Magyar Rendőr, 1970. február-június (24. évfolyam, 5-25. szám)

1970-02-05 / 5. szám

A rendőri szervek közötti együttműködésnek min­dig megvolt a jelentősége. A bűnözés jelenlegi alakulása még fokozottabban megköveteli az együttműködést a főkapitányságokkal. Ebből is kiemel­kedik a szomszédos megyékkel való szoros együttmű­ködés szükségessége. Ismeretes, hogy a bűnözők jelentős része csavargó életmódot folytat, így állandóan mozgásban van. Az ilyen bűnözők tartózkodási helyüket gyakran változ­tatva követnek el bűncselekményeket. Ez a tendencia különösen a betörések tekintetében fokozódik, más­részt egyre inkább szerepet kap a bűnelkövetésben a gépjármű. Az a tapasztalatom, hogy az együttműködés jelen­tőségét — a szomszédos megyéink mindegyike — ve­lünk együtt felismerte és hasznosítja is a bűnüldöző munkában. A megyei bűnüldözési osztály kapcsolata Csongrád, Szolnok, Hajdú-Bihar megye bűnüldözési osztályaival folyamatos. De intenzív együttműködés fejlődött ki me­gyénkben emellett a járási bűnügyi szervek között is. Ugyanakkor rendszeres a kapcsolatuk a megyén kívüli szomszédos járásokkal is. Jó módszernek tartom — amelyet a később ismerte­tett példák is bizonyítanak — egymás kölcsönös tájé­koztatását, jelzésekkel, tapasztalatokkal való segítését. A gyakrabban létrejövő távbeszélő-kapcsolat mellett elengedhetetlenek a személyes találkozások, megbeszél­­ések is. Az együttműködés szép példái az utóbbi hetekben és napokban történt mozgóbűnözések leleplezései. 1969. november 29-ére virradóan ismeretlen tettesek betörtek az endrődi vegyesboltba, s onnan mintegy 35 000 forint értékű órát, öngyújtót s különféle egyéb árut vittek el. Már a nyomozás kezdeti szakában fel­merült gyanúsítottként Varga István 27 éves veszélyes Építő egy­­ttmű­ködés A telefonvonal két végénél: Marosi Mihály rendőr al­ezredes (balról), a Csongrád megyei Rendőr-főkapi­tányság vagyonvédelmi alosztályának vezetője és Tí­már Károly rendőr őrnagy, a Békés megyei Rendőr­főkapitányság betörési vonalvezetője (Fotó: Szilágyi József és Kiss István) bűnöző — előbb békéscsabai, majd endrődi, utóbb pe­dig hajdúdorogi lakos. Varga előző feleségével Endrő­­dön lakott ez év tavaszán a betörés helyszínéhez közel­eső utcában. A békéscsabai kapitányság bűnügyi alosz­tályvezetője arról informált bennünket, hogy Varga tavasszal betörésre készült Endrődön, de ez akkor is­meretlen okból elmaradt. Még 1969. december 1-én felvettük a kapcsolatot a Hajdú-Bihar megyei bűnügyi szervekkel, amelyek in­formációikkal tovább erősítették a gyanút Varga irá­nyába. Közölték, hogy Varga István­­új élettársával, Szabados Juliánna 22 éves hajdúdorogi lakossal kb. egy hónapja csavarog, s a debreceni járásban is gyanúsít­ják a betöréses lopásokkal. A bűncselekmény nyomozása során újabb komoly adat merült fel. December 2-án Fehér János őrnagy, az orosházi kapitányság nyomozója jelentette a bűnül­dözési osztálynak, hogy 1969. november 30-án eltávo­zása alkalmával Szegeden, a Rókus MÁV-állomás resti­jében a pénztárosnő közölte vele, hogy ismeretlen sze­mélyektől két új órát