Kolozsvár, 1896. január-június (10. évfolyam, 1-146. szám)

1896-05-11 / 107. szám

V-ik erfolyand 1896. I szerkesztő-iroda: BELKÖZÉP UTCZA 4 SZÁM szellemi részét illető minden I A közlemény ide intézendő. ,atiratok nem adatnak vissza i,nik a lap minden nap, az undeg,‘’’ és vasárnapok kivételével. oep* 1/0 Névtelenül beküldött kintetbe nem közlemények tevétetnek. 107 szám. Kolozsvár, hétfő május 11 Kiadóhivatal: BELKÖZÉP UTCZA 4. SZÁM. ELŐFIZETÉSI DIJAK : Égé** évre.............................1 frt. Félévre 8 frt. Negyed évre . . . . • ért. Egy hóra.........................1 frt. 60 kr Egy szám ára 5 kr. HIRDETÉSI DIJAK: Egy □ cm tér ára 4 kr. — Q,árosok kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyílttér sora 20 kr. Ezredév. Irta: Pekry Károly F#1 ünnepelni isten áldja Nemzet! ' t ünnepet! mert szent s áldott e nap, írdott ez év is minden percre szentelt. Csak egy ilyen van ezredév alatt ; S amint búcsúzik ez a régi ezred S a múlt fényében újabbik fakad, jóikén nézünk az első ezredévre S bátran tekintünk a jövő elébe tató időnek zúgó rohanása Kérlelhetetlen mennyit elseper, Csak a történet egy-egy századába Hogy játszik ő az élők ezrivel. És ezredéves hullámviharába népek születnek, népek halnak el . . . Halandó ésszel elképzelhetetlen Oh Ezredév! Mi vagy a végtelenben. Hol hát a nemzet egész Európában, Mely ezredéves fejlődést mutat, Oly társas egység, hol az olyan állam, Amely fenn állott ezredév alatt, Mely századok néptipró viharában Rendíthetetlen szirtként fenmaradt ? Oh ezredév! és Hellasz eltiporva, De Róma megdől, a vasmarka Róma. Közöttünk sok hatalmas államegység. De ezredéves múltra nem tekint, És bár erőben, fényben többre vitték A nagy, hatalmas, nyers tömeg szerint, Bár műveltségben nálunk több lehet még, Hisz annyi vér nem hullott mezein, De az idők viharán úgy daczolva. Egyik sem áll fent, mint mi, ezred óta. Pedig fajunk a népek óczeánján A többi közt csak oly kisebb sziget, S éppen körötte csapkod, forr a hullám, Ép arra jár a dúló fergeteg, S a népsodró orkánok országútján, Mim dönthetetlen gránitszirt hegyek, Áll ezredéve e maroknyi Nemzet, Hol népek halnak és népek születnek. Mert hogy megdobbant Ázsia szivében Az első század végén valamik nyugatra törtek, merre a nap mégyen, A hun s turk népek szélvész hadai, A népvándorlás rém fergetegében Velük elkezdett minden mozgani. Azóta erre hömpölyög keresztül Sok századon sok néphad tömegestül. Azóta ez a népek országútja, Szivedből erre zúdul, Ázsia! A Kárpátoknak a onnan átszáguldja Egész Európát a népek hada. Kelet Nyugat közt erre csapkod, zúg a Nép óczeánnak óriás árama. Magyar népünket is ez áram dobja Felszínre elsőbb és tovább sodorja. Mesés Keletnek bűbájos világa, Hisz minden tőled, benned sarjadott, A történet s a népek ős forrása Te vagy, hisz minden onnan jő, buzog, Csodás méhedben jön alakulása; A nemzetbölced benned ringhatott; Onnan sodort el messze Napnyugatnak Hatalmas habja hullámzó hadaknak, távol keletre véghetetlen róna . . . A nemzetbölcső ott ring egykoron. E hol lefelé susogva lejt a Volga, A Kaspi-tónál puszta partokon, Valamikor ott sirt a magyar nóta A Volga-menti rónaságon. Nándor népnek tanyája volt e puszta, Ki hadra kelt, ha földjét már megúnta. a Kaspi-tó és az Urál hegység közt Itt tört