Magyar Rendőr, 1980. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)

1980-07-05 / 27. szám

ONSZHIS PARANCSNOKI ÉRTEKEZLET A Minisztertanács elnöke 1980. június 30-án országos parancsnoki értekezleten adott tájékoztatást a Belügyminisztérium legfelsőbb veze­tésében történt személyi változásról. Dr. Kamara János altábornagy, államtitkár elnöki megnyitójában köszöntötte az elnökségben helyet foglaló Lázár Györgyöt, a Minisz­tertanács elnökét, dr. Korom Mi­hályt, az MSZMP Központi Bizott­ságának titkárát, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagjait, Borbándi Jánost, a Minisztertanács elnökhe­lyettesét, Rácz Sándort, az MSZMP KB közigazgatási és adminisztratív osztályának vezetőjét, Benkei And­rás országgyűlési képviselőt, dr. Horváth Istvánt, a Magyar Népköz­­társaság belügyminiszterét, az MSZMP KB tagjait, továbbá N. A. Koszov vezérőrnagyot, Kovács Györ­gyöt, az MSZMP Belügyminisztériu­mi Bizottságának első titkárát, vala­mint a meghívottakat és a beren­delt parancsnokokat. Ezt követően emlékeztetett legfelsőbb állami hatal­mi szervünk alakuló ülésére, amely a Belügyminisztérium vezetését is érintő személyi kérdésben határoza­tot hozott, majd felkérte a Minisz­tertanács elnökét az ezzel kapcsola­tos tájékoztató megtartására. Lázár György, a Minisztertanács elnöke tájékoztatójának elején szólt az elmúlt hét két fontos belpoliti­kai eseményéről, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának üléséről s az új országgyűlés alakuló üléséről, ame­lyen dr. Horváth Istvánt a Magyar Népköztársaság belügyminiszterévé választották. A párt Központi Bi­zottsága és a kormány nevében a parancsnoki értekezlet méltó keretei között köszönetet mondott Benkei Andrásnak, a kommunista vezető­nek sok évtizedes pártmunkájáért. Méltatta a Belügyminisztérium élén 17 éven keresztül végzett fontos, ne­héz, nagy politikai elvhűséget köve­telő, hozzáértést igénylő tevékeny­ségét, amelynek magas szintű elis­merését az Elnöki Tanács kitünte­téssel fejezte ki. Utalt arra, hogy Benkei András nyugalomba vonu­lása után mint a Központi Bizott­ság tagja és mint országgyűlési kép­viselő a továbbiakban is aktív tagja marad közéletünknek, tudását, ta­pasztalatait politikai téren fogja ka­matoztatni. A kormányfő dr. Horváth István­nak a belügyminiszteri tisztségbe való beiktatásával kapcsolatban szólt a tapasztalt pártmunkás köz­életi tevékenységéről, amelyet a Központi Bizottság is méltányolt, amikor a kipróbált vezetőt e fontos posztra ajánlotta. — A Belügyminisztérium munká­jának fontosságát — mondotta a to­vábbiakban Lázár György — nem kell külön hangsúllyal méltatni, és azt sem, hogy kivívta egész népünk elismerését. Ennek méltó és legjobb kifejezője az a magas értékelés, amellyel a XII. kongresszus a Bel­ügyminisztérium és szervei tevé­kenységét nyugtázta. Befejezésül tolmácsolta pártunk Központi Bizottságának és a kor­mánynak a Belügyminisztérium egész személyi állományának szóló jókívánságait. A következőkben Korom Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának titkára emelkedett szólásra. Vissza­emlékezett a Központi Bizottságnak arra az ülésére, amelyen Kádár Já­nos javasolta Benkei András, a Sza­­bolcs-Szatmár megyei pártbizottság akkori első titkára belügyminiszteri kinevezésének támogatását, és kifej­tette, hogy olyan személyt ajánl, aki addig is igen eredményesen dolgo­zott a párt, az ország érdekében, és aki várhatóan soha nem fog vissza­élni a reá ruházandó hatalommal. — Benkei elvtárs személyiségében és tevékenységében szorosan ötvöző­dött a munkásosztály ügye iránti el­kötelezettség, a munkásosztály irán­ti szeretet és tisztelet, s közös ügyünkért, a szocializmusért való munkálkodás szándéka — hangsú­lyozta a KB titkára. Utalt maga is arra, hogy a nyugállományba vo­nuló miniszter hosszú időn, tizenhét esztendőn át vezette e rendkívül fe­lelősségteljes munkát, sikerült ki­váló munkatársakat találnia, és erős, felkészült gárdát összekovácsolnia, amelyre pártunk és dolgozó népünk mindig számíthatott és bizton szá­míthat a jövőben is. Gratulált Ben­kei elvtársnak magas kitüntetésé­hez. Korom Mihály ezután szólt arról, hogy dr. Horváth Istvánt sokrétű politikai, szakmai munkájának ered­ményei