Magyar Sajtó, 1988 (29. évfolyam, 1-16. szám)
1988-12-22 / 16. szám
A díjazottak: Rádió 1. Zelei Lászlónak a Bagoly című műsorban elhangzott két beszélgetése Teller Edével és Fejtő Ferenccel. Mindkét interjú szakmai színvonalát és műfaji érzékenységét tekintve is kiemelkedik a rádió hasonló műsoraiból. Megemlítendő, hogy Teller megszólaltatása hosszú idő után - az első sikeres akció volt, s mindkét beszélgetés még akkor hangzott el, amikor - a politikai közhangulatot tekintve - közreadásuk még mind a riporter, mind a szerkesztő bátorságát és politikai érzékenységét bizonyította. 2. Hegyi Imre-Koválik Márta: Epilógus Apostagon. A „Húszas stúdió” 50 perces dokumentum produkciója, amely oknyomozó jellegű és az apostagi Dunamenti tsz 32 éves korában, szívroham következtében elhunyt főagronómusának sorsát mutatja be. A halálok társadalmi hátterének bemutatásával kiemelkedő színvonalú és nagyhatású dokumentum született, hiteles képet adva a helyi politikai gyakorlat és a személyes érdekekhez fűződő manipuláció következményeiről. Televízió 1. Sóvári Gizella-Litauszki János: Szoboravató. Elhangzott a Pécsi Körzeti Stúdió készítésében és adásában. A dokumentumfilm a hírhedt MAORT per fővádlottjának, Papp Simonnak a történetét dolgozza fel. Nem csupán a koncepciós perek korának visszaidézése az izgalmas ebben a riportdokumentumban, hanem a szoboravatás körüli események igen szemléletes és tanulságos bemutatása. 2. Chrudinák Alajos-Győrffy Miklós- Tanos Miklós: Mikor Csíkból elindultam, jaj... című 75 perces dokumentum összeállítása. A riport-dokumentum legújabbkori történelmünk legfrissebb nemzeti-nemzetiségi csapását dolgozza fel a legérintettebbek, az Erdélyből éppen, szerencsésen átszökött, vagy a vissza nem térés mellett döntött romániai magyarok megszólaltatásával. Drámai helyzet, szívszorító belső dramaturgia, a „non fiction” műfaj legjobb eszközeit mutatja fel. írásos pályaművek 1. Kormos Valéria: A túlélő - kétrészes sorozat ( Nők Lapja) A kétrészes riport - igen kitűnő stílusban - az erkölcsi, politikai, anyagi rehabilitáció megkésettségéről és arról a vákumról szól, amelyben hasonló családok mindmáig élni kényszerülnek. A történet Sólyom László altábornagy és leányának sorsát dolgozza fel. 2. Staar Gyula: Iszonyú rendet vágtam (Forrás) A remekívű írás a magyar önpusztításról pontos és hiteles látleletet ad. Az írásban jól nyomon követhető, hogy mit nem szabad tennie az államhatalomnak nemzetközi értékű tehetségeinek megítélésénél. 3. Köröspataki Kiss Sándor: Karcoljunk felhőt (Új Tükör) A 15 részes sorozat higgadt és igen érdekes ábrázolását adja a „mesés Amerikának”. A riportsorozat - egy hónapos tanulmányút nyomán - képes megragadni és fölrajzolni egy világnyi ország, társadalom lényeges vonásait. Külön kiemelhető egyéni, s mégis meggyőző hangvétele. 4. Tanács István: Félfordulat (Élet és Irodalom ) Az írás alcíme: „avagy: meddig lesznek fiktív riportok?” pontosan jelzi a kettős cenzúra működési mechanizmusát. Különösen jelentős politikai állásfoglalása, hiszen megjelenésének időszakában már azzal hitegettek, manipuláltak bennünket - s mi is magunkat -, hogy ma Magyarországon „minden megjelenhet”. A kitűnő publicisztika - amely riportelemekkel keveredik - mintegy összegzését adja a szerzőnek a Népszabadságban publikált, illetve onnan kiszoruló csongrádi politikai oknyomozásáról. (A korrektség miatt megjegyzendő: a Félfordulattal a szerző maga pályázott, a csongrádi írásokat pedig a Népszabadság javasolta nívódíjra.) 5. Vértessy Péter: Cicus ( Magyar Nemzet) Mintaszerű publicisztika, amely ironikusan, de meggyőző erővel hívja fel a figyelmet, hogy némi odafigyeléssel javítani lehetne a szolgáltatások színvonalán. Stílusa egyszerű, világos, érthető. 