Magyar Rendőr, 1986. július-december (40. évfolyam, 27-52. szám)

1986-12-13 / 50. szám

Vásárlási utalványt nyertek A Magyar Rendőr 43. számában közölt keresztrejtvény megfejtése: „Minél kevesebbet beszél az ember, annál inkább gondolkodik.” Vásárlási utalványt nyertek: Nagy István, Heves; Cseh Attila,­­Nagykanizsa; Szabó József, Felsőszölnök; Nagy Sándor, Kiskunhalas; Balogh Balázs, Kisvárda; Egyed László, Szombathely; Eperjessy Ferenc, Pécs; Badari Sándor, Jászberény; Váradi Antal, Budapest; Holczmann Gusztáv,, Budapest I TÁJÉKOZTATÓ A Magyar Szabadság Érdemrend és a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem nyugdíjas tulajdonosai, illetve hozzátartozói nyugdíjkedvezményéről A 30/1986. (VIII. 10.) MT számú rendelet nyugdíjked­vezményt biztosít a Magyar Szabadság Érdemrend és a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem tulajdonosainak, illetőleg hozzátartozóiknak. A Magyar Szabadság Érdemrend és a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem tulajdonosainak nyugdíjkedvez­ménye abban, áll, hogy — amennyiben nyugdíjasok, il­letőleg saját jogú nyugdíjat állapítanak­ meg a részükre — nyugdíjuk 1986. november 1-jétől havi 6000 Ft-nál kevesebb nem lehet. A minisztertanácsi rendelet 2. §-a további előnyt ad azoknak, akik a rendelet hatálybalépésekor, 1986. no­vember 1-jén, már nyugdíjasok és a nyugdíjkedvezmény egyébként megilleti őket, mert nyugdíjuk havi 6000 Ft­­nál kevesebb. Náluk az emelés legalább havi 300 Ft. A hivatkozott jogszabály 2. §-ának rendelkezését sokan fél­reértették, és olyan következtetésre jutottak, hogy ez függetleníthető az 1. §-tól, amely a nyugdíj legkisebb összegét meghatározza. Téves az az értelmezés, hogy a két kitüntetés 1986. november 1-jén már nyugdíjas tu­lajdonosa mindenképpen kap 300 Ft emelést, tehát akkor is, ha a nyugdíja havi 6000 Ft vagy annál több. A minisztertanácsi rendelet 2. §-a nem jelenthet ki­­terjesztést az 1. §-hoz képest, tehát csak olyan nyugdíj emeléséről rendelkezik, amelyhez egyébként nyugdíjked­vezmény jár, vagyis, amely kevesebb havi 6000 Ft-nál. (Például: a 300 Ft emelés megilleti azt a kitüntetettet, akinek a nyugdíja 1986. november 1-jén havi 5999 Ft, vagy ennél kevesebb, de akié 6000 Ft, azt már nem.) A felsorolt kitüntetéseknek azt a tulajdonosát, aki 1986. november 1-jét követően került nyugállományba és megállapított nyugdíja havi 5700 Ft-nál több, nyugdíj­­kedvezményként nem havi 300 Ft, hanem az az összeg illeti meg, amely nyugdíját havi 6000 Ft-ra kiegészíti. (A megállapított nyugdíjba beleértendő a külön­ feltételek nélkül járó kiegészítéseket és jövedelempótlékot tartal­­lmazó 290 Ft, továbbá a megállapítás évében járó éven­kénti rendszeres emelés összege.) A 30/1986. (VIII. 10.) MT számú rendelet, amely a Ma­gyar Szabadság Érdemrend és a Munkás-Paraszt Ha­talomért Emlékérem tulajdonosának járó legkisebb nyug­díj összegét megállapította, a 30/1985. (VI. 22.) MT­sz. rendeletet egészítette ki, abba beépült. Ez utóbbi alapren­­deletet tehát minden vonatkozásban alkalmazni kell a Magyar Szabadság Érdemrend és a Munkás-Paraszt Ha­talomért Emlékérem tulajdonosaira és haláluk esetén el­látásban részesülő hozzátartozóikra is. Az említett két kitüntetés tulajdonosának arra az öz­vegyére, aki 1986. november 1-jén már özvegyi nyugdíj­ában részesül, a nyugdíjkedvezmény - kérelem alapján — úgy terjed ki, hogy az özvegyi nyugdíj 1986. novem­ber 1-jétől havi 3145 Ft-nál — a fegyveres erők és a fegyveres testületek néhai tagja nyugdíjas özvegyének a részére havi 3716 forintnál — nem lehet kevesebb. Ezeknek az összegeknek a kiszámítása a kitüntetés tu­lajdonosának járó legkisebb nyugdíj összegén, 6000 fo­rinton alapul. Ebből — 290 forinttal történt csökkenés után — ki kell számítani az 50, illetőleg a 60 százalékot, majd az így kialakult összegekhez a 290 forintot vissza kell