Magyar Rendőr, 1976. július-december (30. évfolyam, 26-52. szám)

1976-07-22 / 29. szám

­n SOHA NEM MEGY LE A NAP (Egy körzeti megbízott vallomása) Tóth Sándor rendőr főtörzsőr­mester vagyok, Balatonkenese 2-es számú körzeti megbízottja. Hozzám tartozik még Világos, Aliga és Aka­­rattya. Mind üdülőterület. Ha végig akarok menni a tóparton, 22 kilo­métert kell megtennem. Ismerem ezt a földet, akár a te­nyeremet. Itt nőttem fel. Tizenhét éve teljesítek itt szolgálatot, 1964- ben lettem körzeti megbízott. Azóta nyolc szolgálati motorkerékpárt koptattam el. Tanúja vagyok az állandó fejlő­désnek, életszínvonalunk állandó emelkedésének... És ez jó dolog. Még akkor is, ha ez nekem, kör­zeti megbízottnak körültekintőbb, fokozottabb munkát jelent. Huszonhat nap alatt 200 szolgá­lati órám volt... És amit nem je­gyeztem be. 2. A nyári idényre úgy készültem fel, akár a tábornok az ütközetre. Mert ez számomra harc lesz a ja­vából. Adva vannak az elmúlt évek rendőri munkájának „csatáiból” le­vont tapasztalatok, értékelések. Megannyi vereség, megannyi győ­zelem. Kidolgozom hadrendemet. Mindig győzelemre törekszem. Tavaly betette az ajtót, hogy ug­rásszerűen elszaporodtak Akaraty­­iyán a gépkocsifeltörések. Volt olyan éjjel, hogy kilenc személy­­gépkocsit dézsmáltak meg. A hóna­pot 30—35 esettel zártam. Sikerült viszont leszorítanom a strandlopásokat. Olyannyira, hogy ma már nincs jelentőségük. Hogy egy-egy hétvége mit jelent? Tömött vonatok, zsúfolt utak, emberek tízezrei a strandokon, a vízparton. Egy hónapban csak vas­úton 70 000 ember érkezik Akaraty­­tyára. Bár egy válogatott mérkő­zésen lennének ennyien! És hányan érkeznek személygépkocsival, mo­torkerékpárral ! Ilyenkor emelked­nek a bűncselekmények. Főként a különféle alkalmi lopások. Jellem­zőjük a gyors elkövetés. Mindehhez óhatatlanul hozzájárul a terület adottsága. Vasúton, országúton az első állomás vagyunk, az északi és a déli parton is. Már most gond, hogy emelked­nek a külföldiek sérelmére elköve­tett lopások. Kivétel nélkül nagy értékű tárgyaknak vész nyoma. A sértettek igazolást követelnek, meg is kapják. Erről egyénileg az a vé­leményem, hogy szép számmal akad közöttük koholt eset. Hogy miért? Kéz alatt eladja például a fény­képezőgépét, táskarádióját vagy egyéb tárgyait, ebből az összegből fenntartja magát, és nem vált be valutát. Ezenkívül otthon a bizto­sító társaságtól az igazolás alapján bevasalja a „kárt”. 3. Két önkéntes rendőri csoportom van. Az egyik Akarattyán, a másik Világoson. Tevékeny részesei a közrendnek és a közbiztonságnak. Az elvégzett munkáért tisztelet és becsület mindegyiküknek . .. Becsapnám viszont önmagamat, ha nem említeném a problémákat. Mivel Kenese üdülőterület, néhá­­nyuk rendes munkáján túl másod­állást vállalt a nyári időszakban, így nem számíthatok rájuk. Elfá­radtak az önkéntes rendőri munká­ban? .. . Ennek értékelése nem fel­adatom. Volt, amikor helytálltak, és ezt becsülöm bennük. Az idő azonban tovahalad, a követelmé­nyek nőnek . .. Elhatároztam, fel­frissítem a csoportot. Most kapta meg az igazolványát két fiatal ön­kéntes rendőr. KISZ-tagok, tele kedvvel, energiával. Lelkesek, si­kerélményre törekednek. Hiszem, megfelelő segítőtársak lesznek. Mindkét csoporttal egy sor ellen­őrzést, rejtett figyelést terveztünk az éjszakai órákban, főként gépko­­csifeltörések