Magyar Polgár, 1886. július-december (20. évfolyam, 146-294. szám)

1886-07-01 / 146. szám

küldött Konstantinápoly­ba. Londonban mind­azzal k­o­m­o­l­y­n­a­k é­s k­o­m­p­li­k­a­tt­n­a­k tartják a helyzetet. Tény, hogy Di­na­poly körül összpontosíttattak a török csapatok, a­mi Németország tanácsára vezethető vissza, hogy a porta minden, ma meg nem definiál­t lé veszedelem ellen fegyverkezve tegyen. A fö­aggodalom azonban még mindig a bolgar szonyokat illeti. Habár Oroszország makai tagadja is, egész Kelet-Rum­él­ia be van hálózva lázító orosz bizottságokkal. Az öszes európai udvarok értesittettek bizonyíté­kok csatolása mellett Nabokov észeesküvésé­­ről Sándor fejedelem élete ellen Itt tudni v­ak hogy az orosz csapatok Odesszában már parancsot kaptak, hogy a­mint Bulgáriában ki­tör a belső mozgalom, azonnal hajóra szabja­nak és Burgaszban és Várnában partra lépje­nek. Románia, hir szerint, a leghatározottabban kijelentette, hogy nem engedi meg az orosz csapatok átvonulását és esetleg fegyveresen is ellenáll. A régens eskütétele. Luitpold bajor régens-herczeg hétfőn tet­te le az esküt Münchenben a királyi palota tróntermében. Pontban 12 órakor érkezett meg a herczeg a királyi palotában, mely­nek császár-lépcsőjénél a királyi ház herczegei fogadták. Innét a régens-herczeg testőrök sor­fala közt a trónterembe ment. Elől a nagy kí­séretet képező urak haladtak, a régens-herczeg, s a királyi ház herczegei követték őket. A re­­gens-herczeg a tróntól balra eső ajtón nyitott a terembe s egyenest a trónra lépett. A nagy kíséretet képező urak a tróntól jobbra foglal­tak helyet, az államminisztereket, s az állam­tanácsos tagjait kivéve, kiknek helye a trón baloldalán volt. Ezután a főszertartásmester jobbról a trónlépcső első fokára lépett, az igaz­ságügyminiszter pedig az alkotmány II. czímé­­nek 16. §-ában megszabott esküformát olvasta föl, mely e képen szól: „Esküszöm, hogy az államot az alkot­mány s a birodalom törvényei értelmében fo­gom kormányozni, hogy meg fogom tartani a királyság integritását, s a korona jogait, s hí­ven át fogom adni a királynak a hatalmat, melynek gyakorlása rám bízatott, isten engem úgy segéljen, s az ő szent evangyeliuma.!“ A régens jobb keze három első ujját föl­emelve, e szót mondá: „Esküszöm!“ Ezután Frankenstein, a felsőház elnöke, beszédet intézett a regens-herczeghez, ismételten meg­emlékezve a fájdalmas veszteségről, melyet a királyi ház és a bajor nép egyaránt szenvedett. Kiemelte, hogy a nemzet bizalommal és meg­nyugvással néz a régensség elé és rendületlenül ragaszkodik a tizenhat év óta fönálló szerző­désekhez. Beszédét háromszoros „Hoch“ kiál­tással végzé, melyet a jelenlevők lelkesülten is­mételtek. Luitpold régens válaszában köszöne­tét fejezte ki; megemlítő, hogy élte alkonyán súlyos terhet rótt reá a gondviselés az által, hogy a kormány gyeplőit kell kezébe vennie. Engedje a Mindenható, végré a regens, „hogy a hű bajor nép jóléte érdekében munkálkod­­hassam! Ez a leghőbb kívánságom!