Magyar Polgár, 1886. július-december (20. évfolyam, 146-294. szám)
1886-10-18 / 239. szám
jelentékeny , csak néhány bőrhorzsolás fordult elő. Erre a támadók visszatértek az orosz ügyvivőséghez, mintegy 100 kiváncsi által követve. Az előbbiek bementek a palotába, míg az utóbbiak a kapu és a rácsozat előtt maradtak. Ekkor előbb szóváltás keletkezett, majd a felek botokkal és kövekkel hajigálták egymást. Először a palota belsejéből kezdtek dobálni, hol a bennlevők az épületben felhalmozott tűzifából készítettek maguknak botokat. Az épület előtt folyton szaporodó tömegben néhány csendőr is volt. Kis idő múlva 15 lövést intéztek forgópisztolyokkal az udvar belsejéből. Egy golyó eltalálta és megsebesítette Ficsett hadnagy lovát, ki épp arra lovagolt. Más golyók a német és az angol konzulátusok épületeinek falába fúródtak. A lövöldözés következtében a rendőrség fegyveres erőt reduirált, szétoszlatta a tömeget és eláltotta az utczákat. Hogy a rendőri főnökség már előbb meg nem akadályozta a tömeget, hogy az épülethez közeledjék, abban leli magyarázatát,hogy Nekludov, Natschevics külügyminiszterrel szemben szeptenber 21-én (a naptár) kijelente, hogy a rendőrségnek nem feladata, hogy az ügynökséget illetőleg elővigyázati rendszabályokról gondoskodjék, miután az ügynökség minden eshetőség ellenében meg fogja magát védeni tudni. Ami pedig az állítólagos kegyetlenségeket illeti, melyeket a csendőrök és a katonaság a választókon elkövettek volna, kijelenti a belügyminisztérium, hogy ez nagyrészt túlzás. Meglehet ugyan, hogy egyesek talán kissé erélyesebb bánásmódban részesültek, de csakis azért, mert nem akartak a rendőrségre menni, hogy személyazonoságuk megállapítassék, és hogy az általuk okozott botrány miatt, kihallgatás alá vonassanak. A kiegyezési tárgyalások: Bécs, okt. 16. A kiegyezési bizottság ma ülést tartott. Sodor előadó a vám- és kereskedelmi szövetségről szóló javaslatot elfogadásra ajánlja. Jávorszky kiemeli annak szükségességét, hogy a kiegyezési javaslatok gyorsan intéztessenek el és elvtársai nevében kijelenti, hogy a részletes tárgyalás megkezdése mellett szavaz. Végül szónok interpellácziót intéz a a kormányhoz, a petróleum-kérdés állása tárgyában. Chumeczky elvtársai nevében kijelenti, hogy a főkérdésben egyetért előtte szóló fejtegetéseivel. A többségnek a kiegyezés megkötése iránti hajlandósága nyilvánvaló volt. A kormányoknál fennállott azon szándék, hogy a felmondás kikerültessék, a többség által illuzóriussá tétetett. Szónok örvend a fölött, hogy a vámszövetségnél csupán néhány, inkább irályi módosításokról van szó. Végül a kormányhoz kérdéseket intéz az iránt, vájjon a kiegyezési javaslatokat elválaszthatlanul öszszefüggésben állóknak tekinti-e, s mily alakban vette kilátásba, ezen összefüggés törvényes elismerését, vájjon esetleg, ha a javaslatok december 31-ike előtt még elintézve nem lennének, a vámszövetség felmondását kilátásba vette-e? Neuwirl hosszabb visszapillantást vet az eddigi tapasztalatokra, melyekből bebizonyítani akarja, hogy Magyarország tudta egyszerűen túltenni magát a vám- és kereskedelmi szövetség határozmányain, anélkül, hogy az osztrák kormány részéről jelentékeny ellenszegüléssel találkozott volna és hogy másrészt Magyarország igen erélyesen tudott magának igazságot szerezni ott, ahol állítólag érdekein sérelmet ejtettek. Erre Dunajewsky pénzügyminiszter emelt szót. Mindenekelőtt köszönetet mond a kiegyezés