Magyar Rendőr, 1980. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-05 / 1. szám

AZ IDEIGLENES NEMZETI KORMÁNY BEL­ÜG­YMINISZTERÉNEK VISSZAEMLÉKEZÉSEI Az 1944. december 21-én Debrecenben megalakult Ideiglenes Nemzetgyűlés dr. Erdei Ferenc elvtársat választotta meg az Ideigle­nes Nemzeti Kormány bel­ügyminiszterének, aki e tisztséget 1945. november 15-ig töltötte be. 1970-ben, hazánk felsza­badulásának 25. évforduló­ján a Belügyminisztérium képviselője felkereste — az azóta elhunyt — dr. Erdei Ferenc elvtársat és inter­jút kért tőle. Kérjük, ismertesse a Belügyminisztérium meg­alakulásának és az ön ki­nevezésének a körülmé­nyeit. Természetesen mindaddig eszem ágába sem jutott, hogy valaha én belügymi­niszter leszek, hiszen ez a szakterület távol állt tőlem. Igaz ugyan, hogy jogi egyetemet végeztem, s a közigazgatás kérdéseivel foglalkoztam is (akkor ugyanis a Belügyminiszté­rium egyben közigazgatási minisztérium is volt­, mégis érdekes politikai konstellá­ciónak a következménye, hogy végül is belügymi­niszter lettem. Abban a koalícióban ugyanis, ami az Ideiglenes Kormányban megvalósult, érthetően mind a kommunistáknak, mind a régi polgári ellen­zéki pártnak, a Független Kisgazdapártnak voltak fenntartásai, így alakult ki az a helyzet, hogy kölcsönö­sen nem fogadtak el a má­sik pártjából belügymi­nisztert. Én személy sze­rint mint parasztpárti és mint falukutató, akinek egyaránt volt kapcsolata korábban is az ellenzéki kisgazdapárt baloldalával és a kommunistákkal is, úgy kerültem szóba, hogy nem térhettem ki a meg­bízatás elől. A Belügyminisztérium akkori megszervezéséhez az is hozzátartozott, hogy Zöld Sándor lett az egyik államtitkár a Magyar Kommunista Párt és Kiss Roland a Magyarországi Szociáldemokrata Párt ré­széről. Zöld Sándor utó­da később Farkas Mihály lett. Még az is hozzátartozik a minisztérium megszer­vezése történetéhez, hogy a rendőrségi főosztály vezető­je Szebenyi Endre lett, aki szegedi iskolatársam volt, a közigazgatási főosztály vezetője pedig Bibó Ist­ván, szintén szegedi isko­latársam. Maga az én kinevezé­sem, ahogyan vitás volt kezdettől fogva, úgy ké­sőbbi működésem során is erősen vitatott volt. Kez­dettől fogva igen-igen éles kritikában és támadások­ban volt részem, elsősor­ban a szociáldemokrata párt és a kisgazdapárt ré­széről. Melyek voltak a Bel­ügyminisztérium előtt álló legfontosabb politikai, köz­­igazgatási és rendészeti fel­adatok, s hogyan sikerült mindezeket megoldaniuk? A politikai feladatok lé­nyege a régi horthysta elemek szervezkedésének vagy bajkeverésének meg­akadályozása, illetve a megelőző időszakban elkö­vetett cselekedeteik miatti felelősségre vonásuk, tetteik szigorú, de lehetőség sre- A debreceni pénzügyi palota falán emléktábla hirdeti, hogy 1945. április 7-ig ebben az épületben működött az Ideiglenes Nemzeti Kormány k­at igazságos megtorlása. Háborús és népellenes bűn­­cselekmények felderítése, zavart keltő elemek elszige­telése és megengedhetetlen szervezkedések szervezői­nek megfékezése volt a Belügyminisztérium tevé­kenységének a lényege. E feladatokat tulajdonkép­pen a helyi igazgatás is vi­lágosan látta, és a nem­zeti bizottságok minden felszabadult községben rendőrséget szerveztek, in­­ternálótáborokat létesítet­tek, és oda összegyűjtötték a megtorlást érdemlő vagy veszélyes elemeket. Ez természetesen nem ment simán, és már Deb­recenben súlyos viták vol­tak e körül a kormányban. Személy szerint az akkori miniszterelnök, Dálnoki Miklós Béla is gyakran élesen vont felelősségre, hogy mik történnek egyes helyeken. Valóban voltak olyanok, akik igazságos el­keseredésükben túlzott és felesleges szigorúságot al­kalmaztak. Ilyen esetekben arra törekedtünk, hogy megfékezzük őket, és ele­jét vegyük vagy éppen véget vessünk a megen­gedhetetlen erőszakoskodá­soknak. Hadd mondjak el egy jellemző és nem is zordon történetet. Kisújszálláson Nánásy László volt a rend­őrkapitány, akinek az is a kötelességei közé tartozott, hogy a tiszai hídépítéshez hétről hétre több száz fő­nyi munkaerőt állítson ki, Ő ezek közé időről időre papokat is besorolt. Emiatt felháborodott a miniszter­­elnök, és szigorú kivizsgá­lást követelt. Amikor Ná­násy Lászlót felelősségre