“ A régens erre a díszes gyülekezet előtt meghatta magát, s miután Frankenstein elnök­nek kezet nyújtott, eltávozott a trónteremből. Az eskületételre vonatkozó jegyzőkönyvet a regens herczeg, a királyi ház herczegei, az államminiszterek, az államtanács tagjai, s a két ház direktorialis tagjai írták alá. A székelyföldi iparmuzeum. Elnöki beszéd a székelyföldi iparmuzeumnak Maros- Vásárhelytt 1886. jun. 27-én tartott megnyitásán. Tartotta: Hajós János. (Vége.) Halad tehát a világ e tekintetben is, s ha a szabad eszmék áramlata 1848 ban a czé­­heket — melyek egykoron bölcsői és valódi is­kolái voltak a kézműiparnak — eltörölte, s he­lyette a szabad verseny elvét állította fel, a mely eredményében egyszersmind a fogyasztó közönség ízlésére is nemesítőleg hatott, úgy látszik, e ponton is felismerte kötelességét az állam és társadalom, mert gondoskodik egyút­tal intézményekről, melyek megfelelő értel­mi szakképzettséget nyújtanak azoknak, kik ipn főleg Váradi Károly tanfelügyelő lelkes beszé­det tartott az iskola culturális jelentőségéről s különösen azok hazafias és önfeláldozó tevé­kenységéről szólva nagy elismeréssel, a­kik ezt a fontos cultur-missiót teljesítő intézményt létesítették. Rendkívüli magasztalásokkal hal­mozta el azt a derék tanítót, a­ki szerinte is oly feladatot valósított meg, a­minő minden várakozást felül­múlt.A lelkes beszédet köve­tő éljenek elszünte után kiosztotta a növendé­kek között a jutalmakat. Ezek között a dr. Éltes Károly apátplébános által ajándékozott két arany, a dr. Haller Károly egyetemi tanár által ajándékozott két arany, a Széki Miklós alapítványának kamatjaiból befolyt összeg ugyan­csak jutalomképen, ezúttal több, az iskolaszék adományából kapott könyv, és a Czetz Péter által adományozott több könyvtartó táska és ruhaneműek osztattak ki. Néhány lelkes ügybarát adományából be­folyt mintegy harmincz forintnyi összeg, mint jutalom Bácsi Frigyes tanítónak adatott át. A jutalomosztás után Szarvassy György főfelügyelő tartott nagy figyelemmel hallgatott lelkes beszédet a vendégekhez, pártfogásukba ajánlva e fiatal kultur­intézményt.­­ A diszebéd a nagy sátorban felterített asztaloknál pontban két órakor vette kezdetét. A második fogás­­után megeredt a felköszöntők árja. Az első felköszöntőt Szarvassy György főfelügyelő ' alános 'el-yesedés között az is­­k°la als­ó 'óira mondotta, különó­rásokká válni kivannak és a kikbe egyszer­smind a czim, ízlés és szabatos munka iránti értéket is beleoltják és meghonosítják. Ma ugyan a közlekedésnek oly mérvű tökélyesülése mellett, a milyent e századnak él­veznie szerencséje van, nincs többé az orszá­gok és világok, vagy a szárazföld és a tenger közt oly távolság, mely az önművelésre és ön­fejlesztésre törekvő egyént elzárhatná attól, hogy az előhaladottab népek és nemzetek nagyszerű alkotásait és mesterműveit megtekinthesse, de azért a modern társadalom, s kivált a társula­ti törekvés egyesített ereje szintén megtalálta az eszközöket arra, hogy e czért minél köny­­nyebben, minél kevesebb áldozattal érhessék el az érdeklődők. . . Ilyenek a különböző ipariskolák, azok rajztermei, a kiválóbb mesterművek gyűjtemé­nyei, iparmúzeumok stb. a­milyenekből, öröm­mel mondhatom, nem egy példányt leírunk ha­zánk fővárosában is. A ma megnyitandó iparmúzeumban a „Székely művelődési és közgazdasági egylet“ is egy ily­en művelési eszközt kívánt létesíteni a székelyföldi iparosok számára, melyben az ér­deklődők a haladó mű-és kézipar egyes jelesebb vagy újabb szerkezetű alkotásait megtekinthe­­tik, tanulmányozhatják, azokról rajzokat ve­hetnek. _ , , E múzeum állandó székhelyéül a Székely­­egylet központi választmánya Marosvásárhelyt, mint a Székelyföld egyedüli szab. kir. e mellett népességre legnagyobb s vasúti közlekedéssel is biró városát jelölte ki, s czélba van véve, hogy e múzeum