előmozdítása tekintetében kilátásba helyezett készségért és kijelenté, hogy ami magát az ügyet illeti, az osztrák kormány a magyar kormány kezdeményezésére már az 1884. évbenkijelente ennek azon készségét, hogy a vám- és kereskedelmi szövetség ügyében tárgyalásokba bocsátkozik, de csak azon kikötéssel, hogy a kvótakérdés, a vám- és kereskedelmi szövetség és a bankjavaslatok egyidejűleg tárgyaltassanak. A kormány ragaszkodik azon állásponthoz, hogy a jelzett három tárgy elválaszthatlan összefüggésben áll egymással, tehát egyidejűleg kell azokat törvényerőre emelni. A vámtarifa és a répacukoradó tekintetében a kormány mindenkor kiemelte azon szándékát, hogy ezen ügyek rendezése is az új kiegyezés életbeléptetése előtt történjék, melynél a kormány számít a ház támogatására. A kormány mindent meg fog tenni, hogy a javaslatok idejekorán elintéztessenek. Kijelenti, hogy függőben levő tárgyalásról nem mindig lehet nyilatkozni, mindamellett közli, hogy mindjárt a reichsrab elnapolása után közöltettek annak határozatai, nevezetesen a petróleumvámot illetőleg is, a magyar kormánynyal, mely kijelenti, hogy a ház határozatát nem fogadhatja el és egy más javaslatot tett, melyet viszont mi nem véltünk elfogadhatónak. Ezután azon javaslatunkat illetőleg, mely az életbeléptetési záradék megváltoztatását czélozta, melynél főleg műszaki kérdések voltak tárgyalandók, a vám- és kereskedelmi értekezlet szakértők résztvételével ülést tartott, mely alkalommal a két fél szakértői eltérő véleményben voltak. Erre a magyar kormány képviselője új indítványt vétetett jegyzőkönyvbe, mely már Budapesten van jóváhagyás végett. Ennek viszszaérkezése után fontolóra vesszük e javaslatot. A magyar kormány által a cukor és kávéra nézve behozott fogyasztási adóval szemben utal a pénzügyminiszter a nálunk a húsra és borra nézve fennálló fogyasztási adóra, valamint a Stájerországban és Salzburgban fennálló némely fogyasztási adóra. Az 1868-iki aktívák nem állanak a pénzügyminiszter kezelése alatt. Ha e tekintetben határozat hozatnék,azt előbb a közös pénzügyminiszterrel kellene közölnie. Rieger: Azon álláspont, melyet én és közelebbi politikai barátaim a birodalom politikai és államjogi kérdései tekintetében elfoglalunk, általunk eléggé jeleztetett más alkalmakkor. A szóban forgó esetben elutasíthatlan szükségről van szó, melynek teljes mértékben eleget tenni mindenkor kötelességünknek tartottuk. Ennek megfelelőleg a Magyarországgal való minden elkerülhető viszálynak kitértünk útjából és gondosan kerültünk minden támadást annak önkormányzatára. Éppúgy cselekedtünk a statisztikai vám tekintetében is. A jelen pillanatban a birodalom szükséglete sürgősebben kívánja, mint valaha, hogy Magyarországhoz való viszonyunk lehetőleg mielőbb rendeztessék. Őszintén fogunk törekedni, hogy a szükségletnek, a czélnak szolgáljunk, amíg ez a birodalom ezen felének és a mi szűkebb hazánknak szükségleteivel és érdekeivel összeegyeztethető. Szónok a részletes tárgyalás megkezdése mellett nyilatkozik. Zellhammer csatlakozik e kijelentéshez. Nem a jelenlegi többség az oka — úgymond — ha a monarchia magyar fele a gazdasági viszonyokat illetőleg sok tekintetben előnyben van a monarchia innenső felével szemben. Behatóbb változásokat tenni jelenleg nehezebb, mint 20 vagy 10 év előtt volt. Minthogy lakosságunk abban a meggyőződésben van, hogy az egységes vám- és kereskedelmi terület és bankügy