Magyar Sajtó, 1992 (33. évfolyam, 1-25. szám)
1992-01-13 / 1. szám
ban erről rendszeresen írunk. (Nemcsak a Magyar Nemzet sztrájkját szellőztetjük, hanem azt is például, hogy Gödöllőn, az Új Ózdi Vasas megszüntetéséről máris döntöttek, utcára téve ezzel hét újságírót, s megvonva huszonötezer olvasótól évek óta megszokott lapját.) Külön szeretnénk szólni a MÚOSZ jelenlegi, de a régi struktúrát megtartó szervezeti felépítéséről. A valós helyzet azt tükrözi, hogy a MÚOSZ-on kívül legalább annyi - a MÚOSZ tagfelvételi követelményeinek is eleget tévő - újságíró működik, mint a MÚOSZ-on belül. Jelentős részük főhivatású újságíróként keresi kenyerét. A MÚOSZ helyi csoportjai a régi struktúra szerint a megyei lapokra épülnek, gyakorlatilag a megyei lap kollektíváját ölelik fel. Mára viszont nagyon sok városban, megyében alakultak olyan helyi csoportok, amelyek tagjai nem a megyei laphoz kötődnek (Szekszárd, Keszthely stb.). Ezek tízhúsz újságírót tömörítenek, de a megyei lap helyi csoportjával semmiféle kapcsolatuk nincs. Ezen kívül vannak olyan kollégák, akik egyedül vannak, vagy egy-két újságíró él egy településen és sehova nem tartoznak. Helyzetüknél fogva semmilyen szakszervezetnek sem tagjai. A megyék többségében a szerkesztőséghez nem tartozó újságírók száma a „bentlévők” többszöröse is lehet. Hozzátartozik a kérdéshez, hogy azok az újságírók, akik az átlagnál nyitottabbak az új kezdeményezések iránt, illetve jobban igényelték az újságírói szabadságot, az új, független lapok indulásakor elhagyták a megyei lapot. Róluk most - talán sértődésből, rosszul értelmezett konkurenciaharc miatt - a megyei lapokra épülő helyi csoportoknál nem vesznek tudomást. Sőt olyan példa is van, hogy a szabadúszó, vagy a helyi, városi újságnál dolgozó kollégára publikálási tilalmat mondtak ki a megyei Axel Springer lapnál. Ezek miatt is alapvetően elhibázott lenne, ha a MÚOSZ továbbra is a megyei lapoknál működő helyi csoportokra épülve foglalkozna a vidéki sajtó helyzetével. Ez a kérdés most, a választmányi tagok megválasztásánál különösen aktuális, hisz félő, hogy a vidéki választmányi tagok a megyei lapok kollektívájából kerülnek majd ki. Épp ezért javasoljuk, hogy a MÚOSZ a választmányi tagokra beérkezett javaslatokat vizsgálja felül, s csak az adott megyében élő összes újságíró szavazatának eredményét fogadja el. Szorosan kapcsolódik ehhez a tagfelvételi kérdés. Támogatjuk Elnök úr elképzelését a tagsági nyilvántartás átnézésében, a tagrevízió kérdésében. Nem igaz, hogy a hétezer MÚOSZ-tag mindegyike gyakorló újságíró. Ugyanakkor tény, hogy különböző okokból nagyok sok rendszeresen publikáló, esetleg újságot szerkesztő kolléga maradt ki a MÚOSZ tagjai sorából. A rendszerváltás körüli zűrzavarban viszont sok oda nem való ember került be az újságíró-szövetségbe. Ezek az emberek is szövetségünk tekintélyét járatják le. Hozzá nem értésükkel az újságírás szakmai presztízsét csökkentik. A tagrevízió ezért elkerülhetetlen önmagunk védelmében. Szakosztályunk épp ezért szükségesnek tartja, hogy a jövőben tagfelvételi döntések előtt ne csak formális legyen a szakosztály véleményének a kikérése, hanem vidéki, helyi lapoknál dolgozó kollégák felvételénél részt vehessünk a döntésben. Nemcsak azért, mert az illető munkáját mi esetleg konkrétan ismerjük, hanem azért is, hogy megismerhessük, később a szakosztály munkájába bekapcsolhassuk. Az új alapszabályból