Magyar Polgár, 1883. július-szeptember (17. évfolyam, 149-225. szám)
1883-09-12 / 209. szám
Tizenhetedik évfolyam 209 szám. Kolozsvár, 1383. szerda, szeptember 12. Eltüzélési díj : Egész évre 16 frt. — Félévre 8 frt. — Negyedévre 4 frt. Egy hóra 1 frt 60 kr. HIRDETÉSI DÍJ: Petit sora 6 kr. — Bélyegilleték : minden hirdetés után ** 110 kr. — Nyílttéri sora 25 kr. Szerkesztőség ésiadóhivatal Magyar Polgári könyvnyomdája BelUczévatos A 2. mz Megjelenik minden nap, vasár- és ünnepnapok kivitelével. Használhatlan kéziratok nem adatnak vissza. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. KOLOZSVÁR, SZEPTEMBER 10. Az orosz „ellen-szövetség.“ A külföldi lapokban mindenféle kalandos hírek merülnek fel, mióta a horvátországi zavargások tartanak. A többek között komoly fejtegetés tárgyát képezi most az a hír, hogy Oroszország monarchiánk szövetsége ellen az összes másodrendű európai hatalmakat, amelyek nem tagjai a német-osztrák-magyar szövetségnek, maga köré igyekszik csoportosítani, hogy aztán hasznát vehesse ezeknek, ha kitörne a háború Oroszország ellen. A „Liberté“ czímű franczia lap nevezetesen már vezérczikket is hoz arról, hogy Oroszország megcsinálja azt a szövetséget Dániával, Svéd-Norvégországgal, Hollanddal, Belgiummal, Görögországgal, Bulgáriával és Montenegróval. Az orosz cár, szerinte, egyenesen azért utazott most a dán királyhoz, hogy ott az északeurópai kisebb uralkodók találkozzanak s a szövetséget megkössék. E hírt a Soleil czímű franczia lap is megerősíti, s azt is bizonyítgatja, hogy Dániát csakugyan Oroszország karjaiba kergeti végzete. Először azért, mivel az orosz cár neje a dán királyi háznak tagja; másodszor azért, mivel Dániának tengerészeti érdekei némileg összeütközésben vannak a német tengerészeti hatalom terjeszkedésével. A dánok Jüttlandot féltik Németországtól. Oroszországnak pedig nagyon érdekében áll, hogy az Elsenor tengerszorosnál szövetségese álljon őrt, hogy az Északi- és Balti-tengerben levő német hajórajok ne egyesülhessenek. Oroszország haditengerészete a Keleti-tengerben nem elég erős arra, hogy a német tengerészettel a küzdelmet megállhassa, de ha vele van Dánia, akkor Szentpétervárt, Rigát, Prevalt nem kell féltenie német diverziótól. A Liberté ennek kiegészítésére azt fejtegeti, hogy Hollandia és Svédország s Belgium hasonlag készségesen beléphetnek az orosz ligába, mivel ezen másodrendű államoknak a német terjeszkedési vággyal szemben szükségük van egy hatalmas szövetségesre vagy protectorra. Hollandiára régóta feni a fogát Németország, Svédország meg annak a pártjára áll, aki neki többet ígérhet. S ez Oroszország. Belgium pedig senkitől nem féltheti önállóságát, csak Németországtól. Ami végül Oroszországnak a dél-európai szövetségeseit illeti, ezekről, s nevezetesen Bolgárországról, Montenegróról és Görögországról régóta tudva van, hogy ők orosz erőre támaszkodva, remélik hatalmukat kifejteni. Nevezett franczia lapok nézete szerint, a horvátországi zavarok is orosz befolyásra vezetendők vissza. Oroszország ezekkel azt czélozza, hogy Ausztria-Magyarországnak annyi bajt és zavart csináljon, hogy monarchiánk ne legyen képes kifelé actiót kifejteni. . . . Mindez igen plausibilisen van kiszinezve. De aligha csalódunk, mikor azt állítjuk, hogy ebben nagy része van a franczia revanche-politikának. A francziák félnek a német hatalmi túlsúlytól s ezért örömest látnák, ha ezt Oroszország valami módon ellensúlyozhatná. Nézetünk szerint sem Belgium, sem Svéd- és Norvégország szövetségére nem számíthat Oroszország. Belgiuméra azért nem, mert ez önállóságának s függetlenségének garanciáit az Európa által biztosított semlegességben találja. Svéd-Norvégországra azért nem, mivel ez országokban, köztudomás szerint, a királyi hatalom egészen eltörpült a törvényhozásban többséget nyert úgynevezett parasztpárt mellett. Arról pedig alig lehet szó, hogy azon párt, mely most is sokalja a fejedelem kezében levő alkotmányos jogokat, s mely a militarizmus megbuktatásán munkálkodik, kezet fogjon a muszkaszárral, a militarizmus fejével. Figyelemre méltó a görög és bolgár antagonismus is. Hogy a Macedonia leírására