száguldó paripáival Az Európába szörnyű rettegés közt A nap után a hún világ vihar, a világhódító Róma esd az éghez , adózik nékik aranyaival, Attilát mondják Isten ostorának, Hit Isten kardja tőn világ urának. A hún királynak világbirodalma Úgy összeomlott, hogy meghalt ura, Utána jött az avarok hatalma, Ep oly nagy s ép úgy eltűnik tova. . . Csak a magyar, csak ő volt képes arra, E földön, mely csak küzdőtér vala, Hont alkotott a népár ellenébe, Melyim fennáll már hosszú ezredéve. Már ezredéve . . . vagyunk e hazába, Az ázsiai partokról vete Lebédiába, a Pontus partjára S Etelközön , folyók közén ide, A Kárpátok közé, e rónaságra A népvándorlás nagy fergetege. Árpád vezérrel, immár ezredéve, Hogy a magyar nép e hazába lépe. Kárpátövezte áldott, nagy medencze, Fenyvesvadon ölelte nagy pusztaság, A nagy Duna s kanyargós Tisza-mente, A délibábos alföld, rónaság, A Kárpátoknak istenáldta keble . . . Azt mondották, itt alkotunk hazát, És elfoglalták és meghódították, S hont alkotának és jön Magyarország. Népóczeánnak óriás áramában, Hol népek vesznek, hullnak koronák, Világhatalmas hún pusztul ezáltal S Rómával megdől az egész világ ; — Jöhet besenyő, kún, s török, tatárral Víhat fajunk élethalál tusát, Nem dől meg mint a hun s a régi Róma, Fogytán, de törve nem, és ezred óta. S a népáramban hogy mégis fennállott, Azt az okozta, hogy mig megmaradt Keletnek harczos népe s úgy csatázott, Addig Nyugattól eltanult sokat, Magába vette ezt az uj világot. És térdre hullott a kereszt alatt S ez Szt. Istvánban, mint ha apostolnak, Jogot, fényt ad az Ápád-házi trónnak. S elnémul immár erdők vadonban A kőoltárnál táltos éneke, Nem száll a füst mint egykor Ázsiában, Véráldozatból a naptűr fele , Kettős erőt nyer a keresztény állam, Nem hagy el a Magyarok Istene, A magyar állam alkotó hatalma Mit alkot, a kereszt fényárba vonja. Első királyunk, a Szent, az Apostol, Ő az igazi Nemzetalkotó; Alatta lészen nemzet a magyarból, Ki született jó államalkotó, De eddig messze kalandozva harczol, Törvényeket kap, mint összetartozó; S „Isten kegyelme“ s az új hit varázsa Igézve száll le a „szent koronádra. De a népáram habját újra szórja, Uj hadba szólít a turul madár, S kún ellen a kereszt oltalmazója, Lovagkor hőse, Szt. László király , S IV. Béla újjá alkotója Lesz országának, melyet a tatár Úgy végig dúl, hogy késő nemzedékbe „Jön a tatár“ a vész szálló igéje. Árpádok vére, nemzeti királyok, Mért magvatok hogy oly hamar szakad! Egymásra jönnek idegen családok. A daliás kor Nagy Lajos alatt Vitéz hírünkkel tölti a világot. Nevéhez annyi dicsőség tapad ; Európa első, s kelet nagyhatalma A Nagy király virágzó birodalma. De a népáram habját újra ontja, S a félhold villan, a lófark liheg, S diadalit egymás után aratja Hunyadi János a török felett. Egész legenda, mint, hogy szerzi kardja Azokat a mesés győzelmeket; Kardjának hire Nyugatot bejárja, S királyt adott az országnak, fiába. S megint dicső lesz, tündöklő ez ország, Mátyás alatt, Európa színpadán, A reneszánsz sugárai ragyogják, Becs is mienk! — de óhaj azután, A népár habjai tovább sodorják ti Buda is elvesz gyász Mohács után, S török igában a török hódoltság És ketté bomlik a megtépett ország. ti azóta, hogy ide lábát betette, Csatatér lett az alföld, rónaság, Szegény hazánk, bár