Magyar Rádió Ujság, 1928. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1928-02-19 / 8. szám
Morsetanfolyam Írta: EWH1: Nekolny Kurt. Rudyard Kipling, az angol irodalom legnagyobb értékeinek egyike, az ő Jungle Bookjában elmeséli nekünk, hogy a farkasok a sűrűben találnak egy embergyereket, felveszik farkaskörükbe és felnevelik. Amikor eljön az ideje, az erdő tanítómestere, a tudós medve, szakszerű oktatásban részesíti, megtanítja az erdő, a víz és a levegő népéneknyelvére, az erdő nemzetségeinek csatakiáltásaira és érintkezési céde-jeleikre és a jelekre, amelyeket használnia kell, ha segítségre van szüksége, vagy ha barátságosan akar közeledni a szembejövőkhöz. Ezen tudomány birtokában egy csapásra megváltozik a kis emberke előtt az ő környezetének világa: érti a nyelvét és ami azelőtt artikulátlan süvítés volt, annak érdekes és hasznos értelme lett. A budapesti Stúdióból — a M. R. U. félórájának keretében — a közeljövőben rendszeres morse-tanfolyamot fogunk közvetíteni és amikor ezt előkészítjük, szívesen vállaljuk az öreg medve-tanítómester szerepét, mert a tanfolyam végén hálásak lesznek nekünk. Kedves olvasóink mindegyike találkozott már a morsejelekkel, igaz, olyan területen, ahová nem valók, hívatlanul besurrantak a legszebb zeneszámok melódiájába és ott kétségbeejtő, monoton csökönyösséggel fütyültek a fülünkbe. Itt a morsejeleket meglehetősen bizalmatlanul fogadtuk, mint akiknek a nyelvét nem értettük. De ezek a jelek azokon a helyeken, ahová valók és annak a részére, aki sajátos ritmusukat érti, valóban egy új világot tárnak fel: a bizalmatlanul fogadott szembejövőből jó barát lesz, ha nyelvét megtanuljuk. A morsejelek használata a rádiótechnika jegye alatt álló korszakunkban mindinkább tért hódít. E vezeték nélkül továbbított jeleknek köszönhetjük azt, hogy tengeri utón, jéghegyek között, a hajó zenekarának hangjaira nyugodtan járhatjuk a charlestonet,mert ők őrködnek; ezeken a csökönyösen kopogó pici jeleken a legkedvesebb üzeneteket küldhetjük transzoceániában lakó rokonainknak, ezek közvetítik nekünk a chicagói gabonatőzsde jelentéseit, hozzák nekünk a csillagászati pontos időt, hogy le ne késsük a gyorsvonatot, ezek mentették meg sok ezer ember életét a harctéren. Az emberek magánéletébe pedig akkor hatoltak be e jelek, amikor amatőrkörökben rövid hullámokon kis magánadóállomások keletkeztek. Ma, éjszakánként harmincezer ilyen kicsi állomás működik és zümmögő, csiripelő, rekedt és kristálytiszta akusztikus hangokon a mindnyájunkat körülhullámzó éterben ezeket a kis jeleket küldik egymásnak, tengereken, földrészeken keresztül. Mintha egy nyári éjszakán egy virágos rét ezer meg ezer prücske nekikezdene éjszakai énekének, olyan a hangvilág naplemente után 20 és 100 méter között. Ezt a világot akarjuk feltárni önök előtt, kedves olvasóink. A rövid hullámokkal való foglalkozás azonban a morsejeleknek megtanulásán kezdődik. Hogy sokan nem szállnak le 100 méter alá, annak az az oka, hogy e jeleknek hallásból való vétele nehézségekbe ütközik. Ha a jelek értelmetlenül elsurranak fülünk mellett, hamarosan letesszük a hallgatót, de ha kivesszük a többször ismétlődő jelekből az OH betűket és tudjuk, hogy az egy hawai szigeteken ülő amatőr kivétele, vagy az FP betűkből megtudjuk, hogy Cap Verde regényes földje egy lakójának van valami mondanivalója, bizony felvillan a szemünk és meghatottsággal érezzük, hogy van valami, ami e földgömb lakóit mind összeköti egymással. A morsejelek megtanulása nehéz, mondottuk, mert a fülünk nem szokta még meg sajátos ritmusukat. De helyes tanítás mellett könnyű, mert éppen a ritmus iránt a fülünk nagyon érzékeny. Hányszor tapasztaltuk, hogy aránylag műveletlen emberek egy ritmust, egy melódiát megjegyeznek és fütyülnek első hallás után. Aki jól tud tanítani és aki önöket rá tudja vezetni a ritmus megérzésére, annak könnyű dolga lesz sikereket aratni. Ha rendszeresen adni fogunk és önök, akár kíváncsiságból, akár tudnivágyásból ezen eleinte szokatlan »előadásainkat« hallgatni fogják és mindig csak a ritmust figyelik, ez úgy bele fog vésődni memóriájukba, hogy soha el nem fogják felejteni. Egy szép nap azon fogják észrevenni magukat, hogy az autók villamos kürtjei betűket dúdolnak. Egy zeneszámon keresztül fel fogják ismerni az Eiffel-torony hívójelét, aki Nauent, a nagy német állomást keresi. Egynéhány hét múlva, ha a jelek értelmes szavakká és mondatokká tevődnek össze, a tudásból élményük lesz: egészen vékonyan fogják hallani, hogy egy trinidadi amatőr jóéjszakát kíván Rio Muninak, Spanyol-Guineában ... Hölgyeink és uraink, a viszonthallásra! Rovatvezető: EWh2: Kemény István, aki: gépészmérnök. Magyar Rövidhullámú Amateurök Egyesületének közleményei Az M. R. A. E. összejövetele Az a mag, melyet a M. R. A. E. egy hónappal ezelőtt a rövidhullámok földjébe elültetett, rövid idő alatt egészséges palántává fejlődött. A növekedés oly rohamos volt, hogy tágabb, szabadabb talajba való átültetés vált szükségessé. A Magyar Elektrotechnikai Egyesület, mely helységeit a Magyar Rádió Újság felkérésére örömmel bocsátotta rendelkezésre, adott erre alkalmat és teret: az utolsó széksora is megtelt az előadóteremnek, amikor f. hó 13-án 18.30-kor az improvizált csobogó jelezte az összejövetel programjának kezdetét. Hummel Oszkár főmérnök, mint a Magyar Elektrotechnikai Egyesület rádiószakosztályának tagja, az Elektrotechnikai Egyesület nevében szívhez szóló meleg szavakkal üdvözölte a fiatal, lelkesedéssel megalapított egyesületet. EWh2: Kemény István az egyesület ügyvezető alelnöke keresetlen szavakkal köszönte meg a felajánlott meleg otthont és felkérte Ethl: Nekolny Kurt, az egyesület vezértitkárát előadásának megtartására. NE VEGYEN más fejhallgatót vagy hangszórót, mig nem próbálta a MEMBRAT -4 Hangszórót ne vásároljon, mig nem tekintette meg raktárátMiklós 15