Magyar Sakkvilág, 1932 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1932-07-01 / 7. szám
MAGYAR SAKKVILÁG A MAGYAR SAKKSZÖVETSÉG HIVATALOS LAPJAI A FELELŐS SZERKESZTŐ TÓTH LÁSZLÓ FŐMUNKATÁRSAK CHALUPETZKY FERENC És DR. VAJDA ÁRPÁD KÖZLEMÉNYEK ÉS ELŐFIZETÉSEK „MAGYAR SAKKVILÁG, KECSKEMÉT“ címre küldendők POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI SZÁMLA 19,597. AZ ELŐFIZETÉSI ÁR EGÉSZ ÉVRE 14, FÉLÉVRE 7 PENGŐ __________________________MEGJELENIK MINDEN HÓ ELEJÉN ___________________ 7. SZÁM, 1932 JÚLIUS XVII. ÉVFOLYAM Beszámoló a szliácsi sakkversenyről Mint a Pesti Napló tudósítója utaztam a szliácsi sakkversenyre. A verseny második napján érkeztem, különben valószínűleg be kellett volna ugranom az elmaradt Rubinstein helyett. Így már rávették a megnyitáson ott tartózkodó May pozsonyi mestert, aki nehezen állott kötélnek. A versenyt, ezúttal először, állami támogatással, a Szlovenszkói Sakkszövetség rendezte, amelynek létezéséről eddig nem is tudtam (azt hiszem, velem együtt még sokan nem). Ez egész önálló szövetség Pozsony székhellyel. Enyhe szemrehányást is kaptam, hogy a mi versenyeinkre sohasem hívjuk meg a szlovenszkói mestereket. A sebek orvoslását megígértem. A verseny igen jól sikerült. A szellemi alkotások előfeltételeiről, a jókedélyről és kiegyensúlyozott lelkületről részben a természet, részben a rendezőség, élén Weber mérnökkel, gondoskodott. A csodás fekvésű fürdőhely, a kitűnő lakás -és ellátás, a sok pihenő és jó társaság, a bridzs, a tennisz, kirándulás stb. jótékony hatását érezték a mesterek a versenyteremben is, engem pedig megerősített abban a hitben, hogy csak ily körülmények között érdemes versenyeken résztvenni. A verseny Flohr és Widmar közös győzelmével végződött. Mindketten végig vezettek s játszmavesztés nélkül futottak be. A kitűnő Flohrnak némi kis szerencséje volt (Maróczy, Canal ellen), Widmarnak ellenben kis balszerencséje (Spielmann, Maróczy ellen), amit némileg kiegyenlített May és Opocensky ellen. A harmadik helyen végző Pirc igen nagy tehetség, pedig a verseny folyamán néhány napig feküdnie is kellett. Canal, Maróczy és Spielmann következnek holtversenyben. Canal elsőrangú játékos, csak nem tudni, mikor torpan meg. Saját bevallása szerint csak Flohr elleni játszmája bántotta, melyet nagyszerűen játszott végig és a nyerést az utolsó pillanatban kiadta. Maróczy óriási klasszisát legjobban bizonyítja, hogy a versenyt csak félkomolyan vette. Neki nem szabad magát megerőltetnie. A verseny folyamán gyengélkedett is. Szívesen adja a játszmát, pihenés kedvéért, hamar döntetlenre, de ha bántják, oroszlán. Widmar elleni végjátéka tankönyvbe kerül. Spielmann, a mindig tépelődő és kissé keserű, jelentette nekem, a nézőnek, az igazi üdülést. Az igazi támadó, a sablonokat eldobó, aki nagyon küzd az anyaggal, de mindig kihoz valamit. Az első veresége