznak legkevésbbé, akik azokat világgá bocsátják. Ilyen körülmények között valóban csodálkozhatni azon a könynyelműségen, mely után-útfélen „biztos” győzelmeket hirdet, anélkül, hogy lenne egy közülök, aki felvilágosítaná a nemzetet, hogy annak a sok biztos győzelemnek beköltkezése esetén minő módon fog a nemzet sorsa a mainál előnyösebben megváltozni. Mi abban a véleményben vagyunk, hogy azokból a biztos győzelmekből a nemzetnek vajmi kevés haszna lesz, s legkevesebbet magának — a győzelmeiben annyira bízó — pártnak fog használni, mert az ámítást rendszerint követni szokta a felébredés, s a csalképzetekből kiábrándult nemzet bizonyára felelősségre vonandja azokat, akik egy ideig teljesülhetlen illúziókban ringatták, s ezzel elrabolták azt az időt, amelyet sorsának megjavítása érdekében bizonyára czélszerűbben használhatott volna fel, mint a miként azt üres álmodozásokkal elfecsérlette. Annyi megnyugvása azonban lehet a nemzetnek, hogy az a töméntelen biztos győzelem épen nem fog bekövetkezni, s marad annak ami: „álomképnek.“ Azok a tudósítások, amelyek a pártgyűlésekről szólnak, mint a legtöbb esetben megtörtént, épen nem felelnek meg a valóságnak, az a „nagy“ lelkesedés, amelylyel a nép a szélsőbal — egyedül üdvözítőnek híresztelt — tanait fogadja, vajmi ártatlan jellegű hazafias felbuzdulásnak marad a valóságban és épen nem alkalmas arra, hogy az a nemzet jövő sorsára nézve számbavehető tényezőnek tekintessék, s igen nagyon csalódnak azok, akik a népnek ily jellegű felgerjedését lelkesedés számba véve, tanaik és elveik hódítását bizton remélik. A népeket csak ideig óráig lehet tévtanokkal megvesztegetni. A népeknek nincs türelmük ábrándképek megvalósulhatásáért évszázadokig várakozni, s a kiábrándulás után a hamis tanok prófétáit rendszerint ép oly tanakodás nélkül tagadják meg, mint amily kényelműen engedték magukat tanaik által megvesztegetni. A 19-ik század nemzedékének van annyi józansága, s a magyar nemzet fiainak annyi hazafisága és tisztán látó értelmi tehetsége, hogy a hamis tanok terjedésére alkalmasnak látszó talajt önmaga tolja el lábai alól, s a hamis tanok álmodozó prófétáit önmaga teszi feleslegesekké és ártalmatlanokká. A képviselőház mentelmi bizottsága vasárnap délben tartott ülésében Teleki Domokos gr. és Szalay Imre képviselők mentelmi ügyét vette tárgyalás alá. A bizottság a gr. Teleky párbaj ügyében, mint rendesen párbajügyekben, ez esetben i a fölfüggesztetni javasolja nevezett képviselő mentelmi jogát. Szalay Imrére vonatkozólag, ki tudvalevőleg, mint tanú idéztetett meg, a bizottság kimondotta, hogy a tanúskodást országgyűlési képviselője is kötelezőnek tartja a ház engedélye nélkül is, mert csak vád esetében áll be a törvényszéknek azon kötelessége, hogy ahhoz a képviselőház engedélyét kikérje. Szapáry Gyula gr. pénzügyminisztert az aranygyapjú renddel történt kitüntetése alkalmából vasárnap a szabadelvű pártkörben megjelenése alkalmával, élénk ovácziókkal fogadták. A nemzetközi pénzértekezlet — mint a „Köln. Ztg.