föntartása, természetesen érdekeinek megóvása mellett, szükséges, a többség, elkerülendő a vám- és kereskedelmi szövetség felmondását, elfogadta a kormány javaslatát, egy jelentéktelen kivétellel. Menger csatlakozik Chlumeczky fejtegetéseihez. Chlumeczky és Sodor felszólalásaik után Dunajewsky pénzügyminszter emelt szót. A miniszter megjegyzi: ami a jelenlegi vám- és kereskedelmi szövetség fölmondását illeti, a magyar kormány mindjárt kezdetben kijelenti, hogy fölmondási jogáról, melylyel a folyó év végéig élhet, semmi körülmények közt sem mondhat le , a fölmondást azonban csak jogainak megóvása czéljából eszközölné. Minthogy véleményem szerint alig lehetséges, hogy ez év végéig teljesen készen legyünk, a magyar kormány részéről bizonyára megtörténik a fölmondás. Még egyszer kiemelni óhajtom azonban, hogy a két kormány megállapodásai érvényben maradnak, a kiegyezési javaslatok parlamenti elintézése ezáltal nem érintetik. Ezután a bizottság elhatározta, hogy megkezdi a részletes tárgyalást. Ezzel az ülés véget ért. A legközelebbi ülés valószínűleg hétfőn lesz. E. M. K. E. brassómegyei fiókegylete választmányának évi jelentése — Felolvastatott a fiókegylet 1886. október hó 17-én tartott első rendes közgyűlésén. — Öt negyedéve annak, hogy a Tekintetes közgyűlés 8 tisztelt Tagtársaink kitüntető bizalmából ezen nemes czélu egyesületet vezetni szerencsénk van. Öt negyedéve annak, hogy t. Tagtársaink egyhangú bizalma azon szerencsét juttatta osztályrészünkke, hogy az erdélyrészi magyar társadalom országra szóló mozgalmának intézésében mi is némi csekély részt vehetünk, hogy legjobb erőinkkel hozzájárulhatunk — ha szabad e kifejezéssel élnünk — a honmentés terhes munkájához. Az „Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesület“ valóban honmentő a szó legnemesebb értelmében. Megmenteni akarja fajunkat, meg nemzetünket számban és vagyonban, erőben és hatalomban. Öt negyedévi működésünkről akarunk ma beszámolni, mélyen tisztelt közgyűlés; önök, mint legilletékesebb biráink ítélete alá akarjuk bocsátani, ha vájjon megérdemeltük-e a kitüntető bizalmat s megtettünk-e helyzetünk s viszonyaink közepette mindent, amit csak lehetséges volt. Jól esik épen ezen a helyen számot adni sáfárkodásunkról, hol mint egy évvel ezelőtt Brassó megye törvényhatósági bizottságának többsége bizalmatlanságot szavazott kultúregyletünk iránt, hol aggodalmát fejezte ki, hogy ezen egyesület nem fog megelégedni a magyar nemzeti kultúra terjesztésével, a magyar érdekek védésével s fejlesztésével, hanem bele fog nyúlni az idegen nemzetiségek féltett jogaiba. Öt negyed év áll mögöttünk, tiszt, közgyűlés. De vájjon mondhatja-e valaki, hogy ezen idő alatt mi, avagy központi választmányunk csak kísérletet is tett volna beleavatkozni társnemzetiségeink belügyeibe, avagy egyáltalában történt-e részünkről valami, ami fölkelthetné társnemzetiségeink ellenszenvét, haragját ? Azt hisszük, közgyűlés, bátran s joggal elmondhatjuk épen ezen a helyen, hogy részünkről ilyesmi nem történt s hiszszük, hogy nem is fog történni. Hisz a mi célünk nem széthúzást, egyenetlenséget előidézni, hanem magyar kultúrát terjeszteni. Tiszteljük, becsüljük társnemzetiségeinket, amennyire azt feltétlenül megérdemlik tőlünk, ámde elvárjuk, megköveteljük, hogy tiszteljenek, becsüljenek minket, ne álljanak útjába hazafias törekvéseinknek, amint mi sem akadályozzuk az ő nemzeti kultúrájuk fejlődését. Ezt megkövetelni jogunk