áhítozó bolgárok a görögökkel, akik szintén maguknak szeretnék Macedóniát, egy hajóban evezzenek, s azt bajos elhinni. Az a contra-szövetség tehát igen gyenge lábon állna, s nincs ok tőle tartani. Egyébiránt monarchiánk a béke politikájához ragaszkodik s nem valószínű, hogy a békeszövetség ellen Oroszországnak háború-szövetséget sikerülhessen összehozni, —mi horvát ügy. Tisza miniszterelnök Pejacsevich grófot, Zsivkovichot, Mihajlovicsot, Kreszticset, Schrammot és más képviselőket Budapestre hívta a helyzet megvitatása végett. Kresztics tartománygyülési elnök, mint Zágrábból jelentik, visszautasította a Tisza miniszterelnök meghívását. Levélben megírta Bedekovicsnak, hogy mindaddig nem vehet részt a megbeszélésben, míg a czimerek, melyekben Zágráb népe a kiegyezés megsértését látja, le nem vétetnek. Barátja az uniónak, s szívesen részt vesz a tanácskozásokban a mai tények megváltoztatása után. Schramm azzal mentegetőzött, hogy nem távozhatik hazulról. Mihajlovics Károly, gróf Pejacsevics, báró Zsivkovics azonban elutaztak Budapestre, valószínűleg Jozipovics is. A kataszteri tiszta jövedelmeket az országos földadó bizottság hetes küldöttsége kerületenkint következő módon állapította meg: A budapesti kataszteri kerületben 20441,156, a szombathelyiben 14.384,844, a pozsonyiban 11.666,796, a beszterczebányaiban 7.361,176, a kassaiban 7.511,271, a szatmáriban 4.802,847, a debreczeniben 12.475,899, a temesváriban 10.694,709, a szegediben 27.312,636, a pécsiben 11.332,860, a kolozsváriban 4.301,925, a nagyszebeniben 6.026,349, összesen 138.312,468. A zágrábi kataszteri kerületben 6.169,575, az eszékiben 5.734,323, a határőrvidékiben 5 millió 624,934; összesen 17.528,732; mindössze: 155.841,200. A szeszadó reformjáról, a pénzügyminisztériumban, az e részben folyt előzetes tárgyalások megállapodásai alapján törvényjavaslat készül, mely lehetőleg a közelebb megnyíló új ülésszak alatt a törvényhozás tárgyalása alá fog bocsáttatni. A gasteini alkudozás. Berlinből érkező hírek megerősítik azt, hogy a gasteini alkudozás Bratianu román miniszterelnökkel lényegesen előmozdította Románia csatlakozását a közép-európai szövetséghez. Azt jelentik nevezetesen, hogy Németország és Románia közt a megegyezés létrejöttnek tekinthető. Írásbeli megállapodások eddig ugyan még nincsenek, de a szóbeli értekezletek által az európai politika mindazon esélyei, amelyeknél Románia magatartása figyelembe jöhet, alkalmasint mind számba vétettek. Valamint Olaszországnak Németországhoz való csatlakozásakor az előbbitől Ausztria-Magyarországgal való loyális egyezkedés követeltetett, amely egyezkedés az olasz királyi pár bécsi utazásában nyert külső kifejezést, úgy Romániának jelenlegi csatlakozását is megelőzte az Ausztria-Magyarországgal való politikai békekötés. És ha Romániának a két császársághoz való új viszonya analógnak tekinthető Olaszországéval, úgy ama viszony megítélésénél különösen egy kö rárcza. Egy párbaj. — Guy de Maupassant. — A háborúnak vége volt; a poroszok elfoglalták Francziaországot; az ország lihegett, mint a legyőzött viaskodó, kit ellenfele maga alá sepert. Az első vonatok indultak a kiéheztetett, kétségbeejtett Parisból, hogy mezőkön és falukon át az uj határszélekre menjenek. Az utasok a kocsik ablakaiból nézték a letarolt mezőket és felgyújtott kunyhókat. A megmaradt házak ajtóiban fényes rézhegybe menő sisakos porosz katonák pipázgattak lóhátra ülő székeiken. Mások dolgoztak és beszélget, mintha a családhoz tartoztak volna. A városokban egész ezredek voltak láthatók a mint a piaczon gyakoroltak s az éles vezényszavak a kocsik dübögésén is áthatottak. Lubius, ki Paris egész ostroma alatt a nemzetőrségben szolgált, most Svájczba utazott nejéhez és leányához, kiket óvatosságuk jó eleve kiküldött az országból. Az éhség és fáradtság nem igen látszotak meg nagy hasán, mely gazdag és békevezető kereskedő létére ékítette. A rettenetes eseményeket bánatos önmegadással, s az ember vadságát ostorozó kifakadásokkal fogadta. Csak most, midőn a határszélre utazott, látott eloper poroszokat, bár a falakon hűen teljesitete kötelességét, s a hires éjjeleken