kiválóbb darabjaiból évenként egy bizonyos körforgás szerint a Székelyföld más városaiban is kiállítás rendeztessék, miszerint azt az egész Székelyföld iparossága is használ­hassa, mint a Székelyföld közös vágyánál, me­lyet első­sorban Marosvásárhely város közvet­lenebb, de egyszersmind az egész Székelység gondozása oltalma és támogatása alá bocsát egyletünk. Ezen múzeum, mint kezdeményezés, igen természetesen, bővebb fejlesztésre vár, s csakis idővel fog azon helyzetbe jutni, hogy kinőhes­­se magát s a kitűzött czélnak a maga teljes­ségében megfelelhessen. Egyletünk e czélra már is ezreket áldo­zott, mind e mellett teljes eltökéltéssel van a fejlesztéshez és kiegészítéshez, valamint a fen­­tartáshoz is erejéhez képest megfelelő költség­gel járulni, de ezt azon reményben teszi, sőt ha őszintének kell lennem, a kezdeményezés is annak kilátásba helyezése mellett történt, hogy e vállalatott az összes Székelység, a különösen a székelyföldi városok, iparosok és iparos tes­tületek, részint egyszer s mindenkorra teendő adományaikkal, részint évenként megújuló já­rulékkal fogják segíteni. A­mi Marosvásárhely szab­ kk­ városát il­leti, örömmel említem fel, miszerint a tisztelt város törvényhatósági bizottsága, áthatva e vál­lalat közhasznúságától, már meghozta a maga áldozatát, a múzeum elhelyezésére megkívánta­­tó helyiségek bérére évenként 240 frtot, és a fentartás költségébeni részvétre szintén éven­ként 200 frtot szavazván meg a város pénztá­rából, a­miért központi választmányunk köszö­netet is mondom és mond ez­úttal is általam e tisztelt város emelkedett szellemű polgármeste­rének, tanácsának és törvényhatósági bizott­ságának. És ezen szép példa, nem kétkedem, az e czélra megindítandó kéregetés útján Marosvá­sárhely összes lakosságában, s valamint a he­lyi t. ipartársulatokban is, méltó követőkre fog találni És szabad legyen ezt különösen Maros­­vásárhelynek e vállalat által legközelebbről ér­dekelt tisztelt iparostársulatairól kilátásba he­lyeznem. Marosvásárhely történelme a 17. szá­zad elejéről különben is egy szép példát mu­tat fel az akkori czéhek életéből. Ugyanis a történelmi emlékű Borsos ta­más, e város derék egykori bírája, korának je­les államférfia, meggyőződve arról, hogy az ak­kor egymást felváltott tatár és török csordák ellen e városnak egy kővár mily fontos védel­met nyújthat miután fejedelmi jóváhagyást eszközölt rá, építeni kezdte e várat, mely ha változott formában, de e város piaczának ol­dalán ma is fennáll, s néhány év alatt e vár el­készülvén, az akkori idők viszonyai között elég­gé meg nem hálálható szolgálatot tett az élet és vagyon biztonságnak. S ha azt kérdjük: kik voltak leghűsége­­sebb, legbuzgóbb munkásai Borsos Tamásnak e­zen megemlékezve Lukács Béla miniszteri tanácsos, az államvasutak igazgatósági elnöké­nek hazafias érdemeiről. Felköszöntőket mon­dottak továbbá Váradi Károly tanfelügyelő , a vasúti igazgatóság, s annak jelenlevő képvi­selője Szarvassy György főfelügyelőre, mint a tanügy lelkes barátjára, a közönség kitörő és hosszas éljenzése között. Dr. Haller Károly, Marchardt József főmérnökre, mint az is­kola, s az azzal kapcsolatos intézmények meg­teremtőjére, Éj­szaki Károly Váradi K. tanfelügyelőre; Virányi István Hege­dűs Istvánra és a nőkre; Bucsi József Éj­szakira; Váradi K. a vasúti tiszt­viselőkre; D­u­n­a Imre dr. Haller Károlyra, dr. Szamosi János Bácsi Frigyes tanítóra, Honig István