Magyar Polgár, 1900. január-március (23. évfolyam, 1-75. szám)
1900-01-02 / 1. szám
, csak azért, mert jóval többen vagyunk benne, mint azelőtt, de nagy és hatalmas, mert vezérével úgy az elérendő czélok, mint az ezeket biztosító eszközökre nézve teljesen egyetértve, — bármit mondjon a politikai irigység, — egységes az és egységes is fog maradni. (Hosszantartó élénk tetszés.) E tábor megbízásából kérem az Isten áldását Te reád és mélyen tisztelt családodra és e tábor nevében kívánok neked és általad hatánknak: boldog új évet! (Élénk tetszés és éljenzés.) A miniszterelnök beszéde: Igen tisztelt képviselőtársaim! Mélyen tisztelt barátaim! Ezek a szívélyes szavak, a melyek az imént a ti tisztelt szónokotoknak, az én igen. barátomnak ajkairól elhangzottak és az a meleg hang, a mely azokból kisugárzott, megtalálták azt az utat oda, hová intézve voltak: az utat szivem bensejéhez. És könnyen találták meg, mert nyitva áll előttetek egész melegével és összes érzelmeivel (Élénk tetszés és éljenzés.); előttetek, akik nekem azt hozzátok, ami a közéletben a legbecsesebb : a politikai bizalmat és a mi a magánéletben oly ritka, de annál értékesebb: az igazi, valódi barátságot. Én ezt a két nagy adományt hasonlóval viszonzom. Azt ajánlom fel nektek én is a mai napon, amit ti nekem hoztok, de megpótolom egygyel, megpótolom azzal a ínérsen érzett hálával, amelyet irántatok tápotok szívemben azért a támogatásért, amelyben eddig részesíteni kegyesek voltatok és azért a támogatásért, amelyet jövőre kiátásba helyeztek. Én annak szükségét, hogy e perekben politikai fejtegetéseket és programmszerű nyilatkozatokat tegyek, sem érzem. Nem érzem ezt a szükséget két okból: először, mert hiszen úgyszólván naponként és csak a legutóbbi időben is alkalmam volt az ország minden aktuális kérdéséről a Házban nyilatkozatokat tenni; másodszor azért nem látom szükségét annak, hogy hosszabb politikai fejtegetésekbe bocsátkozzam, mert hiszen tíz hónappal ezelőtt, midőn kiszólítva a csatasorból e helyet elfoglaltam, eléjek álltam és kifejtettem azokat a törekvéseket, azokat az irányzatokat mégpedig programmszerűen, amelyek az én politikai hitvallásomat képezik és amelyek működésemnek irányelvéül fognak szolgálni. Ezekből világosan föl volt ismerhető és meg volt ítélhető az én politikám. Ezeket a törekvéseket, ezeket az irányzatokat, melyeket előttetek akkor vallottam, tartom ma is magaménak változatlanul minden részükben. (Élénk helyeslés.) Ezek a törekvések, ezek az irányzatok a kormánynak, amelynek élén ezúttal és ez idő szerint állani szerencsém van, ma is változatlan törekvéseit és irányzatát képezik. (Élénk éljenzés.) Azoknak lényegétől, elvétől és tartalmától én eltérni egy hajszálnyira sem fogok és nem akarok. (Élénk helyeslés.) Én elétek álltam, megkérdeztelek titeket : akartok-e, birtok-e engem abban a nehéz munkában, amely reám vár ezen az alapon, ezen nyilatkozatok alapján támogatni ? Ti kegyesek voltatok fölajánlani ezt a támogatást és én elfogadtam azt. Kötésnek tekintem tehát azt; kötésnek, amely köztünk létesült és amelyhez én ragaszkodom és amelyet frigytörés nélkül megsérteni és eltörni nem szabad és nem lehet. (Élénk helyeslés.) Azzal a programmal, annak elvi tartalmával, az abban megnyilatkozott politikai és kormányzati szellemmel összeforrtnak érzem magamat, attól engem elszakítani és eltántorítani semmi sem fog. (Élénk helyeslés) Ennek a programainak alapján szaporodott meg és nőtt nagggyá a szabadelvű párt mai tábora. Egy gondolat hozta létre ezt az egyesülést: az a gondolat, hogy akik egyetértenek a jövő feladataiban, egyesüljenek abban a munkában, amely ezen feladatok megvalósítását tűzte ki czélul. Az a gondolat, amely bennünket összehozott, arra hív fel és óva int bennünket, hogy előre nézzünk csak és ne hátra. (Hosszantartó élénk helyeslés.) mert, aki biztosan akar haladni és el nem akar botlani, ezt csak úgy érheti el, ha mindig azt tartja maga előtt és arra néz, ami kitűzött célja, amelyhez közelednie kell. (Igaz! ügy van !) Az a gondolat, amely egyesíteni volt képes azokat, akik ma a szabadelvű párt küzdő sorait képezik, elég erős kell, hogy legyen és erős is lesz arra, hogy össze is tartsa és teljesen össze is forraszsza azokat, akik közös munkára egyesültek. Egész erőnket ennek a közös munka feladatainak kell szentelni. (Élénk helyeslés és tetszés.) De csak a becsületes, nyílt és utógondolat nélkül lojális és teljes egyesülés és egybeolvadás ad erőt és ad összetartást. (Élénk helyeslés.) Összetartás és erő nélkül sem a párt amely hivatva van nehéz