“-nak jelentik — hír szerint május 5-ke felé ül össze, amidőn az albizottság elő fogja terjeszteni kidolgozott munkálatát. A szerb vám és kereskedelmi szerződés — amint Bécsből jelentik — már meg van s aláírása néhány formamás elintézése után egy pár nap múlva fog megtörténnii. A szerződés beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat, május végén fog a monarchia mindkét részén levő törvényhozó testületek, valamint a skupstina elé terjesztetni. Szerbiában ez az előterjesztés kétségtelenül még a jelen ülésszak folyamában elintézést fog nyerni, az osztrák birodalmi tanács és a magyar országgyűlés alig fognak az őszi ülésszaknál korábban azon helyzetben lenni, hogy a törvényjavaslatot letárgyalhassák, úgy, hogy az uj szerződés csak 1882. január 1 án fog életbe léphetni. Választási mozgalmak. Szolnok-Dobokamegye nagyiklódi kerületének szabadelvűpárti választói — mint már említettük — dr. Bánffy Dánielt léptették föl. A báró úr a hozzá menesztett küldöttségnek kijelenté, hogy enged a választók óhajának, s a jelöltséget elfogadta. * Nagybánya, május 1. a szabadelvű párt ma megalakult, képviselőjelöltjévé Stoll Károlyt kiáltotta ki. * Vácz, május 1. A váczi kerület szabadelvü párt választói ma d. e. 11 órakor Podmaniczky Géza bjjelnöklete alatt rendkívül népes értekezletet tartott. Jókai Mór, mint a párt küldötte átalános tetszés és éljenzés közt nagyhatású beszédet tartott, melyben a bel- és külpolitikát érintve, a függetlenségi párt jelöltjének programmját cáfolta. Ezután Markovits József indítványára az értekezlet ifj. Ráday Gedeon grófot kiáltotta ki a váczi kerület országgyűlési képviselőjelöltjévé. Ezután a párt megalakulván, elnökké Podmaniczky Géza, alelnökké Benkás Dénes és Prokopius Zsigmond választattak meg. Jókait megérkeztekor az indóházban nagy számú küldöttség fogadta, melynek nevében Wider Bertalan üdvözölte. Utána Benkás Dénesné a váczi hölgyek nevében szép babérkoszorút nyújtott át rövid, szívélyes üdvözlet kíséretében. A koszorú szalagjának fölirata: Jókai Mór hazánk nagy fiának, a váczi hölgyek, 1881 május 1.“ Jókait úgy az indóháznál, valamint a bevonulás alkalmával mindenütt nagy lelkesedéssel fogadta Vácz polgársága. • Zilah, május 1. A zilahi választó kerület szabadelvű pártja Kerekes tanfelügyelő elnöklete alatt ma igen látogatott pártértekezletet tartott. Ugyanekkor mondta el Szikszay Lajos követünk is beszámoló beszédét, melyet a választóközönség köztetszéssel fogadott, s végül Szikszayt a szabadelvű párt képviselőjelöltjéül újból egyhangúlag kikiáltotta. A beszámoló beszédet mintegy 150 terítékű ebéd követte, hol egymást érték a lelkes felköszöntések, így a király ő felségére, Rudolf trónörökösre, Tisza kormányelnökre Szikszay képviselőjelöltre és megyénk kiváló régészére Baranyi főispánra, Dull László megyénk érdemes alispánjára, Kerekes tanfelügyelőre, Éltető főmérnökre és Lázár Ferencz nagybirtokosra, továbbá a szabadelvű pártra és a nemzetiségekre. Szikszay megválasztása biztos. Az országgyűlés még folyvást tart és tekintve azt a tömérdek teendőt, amit még el kell intéznie, senki sem tudhatja, még maguk a kormányférfiak sem tudhatják, hogy mikor lesz befejezve. Hogy, ha már most a vetés idején elkezdődik a korteskedés , én nem tudom, hogy az aratásig hogyam fogjuk ezt kitartani, hanem hát a kérdés meg van téve, a feleletet meg kell rá adni. Nem azért jöttem ide, hogy az erszággyűlés tényeiről számot adjak, vagy hogy az önök képviselője ifj. gr. Ráday Gedeon helyett beszámoló beszédet tartsak. Ezt megtanja az önök képviselője, ki akkor, midőn az országgyűlés be fog fejezte..ui, kötelességének fogja tartani az önök körében megjelenni és számot adni sáfárkodásairól. Ő ezt meg fogja tenni bizonynyal és akkor tapasztalni fogják, hogy az én barátom jó egészségnek örvend, (Derültség) és hogy ézen nincs szándéka a nyelvét elvágatni, mint a hogy ezt felőle bizonyos jóakarói terjesztik. (Élénk derültség.) Én azonban a jóbarátok szűkköre helyett magam előtt egy