Magyar Polgár, 1884. január-március (18. évfolyam, 1-75. szám)
1884-01-01 / 1. szám
Wi«» : • ' ev|^ M» fr*. - Félévre 8 fit.• Negyedévre 4 ft . i frt 60 kr H ›h›lTÉ8I M I › zrt; ternyi tér Ara 4 kr. Gyárosok, ker*'p. r-sok hín’dvreményben részesülnek. Szerkesztőség és ^kiadóhivatal „Magyar Polgár“ könyvnyomdája Megjelenik minden nap, vasár- és ünnepnapok kivitelévé Használhatlan kéziratok nem adatnak vissza. Névtelenül beküldött közlemények nem közöltetnek. nyolczadik évfolyam 1. szám. Kolozsvár, 1884. kedd, január 1 mm . bélye gill( hír at’80 kr. — Nyilttér sora 201kr. a«.»!!. ír.»pont. I ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „M A G Y A R PO LG A R“ üzennyolczadok évfolyamára. A „Magyar: volgár el tizennyolczatuk évfolyamába lép. Nagy lap éle ! ! Sok kitartó munka, sok megpróbáltatás, nem egy eredes sikere, 'sztend !■ sogy lapunk ilyen kort érhetett, már egymagában is (rvndetes bizony nggál arra i, hogy az erdélyrészi hirlapolvasó közönség szükségresek ismeri Magyar Polgár“-t közügyeink szolgálatában, s mint ilyet tárao: csa jé a tartja fenn / I Az uj év ivébén fölkérjük lőfizetőinket, hogy jövőre is változatlanul tartsák • I.. a „Magyar .. -t eddigi i .eltányló párolásukban. Progran ,nak meretes s nem válthatunk rajta semmit. Pártpolitikában az ’illési szabni! ',’ ilpárt programmjának hivei és szószólói közé tartozunk. E mellett, dig, ezután köti le légünknek! ismerjük melegen felkarolni minden olyan kérdést, akír politika gazdasági vámipari téren jót és hasznost várhatunk. Kimerítő, gyor. a tudósításokat adjuk a bel- és külföld minden jelentősebbéről. Lapom, tere összeköttetéseink megengedik, hogy bőven és teljesleljük mindazt a hirlapolvasók/mai fejlett igényei egy napilaptól e tekintegkivánnak. / A „Magyar Pol, „ár hű tükre /marad a nap eseményeinek. Munkatársaink száma, mely folytén ...... porodik, biztosit arról, hogy ebbeli kötelességünknek úgy az OS érdekü ügy,. . .,és registrieses tárgyalásával, mint főkép hazarészünk élete mozgalmainál részletes/lehetőleg telje képben való följegyzésével — ezhiven fogunk megfeleltül. / Kiváló goidói foe. Elég a pareza- és Csarnok-rovati kis. Tárcza kizlemény ini'licit,' Csar.’.Ok.-tupi" állandóan nagydob regényekor, közlünk, — aom kiválóbb értékű" é ér .»kiessi'i termékeiből válogatva ilynemű közlendőinket. Elkövetjük a lehu '• ola ,J&gy&* Polgári ekkép minden irányban, s epést tartva a fok :!«■ vgyéeelményekkel, — hasznosan s közönségénk mrgére töltse be helyét » törésiig feladatait. „Tout passe, tout nasse, tout lasse“ minden elmúlik, elvásik, elkopik. Az ifjúság elröppen az idő szárnyain, a tavalyi hó elöl vad, a szerelmi eskü nem állandóbb a politikai eskünél, istenek és királyok mulandók 1)8 van egy, mi nem múlik el, nem vásik el s nem kopik el, hanem halhatatlan: ez a veremény! Ez az igazi ajándék, mit isten adott 3 szegény emberiségnek, melynek oly nagy szüksége van reá! Mi egyéb az uj évi üdvözlet és jó kívánság, ha nem jóakarata és udvarias fölhívása élénk érzelemhez? Használunk-e mindenben sok ily írott, vagy élő szóval kifejezett dvözletet? Ez azért van, mert a kivánság oly ruczikk, mely kevésbe kerül, s melynek megszerzése nem jár nagy fáradsággal. A jó kívánságot nemcsak minden erény, de minden szív is megszerezheti, mint nem feltétlenül szükséges, hogy őszinte legyen. Oda tartozik az ingyenes, s bizonyos liga kötelező ajándékok közé. Ily módon nagyon könnyen hizeleghelül a szenvedélyeknek, illúzióknak és rög- r eszeknek. I A kaczérnak örök ifjúságot; a nagyra- s vigyek magas pályát, kitüntetéseket; a kép^^slí 'k miniszteri tárczát; a művésznek sok megfelelőt, dicsőséget, pénzt és elösmerést; az ifjiP.