Zádori János szerk.: Magyar Sion 1882. (Uj Magyar Sion 13. évfolyam)
I. Értekezések - Hittani csodabogarak
HITTANI CSODABOGARAK. Miután elszaporodtak a gyűjtők, és nem csak régi pénzeket, csigákat, hanem ócska cserepeket s a hajdankor minden maradványait szedik össze a különféle szenvedélytől megmart embertársaim , én is felcsaptam hajdandásznak s gyűjtök, már is némi szenvedélylyel. Mert ha egy barátom naphosszat jár a dunaparton egy római tégla után, megérdemlik fáradságomat azok is, kik az Istennel mertek harczolni, a hittan körül ólálkodnak, s badarságaikat a templom falára függesztették. Ugyanis azon észfirzamokat gyűjtöm, melyekkel akarták hajdan és most elűzni az Istent, jobban mondva azon dőreségeket, melyekkel akarták helyettesíteni, és a vallást kiirtani, vagy egyes ágazatait elferdíteni. Elejénte rendszerbe akartam őket szedni, de utóbb azon érv győzött, hogy érdekesebb lesz az olvasóra, ha úgy adom, ahogy elém kerültek, újat régit egybekeverve. Ugyanis a valódi ódondász kirakataiban szintén ezen elv uralkodik, kétségkívül nagyobb hatást, élvezetet remél a rendetlenségből, mint az unalmas sorakozásból. Genua közelében, a tengeren láttam egy talpat, melyre harangláb volt alkalmazva. Az oda függesztett harangnak kettős hivatása volt; először jelezte a tengermozgás állapotát, mert azon arányban harangozott, amint nyugtalankodtak a habok, másod-