Magyar Salon, 10. kötet (6. évfolyam, 1888-1889/1)
A JÖVŐ NEMZEDÉKEKÉRT. (ELBESZÉLÉS.) Irta Justh Zsigmond. I. — Kérem, üljön le, tanár úr, a szegény Pál megvizsgálása bizonynyal kifárasztotta. — Oh dehogy, kegyelmes asszonyom, dehogy, mi egészen más fáradságokkal küzdünk, más kúrákhoz és pátiensekhez vagyunk szokva, — felelt Hegyes Antal egyetemi tanár, a homoeopathia híres orvosa, a divatos doktor, a ki Budapest és Bécs legelegánsabb, legpénzesebb és legegészségesebb delnőinek házi orvosa lévén, neve a halhatatlanná válandó orvosi kapaczitások között említtetik. A kegyelmes asszony, gróf Kálnay Miklósné, született Kálnay Ilona grófnő hidegen leereszkedőleg mosolygott reá. Most elhallgatott, az egyik csak úgy, mint a másik. Az estszürkület halvány, elmosott piszkos rózsaszín fénynyel borított el mindent. A leeresztett csipkefüggönyök dupla czímereinek rajzát megfordítva vetette oda a nap utolsó sugara, a padló fehér és kék rajzú szőnyegére. Kálnay Ilona alacsony karos székben ült. Halvány arczán, amin meg voltak kéken rajzolva az erek, keskeny egyenes orrának finom czimpái meg-meg(Utánnyomás tilos.) rezdültek. Igen világos szőke haja elborította fejét, göndör fürtjei vállaira omlottak. Sötétzöld szemeivel hidegen nézett maga elé. A fekete bársony pongyola elfedte egész termetét, még karcsúbbá, fenségesebbé téve azt. Egyik keze ölében nyugodott, a másik a karszék egyik támlányán nyúlt végig, hosszú hófehér keskeny sávot vonva a szövet halványlila alapjára. Keze feje nyugodt volt, csak hol egyik, hol másik finom, majdnem áttetsző újjá rezdült meg. Mintha e két újjá árulta volna csak el, hogy még él. Különben olyan volt, mint egy rózsaszínű márványszobor, amely mosolyog, már mint a hogy a márvány mosolyoghat. Most ölébe fektetett kezét fölemelte s nyugodtan fölvett egy az asztalon fekvő indiai tőrt és játszani kezdett vele, kerek mozdulatokat, íveket rajzolva, majd egy ásítást nyomva el vele. Az orvos meglátta, hogy a grófnő ásít. Lesimította már úgy is fényesre kent hajfürtjeit, megpederte hosszú felsütött bajuszát, mosolyogni akart, mosolya azonban elsavanyodott. Majd megigazította igen magas csontkemény-