megelőzésére. Arra törekszem, hogy az esti és éjszakai órákban megfelelő rend­őri munkát végezzek önkéntes rend­őri csoportommal együtt. Ekkor könnyebb az ellenőrzés, az igazol­tatás, a gyanús személyek kiszű­rése. Nappal mindenki a víznél van, a strandokon pihen. Az igazoltatás bizonyos nehézségekbe ütközik. Es­te viszont más a helyzet, és a súly­pontot erre az időszakra kell he­lyeznünk. Tavaly Kenesén csak az önkéntes rendőrök hét olyan sze­mélyt fogtak el, akik különféle bűncselekményeket követtek el. 5. Ez évben saját kezdeményezésem alapján négy bűnügyben folytattam nyomozást. Jelenleg öt bűnügyem van. Csupán egy eredménytelen megszüntetésem volt. Elégedetlen vagyok, mert ez ideig csak 60 százalékos az eredményes­ségem. Ennél sokkal többet kell tennem. Gyorsan, időveszteség nél­kül kell dolgoznom. Arra törek­szem, hogy késedelem nélkül a helyszínre induljak, ha egy-egy helyszínes bűncselekmény történik. A gyors intézkedések mindig meg­hozzák a maguk eredményét. Igen nagy önbizalmat és bizton­ságérzetet ad, hogy a munkában nem vagyok egyedül. Amikor szin­te elsüllyedtem a munkában, a gon­dokból, a megoldhatatlannak vélt problémákból mindig volt kiút... Segítséget kaptam! Állandóan magam mögött érzem testestül-lelkestül a berhidai rend­őrőrs egész állományát, a parancs­noktól a beosztottakig. Ugyanígy a veszprémi városi és járási rendőr­­kapitányságot, a bűnügyi nyomo­zókat. Aztán itt van a társadalmi segítség, önkéntes rendőri csopor­tom, a tanácsi és a gazdasági ve­zetők. Hol mondhatja egy körzeti meg­bízott, hogy egyedül van? Balatonkenesén a nappali órák­ban ügyeleti szolgálatot szervezett a rendőrőrs. A bejelentkezések miatt meg a vezényelt rendőrök el­igazítása miatt. Itt történik az el­igazításuk, a beszámoltatásuk a napi munkáról. Igen nagy segítség ez. Rendőr van az üdülőterületen, és ez főként a megelőzés szem­pontjából hasznos. Itt soha nem megy le a nap. Már évek óta megszűnt, hogy nyár­idő végeztével nyugodalmas nap­palok, éjszakák jönnek. Ekkor ad igazán sok dolgot a vagyonvéde­lem. Nem ritkák a betöréssorozatok a víkendházakba. Nincs tehát pi­henés. 4. Magamról, a munkámról csak annyit, hogy tudom, hol szorít a cipő. Szeretnék jobban, tökéleteseb­ben dolgozni. Érzek magamban any­­nyi erőt, lendületet, hogy ezt meg­valósítsam. Rajtam múlik, mert a segítséget ehhez eddig is megkap­tam. Egy dologban azonban nem látok előrelépést. Ez a társadalmi kap­csolatok tartásában, ápolásában mu­tatkozik meg. A fejlődés következ­tében egy sor helyen kicserélődött a gazdasági, hivatali vezetés. Fia­talok, diplomások léptek az időseb­bek helyébe. Úgy érzem, a kapcso­lattartásban nem tudok a partnerük lenni. Hiába fejlődtem szakmailag, rendőrileg, az általános műveltség tekintetében meg sem közelíthetem ezeket a vezetőket, holott kapcso­latban kell lennem velük... A kellő műveltség, az iskolázottság hiányát érzem, és ez nem kis prob­léma nekem. Öt éve építek egy családi házat Akarattyán, és messze a befejezés, hogy saját otthonom legyen. Remé­lem, hogy sikerül befejeznem, és megszabadulok egy olyan gondtól, amely mia még terhel. Hiszem, hogy felszabadult energiáimat majd a tökéletesebb munkavégzésre for­díthatom. Sokat akarok? Lehet... De min­dig előre akarok lépni, és elsősor­ban rajtam múlik, hogy ezért mit teszek. Lejegyezte: MATTYASOVSZKY JENŐ

Next