dr. Széchy Károly­ra, Széky Miklós a leányokra, Virányi István Girsik János erdőigazgatóra; dr. Hal­ler K. nagy hatással Benigni Sámuelre, mint az iskola legáldozatkészebb jóltevőjére , Váradi Károly az iskola pártfogóira, Hónig István Szarvassy Györgyre stb. Ebéd alatt a Pongrácz népzenekara válogatott darabokat ját­szott. Ebéd után tánczra kerekedett a fiatal­ság. Ezekről, s egyáltalán a nap sont­osabb ese­ményeiről és az elutazásról tér szűke miatt egy következő tárczaczikkben fogok megemlékezni. P-­­­ vár építésénél ? a történet azt feleli: a czehek s azok buzgó tagjai, a­kik félkezekben ollót, kalapácsot, vagy más műszert, leggyakrabban pedig fegyvert tartva, másik kelékkel rakták a téglát a vár falára. , S vájjon nem volna e bántalom Maros- Vásárhely összes ipartársulataitól kik, az egykori czéheknek a jelen idők felfogásához mért utódai gyanánt tekinthetők — e buzgó­­ságot megtagadni s róluk azt feltenni, hogy ne követnék elődeik fényes példáját, ha ezen múzeumnak — mintegy az iparosok szakértel­me gyarapítására és ízlése nemesítésére szánt alkotás és úgyszólva egy szellemi csarnok vagy bástyának való járulásra szólíthatná fel őket, a kor intő szava, valamint saját közvetlen ér­dekük. Igen, közvetlen érdekük, mert ma már az iparosokat sem védik kiváltságlevelek és szabadalmak, hanem önfentartásuk legbiztosabb eszközét megfelelő értelmi erejökben, a kor íz­lésének és szükségének megfelelő szabatos al­kotásokban találhatják fel, a­mi egyébiránt a társadalmi élet más vonásaival is talál, mert egy jeles szó szerint az emberiség legnagyobb orvossága (bármely állásponton és foglalkozás­nál is) az ismeret és tudás, míg a tudatlanság vagy féltudás félpénz és előfizetés minden né­ven nevezendő nyomorúságra. Szabad legyen továbbá e támogatást a székelyföldi többi városok s általában a szé­kelyföldi összes iparosságról kilátásba helyez­nem és pedig nem csak azért, mert a múze­um, a mint már emlttetett, a székelység kö­zös kincsét és vagyonát fogja képezni, mely te­hát közös támogatást igényelhet, hanem azért is, m£őt minél számosabban adnák magokat a székelységből az iparos pályára s minél fejlet­tebbé képződnek erőben és műveik szabatos­­ságában, az iparos osztály annál jelentékenyebb tényezőjévé s ugyszólva hatalmasabb oszlopá­vá válnék a magyar állam testének, mely an­nál könnyebben megbirkóznék ama nagy fel­adattal, hogy ha már a megváltozott koresz­mék szerint megszűnt is a nemesség és fegy­vertények varázsa és kizárólagos uralma, de azért a magyar haza s ennek keretében a székely­ség őshona, a harczok idején kívűl a béke ölében is megvédessék, sőt minél nagyobb vi­rágzásra jusson. S lám, ki hinné, hogy ez esz­­r­elánczolat szerint a ma megnyitandó s még a kezdet nehézségeivel küzdő iparmúzeumhoz mily fontos nemzeti és államérdek is fűződik. Avagy tán lesznek, a­kik arra fognak hi­vatkozni akár a helybeli, akár a vidéki tisztelt iparosok közül, hogy a mai nemzedékre sok nagy feladat háramlott; ennek kell, úgy szól­va, a mult századok mulasztását újabb meg újabb vállalatok létrehozása által kipótolni s e miatt megfogyatkozott az anyagi erő, s nincs honnan mindenikre juttatni. Erre azonban én, — habár sok részben beismerem, hogy: „meg­nehezült az idők járása felettünk,“ de azért mégis az angol példabeszéddel felelek: „Ha akarat van, mód is van!