munkában a kormányt támogatni, sem a kormány nem képes sikert aratni. Csak ez hozza meg az eredményeknek, a sikernek lehető biztosítékát. (Élénk helyeslés.) Abban a programoiban, amelyet én kifejtettem, a kérdések egész sorozata van fölvéve, amelyeknek megoldása az országra vár. Én azon kérdéseknek sem egyikét, sem másikát most kiemelni vagy azon kérdések egyikének vagy másikának fejtegetésébe bocsátkozni nem akarok. (Élénk helyeslés.) Csak egyet emelek ki, mint olyat, amiről soha egy perczig megfeledkezni nem szabad, mint olyat, ami természetes ugyan, de a mi tevékenységünknek szellemét és irányát jelöli meg, amelyeket az állami élet minden részében és ágazatában előálló reformmunkánál szem előtt tartunk. Az én eljárásom és annak a kormánynak, amelynek élén állok, eljárása és irányzata minden ténykedésében és minden előterjesztésében, amelylyel az ország elé fog lépni, az igazi és valódi szabadelvűség irányzata lesz. (Élénk tetszés és éljenzés.) És ez nem is lehet máskép. (Élénk helyeslés.) Hiszen Magyarországot erőssé, nagggyá, gazdaggá tenni és magyarnak, amit mindannyian akarunk, megtartani csak úgy lehet és erre csak az a politika képes, amely a nemzet összes rétegeinek minden érdekét és minden ügyét egyaránt szívén viseli, felöleli és harmonikus egyeztető ápolásban, gondozásban és fejlesztésben részesíti. (Élénk, hosszas helyeslés és tetszés.) Magyarország fejlődésének, Magyarország haladásának életföltétele a jövőben is az lesz, ami a múltban volt: az igazi szabadelvűség irányzatának föntartása intézményeiben és alkotásaiban. (Élénk, hosszas helyeslés és tetszés.) Én talán hivatkozhatom arra, hogy egyéni bizonyságot erről az irányzatról nekem tenni nem kell. (ügy van!) Ezt az irányt nem lehet beledisputálni senkibe, ezt nem lehet senkivel elfogadtatni kapacitáczióval; ennek az iránynak a politikus életnézetével, fölfogásával, egész bensejével összeforrtnak kell lennie (Élénk tetszés és helyeslés.) és én összeforrtnak érzem magamat vele, mert abban a légkörben nőttem föl, (Igaz! ügy van!) abban ringott politikai bölcsőm, amely ennek az irányzatnak az atmoszférája volt. (Élénk tetszés.) Azt a munkát láttam közelről, annak szeretetét szívtam magamba, amely a magyar szabadelvű politika alapjait lerakta. (Élénk tetszés és helyeslés.) Ennek az alapvető iránynak az elejtése nagy visszaesést jelentene Magyarország összes közállapotaiban. (Igaz! Úgy van!) Ennek az iránynak föltétlen föntartása lesz a mi törekvéseinknek egyik rugója, egyik sarkpontja. (Élénk helyeslés.) Hogy abban a munkában mily sorozatban és azon sorozatot illetőleg milyen egyes kérdések milyen elintézésének javaslatbahozatalával fogunk eléjek lépni, annak fejtegetését — gondolom — senki sem kívánja tőlem. Hivatkozhatom azokra, amiket programmszerűleg előadtam; egyet azonban föl kell említenem és ez az, (Halljuk! Halljuk!) hogy mindehez a nagy munkához nyugalom és idő kell. (Igaz! Úgy van!.) Ezért ennek az évnek nálunk egyik első teendője lesz a kvótaemelésnek parlamentáris és tíz évi időre leendő rendezése. Ausztriában mindazon gazdasági és pénzügyi kérdések, amelyek nálunk törvény által vannak rendezve, végkefejezésre juttatandók parlamentáris uton és pedig lehetőleg a jövő év első felében, ha az ottani parlamentáris viszonyok ezt megengedik. Alapos talán a remény, hogy ezek a kérdések, amelyek több év óta úgyszólván állandó rázkódtatásban tartják Magyarországnak és Ausztriának közgazdasági viszonyait és amelyek a mi közéletünkre is zavarólag hatoltak és a parlamentáris munkarendet is megakasztották, most már talán azon stádiumba jutottak, hogy azoknak végelintézése kicsatolja közéletünkből a bizonytalanságnak azt az elemét, (Élénk helyeslés.) amely eddigelé összes köz- és különösen gazdasági állapotainknak egyik nagy baja volt. (Igaz ! Úgy van! Magyarország megtette a magáét. Minthogy nem lehetett és nem a mi hibánkból, (Úgy van!) hanem az osztrák állapotokból kifolyólag és az én nagy sajnálatomra a vámszövetséget megkeni, Magyarország a viszonosság alapján önálló rendelkezésekkel szabályozta mindezen kérdéseket, Ausztriával a méltányosság alapján, de összes jogainak teljes biztosítása és gazdasági érdekeinek méltányos alapokon való megóvása mellett. Ez a viszonosság, mint befejezett tény, biztosítva van a mai naptól fogva minden irányban és a gazdasági kérdések egész vonalán. Azt hiszem, hogy ez a viszonosság megtörve nem lesz és fenn lesz tartva minden körülmények között és ha megtörnék, a mi védelmi eszközeink a törvényekben vannak lefektetve. MAGYAR POLGÁR 1900. január 2.