Magyar Rádió Ujság, 1928. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1928-02-19 / 8. szám

Morsetanfolyam Írta: EWH1: Nekolny Kurt. Rudyard Kipling, az angol irodalom legnagyobb érté­keinek egyike, az ő Jungle Bookjában elmeséli nekünk, hogy a farkasok a sűrűben találnak egy embergyereket, felveszik farkaskörükbe és felnevelik. Amikor eljön az ideje, az erdő tanítómestere, a tudós medve, szakszerű oktatásban része­síti, megtanítja az erdő, a víz és a levegő népének­­nyel­vére, az erdő nemzetségeinek csatakiáltásaira és érintke­zési céde-jeleikre és a jelekre, amelyeket használnia kell, ha segítségre van szüksége, vagy ha barátságosan akar közeledni a szembejövőkhöz. Ezen tudomány birtokában egy csapásra megváltozik a kis emberke előtt az ő környezetének világa: érti a nyelvét és ami azelőtt artikulátlan süvítés volt, annak ér­dekes és hasznos értelme lett. A budapesti Stúdióból — a M. R. U. félórájának kere­tében — a közeljövőben rendszeres morse-tanfolyamot fogunk közvetíteni és amikor ezt előkészítjük, szívesen vállaljuk az öreg medve-tanítómester szerepét, mert a tan­folyam végén hálásak lesznek nekünk. Kedves olvasóink mindegyike találkozott már a morse­­jelekkel, igaz, olyan területen, ahová nem valók, hívat­lanul besurrantak a legszebb zeneszámok melódiájába és ott kétségbeejtő, monoton csökönyösséggel fütyültek a fü­lünkbe. Itt a morsejeleket meglehetősen bizalmatlanul fo­gadtuk, mint akiknek a nyelvét nem értettük. De ezek a jelek azokon a helyeken, ahová valók és annak a részére, aki sajátos ritmusukat érti, valóban egy új világot tárnak fel: a bizalmatlanul fogadott szembe­jövőből jó barát lesz, ha nyelvét megtanuljuk. A morsejelek használata a rádiótechnika jegye alatt álló korszakunkban mindinkább tért hódít. E vezeték nélkül továbbított jeleknek köszönhetjük azt, hogy tengeri utón, jéghegyek között, a hajó zenekarának hangjaira nyugodtan járhatjuk a charlestonet,mert ők őrködnek; ezeken a csökö­nyösen kopogó pici jeleken a legkedvesebb üzeneteket küld­hetjük transzoceániában lakó rokonainknak, ezek közvetítik nekünk a chicagói gabonatőzsde jelentéseit, hozzák nekünk a csillagászati pontos időt, hogy le ne késsük a gyors­vonatot, ezek mentették meg sok ezer ember életét a harc­téren. Az emberek magánéletébe pedig akkor hatoltak be e jelek, amikor amatőrkörökben rövid hullámokon kis magán­adóállomások keletkeztek. Ma, éjszakánként harmincezer ilyen kicsi állomás működik és zümmögő, csiripelő, rekedt és kristálytiszta akusztikus hangokon a mindnyájunkat kö­­rülhullámzó éterben ezeket a kis jeleket küldik egymás­nak, tengereken, földrészeken keresztül. Mintha egy nyári éjszakán egy virágos rét ezer meg ezer prücske neki­kezdene éjszakai énekének, olyan a hangvilág naplemente után 20 és 100 méter között. Ezt a világot akarjuk feltárni önök előtt, kedves olva­sóink. A rövid hullámokkal való foglalkozás azonban a morsejeleknek megtanulásán kezdődik. Hogy sokan nem szállnak le 100 méter alá, annak az az oka, hogy e jeleknek hallásból való vétele nehézségekbe ütközik. Ha a jelek értelmetlenül elsurranak fülünk mellett, hamarosan le­tesszük a hallgatót, de ha kivesszük a többször ismétlődő jelekből az OH betűket és tudjuk, hogy az egy hawai szigeteken ülő amatőr kivétele, vagy az FP betűkből meg­tudjuk, hogy Cap Verde regényes földje egy lakójának van valami mondanivalója, bizony felvillan a szemünk és meghatottsággal érezzük, hogy van valami, ami e föld­gömb lakóit mind összeköti egymással. A morsejelek megtanulása nehéz, mondottuk, mert a fülünk nem szokta még meg sajátos ritmusukat. De helyes tanítás mellett könnyű, mert éppen a ritmus iránt a fü­lünk nagyon érzékeny. Hányszor tapasztaltuk, hogy arány­lag műveletlen emberek egy ritmust, egy melódiát meg­jegyeznek és fütyülnek első hallás után. Aki jól tud taní­tani és aki önöket rá tudja vezetni a ritmus megérzésére, annak könnyű dolga lesz sikereket aratni. Ha rendszeresen adni fogunk és önök, akár kíváncsiságból, akár tudni­­vágyásból ezen eleinte szokatlan »előadásainkat« hallgatni fogják és mindig csak a ritmust figyelik, ez úgy bele fog vésődni memóriájukba, hogy soha el nem fogják fe­lejteni. Egy szép nap azon fogják észrevenni magukat, hogy az autók villamos kürtjei betűket dúdolnak. Egy zene­számon keresztül fel fogják ismerni az Eiffel-torony hívó­­­jelét, aki Nauent, a nagy német állomást keresi. Egynéhány hét múlva, ha a jelek értelmes szavakká és mondatokká tevődnek össze, a tudásból élményük lesz: egészen véko­nyan fogják hallani, hogy egy trinidadi amatőr jóéjszakát kíván Rio Muninak, Spanyol-Guineában ... Hölgyeink és uraink, a viszonthallásra! Rovatvezető: EWh2: Kemény István, aki: gépészmérnök. Magyar Rövidhullámú Amateurök Egyesületének közleményei Az M. R. A. E. összejövetele Az a mag, melyet a M. R. A. E. egy hónappal ezelőtt a rövidhullámok földjébe elültetett, rövid idő alatt egész­séges palántává fejlődött. A növekedés oly rohamos volt, hogy tágabb, szabadabb talajba való átültetés vált szük­ségessé. A Magyar Elektrotechnikai Egyesület, mely hely­ségeit a Magyar Rádió Újság felkérésére örömmel bocsá­totta rendelkezésre, adott erre alkalmat és teret: az utolsó széksora is megtelt az előadóteremnek, amikor f. hó 13-án 18.30-kor az improvizált csobogó jelezte az összejövetel programjának kezdetét. Hummel Oszkár fő­mérnök, mint a Magyar Elektrotechnikai Egyesület rádió­szakosztályának tagja, az Elektrotechnikai Egyesület ne­vében szívhez szóló meleg szavakkal üdvözölte a fiatal, lelkesedéssel megalapított egyesületet. EWh2: Kemény István az egyesület ügyvezető alel­­nöke keresetlen szavakkal köszönte meg a felajánlott meleg otthont és felkérte Ethl: Nekolny Kurt, az egye­sület vezértitkárát előadásának megtartására.­ ­ NE VEGYEN más fejhallgatót vagy hangszórót, mig nem próbálta a MEMBRAT -4 Hangszórót ne vásároljon, mig nem tekintette meg raktárátMiklós 15

Next