“ De tán már tovább is igénybe vettem a mélyen tisztelt közönség becses figyelmét, mint kell vala. Tehát még csak egyet. „A székely művelődési és közgazdasági egylet, azt hiszem, hogy 10 éves fennállása em­lékét, vagy hogy modern szóval éljek, jubileu­mát nemesebb és fényesebb ténnyel nem örö­kíthette volna meg, mint e múzeum létesíté­sével. A­mi pedig engem illet, azon 10 év alatt, mióta az egylet létezik, s annak elnöki tisz­tét van szerencsém viselni, nem egyszer felhe­­vült szivem és keblem, midőn a Székelyföld szellemi és anyagi érdekei előmozdítására irány­zott munkásságunk egyes tényeit időszerint végrehajtottuk ; de azon nemes elhivatást, mely e perczekben rám vár, azt t. i. hogy ezen, az egylet által alapított múzeumot megnyissam s közhasználatra bocsássam : elnöki működésem egyik kiváló fénypontjának tekintem. Midőn tehát e múzeumot e nemes öntudatban és nele­tem hazafias gerjedelmei között ezennel meg­nyitom, azt azon forró óhajtás kíséretében te­szem: vajha a székelyföldi iparosság minél na­gyobb sikerrel használná; a székelység köz­szelleme és közös áldozatkészsége pedig lehe­tővé tenné, hogy e múzeum minél izmosabbá fejlődjék , örök időkre fennállhasson, megkezdte a­zért hódítani, mert a tanév első hónapjában alig volt 12 növendéke, de ezen szám év végére 34-re emelkedett. A kolozsvári fa-, vas- és építőipari tan­műhelyek értesítőjét vettük. A tanulók száma a lefolyt tanévben összesen 35 volt. A vizsgá­latok sorrendje a következő: I. Július 1-én, csütörtökön, d. u. 3­6 óráig az építő-, fa- és vasipari tanulók rajz vizsgálata az ábrázoló mértanból a polgári fiúiskola rajztermében. 2. Július 2-án d. e. 8—12 óráig az asztalos- és építő­ipari tanulók rajzbeli vizsgálata a szak­rajzból az iparosok piaczi épületében levő tan­teremben. Ugyanakkor a vasipari tanulók rajz­­beli vizsgálata a polgári fiúiskola rajztermében. 3. D. u. 3—6 óráig az épitő-, fa- és vasipari tanulók szóbeli vizsgálata a magyar nyelvből, számtanból és ábrázoló mértanból. 4. Julius 3 án d. e. 8 — 12-ig a vasipari tanulók szóbeli vizsgálata a szakrajzból és fémtechnológiából; az asztalos iparosoké a szakrajzból és fatech­­nologiából; az épitő­iparosoké a szakrajzból, építési anyagisatéből és építési alaktanból. 5. D. u. 3—6 ig az egyes műhelyekben, hol a ta­nulók gyakorlati oktatásukat nyerték, gyakor­lati vizsgálat. Jegyzet: A tanulók rajzai és egyéb munkálatai a vizsgálat alatt közszemlére ki lesznek állítva a tanteremben (piacz, iparo­sok háza.) Tanügy. A medgyesi szent Ferencz rendi zárdához tartozó róm. kath. elemi iskolákban az évi zár­vizsgálatok f. hó 2- án tartattak meg dr. Kein és Mauks Gyula ügyvédek — mint az iskola­szék tagjai — valamint a szép számmal meg­jelent szülők és érdekeltek jelenlétében. Alkal­munk volt hallani a kicsinyek meglepően ügyes és szabatos feleleteit, a­mi érdemül főleg Both Názár zárdafőnök és Nagy Honorius vicarius­­nak tudható be, kik fáradhatlan kitartással buzgolkodtak, nemcsak a tanítás , de tanít­ványaik hazafias szellemben történt nevelése körül is, s azt hisszük, nem követünk el sze­rénytelenséget, ha úgy a szülők, mint a ma­gunk nevében a buzgó tanító uraknak e helyütt is köszönetet mondunk. A medgyesi állami elemi iskolában az évi zárvizsga f. hó 30-án lesz. Tudvalevőleg ez is­kola csak a mult év szeptember havában nyílt meg s igy ez az első vizsga az első cyclusban. Az ev. luth. gymnasiumban a zárvizsgák e hó utolsó napjaiban fognak megtartatni. Az érettségi vizsga pedig július 3-án