adni. Az 1986. november 1-jét követően megözvegyülő nők­nek az általános szabályok szerint járó özvegyi nyugdí­ját annak az összegnek a felével — a fegyveres erők és a fegyveres testületek tagja özvegyénél a 60 százalé­kával — kell kiegészíteni, amely a kitüntetés tulajdo­nosát megillette vagy megillette volna. Például, ha a ki­tüntetés tulajdonosának nyugdíját 1986. november 20-tól havi 4500 Ft-ban állapítják meg, ezt az összeget a 30/ 1986. (VIII. 10.) MT számú rendelet alapján 6000 Ft-ra fel kell emelni. A különbség havi 1500 Ft. Amennyiben a nyugdíjas 1987. márciusában meghal, özvegyének az általános szabályok szerint járó özvegyi nyugdíjához nyugdíjkedvezményként havi 750 Ft — illetőleg havi 900 Ft — járul. A két kitüntetés tulajdonosának nyugdíját foglalkozta­tási keretre, keretösszegre, illetve kereső foglalkozásra tekintet nélkül folyósítani kell. A legkisebb nyugdíj a­­nyugellátások és egyéb ellátások évenkénti rendszeres emeléséről szóló szabályok szerint évente emelkedik. ORSZÁGOS TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI FŐIGAZGATÓSÁG JOGI ÉS SZAKIGAZGATÁSI FŐOSZTÁLY MÚZEUMAVATÁS Bensőséges ünnepség keretében emlékeztek meg a BM Tovább­képző Tanfolyam-parancsnokságon az intézmény megalakulásának tízéves évfordulójáról. Többévi ku­tatómunka eredményeként ez alka­lommal nyílt meg a tanintézet tör­ténetét, életét bemutató emlékmú­zeum. Dr. Vágott János ezredes, iskola­parancsnok avatóbeszédében ki­emelte: — Történelmi mércével­­mérve a tíz év nem nagy idő. De bátran vallhatjuk, eseményekben és eredményekben gazdag esztendők állnak mögöttünk. Évente több ezer belügyi dolgozó, rendőrök, határ­őrök, tűzoltók képzése, továbbkép­zése a feladatunk. Az emlékmúzeum anyaga elsődle­gesen az elmúlt tíz év időszakát öleli fel, de hagyományápoló köte­lességként képeket villant fel a jogelődökről, valamint az ellenfor­radalom leverésének 30. évforduló­jához kapcsolódva megemlékezik azon tanárokról, akik vállalták a néphatalom fegyveres védelmét. G. N. B. (Fotó: Korcsok Gergely) Az iskolaparancsnok megnyitó beszéde Az emlékmúzeum egy részlete ANKÉT a könyvtárban Rendhagyó író-olvasó találkozónak adott otthont nemrégiben a BM köz­ponti könyvtára. A BM üdülési és gyermekneveltetési osztálya s a könyv­tár szervezésében Nemere István író találkozott ifjú olvasóival, a közönség soraiban ugyanis ezúttal általános is­kolás gyerekek ültek. A könyvterjesztéssel, könyv­kölcsön­zéssel foglalkozó szakemberek tapasz­talatai szerint az író tudományos-fan­tasztikus művei, ifjúsági regényei igen népszerűek a gyerekek között. Ezt az is bizonyítja, hogy a találkozóra több mint száz ifjú olvasó jött el a belügyi tanintézetekből — a Németvölgyi­­ úti, a Lendvai utcai, a Kanizsai úti és a Népköztársaság útjai napközi ottho­nokból — és a belvárosi Münnich Fe­renc Utcai Általános Iskolából. Az ankétot Baloghné Csinger Ágnes vezette, elöljáróban szólt néhány szót az íróval, akinek idáig huszonnyolc nagy sikerű műve jelent meg. Köztük a Vakmadár című, amellyel 1982-ben Svájcban kiérdemelte az Európa leg­jobb sci-fi írója kitüntetést. Nemere István pillanatok alatt meg­találta a hangot ifjú olvasóival. S az író-olvasó találkozók megszokott rend­jét felrúgva egy érdekes utazás ré­szeseivé tette őket. Közösen találtak ki egy izgalmas történetet, amelyben a cselekmény szálait — az író szinte észrevétlen irányításával — a gyere­kek bonyolították. Így vált a közönség az alkotói folyamat részesévé, s is­merte meg egy könyv megszületésének műhelytitkait. Az űrkaland után­­visszatérve a „földre” beszélgetés során ismerték meg Nemere István gyermekkorát, fia­tal éveit, s hallottak arról az írótól, Jules Verne-től, aki hatással volt rá pályája indulásakor. Végül az ankét vendége így fogalmazta meg ars poeti­cáját ifjú olvasóinak: „Mindig, min­denre kíváncsian kell tekinteni!” A találkozó