nagy gyülekezetet találok, amely tőlem pártunk működése felől talán mégis számot kér. (Halljuk ! Halljuk !) Én ugyan nem jöttem ide czifra beszédre készülten, de nincs az éjszakának az az órája, melyben, ha felköltenének és azt mondanák : adj róla számot, miért vagy a kormánynak híve, ne lennék kész arra, hogy számot adjak róla a közönségnek és meg ne mondjam, hogy miért ? (Halljuk! Halljuk !) Nem kell azifra frázisokat kitalálnom, csak el kell mondanom az igazságot. Az igazságra mindig vissza tudok emlékezni, csak rendbe kell szednem gondolataimat. (Halljuk! Halljuk !) Ezért legyenek irántam elnézéssel, ha netalán hosszadalmasabban szólok, hanem betanult beszéddel állok önök elé(Halljuk! Halljuk !) Kezdjük a legelsőn, a mi pártunknak leginkább megtámadott ténye, de ami szerintem, legnagyobb érdeme: a külpolitikán. Tudjuk nagyon jól, hogy az ellenzék az orosz-török háború alatt arra sarkalta kormányunkat, hogy avatkozzunk bele, vegyük át a háborúviselésnek gondjait a magunk számára. Most látjuk, hogy mi lett volna belőle. Egész Európa, de leginkább az, kire a legjobban támaszkodhatni véltünk : Anglia, cserbenhagyott volna. (Úgy van !) A bajt, melyet Oroszország szerzett magának, megszereztük volna magunknak s a kétszázezer halotton kivül csináltunk volna másfélezer millió újabb adósságot, mint amennyit elköltött Oroszország. Tehát mi azt a bajt, melyet Oroszország szerzett magának, megszereztük volna utagunknak, Magyarországnak (Úgy van !) Nem volt szükség rá, hogy mi verjük meg Oroszországot, megverte az maga magát a saját kezével. (Éljenzés.) Én még a legjobban megtámadott pontot, a boszniai bevonulást is bátran merem védelmezni. Ez volt a sakkhúzás, mely ránk nézve az egész partiét megnyerte a keleti kérdésben, mert ez megvédelmez bennünket nemcsak az orosz hadsereg, hanem az egész pánszlavisztikus liga fenyegetéseivel szemben, mert lehetetlenné tettük a pánszláv izgatást határainkon.Úgy van ! Hogy mi lett ennek következménye, láthatja mindenki. Jelenleg szomszédságunkban nemcsak hogy ellenséges mozgalmak nincsenek, de ott — mondhatom — jó barátokra találtunk. Azóta Szerbiában az orosz-barát kormány megbukott s egy magyar-barát kormány kerekedett felül, amely bennünket Szerbiával vasút által és kereskedelmi szerződéssel fog öszszekötni. Ha azt a politikát követtük volna, mit nekünk az ellenzék tanácsolt, akkor most Szerbia és Magyarország közt volna ugyan vas, de nem vasút, hanem vas, amely bennünket örökre külön választana. (Úgy van !) És ha megindítottuk volna, a háborút, mit nyertünk volna győzelem esetére ? Kell-e nekünk Szerbia ? El akartuk-e foglald azt ? Nem! Nekünk tehát csak a veszteség esélye maradt volna fenn, a nyereségé sohasem, így vagyunk Romániával. Ahelyett hogy belerohantunk volna, hogy ellenségünkké tettük volna, megnyertük őt barátunknak. (Helyeslés.) Mondhatom, hogy erre a barátságra jobban lehet építeni, mint bármely fegyvertényre, mert ha ezen két országnak, Szerbiának és Romániának alkotmányosságát és nemzeti önállóságát kell megvédelmezie, e két ország azt meg fogja tudni védelmezni Oroszországgal szemben is ! (Úgy van !) Nekünk az ő függetlenségükben, az ő barátságukban kell a legbiztosabb, legerősebb talpkövét találnunk saját függetlenségünknek és saját fennállásuknak. (Ügy van!)Ezért én külpolitikánkat mindenki előtt tudnám védelmezni, még ha nem védelmeznék is azt közelismerően tények. (Helyeslés.) Belpolitikánkra nézve fennhordott homlokkal merem állítani, hogy mikor Magyarország