vásárolt. Azonnal kapcsolatba léptünk a Csongrád megyei Rendőr-főkapitányság bűn­üldözési osztályával. Kértük a gyanús értékesítés tisz­tázását, és név szerint Varga István értékesítésének fel­derítését. A Csongrád megyei Rendőr-főkapitányság nyomban megállapította Varga Istvánnak és Szabados Juliannának a betöréses lopásból származó értékesí­téseit, s továbbá intézkedése nyomán a hódmezővásár­helyi kapitányság el is fogta őket. Egyidejűleg Gál Mihály 22 éves, büntetett előéletű társuk elfogása is megtörtént. A bűnbanda további bűncselekményének a felderítése folyamatban van. Az eddigi bizonyítékok szerint Békéscsabán, Szegeden és Debrecenben követ­tek el betöréses lopásokat. A másik példánk ugyancsak nagyon jellemző. 1969. november 28-ára virradóan ismeretlen tettesek betöré­ses lopást követtek el a mezőhegyesi cipőboltban és a ruházati boltban. Az adatok szerint mintegy 20 000 fo­rint értékű árut vittek el. Ugyanezen az éjszakán Csongrád megye közeli községeiben szintén három betö­réses lopás történt — hasonló módszerekkel. A Csong­rád megyei Rendőr-főkapitányság bűnüldözési osztályá­val megbeszéltük a történteket. A konzultálás alapján arra következtettünk, hogy a betöréses lopásokat ugyanazon személy követte el. A mezőhegyesi betöréses lopások ügyében Horváth János százados, a mezőkovácsházi járási kapitányság nyomozója Holovár János törzsőrmester, mezőhegyesi körzeti megbízottal értékelte az adatokat. Holovár törzsőrmester emlékezett rá, hogy 1965-ben egy bolti betöréses lopás nyomozása során terheltként felelős­ségre vonták Vasvári László 24 éves, büntetett előéletű szegedi, azt megelőzően mezőhegyesi lakost. Annak ide­jén bizonyíték hiányában megszüntették ellene a nyo­mozást. Úgy látták, hogy Vasvári személye a bűncselekmény elkövetése szempontjából újból számításba jöhet, ezért Horváth százados azonnal továbbította a Vasvárira vonatkozó adatokat Tímár Károly őrnagynak, a megyei betörési vonal vezetőjének, aki viszont értesítette a Csongrád megyei Rendőr-főkapitányság vagyonvédelmi alosztályvezetőjét, Marosi Mihály alezredest. A csongrád megyei bűnüldözési osztály ellenőrizte és realizálta a jelzést, s Vasvárit előzetes letartóztatásba helyezte Az együttműködés továbbra sem szűnt meg az ügyben. A Csongrád megyei Rendőr-főkapitányság újabb adatokat adott, amelyek a megyénk területén elkövetett lopások felderítését eredményezhetik. Az ismertetett esetek és az elért eredmények ben­nünket — és minden bizonnyal a szomszédos megyé­ket is — további szoros együttműködésre ösztönzik. Zsila László r. alezredes, a bűnügyi osztály vezetője UHMVK — MI SEM EGYSZERŰBB ANNÁL, MINT SZÉTOSZTA­NI AZT A NÉHÁNY ÜDÜLŐI BEUTALÓT — jelentette ki az egyik kapitányságvezető, ami­kor az üdültetési bizottság munkájáról érdeklődtünk nála. A tapasztalatok szerint azon­ban nem ilyen egyszerű ez: kezdve attól, hogy az előzetes igények felmérése alapján el­készül a szabadságolási ütem­terv, egészen addig, hogy egye­seknek lehetőséget biztosíta­nak az üdülői beutalásra. Ezen a folyamaton belül ugyanis sokféle igény és nézet csap össze , amíg