Magyar Rendőr, 1980. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-05 / 1. szám
AZ IDEIGLENES NEMZETI KORMÁNY BELÜGYMINISZTERÉNEK VISSZAEMLÉKEZÉSEI Az 1944. december 21-én Debrecenben megalakult Ideiglenes Nemzetgyűlés dr. Erdei Ferenc elvtársat választotta meg az Ideiglenes Nemzeti Kormány belügyminiszterének, aki e tisztséget 1945. november 15-ig töltötte be. 1970-ben, hazánk felszabadulásának 25. évfordulóján a Belügyminisztérium képviselője felkereste — az azóta elhunyt — dr. Erdei Ferenc elvtársat és interjút kért tőle. Kérjük, ismertesse a Belügyminisztérium megalakulásának és az ön kinevezésének a körülményeit. Természetesen mindaddig eszem ágába sem jutott, hogy valaha én belügyminiszter leszek, hiszen ez a szakterület távol állt tőlem. Igaz ugyan, hogy jogi egyetemet végeztem, s a közigazgatás kérdéseivel foglalkoztam is (akkor ugyanis a Belügyminisztérium egyben közigazgatási minisztérium is volt, mégis érdekes politikai konstellációnak a következménye, hogy végül is belügyminiszter lettem. Abban a koalícióban ugyanis, ami az Ideiglenes Kormányban megvalósult, érthetően mind a kommunistáknak, mind a régi polgári ellenzéki pártnak, a Független Kisgazdapártnak voltak fenntartásai, így alakult ki az a helyzet, hogy kölcsönösen nem fogadtak el a másik pártjából belügyminisztert. Én személy szerint mint parasztpárti és mint falukutató, akinek egyaránt volt kapcsolata korábban is az ellenzéki kisgazdapárt baloldalával és a kommunistákkal is, úgy kerültem szóba, hogy nem térhettem ki a megbízatás elől. A Belügyminisztérium akkori megszervezéséhez az is hozzátartozott, hogy Zöld Sándor lett az egyik államtitkár a Magyar Kommunista Párt és Kiss Roland a Magyarországi Szociáldemokrata Párt részéről. Zöld Sándor utóda később Farkas Mihály lett. Még az is hozzátartozik a minisztérium megszervezése történetéhez, hogy a rendőrségi főosztály vezetője Szebenyi Endre lett, aki szegedi iskolatársam volt, a közigazgatási főosztály vezetője pedig Bibó István, szintén szegedi iskolatársam. Maga az én kinevezésem, ahogyan vitás volt kezdettől fogva, úgy későbbi működésem során is erősen vitatott volt. Kezdettől fogva igen-igen éles kritikában és támadásokban volt részem, elsősorban a szociáldemokrata párt és a kisgazdapárt részéről. Melyek voltak a Belügyminisztérium előtt álló legfontosabb politikai, közigazgatási és rendészeti feladatok, s hogyan sikerült mindezeket megoldaniuk? A politikai feladatok lényege a régi horthysta elemek szervezkedésének vagy bajkeverésének megakadályozása, illetve a megelőző időszakban elkövetett cselekedeteik miatti felelősségre vonásuk, tetteik szigorú, de lehetőség sre- A debreceni pénzügyi palota falán emléktábla hirdeti, hogy 1945. április 7-ig ebben az épületben működött az Ideiglenes Nemzeti Kormány kat igazságos megtorlása. Háborús és népellenes bűncselekmények felderítése, zavart keltő elemek elszigetelése és megengedhetetlen szervezkedések szervezőinek megfékezése volt a Belügyminisztérium tevékenységének a lényege. E feladatokat tulajdonképpen a helyi igazgatás is világosan látta, és a nemzeti bizottságok minden felszabadult községben rendőrséget szerveztek, internálótáborokat létesítettek, és oda összegyűjtötték a megtorlást érdemlő vagy veszélyes elemeket. Ez természetesen nem ment simán, és már Debrecenben súlyos viták voltak e körül a kormányban. Személy szerint az akkori miniszterelnök, Dálnoki Miklós Béla is gyakran élesen vont felelősségre, hogy mik történnek egyes helyeken. Valóban voltak olyanok, akik igazságos elkeseredésükben túlzott és felesleges szigorúságot alkalmaztak. Ilyen esetekben arra törekedtünk, hogy megfékezzük őket, és elejét vegyük vagy éppen véget vessünk a megengedhetetlen erőszakoskodásoknak. Hadd mondjak el egy jellemző és nem is zordon történetet. Kisújszálláson Nánásy László volt a rendőrkapitány, akinek az is a kötelességei közé tartozott, hogy a tiszai hídépítéshez hétről hétre több száz főnyi munkaerőt állítson ki, Ő ezek közé időről időre papokat is besorolt. Emiatt felháborodott a miniszterelnök, és szigorú kivizsgálást követelt. Amikor Nánásy Lászlót