vontam, jámborul, de nem is helytelenül azzal indo­kolta eljárását, hogy ha a békés otthoni munkában együtt vannak a papok hí­veikkel, hát a hadihidat építő munkájukban se sza­kadjanak el tőlük. A közigazgatási feladat lényege az új, demokrati­kus közigazgatás alapjai­nak a lerakása volt. Abból kellett kiindulni, hogy a nemzeti bizottságok mint a néphatalom helyi szer­vei valami módon már el­végezték a helyi demokra­tizálást. Kormányfeladat volt azonban, hogy intéz­ményesen felváltsuk a régi vármegyei közigazgatást új, demokratikus szervekkel. Ennek legfőbb láncszeme volt, hogy új képviselőtes­tületeket választottunk az akkori, koalíciós keretek között, és szervezetileg autonóm egységekké ala­kítottuk át a járásokat, amelyek mint régi főszol­­gabíróságok tulajdonkép­pen megyei kirendeltségek voltak. E körül is sok harc volt a kormányban, de törekvéseinket viszony­lag simán sikerült véghez­vinni. Sokkal élesebb volt a harc a demokratikus rendőrség megszervezése terén. Milyen elképzelések sze­rint szervezték meg a bel­ügyi igazgatást, a rendőr­ség szervezetének kialakí­tását? Az első kérdés volt a rossz emlékű csendőrség megszüntetése. Erre vonat­kozóan a kommunista párt­tal együttműködve kidol­goztuk a tervezetet, és a Minisztertanács elé terjesz­tettük. Ott óriási vita ke­letkezett, főleg amiatt, hogy természetesen meg­bélyegző szavakkal jelle­meztük a volt csendőrség működését, és ezzel szem­beállítva fogalmaztuk meg a demokratikus rendőrség feladatait. A vita olyan éles volt, hogy még több­szöri tárgyalás után, egész debreceni működésünk alatt sem jutottunk dűlőre. A benyújtott kormányren­delet tervezetét — a lénye­get nem érintő módosítá­sokkal — csak Budapesten tudtuk elfogadtatni. A másik elvi kérdés, ami körül szintén éppen elég vita folyt, a demokratikus rendőrség szervezeti jellege volt. Végül is amellett fog­laltunk állást, hogy a köz­­igazgatási szervezetnek megfelelően megyénként és járásonként legyen rend­őrkapitányság, a központ­ban országos és vidéki fő­kapitányság, amelyek ál­lamrendőrség jellegűek le­gyenek, tehát csak keretük­ben illeszkedjenek az ak­kori értelmezésű közigaz­gatási önkormányzatokhoz, egyébként azonban a kor­mány központi szervei le­gyenek. Külön szervezet­ként jött létre a politikai rendőrség, majd a gazda­sági rendőrség, de a Bel­ügyminisztériumban ter­mészetesen ezek is össze­futottak. Érthetően a szervezet kevesebb vitát váltott ki, mint a posztok személyi betöltése. E körül végelát­hatatlan koalíciós harcok dúltak, de lényegében si­került a legfontosabb he­lyekre demokratikus meg­győződésű, baloldali erő­ket állítani. Viszonylag kisebb dol­goknak is nagy jelentősé­gük volt akkoriban. Ilyen volt például az egyenruha és a rendőrségi jelvény kérdése. Hosszas belső vi­ták után azonban mégis kialakultak azok a megol­dások, amelyek lényegében ma i­s érvényben vannak. Mindmáig ugyancsak ér­vényben van a rendőri rendfokozatok elnevezése. Azelőtt ugyanis egészen más rendfokozati elneve­zések voltak, mint a kato­naságnál. Mi akkor Szebenyi End­rével azt a javaslatot tett­­ük, hogy egységesítsük a katonai és a rendőri rend­fokozatokat. Ezt a kom­munista párt is helyeselte, és végül a többi párt is el­fogadta. Még egy kisebb, de ér­dekes elem az akkori rend­őrségi tevékenységünk kö­réből: miután elfogadta a kormány, hogy a rendőrség szervezetileg központosí­tott, és a Belügyminiszté­rium nevezi ki az összes rendőrségi alkalmazottat, el kellett dönteni, hogy milyen szintig ki nevezze ki a javasoltakat. Ezen is hosszú vitába keveredtünk, és végül azt az álláspontot foglaltam el, hogy én mint belügyminiszter aláírok minden kinevezést, így történt, hogy több tízezer rendőri kinevezést írtam alá rövid belügyminiszteri tevékenységem során. Ma is nemegyszer találkozom még magasabb és alacso­nyabb beosztású rendőrrel, akik a 45-ös, általam aláírt kinevezésükkel kezdték meg rendőrségi szolgálatu­kat. Dr. Erdei Ferenc 1945. november 15-ig töltötte be a belügyminiszteri tisztséget Az Ideiglenes Nem­zeti Kormány első ténykedéseként hadat üzent a fasiszta Németországnak 1944. december 22-én a Debrecenben ülésező Ideiglenes Nemzetgyűlés választotta meg az Ideiglenes Nemzeti Kormányt

Next