végülis megszü­letik a döntés. Ilyenkor gyak­ran elkerülhetetlen az eredeti igények esetenkénti módosítá­sa és annak megértetése, hogy a korlátozott mennyisé­gl. Komoróczki Sándor al­ezredes, XIV. kerületi ka­pitányságvezető elnökleté­vel a parancsnokokból és beosztottakból álló bizott­ság személyesen is meg­hallgatja a kérelmezőket ,a beutalót igazságosan kell szétosztani. A XIV. ÉS XV. KERÜLE­TI KAPITÁNYSÁGON AZ ÜDÜLTETÉSI BIZOTTSÁ­GOK gondosan igyekeznek széthúzni a „mezőnyt” — vagyis a szolgálati ágak kö­zött és a különböző évszakok­ban arányosan osztják szét a beutalókat. Emellett szem előtt tartják a személyi dön­tések három fő követelményét: a szakmai munkát, a párt- és társadalmi tevékenységet és az egészségi állapotot. A XV. KERÜLETI ÜDÜL­TETÉSI BIZOTTSÁG különö­sen nagy gondot fordít arra, hogy az egészségileg leginkább rászorultakat minél nagyobb számban — év közben is — gyógyüdültetésre küldjék. Varga Ferenc százados, a XV. kerületi kapitányság párttitká­ra, az üdültetési bizottság tag­ja nem győzi hangsúlyozni: a 25 éves szolgálatot teljesítők­nél — még ha nem is betegek — éppen a betegség megelő­zése szempontjából indokolt, hogy — ha erre lehetőség adó­dik — üdülőben pihenjenek. A XV. kerületben tehát tisz­tázottak az elvek, és — a lehe­tőségek határain belül — igyekeznek is élni velük. A bi­zottság sokoldalúságot igénylő tevékenységét azonban feltét­lenül javítaná, ha változtathat­nának a bizottság összetételén és tevékenységét társadalmib­bá tennék. Az üdültetési bi­zottságban ugyanis — a párt­titkáron kívül — csupán alosz­tályvezetők, illetve a kapitány­ságvezető — mint elnök — sze­repelnek, a beosztottak részé­ről azonban senki. A XIV. KERÜLETBEN MÁR ELNEVEZÉSÉBEN IS KÜLÖNBÖZIK A XV. KERÜ­LETITŐL. Itt ugyanis üdülte­tési és szociális bizottság mű­ködik. S ez nemcsak formális különbséget jelent, hanem na­­gyon is gyakorlati célt szolgál. A szociális tevékenység és a személyi állomány életkörül­ményeinek vizsgálata így segí­ti az illetékes parancsnokokat a különböző döntések megho­zatalában. Olykor bizony az agitáció és a meggyőző szó eszközével is él a bizottság. Előfordul ugyanis, hogy egyesekkel köz­vetlen eszmecserére kerül sor, hogy jobb belátásra bírják őket és tudtukra adják: nem­csak egyéni érdek létezik! Máskor viszont éppen a pa­rancsnokokkal kell vitázni, mi­vel esetenként a beosztottnak a hozzátartozója révén is sike­rült beutalót kapni, ezért idő­„A dobogókői üdülés élmé­nyeiről mindennél többet elárulnak a képek...” — mondja a XV. kerületben Remete Pálné rt. igazgató Varga Ferenc rendőr szá­zados, párttitkárnak (Fotó: Kristóf László) Jegesen „felborul" a szabad­ságolási ütemterv. NYILVÁNVALÓ, HOGY A SOKFÉLE VÉLEMÉNY, VA­LAMINT AZ IGÉNYEK ÉS LEHETŐSÉGEK ÖSSZE­EGYEZTETÉSE ELÉGGÉ BO­NYOLULT FOLYAMAT és esetenként nem is olyan egy­szerű. A XIV. kerületben már azzal is mindinkább megköze­lítik a döntések a kívánt célt — az egyéni és szolgálati ér­dek összehangolását —, hogy az üdültetési bizottságban be­osztottak is helyet kaptak. ROZS MIHÁLY Munkában az üdültetési bizottság

Next