Magyar Sajtó, 1973 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1973-11-01 / 11. szám
Házunk táján Ügyintéző: a KIK „Lacáscsere-egyezmény jött létre a II. világháború után Magyarország és Csehszlovákia között is, amelynek értelmében magyarországi csehek és szlovákok önkéntesség alapján áttelepülhetnek Csehszlovákiába ..(Magyarország X. 7.) Hol az a pozsonyi háromszobás? Kancsalok előnyben „A darab, jóllehet nem generációs problémákat akart tárgyalni, erről annyi mégis megfogalmazódik benne, hogy az utánunk jövőket nem vádolhatjuk anélkül, hogy ne nézzünk kritikusan saját szemünkbe.” (NÉZŐ, X. 10.) Még ha a Tükörben jelent volna meg... Útmutatás „150 éves a makadámút” címmel négyoldalas cikk az Élet és Tudományban. Alapos, részletes, szakmailag megtámadhatatlan (IX. 14.). Felsorolja a magyar főútvonalakat is. Itt viszont már észrevételeim vannak. Térképe szerint például a 6-os út a Duna mellett nyílegyenesen halad délnek Mohácsig és ott kilép a határon Eszék irányába. Sajnos a 6-os út ezt nem teszi, illetve nem ezt teszi, hanem a Sió hídja előtt, Szekszárdtól északra elkanyarodik Pécs felé, és makacsul el is megy odáig, sőt túl rajta Barcsig. A felsorolás szerint ,,... végül a 8-as a Balaton északi partján futó Szentgotthárdi út”. A Szentgotthárdi út annak szíves közlését kéri, hogy soha sem járt a Balaton északi partján, mindig Székesfehérvár, Veszprém, Devecser vonalán haladt és ma is ezt teszi; a Bakonyon megy át, ezt szokta meg. Remélem, hogy a térképet senki sem használja autótúra alkalmából, mivel úgy látszik más a tudomány és más az élet. Hidak „Mesélő hidak” címmel riport a Lobogóban (VIII. 18.). „S épült sorra a többi, a Szabadság-híd, az Erzsébet-híd, a Petőfi-híd, és a leghosszabb az Árpád-híd...” A kis híd-történeti visszapillantás mindezt közvetlenül a Lánc-híd és a Margit-híd, Arany János kedves hídja után sorolja. A fiatal olvasónak így az a benyomása támadhat, hogy talán már Ferenc József és Horthy Miklós idejében Szabadság-hidat és Petőfi-hidat építettek — ami köztudomásúlag nem igaz, mert a turulos hidat először a császár-királyról nevezték el, a Petőfit pedig „véletlenül” a lovas-tengerészről; az Árpád-hidat pedig ugyan előlegezetten így nevezték, ám már mi építettük fel a háború után, de akkor azt se úgy hívták. Ha már mesélnek a hidak, meséjük bizony történelmi mese. (BAKTAI) Misa, akit felmelegítettek Egy NDK-ban megjelenő újság nyomán a Stern nemrégiben ismertette egy szovjet pilóta hőstettét, aki a második világháborúban német fogságba esett, majd egy szupertitkos náci bázisról hazaszökött egy Heinkel—111 típusú repülőgépen. A nyugatnémet magazin alapján az Ország-Világ is „tálalta a story-t” szeptember—októberben. Becsülöm a szerzőt, hogy pontosan feltüntette „Misa Dejatajev” históriájának forrásait. Mindamellett hasznos tudni, hogy 1. a történet egyáltalán nem friss, a szovjet sajtó 1958-ban számolt be róla; 2. még csak „a magyar csecsemőnek új” alapon sem lehet most előadni, tekintve, hogy 15 éve nálunk is átvették a nagyon részletes szovjet cikkeket; 3. a pilóta neve nem Dejatajev, hanem Gyevjatajev; 4. jócskán túl van az ötödik x-en, tehát igazán nem illik Misának emlegetni: s az Ország-Világ szerzője sem Bandinak írta magát alá. Nem tudja a bal kéz? A Magyar Hírlap október 4-i számának 7. oldalán hírt ad arról, hogy a szovjet—japán 35.