Magyar Rendőr, 1980. július-december (34. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-05 / 27. szám
ONSZHIS PARANCSNOKI ÉRTEKEZLET A Minisztertanács elnöke 1980. június 30-án országos parancsnoki értekezleten adott tájékoztatást a Belügyminisztérium legfelsőbb vezetésében történt személyi változásról. Dr. Kamara János altábornagy, államtitkár elnöki megnyitójában köszöntötte az elnökségben helyet foglaló Lázár Györgyöt, a Minisztertanács elnökét, dr. Korom Mihályt, az MSZMP Központi Bizottságának titkárát, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjait, Borbándi Jánost, a Minisztertanács elnökhelyettesét, Rácz Sándort, az MSZMP KB közigazgatási és adminisztratív osztályának vezetőjét, Benkei András országgyűlési képviselőt, dr. Horváth Istvánt, a Magyar Népköztársaság belügyminiszterét, az MSZMP KB tagjait, továbbá N. A. Koszov vezérőrnagyot, Kovács Györgyöt, az MSZMP Belügyminisztériumi Bizottságának első titkárát, valamint a meghívottakat és a berendelt parancsnokokat. Ezt követően emlékeztetett legfelsőbb állami hatalmi szervünk alakuló ülésére, amely a Belügyminisztérium vezetését is érintő személyi kérdésben határozatot hozott, majd felkérte a Minisztertanács elnökét az ezzel kapcsolatos tájékoztató megtartására. Lázár György, a Minisztertanács elnöke tájékoztatójának elején szólt az elmúlt hét két fontos belpolitikai eseményéről, az MSZMP Központi Bizottságának üléséről s az új országgyűlés alakuló üléséről, amelyen dr. Horváth Istvánt a Magyar Népköztársaság belügyminiszterévé választották. A párt Központi Bizottsága és a kormány nevében a parancsnoki értekezlet méltó keretei között köszönetet mondott Benkei Andrásnak, a kommunista vezetőnek sok évtizedes pártmunkájáért. Méltatta a Belügyminisztérium élén 17 éven keresztül végzett fontos, nehéz, nagy politikai elvhűséget követelő, hozzáértést igénylő tevékenységét, amelynek magas szintű elismerését az Elnöki Tanács kitüntetéssel fejezte ki. Utalt arra, hogy Benkei András nyugalomba vonulása után mint a Központi Bizottság tagja és mint országgyűlési képviselő a továbbiakban is aktív tagja marad közéletünknek, tudását, tapasztalatait politikai téren fogja kamatoztatni. A kormányfő dr. Horváth Istvánnak a belügyminiszteri tisztségbe való beiktatásával kapcsolatban szólt a tapasztalt pártmunkás közéleti tevékenységéről, amelyet a Központi Bizottság is méltányolt, amikor a kipróbált vezetőt e fontos posztra ajánlotta. — A Belügyminisztérium munkájának fontosságát — mondotta a továbbiakban Lázár György — nem kell külön hangsúllyal méltatni, és azt sem, hogy kivívta egész népünk elismerését. Ennek méltó és legjobb kifejezője az a magas értékelés, amellyel a XII. kongresszus a Belügyminisztérium és szervei tevékenységét nyugtázta. Befejezésül tolmácsolta pártunk Központi Bizottságának és a kormánynak a Belügyminisztérium egész személyi állományának szóló jókívánságait. A következőkben Korom Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának titkára emelkedett szólásra. Visszaemlékezett a Központi Bizottságnak arra az ülésére, amelyen Kádár János javasolta Benkei András, a Szabolcs-Szatmár megyei pártbizottság akkori első titkára belügyminiszteri kinevezésének támogatását, és kifejtette, hogy olyan személyt ajánl, aki addig is igen eredményesen dolgozott a párt, az ország érdekében, és aki várhatóan soha nem fog visszaélni a reá ruházandó hatalommal. — Benkei elvtárs személyiségében és tevékenységében szorosan ötvöződött a munkásosztály ügye iránti elkötelezettség, a munkásosztály iránti szeretet és tisztelet, s közös ügyünkért, a szocializmusért való munkálkodás szándéka — hangsúlyozta a KB titkára. Utalt maga is arra, hogy a nyugállományba vonuló miniszter hosszú időn, tizenhét esztendőn át vezette e rendkívül felelősségteljes munkát, sikerült kiváló munkatársakat találnia, és erős, felkészült gárdát összekovácsolnia, amelyre pártunk és dolgozó népünk mindig számíthatott és bizton számíthat a jövőben is. Gratulált Benkei elvtársnak magas kitüntetéséhez. Korom Mihály ezután szólt arról, hogy dr. Horváth Istvánt sokrétű politikai, szakmai munkájának eredményei