lesz, melyen Elischer József tankerületi főigazgató is je­len lesz. Kőhalomban az állami iskolának — mely csak e tanév elején nyílt meg — a vizsgái jú­nius 26. és 27-én voltak. A vizsgán a kőhalmi magyarság, a vidék legelőkelőbb emberei, va­lamint a városi szász­ és románok közül is igen sokan voltak jelen. Nevezetesen ott volt az egész városi elöljáróság és a szász iskolai tanító kara is. Az iskola növendékei többnyire idegen ajkúak, de azért igen értelmes feleleteket ad­­tak­. Különösen feltűnést keltő volt az ízléses munkakiállítás. A vizsgát június 27-én egy kis ünnepély és a jutalmak kiosztása zárta be. Este igen jól sikerült rögtönzött tánczmulatságra gyűlt össze a közönség egy része a magyar ka­szinó helységébe, hol a kedélyes mu­latság egész hajnalig tartott. A kőhalmi állami iskola máris NAPI HÍREK. Kolozsvár, junius 30. A második félév közeledtével fel­kérjük a „Magyar Polgár“ t. előfizetőit előfi­zetéseik mielőbbi megújítására Előfizetési árak: Félévre (jul.—dec­ember) 8 frt. Negyedévre (jul.—szeptember) 4 frt. Egy hóra......................................1 frt 50 kr Az előfizetési pénzek a „Magyar Polgár“ kiadóhivatalához Kolozsvár (belközép-utcza 4. szám) küldendők. * Hajós János kitüntetése. Hajós János belügyminiszteri oszálytanácsos a köz­ügyek terén szerzett érdekeinek elismeréséül ő felsége a királytól a Li­pót-rend lovagke­resztét kapta. Az érdemrendet e hó 27- én délelőtt Marosvásárhely báró Bánffy Zo­­­tán i Maros-Torda megye főepánja adta át a kitüntetett férfiúnak fény® ovácziók között. Hajós János hosszú közpályája alatt annyi érdemet szerzett magának sikeres közszolgá­latai s a közügyek közti kifejtett áldásos működése által, hogy a korona csak köte­lességet teljesített, a miden érdemeit legfel­sőbb helyről is méltányolta A legfelsőbb kéz­irat, mely ez alkalomból hadatott, igy szól: „Személyem körüli magyar ministerem előter­jesztése folytán, Hajós Jnos miniszteri ta­nácsosi czímmel és rangga felruházott osztály­tanácsosnak , az erdélyi - magyarországi föld­­tehermentesítési alapok­gazgatóságai elnöké­nek, sok évi közszolgálati körben, valamint a közügyek terén szerzett különös érdemei elis­meréséül, Lipót-renden lovagkereszt­jét díjmentesen adományzom. Kelt Bécsben, 1886. évi junius hó 22-a. Ferencz József, s. k. Br. Orczy Béla, s. k.“ * A bécsi örmény érsek, dr. Esz­­tegár Mártán elhunytára Bécsben a követ­kező magyar nyelvű gyászjelentés adatott ki: Gyászba borult szivil tudatja a bécsi Me­­chitárról nevezett rendhz minden rokon, jóba­rát és ismerősnek kiválag tisztelt és legmé­lyebben szeretett főapátinak főtisztelendő és nagyméltóságu Esztgár Vártán Jó­zsef, szelymbriai érsel a hittudományi kar tudorának és több mű társulatok tagjának rövid, de fájdalmas szevedes és a haldoklók szentségének ájtatos felétele után, Trieszben, 1886. junius 23-án dékán 4 órakor, életének 43 . érsekségének 2 ik­evében történt gyászon elhunytát. A megboldogiltnak koporsószentelé­sét és a requiemel lati szertarrás szerint vég­­zendi­ főtisztelendő és Dgyméltóságu dr. Angerer Eduárd, bécsi segédpüstik úr julius 1-én délelőtt 9 órakor tartandó nap isteni tisztelet után; földi maradványai pedi ugyanazon napon dél­után 3 ó­rakor fognak z­örni. lsatb. szertar­tás szerint a szerzet egyházának sírboltjába elhelyeztetni. Végre a második requiemmel egy­bekötött engesztelő sint mise-áldozat julius 2-án délelőtt 9 órakor fog az örm. kath. szer­tartás szerint az ege urának bemutattatni. Kelt Bécsben, 1886. joius 28-án. Béke leng­jen porai feletti * Uj igazgat. A kolozsvári ev. ref. főiskola igazgatójává,dr. Hegedűs Istvánnak egyetemi tanárrá köveztetése következtében megürült állásra dr.