szorgalmasan őrködött. Haraggal teli félelemmel nézte a torzomborz katonákat, kik úgy megtelepedtek a franczia földön, mintha otthon lettek volna, s szivét a hazafiság láza fogta el. Vele egy osztályban ült két angol, kik nyugodt és kiváncsi szemekkel néztek szét maguk körül. Mindketten termetesek voltak és saját nyelvükön beszéltek, olykor pedig térképeiket vizsgálták, hogy az egyes helyeket jól kivegyék. A vonat egy kis város állomásán hirtelen megáll, egy porosz tiszt száll fel nagy kardcsörtetés között a kocsiba. Magas, állig gombolkozott, s személy szakállal borított ember volt. Veres szakálla mintha lánggal égett volna, s hosszú bajusza, mely kissé halványabb volt, meredten nyulott kétfelé, arczát ketté metszve. Az angolok elégült kíváncsisággal mosolyogtak rajta, Dubuis pedig egy hírlapot tartott maga elé, hogy ne lássa. Úgy oda húzódott egy szögletbe, mint tolvaj a csendőr előtt. A vonat tovább indult. Az angolok beszélgettek tovább s mindegyre vizsgálták a csaták színhelyét, s amint az egyik hirtelen egy falu felé mutatott, a porosz tiszt végig nyujtá lábait, s hátradőlve, rosz francziasággal megszólal: — Tizenkét francziát öltem meg abban a faluban. S száznál több foglyot ejtettem. Az angolok nagyon érdeklődtek, s kérdezősködni kezdtek: — Óh, s mi a neve a falunak ? A porosz azt felelte, hogy: „Pharsbourg.“ És folytatá: _ Füleiknél fogva ragadtam meg azokat a haszontalan francziákat. S mindegyre Dubuisra nézett, büszkén mosolyogva hosszú szakálla között. A vonat csak robogott tovább az elfoglalt falvak között. Az ut hosszában mindenfelől porosz katonák állongáltak a korlátok mellett, vagy beszélgettek a kávéházak előtt. Úgy ellepték a földet, mint a szökésérek. A tiszt kinyújtá karjait: — Ha főhadvezér volnék, azóta elfoglaltam volna Páriát, elégettem volna mindent, megöltem volna az egész világot. Hogy ne legyen több Francziaország! Az angolok udvariasságból egyszerűen ennyit feleltek: — Óh, yes! A tiszt pedig folytatá: Húsz év se telik el, s egész Európa a miénk lesz. Poroszország minden más országnál hatalmasabb. A nyugtalan angolok nem feleltek többét Arczaik, mintha viaszból lettek volna oldalszakálluk között. Ekkor a porosz tiszt nevetni kezdett. S tovább is heverő helyzetében maradva, fecsegni kezdett. Gúnyolódott a tönkre vert Francziaországgal, sértegette a levert ellenséget, sértegette az egykor szintén legyőzött Ausztriát, s nevetett a megyék megfeszített, de hasztalan védelme fölött. A franczia gyalogságról és tüzérségről kicsinylőleg nyilatkozott. Elmondta, hogy Bismarck egy egész vasvárost épít az elfoglalt ágyukból. Lábait pedig hirtelen a Dubuisur oldalához nyújtotta, ki egész fülig pirult e beszéd alatt. Az angolok közönyt mutattak minden iránt, mintha egyszerre szigetjükön érezték volna magukat távol a világ zajától. A tiszt elővette pipáját, s merően a francziára nézve: — Nincs önnek dohánya ? — kérdé. — Nincs uram, felelt Dubuis. — Kérem, vegyen nekem, mikor a vonat megáll, folytatá a porosz. Aztán nevetve hozzátette: — Majd borravalót adok fáradtságáért. A vonat fütyült,, s meglassította menetét. Egy elhamvasztott pályaudvar mellett haladtak el, s egyszerre megálltak. A porosz kinyitá az ajtót, s megfogva Dubuis karját, szólt: — Teljesítse megbízásomat gyorsan, gyorsan! A pályaudvart egy csapat porosz foglalta el. Távolabb egyes katonák néztek át a fa korlátokon. A vonat már füttyentett, hogy távozzék. Ekkor Dubussur hirtelen kisietett, s az állomásfőnök minden tiltakozása mellett a szomszéd coupéba ült. * Ott egyedül volt! Kigombolta mellényét, mert a szive erősen dobogott. Csurgó verítéket törült le homlokáról. A vonat a legközelebbi állomáson ismét megállott. A porosz nemsokára a szomszéd ajtóban állt, s a coupéba szállt a két angollal, kiket nyomon űzött a kiváncsiság. A tiszt szembe ült a francziával, s nevetve szólt: — ön nem akarta elvégezni megbízásomat. — Nem, uram, felelt Dubuis. A vonat indulóban volt. A tiszt tovább folytatá: — Most már bajuszát kell levágnom, hogy pipára tölthessek. S ezzel szomszédja arcza felé nyujtá kezeit. Az angolok mozdulatlanul és mereven nézték, hogy mi történik.