keblében sebezve, Vívott vele élethalál tusát S vadbástyaként állt és megvédelmezte Ezt az egész keresztény Európát. Ha fejlődésben tan el is maradtunk, Oka: Európát védte volt a kardunk ti mig egyik részünk Törökmagyarország. A másik részhez Bóca formált jogot. Azt hitte, hogy az Német magyarországi alkotmányt, törvényt lábbal taposott. A mint lezártuk a török uralmát, Alkotmányunkért, melyet elnyomott, Harczolni kellett új élethalálra Magyarországért itt Magyarországba, ti mindig akadt, ki ott termett, ha kellett Megvédeni a nemzete jogát, A kit fajunk mindig elő teremtett, Ha alkotmányát lábbal taposák, Hisz hallottuk Bocskay fejedelmet És Zrínyi, Bethlen, Tököly szavát, ti kinek emlékén lángra gyúl a lélek, Szavát a rodostói Remetének. Dicső Rákóczy, küzdők fejedelme S te dicsőséges, hős kurucz világ ! Hogy visszatér a bujdosók keserve A népdal ajkán századokon át . . . Aztán világra szóló küzdelembe Vív szabadságért uj élettusát, S Kossuth szavától lángra gyúl a nemzet S átküzdi azt a szent, dicső küzdelmet, ti ál) a magyarnnk független Hazája, Éljen tehát a koronás Király! Erősségünk, jövendők viharába A törvény Őre, a magyar Király ; Lobogjon zászlónk, fel, diadalára, Mint őseinknél a turul madár; S büszkén tekintünk a szent koronára ti éljent kiáltunk a magyar Hzára. Nemzet, mely meg nem törve igy fennállott Egy Ezredévnek annyi viharán, Ki annyi romlást és siralmat látott, A mennyi végig zajlott e hazán, Az olyan Nemzet, az oly isten áldott S büszkén kiálthat mait diadalán, Búcsúztatván az első Ezredévet, Éljent, hozsánnát az új Ezredévnek ! Belépés a szabadelvű pártba. Gróf Sztáray István, a nagy-bereznai kerület országgyűlési képviselője szombaton belépett a szabadelvű pártba. Sztáray azelőtt is tagja volt a szabadelvű pártnak, de az egyházpolitikai javaslatok tárgyalása idején kilépett onnan. A képviselőház heti munkarendje. Ma csupán formális ülés volt, amelyen a további munkarendet állapították meg a képviselőházban. Kedden az alelnököket, jegyzőket és a háznagyot választják meg és a képviselőknek osztályba való sorsolása lesz napirenden. Szerdán a bizottságokat választják meg és az osztályok megalakulnak. Csütörtökön (ünnep) szünet, míg pénteken és szombaton kisebb jelentőségű ügyek kerülnek tárgyalásra. A következő hétfőn, május 18-án a közigazgatási bíráskodásról szóló törvényjavaslat tárgyalása lesz napirenden. Szeben vármegye díszközgyűlése. — Dr. Bruckner Vilmos beszéde. — Nagyszeben, máj. 9. Megyénk díszközgyűléséről adott tudósítás kiegészítéséül az alábbiakban közöljük magyar fordításban dr. Bruckner Vilmos beszédét, melyet német nyelvben mondott el. A lelkes hangú beszéd igy szól: A haza minden részében ünnepélyes hangulat uraló, nagy emlékünnepet ülünk, államunk ezeréves fennállásának emlékünnepét. Az óvilág területén egyáltalán kevés oly állami alkotás létezik, amely hason magas kornak örvendhetne, még kevesebb azonban, amely együtt, a templom egészen megtelt. A szombati istentisztelet keretében folyt le az ünnepély, azzal dicsekedhetne, hogy neki a sors hasonló mérvű kimagasló világtörténelmi hivatást juttatott. Ennek a mi államunknak a lefolyt évezredben, hosszú időn, évszázadokon át az a nehéz feladat jutott, hogy a nyugat miveltségét, a kelet barbarizmusa ellen oltalmazza