Magyar Polgár, 1900. január-március (23. évfolyam, 1-75. szám)

1900-02-10 / 33. szám

1000. február 10. MAGYAR POLGÁR Az angyal : Nagyon szereti ? Az önkéntes: Nagyon ! És ön ? Az angyal: Nagyon, nagyon !! Szőke, barna ? Az önkéntes: Nem tudom, nem láttam naég soha Az angyal: Ahá ! Ez az első légyott. Levelez­tek, ugye? Az önkéntes: Igen! Maguk is leveleztek? Az angyal: Kis hirdetés. Az önkéntes : A mi esetünk ! . . . És a jelige ? Az angyal­­. »Csinos, de hamis!« Az önkéntes: Tessék? »Csinos, de hamis«? De hiszen az lehetetlen! Az angyal: Bocsánat, én csak jobban tudom. Két hónapig leveleztünk, a­míg végre most ki­tűztük az első légyottot. Hogy biztosan eljöjjön, a barátnőm arczképét küldtem el neki. A barát­nőm ugyanis sokkal csinosabb, mint én . . . Az önkéntes: Én is így tettem. Csakhogy én nem a barátnőm arczképét küldtem, hanem a ba­rátomét. Az angyal: És mi volt az ön jeligéje ? Az önkéntes »Csinos, de hamis!« Forgács:­ ­ Művészet. A Görög rabszolga, Jones szép zenéjű operettjének második előadására is csaknem egészen megtelt a színház tágas nézőtere. A má­sodik előadás közönsége is csak mérsékelten mu­latott a szellemtelen szövegen és nagy gyönyö­rűségét találta a pompás muzsikában Az elő­adásról nem változott a véleményünk. Székely Irén, Kom­lassi Emma és Wlassák Vilma játék­ban, énekben és tánczban ismét kitűnőek voltak, a férfiak pedig lagymatagok és unalmasak, mint a premieren Kellemesen lepett meg bennünket Leöney Leó, a­ki ez estén a második felvonás után felébredt álmából és szellemes kupléban panaszkodott azért a megrovásért, a­melyet teg­napi ízléstelen voltáért kapott. Kupléja körülbe­lül így hangzott : Volt egyszer egy ember, A szakálla kender — Csak erről dalolok már: Mert egy bősz máitész. Ki ütni, vágni kész. Szörnyű nagy doronggal vár ! Felmászott a fára, Leesett a sárba. Akiről szól most a dalom, így járt az az ember. Kinek szakálla kender — Remélem, ezt elmondhatom. Igy leszek népszerű stbbi A közönség nagyot kacsagott és megtapsolta ezt a a megengedett­­ rögtönzést. Személyeskedés a színpadon. Teg­napi czikkünkre a színház igazgatóságától a követ­kező levelet kaptuk : Igen tisztelt Szerkesztő Úr! A kolozsvári Nemzeti Színház igazgatósága teljesen egyetért azokkal a nézetekkel, a­melyek becses lapjának tegnapi számában, »Személyes­kedés a színpadon« czímű czikkben foglaltatnak. Csak azt kívánjuk megjegyezni, hogy a szemé­lyeskedő »rögtönzések«-ért nem érheti vád az igazgatóságot. Már az előadás előtt határozot­tan betiltották e dolgokat és hogy egyes tagok — magukra vállalván a súlyos következménye­ket — a tilalom daczára is elkövették e hibát, az az ők rovásukra írandó csak. Kolozsvárt. 1900. február hó 10. Kiváló tisztelettel: Follinus Aurél, a kolozsvári Nemzeti Színház igazgatója. Szentgyörgyi István a Népszín­házban. A sok mende-monda, találgatás, me­lyek szerint Szentgyörgyi István a Népszínház­tól szerződtetési meghívást kapott volna, végre pozitív formában kerülhet a nagy nyilvánosság elé. Fái I Heia, a Népszínház főtitkára, a­ki ez ügyben Kolozsvárra érkezett, s ma meghívta Szentgyörgyi Istvánt, hogy a jövő héten két, esetleg három estén át a Népszínházban vendég­szerepeljen. — Munkatársunknak alkalma nyílt, hogy az erre vonatkozó tárgyalásokon jelen le­hessen és így ebben az ügyben konkrét adatok­kal számolhatunk be. Szentgyörgyi István meg­hívása minden szerződtetési szándék nélkül , tisztán csak azért történik, mert a Népszín­ház igazgatósága egyfelől a vidék jeles erőit a fővárosi közönségnek bemutatni szándékozik, másfelől pedig kedvező alkalomnak tekinti ezt a régi, jó magyar népszínműveknek fölele­­venítésére. — Szentgyörgyi István a vidék egyik legkitűnőbb művésze és vendégszereplése a legszerencsésebb alkalom a legjelesebb régi népszínművek újra való bemutatására. A művész örömmel fogadta a meghívást és legjobb alakí­tásait fogja a budapestieknek bemutatni, t. i. a • Czigány-ban Zsiga czigányt és a »Csi­fós.