jelenlegi kormánya átvette a kormányzatot, akkor egy állam bangnemett szólón álló országot vett át. (Halljuk! Halljuk!) Magyarországnak voltak függő adósságai olyanok, mik váltóra voltak felvéve nagy kamatok mellett. Ezek visszafizetése függött fejünk felett. Kölcsönöket kaptunk 14%-ra, mint a minőt akár egy megszorult adós kap az uzsorástól. Abban az időben az évi deficzit 64 millióra ment. Mi e 64 millió deficzitet leszállítottuk 28 millióra (Éljenzés). Erre meg azt mondják, hja! de micsoda az a 34 millió? Ez persze semmi azoknak az uraknak, akiknek drága személyisége többet ér ennél a 34 milliónál. (Derültség.) Ezóta az állam hitelét annyira rendbehoztuk, hogy állami papirosaink átlag 30%-kal álltak jobban, mint álltak akkor, midőn kormányra jutott a jelenlegi kormány. (Úgy van !) Most történt a legújabban, hogy a reute konverzió által az apoly szerencsés, mint becsületes kezű pénzügyminiszter, harmadfól millióval kevesbítette évenkint a kiadásokat. (Éljenzés.) Harmadfél milliót takarítunk meg évenkint, amit eddig kamatok fejében fizettünk idegen hitelezőknek. (Halljuk , halljuk !) Országunkba ma a külfőidnek mindenféle kapitalistája tódul. Itt új pénzintézeteket, új bankokat állítanak fel, amelyeknek jótékonyságát minden egyes ember meg fogja érezni rövid idő múlva, mert az ám nagy különbség, hogy ha a ma alapított bankoknál 61/*%-nyi fizetés mellett, a tőketörlesztést is beleszámítva, 40 éves kölcsönöket lehet kapni, holott azelőtt a földbirtokos 60/°/onyi kam. mellett még csak kölcsönt se kapott. Ez minden takarékpénztárt, minden pénzintézetet e térre fog kényszeríeni úgy, hogy Magyarország készen lehet rá, hogy 1—2°/0-al lejebb fog adósságának kamatra szállani. (Élénk éljenzés.) Ez praktikus vívmány, ez nem frázis. (Úgy van !) mert a számokat megcáfolni nem lehet. Hogy ez országnak államadóssága van, bizonyos. No de ezek nem most keletkeztek. Belőlük 280 milliónyit 48-ban csináltunk, mikor az urbáriumot eltöröltük. Az urbériség váltságdíja ez. Készen kapta ez a kormány a többi adósságok legnagyobb részét is. Senki sem költötte azt el saját céljaira. Befektettük azt vasutakba. (Helyeslés.) Ezeknek kiépítése nélkül Magyarország, mint termelő állam, nem jelenhetett volna meg a kellő időben e világpiaczon. (Úgy van!) Azt pedig minden ember tudja, hogy a régi módú gazdálkodással, mely szerint az volt a legjobb gazda, ki minél később adta el gabonáját, ma nem lehet megélni; hogy ma az amerikai concurrentia mellett azon kell lenni, hogy azon hat hét alatt, mely számunkra rezerválva van, meg kell jelennünk a világpiaczon, nehogy megelőzzön az orosz és az amerikai gabona (Úgy van!). Azok, kik 64-ben gazdálkodtak, emlékezni fognak rá, hogy ekkor a 63-iki ínséges évre egy bő termés következett. Ennek következő ténye az volt, hogy Magyarországon egy pozsonyi mérő gabonának ára leszállt két, mondom két forintra (Halljuk ! Halljuk ! Ugyanis ennek az volt az oka, hogy a gabonát akkor a közlekedési eszközök hiánya folytán nem lehetett külföldre vinni. Ma, mert mindenütt vannak vasutaink, a külpiacokon ideje korán megjelenhetünk, minek az a következése, hogy egy métermázsa búza ára 14 frt. Ez uraim nem frázis. (úgy van !) Ezt minden ember megérti. A vasutak kiépítése tehát koránsem volt oly szükségtelen, mint azt az itteni ellenzéki képviselő-jelölt programmjában állítja. A vasúti politikába a jelen kormány hozta be az egyöntetűséget. Megvásároltuk a tiszavidéki és a károlyvárosi vasutat, miáltal a tariffa tekintetében