és a kereszténységet az előrenyomuló török hatalom ellen megvédelmezze. Egy ily múlttal bíró állam ezredéves fennállásának emléknapját joggal és büszkeséggel ülheti meg ünnepélyesen. Azon ünnepélyes hangulat elől, amely az országot ez alkalommal eltölti, mi sem tudunk és nem akarunk elzárkózni; — nem csak azért, mivel mint a haza fiai, sorsával szorosan egybe vagyunk forrva, nem csak azért, mivel mint ha hazafiak azon állam szenvedéseiben és örömeiben, a melyhez tartozunk, a többiekkel egyenlően veszünk részt és erre számot is tartunk, hanem azért is, mivel mi és illetve elődeink a magyar állam azon nagy kulturális rendeltetésében, amely ezen emlékünnep megülését főképen jogosulttá teszi, közreműködni hivatva voltunk de abban becsületesen közre is működtünk. Hogyha mi, illetve elődeink ezen országoknak a magyarok általi meghódításánál, a honfoglalásnál, nem is működtünk közre, a mi elődeink a tulajdonképeni kulturális tevékenységben mégis annak kezdetétől fogva megfelelően részt vettek. Midőn szent István király rövid idővel a honfoglalás után, a nagy népvándorlás alkalmával Ázsiából Európába átjött magyar népét előbb a keresztény hitre térítette, hogy ezzel a nyugati műveltségnek az országba utat nyisson, midőn erre nemsokára utódai felismerték azt, hogy ezen kulturális feladat teljesítésére idegen segítség szükséges, ekkor hívták meg a németeket az országba. Elődeink voltak az elsők, akik meghiva lottek és idejöttek, amint ezt II András király az 1222 iki arany kiváltság levelében is megerősítette: „ vocati a piissimo avon ostro rege Geyza“ és pedig meg lettek híva az ország és a korona védelmére „ad retinendam coronam,“ amint az zászlójukra írva és pecsétjükbe bevésve volt. Hogy ezen elődjeink a kultúra és a védelem körüli közreműködésre nyert és vállalt feladatot híven teljesítették azt bizonyítja nem csak a történelem minden lapja, nem csak ama reformáczió előtti pápának szava, a ki várásunkat a kereszténység vadbástyájának nevezte el, nem csak Nagy Lajos király ama szavai a melyekkel a szászokat az ország oszlopaiul jelölte meg, nemcsak a Habsburg házbeli királyok ama elismerő és köszönő szavai, amelyekkel a szászok hűségét és érdemeit megjutalmazták, III. Ferdinánd és Rudolf azt írták nekik: „ne unquam vos fidelitas vestra poeniteat“, és a magyar korona jelenlegi fenséges viselője, a hűt szász népének intézett manifestumában rámutathatott, a szász népnek, „a melynél a szabadság honossá lett“, az állam és trón irányában szerzett érdemeire, — hanem bizonyítják különösen elődeinknek tettei és művei, a haza védelmében elöntött vérük, a szászok által lakott országrész kultúrája, a szász városok és falvak és nem utolsó helyen iskoláink. Mindezeket nem azért hozom fel, hogy elődeink érdemeit különösen dicsérjem, még kevésbé azért, hogy azokból mi magunk, utószülöttek részére érdemeket származtassak , sőt inkább azért hoztam ezeket fel, hogy az állam kulturális feladatainak teljesítésében való közreműködésének megállapított tényével a nagy állami ünnepben, az állam ezeréves fennállásának emlékünnepében való résztvételünk jogosultságát indokoljam. Igenis! Nekünk is van az állam, a haza fennállásában és virágzásában érdemünk és azért, a mai ünnepen való résztvételre is van jogunk. De erre kötelességünk