­örök István, a főisko­lának derék fiatal­jaira választatott meg. Dr. Török már régóta va alkalmazva ez iskolá­­nál.­Ez idő alatt az aministratio-vezetés körül is bő ismereteket sz­­ett, s bizonyára jól be fogja tölteni azt a Üvet, melyre tanártársai­nak bizalma állitotta * A székelyeglet és az E.­M . . A székelyegylet közgyében hosszáé debatt folyt a Budapesten székel választmány ama vála­sza fölött, melylyel közgyűlés és a tagok meg­kérdezése nélkül viszantasította a culturegy­­lettel való egyesülés mely válasz akkora kár­örömet keltett a nezetiségi lapokban. A köz­gyűlés többek hozzáállása után magának a titkárnak indítványai­ kimondta az egyesü­lésnek elvben­­ fogadását. A módo­zatok a továbbiakba állapíttatnak meg. A kér­désben pártolólag szottak Lázár Ádám és Sándor Kálmán sl közgyűlés egyhangú- I­a­g határozott. * Uj üzletezető. A m kir. államvas­utak kolozsvári üjvezetőségének főnökévé igazgatói minőségin Pe­rezei Mór főfelügye­lő, jelenleg a szabim üzletvezetőség főnöke neveztetett ki. Az uj főnök augusztus 1-én.fog­lalja el uj állomását. Szarvassy h/orgy az üzlet vezetőség ^“'^["“^^Sum­vMati ki — mint mar irtuk volt ■ az pénzügyi igazgató helyetteseve latt e ® eP­e Tj_’ július hó végén távozik el varosunkból uj lomáshelyére Budapestre. * A kolozsvári női­ ipariskolában tegnap tartatott meg László Józsefné igazg­ó nagyságának vezetése alatt a zajvizsga-­­ at melyen a nagyszámú, kivált női előkelő közönség vett részt élénk érdeklődéssel hal­­hatva a növendékek értelmes feleleteit. A ta­nítványok igen szép és jól készített a minden­napi életben szükséges kézimunkáikból kial­­­ást rendeztek. A közönség szükségleteire tar­tozó hasznos és jó kézimunkák mellett ott láttuk még a nagyobb igényeknek is megfelelő kézimunkákat. A kiállítás még ma­n­ko,D*P megtekinthető. E kiállításban a fehérnemű var­rásból, férfi és női ingek, szegesek, jegyzések, monogrammok, harisnyák, bogorás és r­uhavar­­rás stb. stb. díszmunkákból, hímzések, tűzes­tészet különböző stíljei, színezés stb. stb. a rajzból, igen jól sikerült mintarajzok láthatók. Ezek meg­tekintését ajánljuk az érdeklődők figyelmébe.­ Az első osztályban kitűntek: Hegewald a­ keresztszem varrással és bogozással, a­c­h­e­r­s Jozefin és H­a­n­c­z Lujza (keresztszem­­varrás.) A II. osztályban: Elek Janka (a leg­nagyobb előmenetelt tette); bécsi keresztszem­­varrásban­­kiállított abrosz- fehérnémái igen* szépek. Nászt­a Eliz és Szigeti Ilona­­a gépvarrásban, Turcsányi Anna bogozásban,­ úgyszintén a két utóbbi a gépkötésben, Szé­kely Klára gépvarrásban. III-ik osztály az idén, nem volt. A IV-ik osztályban Greskovits Margit, Czerny Emilia, Orbán Róza, Ro­f­f­e­n­t­h­a­­ Anna, Gálea Aurelia az arab és ja-­­ nina-himzésben, vászon- és fehér-hímzésben Az V-.k osztályban Puskás Etelka, G y u- ,E­rich Matild, Ábrahám Ilona a tűfestésben, aranyhimzésben, a finom és durva spanyolcsip­­ke hímzésben, Karácsonyi Mari a keret-­ applicatióban. Rendkívüli tanítványok: Zey­k Eliz igen szép­­arab-hímzést állított ki, Zey­k Illa a jour szálhúzást, Miklós Hermin Jauioa és arabhímzést, Merz­a Gizella arab-hímzést és Merz­a Ida fűfestést. Sirk Elvira