nekünk is van beleszólásunk a társaságoknál a tariffamegszabásnál. Ez nagy fontosságú az összes magyarországi iparra és kereskedésre nézve. (Élénk éljenzés.) Hát adóink száma nagy, mondják. Hiszen ez igaz ! Eiz az adót senki sem fizeti örömest. Én sem ! (Élénk derültség.) De hát mit csináljunk ! Államunk el volt késve a 48-tól 6- ig terjedő időt tekintve, húsz évvel. Ez alatt beruházások nem történtek. Az akkori kormányok elhanyagoltak minket. Rész volt adminisztratiónk El volt hanyagolva a közlekedés mindenütt. Egyszerre — veszedelmünkre — adott az úr Isten két jó esztendőt 67-ben és 68 ban Volt nagy termés, volt erős kivitel. Pénzünk is volt sok. Ekkor azt hittük, hogy ez fenékig tejföl és mindig igy lesz. Kezdtünk tehát vasutakat építeni. A bő termésre később a keserves egyptomi két sovány esztendő következett. Ezek alatt is eleget kellett elvállalt kötelezetségünknek tenni, mert különben hundát kellett volna mondanunk. — Magyarország földbirtokos ország. Van tehát a hitelezőknek miből megvenni a tartozása. Ha Magyarország azt mondja: nem akarok fizetni, banquerottot mondok, hát a hitelezők ráteszik kezüket az állami jószágokra. Elveszik azokat tőlünk és azt mondják : ne hát csinálj banquerottot. Ezt pedig megcsináltuk volna, ha azon az úton haladtunk volna, melyet a függetlenségi párt tanácsolt. (Élénk tetszés.) A függetlenségi párt tagjai azt állítják, hogy ha Magyarország önálló fog lenni, akkor sokkal kevesebbe fog kerülni minden, mint most. Hát lássuk csak. (Halljuk ! Halljuk !) Ami a katonaságot illeti, ők külön választanák a magyar hadsereget az osztráktól. Ekkor a kalkulus világos. Jelenleg adunk 40/° C-ot a katonasághoz, mint élő matériát, az osztrákok adnak 60%-ot. Fizetünk ennek fenntartására 30°/0-ot, az osztrákok fizetnek 70-et. De ha elkülönítjük a magunk részét, mi fogunk fizetni 400/-ot, vagyis a jelenlegi 30 millió helyett 40 milliót. Az osztrákok okosan tennék, ha ezt elfogadnák. De hogy a magyar országgyűlés a bolondok házának szerepére vállalkozzék és Magyarországot jobban terhelje meg, mint most, ezt alig hiszem. (Élénk helyeslés.) 1848-ban, midőn Vácz városának akkori képviselője Kossuth Lajos a költségvetést előterjesztette, a kiállítandó honvédség részére, mi 140.000 emberre volt számítva, a költségvetésben 38 millió ezüst frtot, vagyis a mostani pénzérték szerint körülbelül 40 milliót javasolt, így lett a költségvetés elfogadva. Ez azonban került nem 40 millióba, de 60-ba. Láthatja tehát mindenki, hogy az akkori védekezési mód szerint is többe kerülne az önálló hadsereg, mint amennyibe most kerül. Ha azonban hozzávesszük azt a nagy anyagkészletet, az ágyukat, a kaszárnyákat, amelyeket a magunkéból kellene teremtenünk, bizonyosak lehetünk felőle, hogy igen megseserülnek, megsiratnák ezt a gazdálkodási változtatást. Ha pedig a szélső bal kerülne kormányra, ez igen élénken emlékeztetne arra a közmondásra, ne féljetek szegények, ha mi kerülünk a kormányra, majd jobban lesztek szegények. (Élénk tetszés.) Ők azt hiszik, hogy meg lehet tagadni Ausztriától az államadósságokra fizetendő quótát. Az igaz, hogy mi 67-ben az államadóssági quótát elvállaltuk, hogy ez akkor törvénybe lett iktatva a többség sanctiója folytán. De miért vállaltuk ezt el ! Talán valami nagylelkűségből ? Nem! Hanem azért, mert nem akartunk Ausztriával háborút viselni. Hát akarunk most? És ha Ausztriával háborút akarunk kezdeni , nem többe kerülne-e ez pénz dolgában, vér dolgában ? (Felkiáltások : Jaj volna akkor nekünk !) Mi