van. Ezt követeljük is tőlük. Épen ez okból esett oly roszszul és esik minduntalan, ha részekről alaptalan gyanúsításoknak vagyunk kitéve, s hogy egyesületünk megalakulásakor oly borzasztó hajszát indítottak az ellen. Ámde mélyen tisztelt közgyűlés, az akczió reakcziót szül. A nyomás ellennyomást. Mennél nagyobb volt ellenfeleink nyomása, annyival erősebb az összetartás közöttünk. Az elkeserdés növekedtével nőtt a mi lelkesedésünk, s mennél nagyobb izgatást fejtett ki ellenünk a nemzetiségi sajtó, annál inkább ébredt fel bennünk azon öntudat, hogy valamit tennünk kell, létfentartásunk parancsolja. És valóban csodálatos, hogy Brassó, ezen ősi nemzetiségi város volt az elsők egyike, mely megértette a kolozsvári szózatot, mely élénk viszhangot adott arra.Csikmegye az első,Brassó a második. Amott, bár szegény, de túlnyomó, tiszta magyarság. Az a hős székelység, a melynek — a költő szerint — minden csepp vére drága gyöngyöt ér. Emit két oldalról elnyomott, elszigetelten álló szegény magyar kisebbség. A brassói magyarság hasonlít egy szigethez a tenger közepén. A tenger hullámai fel-felcsapnak, vészszel fenyegetik, ám a sziget lakói önerejükből, saját szorgalmukból megvédik magukat a romboló ár ellen, gátat emelnek neki, melyen visszaverődnek a zajgó hatalmok, de túl nem csaphatnak. A gát a magyarság nemzeti önérzete,öntudata, szívós összetartása. A gát ma az „Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesület“, melynek mindannyian tagjai vagyunk. Ez egylet a gát, mely előtt, mint torlaszok állunk mi, hogy testünkön törődjenek meg a hatalmas jégoszlopok. A gátat építette Kolozsvár, a torlaszokat állítjuk mi. A gát az egyesület, a torlaszok a fiókok. Az első torlaszt a székelység állította, a másodikat a szegény, elhagyott, elszigetelt brassómegyei magyarság. Szüksége volt reá a székelységnek is, de kétszeres szükségünk nekünk. Még élénken áll emlékünkben azon lelkesedés, melylyel öt negyedévvel ezelőtt Kolozsvár felhívását fogadta magyarságunk, midőn szivvel-lélekkel egyesülve, megalakította a brassómegyei fiókegyletet. Ebből a lelkesedésből merítettünk mi erőt. Még maga az anya nem is született, s gyermeke már növekedett is. A központ meg sem volt alakítva, s a brassómegyei fiókegylet már működött is. Fiókegyletünk megalakulásakor mintegy kétszáz taggyal bírt. Ma a szám megkétszeresedett, a mi viszonyaink között több, mint magyar városban a tízszeres. Ismerni kell a viszonyokat, melyek közt élünk. Hisz volt eset, — pedig nem egy — midőn különben tiszteletreméltó kereskedők készséggel adakoztak a szent ügyre, csak arra kértek, ne hozzuk őket nyilvánosságra , hisz voltak, akik készséggel beléptek egyesületünkbe, csak azt kérték, hogy nevüket felejtsék ki a névsorból. Vájjon miért történt ez? Talán szégyeltek minket ?.. Oh nem! Féltek a túlzó ellenfelektől. Ily körülmények között bámulatos is, hogy a brassó megyei választmány 401 tagot mutat fel. Pedig sokan vannak még magyar hivatalnokok, kereskedők, iparosok, kik még ma is kívül állanak egyesületünkön! Fájdalom, de vannak még szép számban. Tagjának száma, mint említők, 401. Ezek között van egy örökös (500 frttal), 21 alapító (100—100 frttal), 335 rendes tag (2—2 frttal) , 44 pártoló tag (1—1 frttal). Talán nem lesz teljesen érdektelen, ha statistikai adatokkal kimutatjuk tagjaink számát polgári állásukra való tekintettel. Tagjaink közt van hivatalnok 166, iparos 62, kereskedő 30, tanár