Magyar Sajtó, 2002 (43. évfolyam, 1-11. szám)

2002 / 10. szám

Az egy főre jutó GDP változása Kínában (dollárban) A vidék politikai nyugalmának és gazdasági stabilitásának megőrzése érdekében a parlament most törvényben biztosítot­ta, hogy a földhasználati jog bármilyen átruházását csak a bérlők, tehát a parasztok maguk hajthatják végre; a „tulajdo­nos kollektívák" - gyakorlatilag a helyi vezetők - nem adhat­ják át a földet önhatalmúlag ingatlanfejlesztő cápáknak. Ugyancsak a vidék megnyugtatását szolgálja az alig vagy egy­általán nem létező egészségügyi rendszer reformja, olcsó egészségügyi szolgáltatások ígérete. A kínai parasztok több mint egyharmada ugyanis nem engedheti meg magának, hogy orvoshoz menjen, a falusi betegek kétharmada pedig nem jut el semmilyen kórházba, legfeljebb a helyi „mezítlábas" doktor - felcser - kezeli. Az intézkedések célja, hogy az ország zöme ne szakadjon le még jobban a 300-400 millió viszonylag jómódú, főként az új ke­leti részeket lakó, illetve városi kínaitól, akik immár nyugati, erősen fogyasztásorientált életmódra álltak át, és akik Kína vi­lágpiaci előretörését végrehajtják. A mostani ezért deklaráltan a nyugati országrészek fejlesztésének évtizede, az állam hatal­mas infrastrukturális beruházásokkal, a foglalkoztatás és a tőkebevonás ösztönzésével próbálja elérni a nyersanyagokban viszonylag gazdag, elmaradott nyugati és középnyugati vidékek felzárkóztatását. A külföldi tőkét elsősorban az ottani nyers­anyagkészletek vonzzák, közreműködésével a keleti partvidékre szállítják a hszincsiangi olajat és földgázt. A „go west” stratégia része annak a lassan negyed százada fo­lyó modernizációnak, amelynek folytatásához a Csu Zsung-csi miniszterelnök nevével fémjelzett reformgárda felhasználta a WTO-csatlakozást. Egy sor belpolitikailag is jelentős intézke­dést - a gazdaság számára stabil, kiszámítható jogrend, az át­látható szabályozás megteremtését, a sokszor feudális hatalmi viszonyok és a vadkapitalista kinövések felszámolását, illetve szabályozását­­ éppen a világpiaci megfelelés indokával csikar­ták ki és próbálják most végrehajtani. A WTO-tagság legfonto­sabb következménye tehát nem is a vámtarifák máris 3 százalé­kos átlagos csökkentése vagy a bank- és biztosítási szférának a külföldi tőke előtti megnyitása volt, hanem a jogrend hozzáiga­zítása a nyugati normákhoz, a beszerzési és beruházási ver­senykiírások bevezetése. A WTO-tagság által megkövetelt igaz­ságügyi reform - amelynek eredeti célja, hogy a külföldi cégek garantáltan tisztességes jogszolgáltatásban részesüljenek-ke­retében vezetik be például, hogy az ügyek sorsolással kerülnek a bírókhoz, akiknek ezentúl jogi végzettséggel kell rendelkezni­ük. Az új szabályozás olyan „apróságokra" is kiterjed, hogy az ügyészek a jövőben „ne használjanak érzelmektől fűtött hangne­met és mennydörgő retorikát”, hanem ragaszkodjanak a tények világos és egyértelmű felsorolásához­­ és vegyék figyelembe, hogy a vádlott is jogokkal rendelkező állampolgár, akit megillet az ártatlanság vélelme. Egy most elfogadott törvény egyértelműen meghatározza, és szigorúan korlátozza a különböző szintű kormányzatok, sőt a központi kormány jogosítványait, és megtiltja nekik, hogy bár­milyen más ügyben hatóságként lépjenek fel, vagy döntsenek. Ha a hatóságok tartják magukat az új szabályokhoz, akkor lé­nyegesen kevesebbet kell majd a törvénytisztelő kínaiaknak szaladgálniuk Ponciustól Pilátusig a bármilyen tevékenységhez eddig elengedhetetlen pecsétek, engedélyek tucatjainak be­szerzéséért, illetve jelentősen visszaszorulhatnak az épp ezért rendkívül elterjedt illegális tevékenységek. Ezek a külső megfigyelő számára ma lényegesebb problémák­nak tűnnek, mint az Ázsiában egyébként is gyakran sajátosan értelmezett emberjogi normák vagy a demokratikus választások iránti igény, az 1989-es Tienanmen téri diákmozgalom követe­lései - amelyeket a kemény odacsapás után szinte elfújt a fo­gyasztói társadalomnak már az előszele is. Úgy tűnik, a Falun Kung szekta betiltása körüli konfliktus is hidegen hagyja a kína­iak tömegeit, a nyugati információkra éheseket pedig aligha korlátozza érdemben, hogy időnként egy-egy internetoldalt nem lehet Kínából elérni. Még a nemzetiségi problémák sem tűnnek igazán drámaiaknak, sőt néha mintha a kínai vezetés maga ját­szana rá ezekre. A Tibetben épülő vasútvonal vagy a nyugati te­rületek, köztük a mohamedán ujgurok lakta Hsziancsiang tarto­mány kiemelt fejlesztése mindenesetre igen hatékony nemzeti­ségi pacifikáló eszköznek látszik. A Kínai Kommunista Párt (KKP) novemberi kongresszusán a 66,4 millió párttagot képviselő 2120 küldött tehát sokkal in­kább a harmadik világot éppen elhagyni kívánó társadalom mo­dernizációs gondjaival, mintsem az egyre nehezebben definiál­ható kínai szocializmus reformjának nehézségeivel foglalkozik majd. A lényeget - a „termelő erőket”­­ illetően ugyanis a kapi­talizmus vagy az „erős magántulajdonon alapuló piacgazdaság" immár megkérdőjelezhetetlen realitás Kínában - hivatalos ada­tok szerint 1,7 millió magáncég működik összesen 27 millió al­kalmazottal és 1,1 billió jüannyi (132 milliárd dollár) tőkével -, még ha a sokat emlegetett kínai vagy inkább ázsiai sajátosságok jelentősen módosítják is a képet. A néhai Teng Hsziao-ping tényleges hatalomra kerülése - a hetvenes évek vége - óta a KKP minden kongresszusa enyhített valamelyest a magántőkét elítélő elveken. Most maguk a tőkések is megkapják a végleges feloldozást - és ezzel együtt a belépőt a szentélybe, a hatalmon lévő kommunista pártba. Mernes Gábor (Peking) Megjelent a Heti Világgazdaság 2002/37. számában A Philip Morris a minőségi újságírásért díj zsűrijének tagjai: Bánki András, Farkas Zoltán, Jelinek Gábor, Molnár Patrícia és Tar Ágnes. MaSa 2002/10. PHILIP MORRIS MAGYARORSZÁG KFT. 23

Next