fizetjük a quotát azért, hogy Magyarország számára a békességet megvédjük. (Élénk helyeslés.) Különben a törvény kétoldalú szerződés. Nem elég tehát, ha a magyar országgyűlés azt mondja, hogy a szerződést felbontom. Kettőn áll a vásár ! (Úgy van !) A másik fél Ausztria és ha Ausztria azt mondja, hogy én meg nem bontom fel, akkor vagy a szerződés mellett kell maradnia, vagy pedig appellálni kell a fegyverre. Ekkor meg kell verekednünk ! (Úgy van! Úgy van!) Akarják ezt a szélsőbaloldaliak ? Nem! Ők hajszáluktól csizmatalpukig csupa lojalitásból vannak. (Tetszés.) Ők nem akarnak megverekedni. De hát mit akarnak ? (Halljuk ! Halljuk !) Kiabálni ? Ezzel ugyan meg nem ijesztik az osztrákokat, ezzel ugyan a quótát el nem törülik soha. (Úgy van!) Uraim! Magyarországnak sok sebei vannak, melyeket orvosolni kell; sok rongyai vannak, melyek tatarozásra várnak. Ezt magam is tudom. De hogy orvosoljuk e sebeket? Ugye, hogy ha egymást tépdessük, verjük, hogy ha sebeinket minduntalan felszakgatjuk; hogyha egymásnak ruháját folyvást szakgatjuk; hogyha egyiket a másik ellen beczézeljük; hogyha egyszer a polgárságot a katonaság ellen, másszor meg a hitfelekezeteket egymás ellen; a szegény embereket a gazdagok ellen, az ügyvédeket, a kereskedőket az állam ellen; hogyha nem akarunk hívei lenni semmiféle a mi keblünkből támadt, a magyar nemzet szívéből fakadt kormánynak, hogyha nem tudunk engedelmeskedni másnak, mint csupán idegennek ? Ha ez így van uraim , akkor Magyarországra nézve az úristennek minden áldása sem képes biztosítani a jövőt. (úgy van !) De én bízom a magyar nemzet józanságában, ítélő tehetségében, hazája iránti szeretetében és trónja iránti hűségében, hogy ettől a veszélytől meg fogja óvni szegény hazánkat. (Hossszú, élénk éljenzés.) Uraim! Hogy miket végzett a jelen országgyűlés, ezt majd barátom és képviselőtársam ifj. gr. Ráday Gedeon (Éljenzés.) fogja elmondani. Az országházban egymás mellett van ülésünk. Tudom jól, bizonyságot tehetek róla, hogy helyéről soha távol nem volt. Kötelességét mindenkor teljesítette. (Éljenzés.) Azonban önök jobban tudják még, mint én, hogy mennyit tett ő kerülete érdekeinek előmozdítására (Igaz !) Tudhatják, hogy mik azon közidézetek, melyeket alapított, melyeket gyámolított, hogy mik azok a hivatalok, melyeknek idehozatalát ő eszközölte ki a kormánynál. (Éljenzés.) Tudhatja jól mindenki, ki e kerület anyagi érdekeibe be van avatva, hogy a váczi kerület érdekeinek előmozdítására menynyit tett. Tudhatja jól mindenki, hogy benne, akinek panasza, elintézendő dolga volt és hozzájött, nemcsak kész pártfogóra, hanem készséges vezetőre akadt, ki vitte mindenüvé, ki eljárt ügyében. (Igaz!) Én hiszem, hogy sikerülni fog önöknek ezeket arról fölvilágosítani, hogy uraim, ahol annyi becsületes, annyi önzetlen honfi ül együtt, mint ahol az önök képviselője ül, ott lehetetlen, hogy a hazát elárulni törekednek; hogy ott nem gondolnak egyébre, mint arra, hogy a közhazának, az öszszes polgárságnak és a választókerületeknek javát mozdítsák elő. (Élénk hosszas éljenzés) Nincs tehát arra ok, hogy az a JÓKAI MÓR BESZÉDE a váczi szabadelvű párt értekezletén máj. 1-én. Tisztelt polgártársaim ! Kissé elfogultnak érzem magam, miután idejövetelem czélját igen nagy mértékben túlszárnyalva látom ezen fogadtatás éstúl. Egyszerűen azzal a missióval jöttem ide, hogy miután a képviselőválasztási előmozgalmak már megkezdődtek, pártunk megbízásából elvtársaink táborának rendezésénél és organizálásánál közreműködtem.