és tanító 38, csendőr és pénzügyőr 20, szolga 16, lelkész 15, ügyvéd 9, földmivelő 8, nő 7, egylet 6, orvos 4, egyház 3, katona 2, község, gyógyszerész és szerkesztő 101. Lakhelyére való tekintettel van fiókegyletünknek Brassóban 293, Hosszufaluban 21, Verestoronyban 17; Türkösön 13; Predeálon 12; Pürkereczen 8; Apáczán 5; Bácsfaluban s Csernátfaluban 4—4; Krizbán 3; Tömösön, Zernesten, Szathmáron, Zajzonban és Budapesten 2—2; Barcza-Újfaluban, Bethlenben, Fogarason, Kovácznán, Konstantinápolyban, Ó-Sánczon, Szentágotán, Szilágy-Csehben, Verseczen, Törcsvárt és Újszékesen 1 —1 tagunk. A megye huszonnégy községe között nincs egyetlen taguk sem a szász községekben, de megdöbbentő az, hogy Tatrang csángó magyar községben egyetlen egy tagunk sincs, kivéve a tanítókat, kik a háromfalusi tanítói kör alapítványában részesek. Lehetetlen e helyen , mélyen tisztelt közgyűlés, elhallgatnunk azon feltűnő aránytalanságot, mely a brassóvárosi s megyei tagok között van. Míg a nem egész tízezer lélekből álló brassói magyarság 293 taggal van képviselve, azalatt a 19 ezer lélekből álló megyei magyarság 76 tagot adott egyesületünknek. De még feltűnőbb, hogy az ezerekre menő csángó magyarok közül összesen csak nyolc olyan akadt eddig, aki csatlakozott volna hozzánk, mert a többi megyei tag többnyire hivatalnok, iparos stb. Ez a tapasztalat, mélyen tisztelt közgyűlés, valóban elszomorító. Igaz, hogy a csángóság aránylag tönkre ment, egyik napról a másikra tengődik. Ámde ez korántsem lehet mentsége annak, hogy részünkről eddig ily közönyt kellett tapasztalnunk. Mert elvégre kimondhatja azt, hogy egy éven át egy-két irtot felesleges dolgokra ki nem adott volna? Ha pedig ezt az egy-két irtot nekünk adják vala, ma nem volna okunk ezen panaszra. De nem lehet célunk keseregni a múlt fölött. A megtörténtet meg nem történtté tenni nem lehet. Amit e tekintetben még tehetünk, az csak az, hogy igyekezni fogunk csángó magyarjaink között apostolokat szerezni szent ügyünknek, igyekezni fogunk őket felvilágosítani szent czéljainkról, hogy mire újból eljő a beszámolás ideje, ez irányban teljesen megnyugtatót szerezhessünk. Ha számokban kell kifejeznünk a brassómegyei fiók hozzájárulását a nagy gépezethez, úgy az következőleg alakul. Egy örökös tag után befoly 500 forint; 21 alapító tag után befoly 2100 frt; 335 rendes tag után befoly évenként 670 frt, a hat évre pedig 4020 frt; 44 pártoló tag után befoly évenként 44 frt, a hat évre 264 frt, — úgy, hogy a brassó megyei fiókegylet az előbbi 6 évi ciklusra 6884 irtot biztosított, csak tagdíjakban az egyesületnek. Ez az, amire eddig körülbelül biztosan számíthatunk. Ámde él bennünk a remény, hogy fiókegyletünk tagjainak száma s az egylet jövedelme is szaporodni fog. Az első évi tagdíjakat a lefolyt év folyamán szabályszerűen beszedettük. Befolyt összesen 1777 frt 79 kr, a miből a fiókunkra eső 25°/0-ból fedeztük a felmerült költségeket, t. i. 102 frt 09 krt, mit leginkább a nyomtatványok szolgafizetése igényelt. — A múlt évben befolyt dijakból beküldetett a központi pénztárba 1623 frt 52 kr s van ez idő szerint a pénztárban készpénzben 154 frt 27 kr. Ezenkívül azonban némi csekély hátralékos dijak is vannak még a mult évről, melyek azonban remélhetőleg — ha elkésetten is — mind be fognak folyni. Befolyó pénzeinket, mélyen tisztelt közgyűlés, a helybeli takarék-kölcsön -szövetkezetbe fektetjük le gyümölcsözőleg, amíg azokat a központi