Magyar Polgár, 1900. január-március (23. évfolyam, 1-75. szám)
1900-02-10 / 33. szám
1000. február 10. MAGYAR POLGÁR Az angyal : Nagyon szereti ? Az önkéntes: Nagyon ! És ön ? Az angyal: Nagyon, nagyon !! Szőke, barna ? Az önkéntes: Nem tudom, nem láttam naég soha Az angyal: Ahá ! Ez az első légyott. Leveleztek, ugye? Az önkéntes: Igen! Maguk is leveleztek? Az angyal: Kis hirdetés. Az önkéntes : A mi esetünk ! . . . És a jelige ? Az angyal. »Csinos, de hamis!« Az önkéntes: Tessék? »Csinos, de hamis«? De hiszen az lehetetlen! Az angyal: Bocsánat, én csak jobban tudom. Két hónapig leveleztünk, amíg végre most kitűztük az első légyottot. Hogy biztosan eljöjjön, a barátnőm arczképét küldtem el neki. A barátnőm ugyanis sokkal csinosabb, mint én . . . Az önkéntes: Én is így tettem. Csakhogy én nem a barátnőm arczképét küldtem, hanem a barátomét. Az angyal: És mi volt az ön jeligéje ? Az önkéntes »Csinos, de hamis!« Forgács: Művészet. A Görög rabszolga, Jones szép zenéjű operettjének második előadására is csaknem egészen megtelt a színház tágas nézőtere. A második előadás közönsége is csak mérsékelten mulatott a szellemtelen szövegen és nagy gyönyörűségét találta a pompás muzsikában Az előadásról nem változott a véleményünk. Székely Irén, Komlassi Emma és Wlassák Vilma játékban, énekben és tánczban ismét kitűnőek voltak, a férfiak pedig lagymatagok és unalmasak, mint a premieren Kellemesen lepett meg bennünket Leöney Leó, aki ez estén a második felvonás után felébredt álmából és szellemes kupléban panaszkodott azért a megrovásért, amelyet tegnapi ízléstelen voltáért kapott. Kupléja körülbelül így hangzott : Volt egyszer egy ember, A szakálla kender — Csak erről dalolok már: Mert egy bősz máitész. Ki ütni, vágni kész. Szörnyű nagy doronggal vár ! Felmászott a fára, Leesett a sárba. Akiről szól most a dalom, így járt az az ember. Kinek szakálla kender — Remélem, ezt elmondhatom. Igy leszek népszerű stbbi A közönség nagyot kacsagott és megtapsolta ezt a a megengedett rögtönzést. Személyeskedés a színpadon. Tegnapi czikkünkre a színház igazgatóságától a következő levelet kaptuk : Igen tisztelt Szerkesztő Úr! A kolozsvári Nemzeti Színház igazgatósága teljesen egyetért azokkal a nézetekkel, amelyek becses lapjának tegnapi számában, »Személyeskedés a színpadon« czímű czikkben foglaltatnak. Csak azt kívánjuk megjegyezni, hogy a személyeskedő »rögtönzések«-ért nem érheti vád az igazgatóságot. Már az előadás előtt határozottan betiltották e dolgokat és hogy egyes tagok — magukra vállalván a súlyos következményeket — a tilalom daczára is elkövették e hibát, az az ők rovásukra írandó csak. Kolozsvárt. 1900. február hó 10. Kiváló tisztelettel: Follinus Aurél, a kolozsvári Nemzeti Színház igazgatója. Szentgyörgyi István a Népszínházban. A sok mende-monda, találgatás, melyek szerint Szentgyörgyi István a Népszínháztól szerződtetési meghívást kapott volna, végre pozitív formában kerülhet a nagy nyilvánosság elé. Fái I Heia, a Népszínház főtitkára, aki ez ügyben Kolozsvárra érkezett, s ma meghívta Szentgyörgyi Istvánt, hogy a jövő héten két, esetleg három estén át a Népszínházban vendégszerepeljen. — Munkatársunknak alkalma nyílt, hogy az erre vonatkozó tárgyalásokon jelen lehessen és így ebben az ügyben konkrét adatokkal számolhatunk be. Szentgyörgyi István meghívása minden szerződtetési szándék nélkül , tisztán csak azért történik, mert a Népszínház igazgatósága egyfelől a vidék jeles erőit a fővárosi közönségnek bemutatni szándékozik, másfelől pedig kedvező alkalomnak tekinti ezt a régi, jó magyar népszínműveknek fölelevenítésére. — Szentgyörgyi István a vidék egyik legkitűnőbb művésze és vendégszereplése a legszerencsésebb alkalom a legjelesebb régi népszínművek újra való bemutatására. A művész örömmel fogadta a meghívást és legjobb alakításait fogja a budapestieknek bemutatni, t. i. a • Czigány-ban Zsiga czigányt és a »Csifós.