felelősségre vontam, jámborul, de nem is helytelenül azzal indokolta eljárását, hogy ha a békés otthoni munkában együtt vannak a papok híveikkel, hát a hadihidat építő munkájukban se szakadjanak el tőlük. A közigazgatási feladat lényege az új, demokratikus közigazgatás alapjainak a lerakása volt. Abból kellett kiindulni, hogy a nemzeti bizottságok mint a néphatalom helyi szervei valami módon már elvégezték a helyi demokratizálást. Kormányfeladat volt azonban, hogy intézményesen felváltsuk a régi vármegyei közigazgatást új, demokratikus szervekkel. Ennek legfőbb láncszeme volt, hogy új képviselőtestületeket választottunk az akkori, koalíciós keretek között, és szervezetileg autonóm egységekké alakítottuk át a járásokat, amelyek mint régi főszolgabíróságok tulajdonképpen megyei kirendeltségek voltak. E körül is sok harc volt a kormányban, de törekvéseinket viszonylag simán sikerült véghezvinni. Sokkal élesebb volt a harc a demokratikus rendőrség megszervezése terén. Milyen elképzelések szerint szervezték meg a belügyi igazgatást, a rendőrség szervezetének kialakítását? Az első kérdés volt a rossz emlékű csendőrség megszüntetése. Erre vonatkozóan a kommunista párttal együttműködve kidolgoztuk a tervezetet, és a Minisztertanács elé terjesztettük. Ott óriási vita keletkezett, főleg amiatt, hogy természetesen megbélyegző szavakkal jellemeztük a volt csendőrség működését, és ezzel szembeállítva fogalmaztuk meg a demokratikus rendőrség feladatait. A vita olyan éles volt, hogy még többszöri tárgyalás után, egész debreceni működésünk alatt sem jutottunk dűlőre. A benyújtott kormányrendelet tervezetét — a lényeget nem érintő módosításokkal — csak Budapesten tudtuk elfogadtatni. A másik elvi kérdés, ami körül szintén éppen elég vita folyt, a demokratikus rendőrség szervezeti jellege volt. Végül is amellett foglaltunk állást, hogy a közigazgatási szervezetnek megfelelően megyénként és járásonként legyen rendőrkapitányság, a központban országos és vidéki főkapitányság, amelyek államrendőrség jellegűek legyenek, tehát csak keretükben illeszkedjenek az akkori értelmezésű közigazgatási önkormányzatokhoz, egyébként azonban a kormány központi szervei legyenek. Külön szervezetként jött létre a politikai rendőrség, majd a gazdasági rendőrség, de a Belügyminisztériumban természetesen ezek is összefutottak. Érthetően a szervezet kevesebb vitát váltott ki, mint a posztok személyi betöltése. E körül végeláthatatlan koalíciós harcok dúltak, de lényegében sikerült a legfontosabb helyekre demokratikus meggyőződésű, baloldali erőket állítani. Viszonylag kisebb dolgoknak is nagy jelentőségük volt akkoriban. Ilyen volt például az egyenruha és a rendőrségi jelvény kérdése. Hosszas belső viták után azonban mégis kialakultak azok a megoldások, amelyek lényegében ma is érvényben vannak. Mindmáig ugyancsak érvényben van a rendőri rendfokozatok elnevezése. Azelőtt ugyanis egészen más rendfokozati elnevezések voltak, mint a katonaságnál. Mi akkor Szebenyi Endrével azt a javaslatot tettük, hogy egységesítsük a katonai és a rendőri rendfokozatokat. Ezt a kommunista párt is helyeselte, és végül a többi párt is elfogadta. Még egy kisebb, de érdekes elem az akkori rendőrségi tevékenységünk köréből: miután elfogadta a kormány, hogy a rendőrség szervezetileg központosított, és a Belügyminisztérium nevezi ki az összes rendőrségi alkalmazottat, el kellett dönteni, hogy milyen szintig ki nevezze ki a javasoltakat. Ezen is hosszú vitába keveredtünk, és végül azt az álláspontot foglaltam el, hogy én mint belügyminiszter aláírok minden kinevezést, így történt, hogy több tízezer rendőri kinevezést írtam alá rövid belügyminiszteri tevékenységem során. Ma is nemegyszer találkozom még magasabb és alacsonyabb beosztású rendőrrel, akik a 45-ös, általam aláírt kinevezésükkel kezdték meg rendőrségi szolgálatukat. Dr. Erdei Ferenc 1945. november 15-ig töltötte be a belügyminiszteri tisztséget Az Ideiglenes Nemzeti Kormány első ténykedéseként hadat üzent a fasiszta Németországnak 1944. december 22-én a Debrecenben ülésező Ideiglenes Nemzetgyűlés választotta meg az Ideiglenes Nemzeti Kormányt