pénztárba szállítjuk be. Teszszük pedig ezt két okból. Először gyümölcsöztetni akarunk minden fillért, hogy ne heverjen ezen szent pénz egy pillanatig sem haszon nélkül és másodszor emelni akarjuk ez által ezen helybeli egyetlen magyar pénzintézetet, melyet — mint minden társadalmi intézményünket — az égető szükség hívott életbe. A folyó évi tagdíjak beszedése még mindig késik, ámde választmányunkon kívül eső okok miatt. A nyugták már kiállítják, s a mai közgyűlés után az idei tagdíjak beszedése haladéktalanul meg fog kezdetni, hogy az év végéig az esedékes összeget a központi pénztárba szállíthassuk. Fiókegyletünk szervezete némikép elütő a többi megyei választmánytól.Míg más megyei választmányok működésük területén vidéki köröket alakítanak, s ezáltal közvetlenül akarják az eszmét terjeszteni, addig nálunk a viszonyok parancsoló hatása következtében gondosan kellett kerülnünk az is ily irányt, sőt kívánatosnak mutatkozott, hogy a megye magyarságának összes ügyeit egy választmány, ezen megyei választmány intézze. Ezen — ha szabad e kifejezéssel élnünk — közös alapon alkotta meg alakuló közgyűlésünk a választmányt is, midőn kilenc választott brassói tag mellé hét vidéki tagot választott, még pedig azon elv alapján, hogy minden község 1—2 váltag által legyen képviselve. — Igaz, hogy szemben a megyei magyarság csekély részvétével, ez igen sok. Ámde igy kívánták a viszonyok. Azonban alakuló közgyűlésünk alkalmával három magyar község s Predeál teljesen figyelmen kívül hagyatott. Hogy miért ? azt nem nehéz megfejteni. Mert ott nem voltak tagjaink. Mihelyt azonban ott is jelentkeztek tagok, a választmány, épen a közgyűlés által felállított elv alapján — szükségesnek látta, hogy ezen községek is képviselve legyenek a választmányban. A tekintetes közgyűlés utólagos jóváhagyása reményében tehát választott ezen községekből u. n. választmányi megbízottakat, azaz oly bizalmi férfiakat, kikhez a választmány az illető községeket érdeklő ügyekben bizalommal fordulhat, így megalakítva, áll választmányunk Koós Ferencz kir. tanácsos, tanfelügyelő, mint elnök ; dr. Weisz Ignácz ügyvéd, mint alelnök ; dr. Kabdebó Ferencz ügyvéd, s Szterényi József lapszerkesztő, mint jegyzők; Orbán Ferencz középiskolai igazgató, mint pénztáros és Szenti Bálint illeték-kiszabási hivatali főnök, mint ellenőr, ezen tisztviselőkön kívül kilencz brassóvárosi választmányi tagból, p. Dobiczky Sándor, vasúti osztálymérnök, Genesi István kir. adófelügyelő, Harmath Lajos ügyvéd, Józsa Ferencz iparos, Kenyeres Adolf kir. ügyér, Kovács Károly törvényszéki bíró, Lázár Gerő nagykereskedő, Mayer József ügyvéd és Vargyassy Ferencz főgymnasiumi igazgatóból, és hét brassómegyei választott tagból, s p. Bartha Károly igazgató, Borcsa Mihály ref.lelkész, Deák Sándor ev. lelkész, Fejér Gyula ev. lelk., Gödri János ügyvéd, Jakab János tanító és Masznyik Gyula ev. lelkészből, ki mellé választmányi megbízottakká választottak: Kiss Árpád ev. lelkész, Mihályi Károly ev. lelkész, Sipos János körjegyző, Szabó Antal körjegyző és Szemerjai Károly igazgató. A választottakon kívül az alapszabályok értelmében hivatalból tagjai voltak a választmánynak az örökös tagok képviselői és az alapító tagok. (Vége köv.) ■» A Múzeumból. Igen érdekes két tárgya volt a bölcselet-, nyelv-és történelemtudományi szakosztály szombati ülésének. Először dr. Brassai Sámuel olvasta fel emlékbeszédét Bolyai Farkasról. Örömmel szoktunk