-ban az öreg csikóst. Bölöny József intendáns kész­ségesen beleegyezett a vendégszereplésbe, nagy örömének adva kifejezést, hogy végre a buda­pesti közönségnek is alkalma nyílik Szentgyörgyi nagy művészetét megismerni. A heti műsor. A színház jövő heti mű­sorát az igazgatóság még nem tudta megállapí­tani, mert Kubelik Jan még nem értesítette az igazgatóságot újabb hangversenyének napjáról. A jövő heti műsorról mindössze annyit lehet biztosan tudni, hogy hétfőn a jogászbált tartják meg a színházban. Szerdán és pénteken Szakács Andor vendégfölléptével »Lear király«­­ és »/// Slic­ard-ot­ adják, kétszer a »Görög rabszolga« kerül színre és egy napot a Kubelik hangver­senye tölti be. A Kubelik hangversenynyel együtt adják Gabányi »Anyósok” czimű egyfölvonásos vígjátékát, valamint Jalk Richárd kolozsvári újságíró egyfölvonásos dramolettjét, a »Titá­no­c«-at. Törvénykezés. Az elrabolt gyermek. — Regényes hűnpör. — A kolozsvári kir. tábláról nemrégiben egy hűnpör aktáit terjesztettek fel a kir. kúriához. Ezeknek az aktáknak adatai egy borzalmas rém regény részleteit tárják elénk Olvasásukkor az ember szinte elfelejti, hogy ez a história tényleg megtörtént és úgy érzi magát, mintha a füzetes rémregények valamelyikét tartaná kezében . . . A bűnpör előzményei Gyulafehérvárhoz fűződ­nek Egy ottani gazdag paraszt­hsaládot ezelőtt négy évvel az a borzasztó csapás érte, hogy négy éves fiacskájuk nyomtalanul eltűnt. Hiába volt minden keresés, a kétségbeesett szülők hasz­talanul tettek mindent tűvé, a gyermek nem volt sehol. Körülbelül egy év előtt egy rongyos, piszkos czigány gyerek állított be hozzájuk­­ koldulni. Az apa közelebbről szemügyre vévén a kolduló gyerekei, egyszerre csak felkiáltott: — A fiam! A fiam! A rongyos, pi­zkos purdéban a tulajdon, édes gyermekét ismerte föl. A meglepett szülök nem is eresztették el a gyermeket, hanem rög­tön föl­jelentést tettek a sátoros, oláh czi­gány ellen, ki a gyerek igazi apjának mon­dotta magát és a kit el is lógtak. A gyermeket ugyanis oláh csigányok rabolták el és megtaní­tották a koldulásra. A bűnpör szüleit nehezen lehetett kigobozni A szegény gyerek beszéde nagyon zavaros. Nem igen emlékszik arra, mi történt vele négy év előtt. A szülők kétségbeesett erőmegfeszítéssel keresik a bizonyítékot a gyermekrabló czigány ellen, mert meg vannak róla győződve, hogy a kis koldus tényleg az ő eltűnt és megtalált gyermekük Da a czigány is ravasz. El akarja kerülni a börtönbüntetést és állandóan azt mondja, hogy a gyerek az övé. Természetesen a karaván többi tagjai nem vallanak czinkostársuk ellen. A bí­ráknak az ítélet hozásánál igen nehéz dolguk volt. Ha a gyenge bizonyítékoknak súlyt kölcsö­nöznek, szerencsétlenné, boldogtalanná teszik az amúgy is sajnálatra méltó szülőket. A körülmé­nyek a gyermekrabló czigány ellen mutattak és így az első két bírósági fórum a szülők javára döntött és a czigányra több évre szóló szabad­ságvesztést szabott ki. Most a kúria elé kerül ez a rémregényes per. A szülők aggódva várják a végleges dön­tést. A gyermek egyelőre náluk van.­­­ —............ ■' 11 A veresegyházi amazonok. Még’ 1895. julius 29-én történt, hogy Pestmegye Veresegyháza községében katholikus kántortanitót választottak. A hívek egy ré­sze azonban nem volt megelégedve a hivatalos jelölttel s nagy zajongás­sal és fenyegető kiáltásokkal a papiak elé vonult — tüntetni. Nehányan a parókia udvarába is be­mentek s halált kiáltottak az ellenpárt buzgó kor­tesére, Huszár Jánosra: — Üssük agyon a gyalázatost! A lelkész, Demka János plébános, le akarta csöndesiteni a nagyrészt asszonyokból álló csapatot, de Lepka Jánosné vezérlete alatt őt is le­hurrogták s tovább zajongtak, úgy, hogy a hatóságnak kellett közbelépnie. A pestvidéki törvényszék előtt tegnap délelőtt megtartott tárgyaláson az asszony tagadta, hogy akár a főkortest, akár a lelkészt sértegette volna, mert ő a férje után ment oda, hogy haza hívja. — Dehogy mondtam én rájuk azokat a csúnya szavakat, hiszen úgy reszkettem, mint a kocsonya. A törvényszék nem látva beigazolva a vádat, fölmentő ítéletet hozott, a­mely ellen az ügyész fölebbezést jelentett be. — Megkövetem, tekintetes királyi ügyész úr, kérdi a vádlott, mért nem tetszik belenyu­godni ? — Az ügyész urat nem lehet kapac­itálni ! szól közbe Bánó elnök. — Nem ? Hát akkor köszönöm a királyi tekintetes törvényszéknek a szívességit. Áldást, békességet kivánok ! Éjjeli látogatás. Schupiter János tekei kereskedő egy idő óta csaknem minden reggel faggatta szolgáló leányát, Bölöni Klárát : Ki volt itt, ki járt itt az éjjel?... Klári azonban sze­­mérmetes pirulással kitérő feleletet adott mind­annyiszor. — Nem volt itt, kérem, senki, csak a szom­széd kutyája csinált egy kis csetepatét a kony­hában, az edények között . . . A gazda végtere is megsokalta a rendsze­ressé vált éjjeli látogatásokat. Meghagyta tanon­­czának Varró Ödönnek, hogy álljon lesbe és csípje el a leányzó éjjeli vendégét. A mult év februárjának egyik éjszakája gyöngédtelenül le­rántotta a leplet az ismeretlen valaki szemé­lyéről. A kis tanoncz elfogta a Klára vendégét, kit Nagy Lőrincznek hívnak és foglalkozására nézve szolgalegény. Nyomban odahívta gazdáját: Meg­került . . . Schupiter János kérdőre vonta Nagy Lőrinczet: Mit kerestél a házamban. — Szeretem a Klárit . . . ennyiből állott a kelepczébe fogott Nagy Lőrincz védekezése. — Lopni akartál, gazember, hangoztatta in­gerülten Schupiter. — Klári a megmondhatója, hogy nem volt soha se szándékomban, szerelemből tettem, a­mit tettem. A Klári hivott éjjelente magához és én hajtottam a szóra . . . A Bölöni Klári és Nagy Lőrincz között fej­lődött ártatlan vonzalom idillikus jeleneteit egé­szen más szempontokból részletezte azonban Schupiter János. Ő nem hitt sem a lánynak, sem a legénynek és így az ügyet a kolozsvári törvényszék tegnapra Veress Jenő táblabiró ve­zetésével Reinhold Arthur és Endes Miklós sza­vazóbírákból megalakult büntetőtanácsának kel­lett ítéletileg elintéznie. Göllner Béla dr. ügyész vádindítványa nem tartotta egyáltalában vétkesnek a szerelmes fiút, miért is fölmentését kérte azon indokból, hogy Nagy Lőrincz inkriminált visel­kedésével m­agánlak megsértését nem követte el. Az elnök megszólítja a vádlottat: — Van­ valami kívánsága? Nagy Lőrincz bátortalanul válaszolt: — Egy kevés tanudíjat kérek fáradságomért. .. A törvényszék rövid tanácskozás után Nagy Lőrinczet a Ktkv. 330. § ában irt és a 331. §. szerint büntetendő magánlak megsértésének vádja alól fölmentette. A szakértői vélemény szerepe. Kü­lönös ítéletet hozott a­­ nap a kir. tábla. Bobrányi György napszámos tavaly őszszel, ősi szokás sze­rint, vasárnap éjszaka összeszólalkozott vala­melyik kültelki korcsmában a pajtásával, Tóth Istvánnal, é­­mikor a korcsmából távoztak, orozva leszúrta A végtárgyaláson, a­melyen Tóth Ernő elnökölt, Mózes László, a védő, kérte a vádlott elmebeli állapotának a megvizsgálását. A törvény­szék ezt fölöslegesnek találta és Podrányi Györgyöt .

Next