6. Szántó Gábor-Benkő Imre: A sátán bőrfeje (Képes 7) Nagyhatású írás a bőrfejűek cigányellenes magatartásáról, nem didaktikusan, hanem meggyőző és kitűnő megjelenítő erővel mutat rá az újfasizmus jelenlétére. 7. Pataki Dezső: Tárca-sorozat (Diósgyőri Munkás) A helyismeret és a kitűnő problémaérzék, valamint hitelesség jellemzi a tárcákat. Külön érdemük, hogy a mikrovilágban a makro-problémákat tudják bemutatni. Stílusuk meggyőző, jó hangulatteremtő erővel bír, de nem irodalmiaskodó. 8. Gazsó L. Ferenc: A legnagyobb kisebbség (Magyar Hírlap) Nem annyira a témaválasztás, mint a kiemelkedő szerkesztési mód és stílusvezetés miatt javasolt írás. 9. Babus Endre: A testületek (HVG) A parlamentarizmus és a jogállamiság szükségessége mellett érvelő írás kiemelkedik a szerző - és a többi lap - hasonló írásai közül. Nagy erénye a stílus okosan érvelő, szikár jellege és a megfogalmazási mód aktualitása. 2 MÚOSZ Nívódíj 1988 A sajtónapi ünnepségen a Nívódíjakat Bossányi Katalin adta át. Értékelő beszámolójában elmondta, hogy a felhívásra ebben az évben a tavalyinál több pályamű érkezett: 64 szerkesztőség 208 cikket ajánlott elbírálásra, amit még kiegészít az ajánlás nélkül beérkezett 45 írásbeli pályázat. A rádió a tavalyival megegyező számú 25 műsorral pályázott, a televízió 14 műsort ajánlott, kevesebbet a tavalyinál, és négy pályamű érkezett a televíziós kollegáktól saját ajánlással. A zsűri arra a megállapításra jutott, hogy a beérkezett művek közt továbbra is kevés az igazi riport, hiányzik a tárca, nem jelenik meg eléggé az írásokban a magyar valóság, az emberek mindennapi élete, gondjai. Az írások hangja tárgyszerűbbé és kritikusabbá vált, de a mai újságírás problematikusabb hangvétele meszsze nem tükröződik a pályaművekben. Egy árnyalattal vitázóbbak az ajánlás nélkül beküldött írások. A publikációk ismeretében a zsűri úgy véli, a kontraszelekció az ajánlók válogatásának, az öncenzúrának köszönhető; a pályázati összkép nem tükrözi a magyar glasznosztynak a politika által deklarált elveit, sem a sajtó tényleges állapotát. A műfaji korlátok mellett szembetűnő az idén a témaválasztás sajátos beszűkülése is. Továbbra sem pályáznak külpolitikai, sport, illetve kulturális - ide értve a kritikát is - témákkal. Nem szemelnek az egyházi lapok - nem tudjuk,ogy ennek információhiány-e az oka, s nem jelennek meg a legkitűnőbb fiatal esszéisták, publicisták írásai sem. Hasonlóképpen továbbra is hiányoznak az irodalmi lapok, illetve a társadalomtudományi folyóiratok az év sajtótermésének karakterét nagyban befolyásoló írásművei. A zsűri hiányolta, hogy nem pályázott a tévé kulturális hetilapja, a Stúdió, a rádióban nagy feltűnést keltő és népszerű Első kézből, a Szorító, a Vasárnapi Újság, vagy az ugyancsak vasárnap délelőttönként elhangzó Gondolat—Jel, s a „168 óra”. A zsűri úgy vélte, hogy az értékelés utolsó fordulójába jutott, de végül díjat nem nyert pályamunkák színvonala indokolja felsorolásukat. Ezek: Andrássy Antal: Merre tartunk, Antal István: Hímes tojás, Árokszállási Éva: Apró betűk világa, Brenner György: A helyzet című karikatúra sorozata, Csiszka Antal: Különös élet, Erdélyi István: Csak fátylat(ne)rá, Földes Gábor: Kis honunkban botladozva, Fritz Tamás: Az első reform előtt, Garami László: Hát ez volt az életem, Hazafi József: Aki minket megtakarít, Keresztény Gabriella: A sátán jár Sátán, Körös László: Rekviem egy őrmesterért, Kulcsár Markó: Ki emlékszik Carl Lutzra?, Gál Zsuzsa: Kocsmárosaink, Moldován Ibolya: Éjszakai műszak, Molnár Gabriella: A szabadságjogok kiterjesztéséért, Onody Éva: A menekülteké a szó, Rózsa László: Mitől féltsük a szocializmust, Seszták Ágnes: A magyar exodus, Szunyogh Szabolcs: Mitől rossz a közérzetem, Szegő András: Egy francot voltam én hatalom, Thuri Gábor: Ha..., Udvardy József: Álom-álom..., Veress Éva: Hoppá, Szász Imre: Legalább kérdezzünk című írásai.