a legcsekélyebb tudósítás után is kapni, mely tudományos életünk e csodás tüneményéről szól, hiszen, miként a lángész kiváltsága hozza magával, nem volt életének oly jelentéktelen tette, melyből eredetiség, szellemi nagyság ne szólana felénk. Annál nagyobb gyönyörűségünkre szolgált Brassai felolvasása, mely a nagy tudós élete legérdekesebb mozzanatainak, tehetséges legszebb bizonyítványainak gyűjteménye. A felolvasott munka nem annyira kellő formába öltöztetett életrajz, mint Bolyairól szóló és saját nyilatkozataival összefűzött töredékcsoport. De minden sora megkapó, tele eredeti gondolatokkal, csodás szépségekkel. Az első töredék Bolyai Farkasnak az Akadémiához beküldött autobiographiája. A második a fia János feljegyzései atyja életéről és sajátságairól. Erre különféle jellemvonások és végre Bolyai Farkas mathematikai és költői munkái ismertetései következnek. Toldalék gyanánt a néhainak még életében kiadott „(szomorú) jelentése“ rekeszti be az egészet. A szép számú közönség feszült figyelemmel kísérte a rendkívül érdekes felolvasást. Majd dr. Hegedűs István lépett a közönség elé, hogy felolvassa a távol levő dr. Felméri Lajos értekezését egy kiválóan fontos tárgyról. „Az élő nyelvek tanítása“ értekezésének czíme. Kiindulva egy Gonin nevű franczia tanár érdekes elbeszéléséből, melyben ez előadja, hogy rengeteg fáradtsággal megszerzett német nyelvismerete sem tette őt képessé a német egyetemi előadások megértésére. A különféle grammatikai módszerek, a szótár-tanulás, az emlézés mind nem használtak. Értekező ez adomához szövi azon találó megjegyzését, hogy érettségi jeles bizonyítványokkal felszerelt ifjaink nagy részén hasonló szomorú tünemény észlelhető. Okát abban találja, hogy a klasszikus nyelvek tanítása módszerét holt nyelvé teszi az élő nyelvet is és grammatikai elvontságokkal terheli a tanuló emlékezetét és szerző éles megjegyzése szerint degre tüzesíti“ a tanuló érdeklődését az ó én nyelv iránt, alkalmazzák az élő nyelv tanitás nál is. Ezzel szemben ismerteti Ph. Kahff* Le princzipe et la methode des Langues Vivates cz. műve (megjelent Páris, 1886) által lefejtett úgynevezett szerves módszert, melynek lényege abban áll, hogy az élő nyelv els" játszását az anyanyelvnek elsajátítása mód," szerint kívánja keresztül vinni. Az élő nyelv előbb, mint házi nyelvet, azután mint családi nyelvet, később mint társas életi nyelvet a legegyszerűbb, legközönségesebb kifejez...' sek körébe maradva ajánlja a növendékeknek átadni. Mint egy tourista jő bele egy idegen nép nyelvébe, úgy kell a gyakorlatok ficti útján a növendéket is megutaztatni az élőnyelvet beszélő nép társas életi szükségei körében mozgó kifejezések körében. A tanár részéről minden egyes szónok együttes hangoztatás útján való begyakorlása hat a halló-érzékre, mely szorosabb összefüggésben van a nyelv érzékkel, mint a szem utján érzékelhető jegyei a hangoknak, idomjai a szavaknak és nyelvalakoknak Felméri azt akarja, hogy egyszerre három tényező működjék közre a nyelvalakoknak az emlékezetbe vésése és megörökítése, teljes elsajátítása végett: a hangoztatás által begyakorlandó syntonia, az idegen szó, élőhangjakiejtése a hallás útján elsajátítva, a gyakorló könyv grammatikai formáink elsajátítása ugyan egy időben látás utján és a beszélő szervnek mintegy spontán működése a beszéd által. Kiindul az igéből, mely „a mondat birodalmában a legnagyobb hatalom“ (Brassai szerint,) ennek