^'ivtnUt, a férjek mintaképét, elvált házasíts a ’k^Bopjobb élettársakat a börze j»vi I. m . * n bilszínek 1 T tX r ior •rátp Boldon Ui /év?t! ■ / k h í Gr Teleki 3r .do »tól. múló év uta ; \,a * rendesen szó- ' U31 ondolatokat Átok. Legyünk bár ^ Vv így öregek b 11. , vagy nyomorulit lj,'r íg a legk ry )»'.ubbek se nézhetik « isen, hogy n pattan el egy szem 3‘ ol lánczból, !; ¡ életünk kötve van. u lZ ember ön i.u ■‚ m számot vet ön- u b d visszag ii I múltra, maga eleidé-j R ^-*t; elg.iQ és a így mily rövid az élet, a «iibb töfis. w ’ T.rd, mint virágot; hogy d iu . ?„Ő k egy . . v. K fői, de csaknem mind- J é’ rj' has' .i;i iák egymáshoz, bőven terem- I sz isz 1 a;. ik.v. asalódást és szomorúságot. I íji n ez r k vés eredmény megérdemelni zenved’ munkát, küzdelmet, snen^Bi ;t»k . • 11 »• il»b teljes közönyt mutatni r.lom injai iránt, mikben részelj® t»tunk(tt irdk'1, hogy kértük volna? Wm elgondolja M ember Szilveszterül *)is fúg so!t egyebet. Egy kissé, mind- Harkusokká és bölcsekké leszünk. Halk néhány nap, az ember * ■* ■’ '((! kegyül, kiki dolgához 1 ^ ’T megjelenik az ember// és A „MAGYAT POLGÁR“ előfizetési ára: Egy évre —* * ■— — — — — 16 frt. ' Fél évre (jan — — — — — 8 frt. -a Negyedévre (jat rcz.) — — — 4 frt. ke Egy hóra — — — — — — — —~ 1 frt 50 krdó Az előfizetési punk ipunk kiadóhivatalához („Magyar Polgár“ könyvre],.adása: Kolozsvárét, kik .: ip utca 2 sz.) intézendők. [ A szerkesztőség és kiadóhivatal művei többszörös kiadását, pálmát és akadémia tagságot, végre a miniszternek hű többséget kívánunk, stb. stb. így a „Magyar Polgár“ munkatársai is, kik olvasóik és olvasónőik iránt rokonszenvvel viseltetnek, szeretnék, ha mindenkit vágyaiknak megfelelő kívánsággal üdvözölhetnének , és kénytelenek megelégedni azzal, hogy kívánságaikat együttes és elhasznált alakban közöljék mindenkivel. Hanem azért e kívánságok nem kevésbbé forrók és őszinték. Valamint a franczia királyok halálakor azt mondták: „a király meghalt, éljen a király !“ azonképppen kiáltsunk fel teljes reményeivel: „1883 nincs többé, éljen 1884!“ V 'ígatf Xpapyratöréseivel, ^ j ’ ’Ni csak végper f n*k L.tM X _____/ «■ •akva KOLOZSVÁR, DECZEMBER 31. Uj évre. „Hullatja levelét az idő vén fája“. Épp e pillanatban csörög alá egy az ó évvel. Sir és bölcső, mult és jövő között állunk. Midőn e kettő keresztezi egymást, egy pillanatra megszűnik a jelen, s az emberi elme emlékezettel áldozik a birba hanyatlónak, míg a szív reménynyel dajkálja a bölcső új lakóját. Új év: az emlékezet és remény kettős ünnepe. Minket e helyen csak a haza, csak a közügy érdekel. Otthon, a tűzhely szögletén mi is elvégezhetjük alkalmi munkánkat: egy tenyérnyi papíron fölállíthatjuk magán mérlegünket, melyben az egyszeregynek jut a fő szerep. E hely azonban a mi fórumunk, hol nem magánsebeinket mukigatjuk, hanem a közdolgotat érleljük. E szempontból állítjuk fel a mérleget. Mit hoz az uj esztendő? Vájjon csakugyan „boldog" lesz-e, mint a hogy ki.'ríni szokás? Vagy sorakozik a nehezeivekhez, minőket túlontúl ért már nos /.etünk? Ezek a pillanat kérdései. Nem a reménytől kérünk feleletet. ..n. mint a kanalas ember: o!"t '•dJU I Éjén lát.vl.’dia roszsz.it? Midőn elménk a gondolat hajóján a jövő ismeretlen tájaira kel, sokkal biztosabb iránytűt talál az emlékezetben. Ámultak eseményei, s az ezekből vont természetszerű következtetések látományszerűleg szemeink elé varázsolják a bekövetkező eseményeket. Megjelenítik a jövőt. Nos, ha a letűnt év munkáját vizsgáljuk, igaz, hogy