alapján a párt s népünk bizalma állítja most új posztjára, s ebben — meggyőződéseként emelte ki a felszólaló — minden bizonnyal sikeresen tevékenykedik. Pártunk XII. kongresszusa leszögezte, és egész dolgozó népünk is jóleső érzéssel állapítja meg, hogy országunkban az alkotmányos rend és a szocialista törvényesség szilárd, jogbiztonság van, s ennek biztosításában kiemelkedően jelentős a szerepe a Belügyminisztériumnak és szerveinek. Természetesen ezt a szilárd szocialista rendet tovább kell erősíteni, és a Központi Bizottság titkára ehhez kívánt sok sikert a jelenlevőknek, az egész személyi állománynak s a Belügyminisztérium új vezetőjének. Megható szavakkal köszönt el Benkei András az országos parancsnoki értekezlet résztvevőin keresztül a Belügyminisztérium egész személyi állományától. Felszólalásában viszszatekintett arra, amikor 1963-ban a párt megbízása alapján addigi politikai munkája után állami területre, a Belügyminisztériumba jött dolgozni, majd szólt az itt végzett tevékenységéről. — Tisztelettel, megbecsüléssel és őszinte köszönettel kell kiemelnem — mondotta Benkei András —, hogy beosztásom ilyen, viszonylag hosszú ideig tartó ellátásához a párt és a dolgozó nép bizalma adott erőt. A Belügyminisztérium eredményes munkájához mindkét tényezőre szükség van. E terület sajátos feladatai jó végrehajtásának feltétele a párt bizalma, ugyanakkor az állam- és közbiztonság védelme és fenntartása a dolgozó nép aktív támogatása nélkül nem lehetséges. Benkei András a továbbiakban kifejtette, hogy a Belügyminisztérium az államélet és az államapparátus szerves részeként, a XII. kongreszszus határozatának szellemében folytatja feladatai végrehajtását, amelynek akkor tud mind hatékonyabban megfelelni, ha munkájához megkapja a párttól és a kormánytól a szükséges erkölcsi és anyagi támogatást is. A szocialista országok kommunista és munkáspártjainak internacionalista összetartozása nagy erőnk és támaszunk, és ez a belügyi szervek munkájában is érvényesült — mondta a továbbiakban Benkei András, majd megköszönte azt a sokoldalú támogatást és segítséget, amelyet a Szovjetunió Állambiztonsági Bizottságától, belügyminisztériumától és a többi szocialista ország belügyi, közbiztonsági szervétől kapott minisztériumunk célkitűzéseink, teendőink eredményesebb ellátásához. Benkei András megköszönte pártunk Központi Bizottságának, az Elnöki Tanácsnak a nyugállományba vonulása alkalmával kapott magas kitüntetést. — Meggyőződésem — mondta —, hogy ez az elismerés nem kizárólag személyemnek szól, hanem a Belügyminisztérium egészének a megbecsülését, elismerését is jelenti. Ezt követően gratulált dr. Horváth Istvánnak belügyminiszterré történő megválasztása alkalmából, s kifejezte meggyőződését, hogy a Belügyminisztérium parancsnoki kara és személyi állománya bizalmával és segítőkészségével támogatja munkáját. Végezetül megköszönte a Belügyminisztérium kommunistáinak, párton kívüli dolgozóinak, egész személyi állományának a helytállását, az ő miniszteri munkájához nyújtott segítséget és támogatást, s valamennyiüknek jó munkát, erőt és egészséget kívánt. Az országos parancsnoki értekezleten felszólalt dr. Horváth István belügyminiszter. Megköszönte a párt Központi Bizottságának, az állam vezető szerveinek azt a bizalmat, amellyel őt erre a munkára delegálták. — Bizonyos vagyok abban — mondotta —, hogy ha megkapom a támogatást a jelenlevő kollektívától és rajtuk keresztül a Belügyminisztérium közösségének minden tagjától, s ez kiegészül a belügyi munkában eddig is élvezett nagy társadalmi segítséggel, akkor testületünk a továbbiakban is teljesíteni tudja a párttól, a dolgozó néptől kapott feladatát. A belügyminiszter utalt arra, hogy pártunknak több mint két évtizedes töretlen, marxista-leninista elveken nyugvó politikája biztosíték arra, hogy a fejlett szocializmust építő hazánkban az osztályharcnak legfőbb területe a gazdasági építőmunka, az ideológiai harc és a kulturális élet marad. Ha e régiókban eredményesen folyik a munka, akkor politikai feladataink között nem ke-a Dr. Kamara János altábornagy, államtitkár volt az országos parancsnoki értekezlet elnöke