jelen idejét, parancsoló módját, jövőjét sok, de sok ismétlés, gyakorlás utján sajátíthatja el, ezután alkotja meg a bővített mondatokat, az ige múlt alakjait, a mondatfüzés összetettebb képleteit. Kiemeli e módszer azon előnyét, hogy nemcsak az emlékezet tárházába viszi be és rakja be az idegen nyelven kifejezett ítéletformákat, hanem a beszélő szerv virtuositását fejti ki, mely oly spontán, mint a képíró színérzékének, a zenész hangemlékezetének működése. A szerves módszer nemcsak egy disciplina, de élő tényezője személyiségünknek, öntudatunknak. Szép képet használ Felméri ez eljárás individuális hatásának illustrálására. A sötétben járkáló gyermek azért énekel, vagy beszél hangosan — mondja Felméri, — mert konstatálja önmagának élő jelenlétét, működési s ennek következtében ellenállási erélyét. „E szerint — alkalmazza a példát — a beszéd nemcsak a kifejezett eszmék közege, hanem vitalitásunknak legbizonyosabb kifejezése.1. Anyanyelvünkön oly megszokott tünemény a gondolat és beszéd titok teljes egyesülése... hogy észre se vesszük, de az idegen nyelven és az egyesülés meglepő tüneménye tárul fel előttünk a maga rejtélyes nagyszerűségében. Mikor az idegen idiomban próbáljuk kifejezni gondolatunkat: „tanúi lehetünk annak a kimondhatlanul finom természetű fénynek, midőn az értelmi szikra fölvillanását, czikázását nyomban követi-' a hang zengzete.“ Ezután 4 pont alatt értekezése módszertani utasításait összefoglalja: 1. Egyszerű, gyakorlatielemen kell kezdeni. E pontnál kiválóan érdekes állítása, hogy mi mindaz, amit a köznapi érinkezésben nem értékesíthetünk, meddő ismeret és kihull a tanuló emlékezetéből. 2. Egyszerre gyakorolja a tanuló fülét, szemét és nyelvét, tehát a tanulás közben az értés, a hallás, a látás és a beszélés soha sem válnak el egymástól. 3. A nyelvbe való bevezetés váljék az irodalmi nyelv alapjává. 4. Keveset, de jót. Nem magas irodalmi irányt követelni. „Ekként, de csak ekként lesz nyelvtanításunkban a beszéd az erő elve, azaz oly szellemi és erkölcsi emeltyű, mely az összes erőket edzi s a tudást hatalommá hatványozza.“ Felméri értekezése megérdemlett tetszésben részesült. Mindkét felolvasás a kiadványok közelebbi füzetében fognak megjelenni. Nyílt levél az olvasó közönséghez. Zilahi Kiss Béla ur ellen rágalmazás ás becsületsértés miatt a sajtópert a kir. törvényszék előtt 27—886. sz. a. megindítottam• hozzá tehát ez ügyben nincs több szavam. De a nagyközönségnek tartozom agyos felvilágosítással. Miért szólítottam fel ellenfelemet, hogy állítását a nyilvánosság előtt igazolja? Indokaim a következők: Zilahi Kiss Béla úr azt állította, hogy a színház körében uzsoráskodom. Állítása büntetendő cselekmény vádját képezi és nekem jogom van követelni a sajtóbíróságtól, hogy e rágalomért a büntető igazságszolgáltatás keze sújtsa őt; de ez csak megtorlás. A nyilvánosság előtt nem ezt kerestem-Van a kérdésnek egy másik ága. Igazat mondott-e Zilahi Kiss Béla úr vagy nem? Ezt kerestem. Nem értem ezért. Ellenfelem a nyilvánosság előtt vádolt, de nem bizonyított. Hát hol fog bizonyítani ? Illetékes helyen, a sajtóbíróságnál, azon forum ellőtt, « ^ " törény nem engedi meg a bizonyítást. Idézem a törvény szavait: A magyar büntetőtörvénykönyv 264. §-a, mely a rágalmazás és becsületsértésre vonatkozik, így szól : »Az állítás vagy kifejezés valódisága bebizonyításának nincs helye és az még a sértett kivonatára sen engedhető meg, ha az állítás