is van, azon állam irányában való hálaérzetünk kötelessége, amely állam annyi évszázad óta helyesnek ismerte el azt, hogy itt sajátosságunkban akadálytalanul fejlődtünk, a mi által egyedül felelhettünk meg történelmi rendeltetésünknek, amelyet azon saját módunk szerint továbbra is híven betölteni igyekezni fogunk. Ez okból őszintén és kétszeresen szívélyesen veszünk részt ezen emlékünnepen. Mint az állam hű polgárai ülünk ezeréves fennállásán, mint a kulturális feladatokban való részesek megelégedéssel tekintünk a múltra és az állam jelenlegi virágzására és gyarapodására, haladására. Kívánjuk, hogy ezen kulturális működés továbbra is közrehasson az állam virágzására és gyarapodására és hogy az élet minden terén való haladásnak az ország minden lakója, — a nyelvre és vallásra való tekintet nélkül nélkül, — részesévé váljon és annak javát élvezze. Mi azért gyűltünk itt egybe, hogy ezen részességünket és örömünket, érzelmeinket és óhajainkat kifejezésre juttassuk. Bátor volnék ezen gyülekezet érzelmeit a következő szavakban kifejezni, amelyekhez hozzájárulásukat úgy vélem, nem kell előzetesen kikérnem : Isten adjon mindenekelőtt nekünk erőt arra, hogy ezen munkában továbbra is közreműködjünk törvetetlen hűségben, híven a királyhoz, híven a hazához, híven történelmi rendeltetésünkhöz, híven önmagunkhoz, híven a régi zászlóhoz, a mely új alakjában is (szónok rámutat a megyének újonnan készült és az ülésteremben kifüggesztett díszzászlajára) reánk nézve ugyanazon jelentőséggel bírjon. Isten oltalmazza drága hazánkat, hogy még további évezredeken át virágozzék, gyarapodjék és haladjon kulturális munkájában valamennyi lakója javára. Isten áldja és tartsa meg a felségét (az egész közönség üléseiről felemelkedik és állva hallgatja végig a szónoklatot) szeretett királyunkat, a haza atyját, akinek arczképe ezen óra megszenteléséül, a mai ünnep emlékéül most e teremben lelepleztetik, hogy előttünk jövőre, a közszolgálat minden munkájában tündököljön, és bennünket mindenkoron hűségünk megtartására és feladataink teljesítésére buzdítson. Éljen Ő felsége a király! Éljen a haza ! Millenium, Kolozsvár, máj. 11. A Ferencz József tud. egyetemhallgatósága f. hó 14-én d. e. 11 órakor a redoutte termében a millennium emlékére iiszülést tart. — Hölgyek számára karzat- és ablakhelyek vannak fentartva, a férfi közönség a földszinten foglal helyet. * „Az unitárius theologusok olv. és önkegylete* a millenium alkalmából f. hó 8-án, d. u. 3 órakor diszgyülést tartott, a melyen Ferencz József püspökön és Boros György theol. tanáron, mint az egylet védnökén kívül jelen volt Mózes András lelkész és theol. tanár s nehány egyet. hallgató is. Deák Ferencz papjelöltnek, mint helyettes elnöknek ünnepi megnyitója után Ürmösi Károly szerkesztő által felolvastatott a theologusok kebli lapjának alkalmi számából néhány közlemény. Majd Pálfi Ferencz, II-ed éves papnövendék szavalta el Komócsy Józsefnek egy alkalmi költeményét. Ezt követőleg Boros György, e. védnök tartott felolvasást a papnövelde és önk. egylet múltjáról. Az indítványok és előterjesztések során h. elnök ünnepélyesen bejelentette a gyűlésnek, hogy az Ürmösi K. egyi. tag által a könyvtár gyarapítása czéljából javasolt millenáris emlékalapra a tagok által felajánltatott 30 frt. e