sikkatában valami különös érdeméről nem emlékezhetünk meg, de viszont mély rovást se véshetünk ke- treszt fájába. Sorakozott a középszerű, bé- s kés évekhez, minőkre fejlődő nemzetünknek legnagyobb szüksége van. Politikai életünket vezette a szabadelvű párt, s az ennek kebeléből alakult kormány, mely majdnem egy évtized óta folytatja széleskörű belátással és eddig páratlan erélylyel a modern átalakulás nagy művét. A főelv az volt, hogy ne lépjünk egyszerre kettőt, inkább csak egy felet, de biztosan ős működésünk irányát ne a múltakon csüngő ábrándok, hanem a jelen körülményei szabják meg. A politika nem költészet. E tekintetben a múltév is hagyott vissza örvendetes nyomokat, mik annál biztatóbbak a jövőre, hogy mind a szabadelvűség útjára estek. Ezért a párt és kormány még inkább erősödött a nemzet közvéleményében, mely napról-napra mélyebben meggyőződött arról, hogy ellentétes törekvések és személyes viszályok által gyöngített, s különben is különböző elemekből alakult ellenzékünk mindenképen távol áll attól, hogy reményeink szálait csak részben is hozzá köthetnék. Teljes öntudattal mutathatunk a kormány, múlt évi parlamenti működésű pórügyi téren az államháztartás egyenjogát előkészítette, egyéb téren pedig mind pregnánsabb kifejezést adott azon programmnak, hogy a magyar államiságnak, fokozatos szabadelvű haladással, minden ponton érvény szerzendő. Elég legyen e tekintetben csak honvédségi intézményünk jelentékeny fejlesztésére, a nemzetiségi velleitások szigorú ellenőrzésére, s a horvátokkal szemben tanúsított tapintatos, de azért mégis erélyes eljárásra utalnunk, mely utóbbi épen kormányunknak felsőbb körökben való szilárd állását bizonyítja. Az esztendő utolsó s első napja New-Yorkban, Kovács Jánostól. Az 1882-ik év deczember 30-án d. e. félkilencz órakor Philadelphiából, hol a Karácsont töltöttem, elindultam New-Yorkba, hová fél tizenkettőkor szerencsésen megérkeztem. Philadelphiában létem alatt oly gyönyörű szép meleg idő volt, mint amilyen nálunk szokott lenni október végén, s New-Yorkban is épen olyan január 2-ig (1883.), amikor havazni kezdett. Eaton V. B. jeles államférfi s ügyvédhez szálltam, kivel Washingtonban ismerkedtem meg. A Muncheon után a magyar egylet helyiségébe siettem, hogy Czirják Károly ott szerdán délután jelenik meg. kolozsvári polgártársunkkal találkoztam s átadjam édesanyja levelét. Elindulásomkor a szives háziasszonyom figyelmeztetett, hogy 6 órakor van az ebéd rendesen, mely időre viszsza is tértem. Az ebéd minden tekintetben angolos módon folyt le. Fekete ruhában s fejér nyakkendővel ült házigazdám az asztalhoz. Estve az „Union Leangue Club“-ba vitt el. E kör helyiséges berendezése oly nagyszerű, melyhez hasonlót sem Angliéban, sem Amerikában nem láttam. Ennek, valamint New-Yorknak a leírásit, egy más hagyom. December 31-én, vasárnap. ?.• Zánk barátomat kerestem fel, hogy egyé ...nk át Brooklynba. Megjegyzem, hogy lett ki. jeles festő és iró, 1873-ban Kolozsvárit is volt s az 1873-iki bécsi világkiállításról tett jelentésében nagy elismeréssel nyilatkozott a magyar festészetről. Európának nagyobb részét beutazta s 1878-ban az orosz-török háborúban a New York Times-nek s több képes lapoknak levelezője volt. Érdekes volt vele lennem, kitől sok mindenfélét tanulhattam. Amig Brooklynba értünk, az európai embereket s szokásokat hasonlítgattuk össze s úgy találtuk, hogy nagyon is különböznek egymástól. Különösen New-York egészen elüt meg a többi amerikai városoktól is. A vasárnapot szigorúbban megtartják, mint Angliában. Nem, de, különösnek tűnhetik fel ön előtt, imen !