-ban az öreg csikóst. Bölöny József intendáns készségesen beleegyezett a vendégszereplésbe, nagy örömének adva kifejezést, hogy végre a budapesti közönségnek is alkalma nyílik Szentgyörgyi nagy művészetét megismerni. A heti műsor. A színház jövő heti műsorát az igazgatóság még nem tudta megállapítani, mert Kubelik Jan még nem értesítette az igazgatóságot újabb hangversenyének napjáról. A jövő heti műsorról mindössze annyit lehet biztosan tudni, hogy hétfőn a jogászbált tartják meg a színházban. Szerdán és pénteken Szakács Andor vendégfölléptével »Lear király« és »/// Slicard-ot adják, kétszer a »Görög rabszolga« kerül színre és egy napot a Kubelik hangversenye tölti be. A Kubelik hangversenynyel együtt adják Gabányi »Anyósok” czimű egyfölvonásos vígjátékát, valamint Jalk Richárd kolozsvári újságíró egyfölvonásos dramolettjét, a »Titánoc«-at. Törvénykezés. Az elrabolt gyermek. — Regényes hűnpör. — A kolozsvári kir. tábláról nemrégiben egy hűnpör aktáit terjesztettek fel a kir. kúriához. Ezeknek az aktáknak adatai egy borzalmas rém regény részleteit tárják elénk Olvasásukkor az ember szinte elfelejti, hogy ez a história tényleg megtörtént és úgy érzi magát, mintha a füzetes rémregények valamelyikét tartaná kezében . . . A bűnpör előzményei Gyulafehérvárhoz fűződnek Egy ottani gazdag paraszthsaládot ezelőtt négy évvel az a borzasztó csapás érte, hogy négy éves fiacskájuk nyomtalanul eltűnt. Hiába volt minden keresés, a kétségbeesett szülők hasztalanul tettek mindent tűvé, a gyermek nem volt sehol. Körülbelül egy év előtt egy rongyos, piszkos czigány gyerek állított be hozzájuk koldulni. Az apa közelebbről szemügyre vévén a kolduló gyerekei, egyszerre csak felkiáltott: — A fiam! A fiam! A rongyos, pizkos purdéban a tulajdon, édes gyermekét ismerte föl. A meglepett szülök nem is eresztették el a gyermeket, hanem rögtön följelentést tettek a sátoros, oláh czigány ellen, ki a gyerek igazi apjának mondotta magát és a kit el is lógtak. A gyermeket ugyanis oláh csigányok rabolták el és megtanították a koldulásra. A bűnpör szüleit nehezen lehetett kigobozni A szegény gyerek beszéde nagyon zavaros. Nem igen emlékszik arra, mi történt vele négy év előtt. A szülők kétségbeesett erőmegfeszítéssel keresik a bizonyítékot a gyermekrabló czigány ellen, mert meg vannak róla győződve, hogy a kis koldus tényleg az ő eltűnt és megtalált gyermekük Da a czigány is ravasz. El akarja kerülni a börtönbüntetést és állandóan azt mondja, hogy a gyerek az övé. Természetesen a karaván többi tagjai nem vallanak czinkostársuk ellen. A bíráknak az ítélet hozásánál igen nehéz dolguk volt. Ha a gyenge bizonyítékoknak súlyt kölcsönöznek, szerencsétlenné, boldogtalanná teszik az amúgy is sajnálatra méltó szülőket. A körülmények a gyermekrabló czigány ellen mutattak és így az első két bírósági fórum a szülők javára döntött és a czigányra több évre szóló szabadságvesztést szabott ki. Most a kúria elé kerül ez a rémregényes per. A szülők aggódva várják a végleges döntést. A gyermek egyelőre náluk van. —............ ■' 11 A veresegyházi amazonok. Még’ 1895. julius 29-én történt, hogy Pestmegye Veresegyháza községében katholikus kántortanitót választottak. A hívek egy része azonban nem volt megelégedve a hivatalos jelölttel s nagy zajongással és fenyegető kiáltásokkal a papiak elé vonult — tüntetni. Nehányan a parókia udvarába is bementek s halált kiáltottak az ellenpárt buzgó kortesére, Huszár Jánosra: — Üssük agyon a gyalázatost! A lelkész, Demka János plébános, le akarta csöndesiteni a nagyrészt asszonyokból álló csapatot, de Lepka Jánosné vezérlete alatt őt is lehurrogták s tovább zajongtak, úgy, hogy a hatóságnak kellett közbelépnie. A pestvidéki törvényszék előtt tegnap délelőtt megtartott tárgyaláson az asszony tagadta, hogy akár a főkortest, akár a lelkészt sértegette volna, mert ő a férje után ment oda, hogy haza hívja. — Dehogy mondtam én rájuk azokat a csúnya szavakat, hiszen úgy reszkettem, mint a kocsonya. A törvényszék nem látva beigazolva a vádat, fölmentő ítéletet hozott, amely ellen az ügyész fölebbezést jelentett be. — Megkövetem, tekintetes királyi ügyész úr, kérdi a vádlott, mért nem tetszik belenyugodni ? — Az ügyész urat nem lehet kapacitálni ! szól közbe Bánó elnök. — Nem ? Hát akkor köszönöm a királyi tekintetes törvényszéknek a szívességit. Áldást, békességet kivánok ! Éjjeli látogatás. Schupiter János tekei kereskedő egy idő óta csaknem minden reggel faggatta szolgáló leányát, Bölöni Klárát : Ki volt itt, ki járt itt az éjjel?... Klári azonban szemérmetes pirulással kitérő feleletet adott mindannyiszor. — Nem volt itt, kérem, senki, csak a szomszéd kutyája csinált egy kis csetepatét a konyhában, az edények között . . . A gazda végtere is megsokalta a rendszeressé vált éjjeli látogatásokat. Meghagyta tanonczának Varró Ödönnek, hogy álljon lesbe és csípje el a leányzó éjjeli vendégét. A mult év februárjának egyik éjszakája gyöngédtelenül lerántotta a leplet az ismeretlen valaki személyéről. A kis tanoncz elfogta a Klára vendégét, kit Nagy Lőrincznek hívnak és foglalkozására nézve szolgalegény. Nyomban odahívta gazdáját: Megkerült . . . Schupiter János kérdőre vonta Nagy Lőrinczet: Mit kerestél a házamban. — Szeretem a Klárit . . . ennyiből állott a kelepczébe fogott Nagy Lőrincz védekezése. — Lopni akartál, gazember, hangoztatta ingerülten Schupiter. — Klári a megmondhatója, hogy nem volt soha se szándékomban, szerelemből tettem, amit tettem. A Klári hivott éjjelente magához és én hajtottam a szóra . . . A Bölöni Klári és Nagy Lőrincz között fejlődött ártatlan vonzalom idillikus jeleneteit egészen más szempontokból részletezte azonban Schupiter János. Ő nem hitt sem a lánynak, sem a legénynek és így az ügyet a kolozsvári törvényszék tegnapra Veress Jenő táblabiró vezetésével Reinhold Arthur és Endes Miklós szavazóbírákból megalakult büntetőtanácsának kellett ítéletileg elintéznie. Göllner Béla dr. ügyész vádindítványa nem tartotta egyáltalában vétkesnek a szerelmes fiút, miért is fölmentését kérte azon indokból, hogy Nagy Lőrincz inkriminált viselkedésével magánlak megsértését nem követte el. Az elnök megszólítja a vádlottat: — Van valami kívánsága? Nagy Lőrincz bátortalanul válaszolt: — Egy kevés tanudíjat kérek fáradságomért. .. A törvényszék rövid tanácskozás után Nagy Lőrinczet a Ktkv. 330. § ában irt és a 331. §. szerint büntetendő magánlak megsértésének vádja alól fölmentette. A szakértői vélemény szerepe. Különös ítéletet hozott a nap a kir. tábla. Bobrányi György napszámos tavaly őszszel, ősi szokás szerint, vasárnap éjszaka összeszólalkozott valamelyik kültelki korcsmában a pajtásával, Tóth Istvánnal, émikor a korcsmából távoztak, orozva leszúrta A végtárgyaláson, amelyen Tóth Ernő elnökölt, Mózes László, a védő, kérte a vádlott elmebeli állapotának a megvizsgálását. A törvényszék ezt fölöslegesnek találta és Podrányi Györgyöt .