következő részében az előzőleg meghirdetett irodalmi totó eredményhirdetésére került sor. A leg­több találatot Petényi Rajmond és Szenohradszki Zoltán érte el a Nép­­köztársaság útjai napköziből, rajtuk kívül húsz tanuló részesült könyvjuta­lomban. A jó hangulatú rendezvény Sinkei Miklósné, a Kanizsai Úti Általános Iskola és Bögre Zsuzsanna, a Münnich Ferenc Utcai Általános Iskola nevelő­tanárai köszöntésével zárult, akik szer­vezőmunkájukkal hozzájárultak a ta­lálkozó sikeréhez. A rendhagyó író-olvasó találkozóra egy sorozat harmadik rendezvényeként került sor, amelynek az a célja, hogy a belügyi tanintézetekben tanuló gyer­mekeket hozzásegítsék a könyv, az ol­vasás megszeretéséhez, s maradandó élményt nyújtsanak nekik az alkotók­kal való személyes találkozással. KEREKES TAMÁS AZ IGAZ SZÓ DECEMBERI SZÁMÁBÓL Megjelenésének harmincadik évfordulóját ünnepli a ma­gazin, s ez alkalomból közli Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter köszöntőjét és válogatást a testvér­lapok szerkesztőségeinek üdvözlő távirataiból. Nehéz elfelejteni, ami 1956 októberében—novemberében történt, s vannak sebek, amelyek sohasem gyógyulnak. Sziklai Sándorné, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum egy­kori parancsnokának özvegye egyszerre vesztette el férjét és apósát, akiket az ellenforradalmárok brutálisan meggyil­koltak. Az özvegy és harcostárs emlékiratainak első foly­tatását közli a lap, a harminc évvel ezelőtti tragikus napo­kat felidézve. Kell-e a játékfegyver egy gyerek kezébe, jó-e, ha ,kato­­násdit játszik a gyerek? Ezt a kérdést talán sok szülő fel­teszi magának karácsony táján, amikor a fenyőfa alatt az ajándékokat bontogatja a fia. S­­bizonyára fel sem merül bennük, hogy ezzel az új játékkal­ is szerepet tanul a gye­rek. Érdemes tehát elolvasni a katonás játékokról szóló írást, amelyből a pszichológus véleményét is megismer­hetjük. Játszani persze a felnőttek is szeretnek, s ebbe beletar­tozik az is, hogy néha beleképzeljük magunkat egy-egy színész szerepébe. S aki képes minket megnevettetni, azt mindenki szereti. Ilyen első számú kedvencünk Alfonzo — Markos József —, aki exkluzív interjúban mesél életéről, s csak ámulunk, mi minden derül ki róla: volt huszár az 1. honvéd jászkun huszárezredben, egyiptomi „katona” Kai­róban, de­­volt munkaszolgálatos is, majd tolmács a legen­dás B csoportnál, s túl a hetvenen, ma is önkéntes rendőr. Maradjunk még egy kicsit a művészek között, s lapoz­zunk bele a Tolnai Világlapja 1936-os karácsonyi számába, amely a kor nagyjaihoz ezt a kérdést intézte: mi valósult meg gyermekkori álmaiból? Azóta éppen ötven esztendő­ telt el, s az újságíró most megkereste négy akkori nyilat­­­kozó mai párját, s meglepte őket ugyanezzel a kérdéssel. A játékos összehasonlításból kiderül: vajon változtak-e fél évszázad alatt az álmok, változtak-e az emberek? És most egy hír az újságból: „A varsói magyar—osztrák konzul, Wiskovszky, a napokban Lembergbe utazott, hogy a czár nevében több közös hadsereg-beli főtisztnek orosz rendjeleket adjon át a karácsony közeledtével. Hanem a konzul málkája a rendjelekkel a krakkói vasúton eltűnt. A tolvaj ugyancsak meg lehetett lepve, hogy vélt értékes tárgyak helyett mit markolt.” Amint bizonyára sejtik, ez nem egy igazán friss hír, a dolog 1876-ban történt. De a Korkörkép összeállításban még akad néhány ilyen, amelye­ken ma már jót derülünk. Állati, hogy mik történnek néha az emberrel! Tanú ,erre az Igaz Zoo képösszeállítása, amelynek láttán, ha­ néhá­­nyan találva érzik magukat, arról nem a szerkesztő tehet. Van szilveszteri ajánlat is — Mezey Györgytől és Liz Taylortól, s végül, akinek elege van a sok vidámságból, lapozzon a rejtvényoldalakhoz, és válaszoljon a Magyar­­ország hadtörténetéről szóló kérdésekre, vagy fejtsen ke­resztrejtvényt, hiszen ezzel még könyvutalványt is nyer.

Next