bejelentést igen nagy lelkesedéssel vette tudomásul a gyűlés és bizottságot küldött ki az öszszeg 300 frtra leendő kiegészítése módozatainak s a már megkezdett alap szabályainak megállapítására. Gyűlés után Ferencz József püspök elismerését fejezte ki a gyűlés tagjainak buzgóságukért s lelkes, szép szavakban buzdította őket további munkálkodásra. * A hidelvei ev. református elemi iskolában szép és megható ünnepély folyt le szombaton. Az ünnepélyt tiszt. Herepei Gergely isk. felügyelő nyitotta meg lelkes és hazafias beszédével. Ezután a növendékek szabatosan elénekelték a „Hymnus”-t, amely után egy növendék elszavalta az „Ezer év“ czimű költeményt; ezt követte Benedek József, igazg, tanító hosszú, kidolgozott beszéde, mit a közönség lelkesen megéljenezett. Majd a növendékek szavaltak, énekeltek s szabad előadást tartottak. A 23 pontból álló programoinak délben volt vége. Végül Herepei Gergely a hallottakról számot adva, nagy megelégedését fejezte ki ez iskola növendékeinek haladása felett, s lelkes bezáró beszédében hangsúlyozta, hogy az itt hallottak nagy hatást gyakoroltak úgy a szülőkre, mint a nagyszámú közönségre. * A gyalui állami elemi iskola e hó 9-én tartotta meg hazánk ezredéves fennállásának ünnepélyét a járás intelligenciájának s a község lakosságának jelenlétében. Az ünnepély az ev. ref. templomban vette kezdetét, hol nagy tiszteletű Deési Gyula ev. ref. esperes tartott egyházi beszédet, ékes szavakban emlékezvén a nagy ősökről s áldást kérve az uj ezredik esztendőre. Majd Bocz István igazgató tanító lelkes szavakban nyitotta meg a tulajdonképeni ünnepélyt, ecsetelvén az ünnepély magasztos voltát s a valódi hazaszeretet áldásos hatását. Az ezt követő s Bocz István vezetése alatt a növendékek által előadott hazafias dal után ifj. Benedek József tartotta meg felolvasását hazánk ezeréves múltjáról. Ezután egy ének és egy szavalat következett s végül a gyermekkar által előadott „Király hymnus* zárta be a minden tekintetben jól sikerült ünnepélyt. Délután 2 órától kezdve a gyermekek tánczmulatsága következett.* Felvincz, május 10. A felvinczi útl elemi iskola május 9-én tartotta milleniumi ünnepét. Az iskola ünnepe a város ünnepe lett. Az üzletek mind zárva voltak, a házakról pedig nemzeti zászlók hirdették az ünnepet. Az ev. ref. templomba hálaadó isteni tiszteletre gyűlt nagy számú közönség szorongásig megtöltötte a templomot, hol Muzsnay Miklós s. lelkész mondott emelkedett hangú, hazafias érzésektől áthatott alkalmi imát. Impozáns látvány volt az ünneplő ruhában öltözött közel 300 gyermek; a leánykák fejükön élővirág koszorúval nemzeti szalaggal, a fiúk vállukon nemzeti szinü csokorral jelentek meg. A templomozás végeztével a növendékek az iskola udvarára tértek visza, mely gyönyörűen fel volt diszitve. Magyarország megkoszorúzott térképe felett volt elhelyezve a Munkácsy féle „Honfoglalás”, azon fölül Őfelsége I. Ferencz József királyunk arczképe. A térképtől jobbra Deák Ferencz, balra Kossuth Lajos arczképe volt virág girlandokkal és apró nemzeti zászlókkal diszitve. Az ünnepélyen jelen voltak: A városi tanács, a járásbíróság, a a postahivatal, az állomásfőnökség, a csendőrség és nagy számú díszes közönség. A közeli oláh községekből szintén számosan jelentek meg a hazafias románok, köztük