következő új tagfelvételi rendszer kidolgozásában szeretne szakosztályunk részt venni, erre már vannak részletes elképzeléseink. A MÚOSZ tagrevíziója után javasoljuk mi is az önsegélyező pénztár létrehozását, hisz szakosztályunk tagjai közt máris vannak és a jelenlegi gazdasági helyzetet, a vidéki sajtó helyzetének megoldatlanságát, a mostanában jelentkező tendenciákat figyelembe véve lesznek is még többen közöttünk olyanok, akik utcára kerülnek. Vidéken ráadásul sokkal nehezebb helyzetben vannak, mert külsőzni, más lapokhoz átmenni nem egyszerű, sokszor megoldhatatlan dolog. Javasoljuk, hogy a MÚOSZ vegye fel a kapcsolatot a helyi lapokat támogató alapítványokkal és próbálja meg elérni, hogy a befutó pályázatokról előzetes szakvéleményt adhasson. Ennek elkészítésében szakosztályunk részt vállal. Javasoljuk, hogy a szövetség a Magyar Sajtóalapítvánnyal, a Lakitelek Alapítvánnyal stb. alakítson ki kapcsolatot a szövetség konkrét pénzügyi támogatásának céljából is. Nem tartjuk azt sem elképzelhetetlennek, hogy kisebb lapok anyagi támogatására közösen dolgozzanak ki pályázati rendszert. Csak a pályázati alapon elnyerhető pénzügyi támogatásnak vagyunk hívei, így akár a MÚOSZ is pályázhasson konkrét céljainak megvalósításáért. A helyi lapok másik csoportjába tartozó kft-k és bt-k, alapítványok által kiadott lapok ugyan nem függnek az önkormányzattól, de a kenyéradó ugyanúgy igyekszik munkáltatói, tulajdonosi jogait érvényesíteni. Az alapítványi lapok vannak talán a legszerencsésebb helyzetben, mert „a sok bába között elvész a gyerek” elv miatt a különböző alapítók érdekviszonyai közt lavírozva megélhet a lap. Sajnos ezek sem működhetnek a tiszta, klasszikus alapítványi szisztéma szerint. Csak az alapítvány kamataiból működhetnek. Ehhez viszont meglehetősen nagy öszszegű pénzt kellene indulásra összeszedni. Ez általában nem megy, így a lap rákényszerül, hogy felélje az alapítvány tőkéjét és előbb-utóbb újabb támogatásért kénytelen házalni. Ha viszont időközben bármelyik alapítójáról annak nem tetszőt írt, nem valószínű, hogy az újabb támogatást megkapja. Javasoljuk a MÚOSZ-nak, hogy szakértőkkel dolgoztasson ki helyi lapok finanszírozására - a legjobban működő példák figyelembevételével - tervezeteket. Ezeket kiadva juttassa el az önkormányzatokhoz. Fontosnak tartjuk, hogy ez ingyen és minél előbb több helyre jusson el, ugyanis tudomásunk van olyan vállalkozásokról, amelyek a jelenlegi anomáliákat kihasználva borsos áron adnak kétes értékű tanácsokat. Végezetül, tudva, hogy nyitott kapukat döngetünk, újra elmondjuk, hogy a kedvezményes vasúti igazolvány megvonása az újságíró-társadalmon belül leginkább a vidéki újságírókat sújtja. Hovatovább a szervezeti életet, a szakosztály munkáját bénítja, hisz ma már a szakosztálytagok csak komoly anyagi áldozat árán tudnak eljutni oda, ahova egy fővárosi újságíró villamosbérlettel elmehet. Ezért, még ha lefutott kérdésnek is tűnik, kérjük, a MÚOSZ próbáljon meg valamilyen egyezségre jutni a MÁV-val, hogy a MÚOSZ életébe a vidéki újságírók is bekapcsolódhassanak. A ténylegesen igénybevett, igazolt kedvezmény utólagos elszámolását kellene elérni a MÁV-nál. Szakosztályunk e néhány ötlet megvalósításában partner lesz a jövőben, mert tagjaink egy új, erős, szakmai szervezetben szeretnék újságíróként megélni a jövőt. Remélhetőleg a jelenleginél jobb éveket! Kása Csaba Kiss Erika Tamási János 2