igazgató­­tanítónő saját kiállítása rendkívül szép, valóban művészi munkákból áll. A vizsgálaton felmuta­tott fényes siker mellett csak azt nem értjük, mi okozza azt, hogy ily értelmes és eredmé­nyes tanítás daczára pár év előtt százan felül­ment a növendékek száma a jelen évben pedig az mintegy 24 re apadt le. * A katonai tisztikar jövő szombati (jul. 3-ki) tánczmulatsága Stuwernek ugyan a napra eső tűzjátéka miatt elmarad. A mit a c. rendezők ez után hoznak a közönség szives tu- * domására. * Katonai szemle Gróf Schulen-I­burg Antal tábornok, kolozsvári dandárpa­rancsnok, mult szombaton Marosvásárhelyre uta­zott, s szemlét tartott az ott elhelyezett közös­­hadseregbeli zászlóaljak felett. A székelyegylet közgyűlése va­sárnap délelőtt folyt le Marosvásárhelytt, a me­­­gyeház termében a­hol nagyszámú, előkelő kö­zönség gyűlt össze. Jelen voltak : Szalay Imre osztálytanácsos, Nagy Gábor titkár és Ráth­­ Károly, az iparmúzeum szervező bizottságának ij elnöke, továbbá Dániel Gábor udvarhelyme-­­­gyei, Bánffy b. marostordamegyei főispánok,, az aristocraţia több férfi és nő tagja, a­ megyei és városi hatóságok főnökei, Ober­ Ia­schall kir. táblai elnök, Szentiványi alelnök, Szentmarjay törvényszéki elnök, a marosvidéki­­ fiókegylet elnöksége, az ipartestületek képvi­selői, előkelő női közönség, a jótékony nőegy­let küldöttsége, Mariaffiné Bethlen Lujza gróf­nő vezetése alatt. A közgyűlést Hajós minisz­teri tanácsos, egyleti elnök, éljenzéssel fogadott nagy beszéddel megnyitván, Deák Farkas alel­nök üdvözölte Hajós elnököt a Lipótrend lo­vag keresztjével történt kitüntetése alkalmából melyet Bánffy b. főispán ma délelőtt tűzött­ mellére A felhangzott viharos éljenzés után Ha­­­jós elnök meghatottan fejezte ki háláját a ki­­­rály és köszönetét a kormány irányában a ki-­­tüntetésért. Az éljenzés csillapultával a tárgyi­ sorozat került napirendre. — A székelyföldi, iparmúzeum öt órákkor történt ünnepélyes megnyitásán nagyszámú közönség gyűlt össze­­ az iparmúzeum helyiségében. Alkalmi beszédeket tartottak Hajós egyleti elnök, R­á­t­h a szervező bizottság elnöke, Kovács apátplébános, a m­a­­rosvidéki fiók­egylet elnöke és Szathmáry az iparos kör elnöke. Ezután átnyújtották a bu­dapesti kiállítás alkalmából kitüntetteknek az érméket és okleveleket. A megnyitási ünnepélyt a dalárda zárta be a hymnus éneklésével. A közönség érdeklődéssel szemlélte a csinosan be­rendezett iparmúzeumot, melynek létesítésén S­hu­ró­cz­y fovamigazgató és Ráth iparegy­leti elnök kiváló ügyszeretettel fáradozott. A diszebeden­es tánczestélyen, melyeken a város és környék kiváló személyiségei és fényes hölgy­­koszom voltak jelen, kitünően sikerült. * * Miniszteri biztos Gróf Széche­­“J,1, TMu“-­kkr- kereskedelmi miniszter tegnan­­dőtt keltezett táviratában Benigni Sámuel­ a helybeli iparos egylet elnökét megbízta, hogy’ a kolozsvári ipartanműh­elyeknek julms 2 és f SS* széki ülnökké dr. Je kel p- V‘mT°18’ ,arva' zővé Wendl Márton és s ,,gT' d a János. ' 870lgabirová S­z o u­esőzések^dl^al^rail^ ^®zt,lt^9ai- A nagy medrébe visszatér“ Uth f rii ’ ^ h,°8y okozott a földműves h pk,Amenny‘ kárt lett elterülő rTl ? 8azditknak- A partok mel­­ett elterülő reteket néhol másfél méter maca« látszanak" ki's*11*8’ r°u’ tengeri’ kender alig is viz alatt áh* 1Szafibon’,sok helyütt még most z alatt állanak. A kar érezhetően nagy Nael“»l·»“le il jelentik, fontos tanügyi“',*

Next