alapján a párt s népünk bi­zalma állítja most új posztjára, s ebben — meggyőződéseként emelte ki a felszólaló — minden bizonnyal sikeresen tevékenykedik. Pártunk XII. kongresszusa leszö­gezte, és egész dolgozó népünk is jóleső érzéssel állapítja meg, hogy országunkban az alkotmányos rend és a szocialista törvényesség szilárd, jogbiztonság van, s ennek biztosí­tásában kiemelkedően jelentős a szerepe a Belügyminisztériumnak és szerveinek. Természetesen ezt a szilárd szocialista rendet tovább kell erősíteni, és a Központi Bizottság titkára ehhez kívánt sok sikert a je­lenlevőknek, az egész személyi állo­mánynak s a Belügyminisztérium új vezetőjének. Megható szavakkal köszönt el Ben­kei András az országos parancsnoki értekezlet résztvevőin keresztül a Belügyminisztérium egész személyi állományától. Felszólalásában visz­­szatekintett arra, amikor 1963-ban a párt megbízása alapján addigi po­litikai munkája után állami terület­re, a Belügyminisztériumba jött dol­gozni, majd szólt az itt végzett te­vékenységéről. — Tisztelettel, megbecsüléssel és őszinte köszönettel kell kiemelnem — mondotta Benkei András —, hogy beosztásom ilyen, viszonylag hosszú ideig tartó ellátásához a párt és a dolgozó nép bizalma adott erőt. A Belügyminisztérium eredményes munkájához mindkét tényezőre szükség van. E terület sajátos fel­adatai jó végrehajtásának feltétele a párt bizalma, ugyanakkor az állam- és közbiztonság védelme és fenn­tartása a dolgozó nép aktív tá­mogatása nélkül nem lehetséges. Benkei András a továbbiakban ki­fejtette, hogy a Belügyminisztérium az államélet és az államapparátus szerves részeként, a XII. kongresz­­szus határozatának szellemében folytatja feladatai végrehajtását, amelynek akkor tud mind hatéko­nyabban megfelelni, ha munkájához megkapja a párttól és a kormánytól a szükséges erkölcsi és anyagi tá­mogatást is.­­ A szocialista országok kommu­nista és munkáspártjainak interna­cionalista összetartozása nagy erőnk és támaszunk, és ez a belügyi szer­vek munkájában is érvényesült — mondta a továbbiakban Benkei András, majd megköszönte azt a sokoldalú támogatást és segítséget, amelyet a Szovjetunió Állambizton­sági Bizottságától, belügyminiszté­riumától és a többi szocialista or­szág belügyi, közbiztonsági szervétől kapott minisztériumunk célkitűzé­seink, teendőink eredményesebb el­látásához. Benkei András megköszönte pár­tunk Központi Bizottságának, az Elnöki Tanácsnak a nyugállomány­ba vonulása alkalmával kapott ma­gas kitüntetést. — Meggyőződésem — mondta —, hogy ez az elismerés nem kizárólag személyemnek szól, hanem a Bel­ügyminisztérium egészének a meg­becsülését, elismerését is jelenti. Ezt követően gratulált dr. Horváth Istvánnak belügyminiszterré történő megválasztása alkalmából, s kifejez­te meggyőződését, hogy a Belügymi­nisztérium parancsnoki kara és sze­mélyi állománya bizalmával és segí­tőkészségével támogatja munkáját. Végezetül megköszönte a Belügy­minisztérium kommunistáinak, pár­ton kívüli dolgozóinak, egész sze­mélyi állományának a helytállását, az ő miniszteri munkájához nyújtott segítséget és támogatást, s vala­mennyiüknek jó munkát, erőt és egészséget kívánt. Az országos parancsnoki értekez­leten felszólalt dr. Horváth István belügyminiszter. Megköszönte a párt Központi Bizottságának, az állam vezető szerveinek azt a bizalmat, amellyel őt erre a munkára delegál­ták. — Bizonyos vagyok abban — mondotta —, hogy ha megkapom a támogatást a jelenlevő kollektívától és rajtuk keresztül a Belügyminisz­térium közösségének minden tagjá­tól, s ez kiegészül a belügyi mun­kában eddig is élvezett nagy tár­sadalmi segítséggel, akkor testüle­tünk a továbbiakban is teljesíteni tudja a párttól, a dolgozó néptől ka­pott feladatát. A belügyminiszter utalt arra, hogy pártunknak több mint két évtizedes töretlen, marxista-leninista elveken nyugvó politikája biztosíték arra, hogy a fejlett szocializmust építő hazánkban az osztályharcnak leg­főbb területe a gazdasági építőmun­ka, az ideológiai harc és a kulturá­lis élet marad. Ha e régiókban ered­ményesen folyik a munka, akkor politikai feladataink között nem ke-a Dr. Kamara János altábornagy, államtitkár volt az országos parancsnoki értekezlet elnöke

Next