Magyar Szemle, 2013 (22. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 11-12. szám - TANULMÁNYOK - Éles Csaba: Esztétikai kultúrák kritikus koronatanúja. 150 éve született Justh Zsigmond I.
ÉLES CSABA: JUSTH ZSIGMONDRÓL 127 mélységeivel és széles körű kitekintéseivel, nyugati nyitottságával és „mélymagyar" meghatározottságával, művészetérzésének és emberismeretének árnyaltságaival, érzékenységével igazán példaadó intellektus és időszerű européer. Mindmáig kellően nem (el)ismert és értékelt előfutára annak a 20. század elején gazdagon kibontakozó korszerű honi kultúrának, amelyet - maradván, csak jelzésszerűen, az irodalmi életnél - mindenekelőtt Ady Endre és Móricz Zsigmond, a Huszadik Század és a Nyugat folyóiratának első nemzedéke reprezentálnak. Ám mivel jelenlegi Justh-tanulmányunk témaköre a művészeti élet, ne hagyjunk említetlenül legalább négy kritikust, művészetfilozófust vagy művészeti írót se (zárójelben később összeállított kötetük címével). Egyikük Csáth Géza (Éjszakai esztétizálás, 1971), másikuk Fülep Lajos (A művészet forradalmától a nagy forradalomig, 1974). A harmadik - alfabetikus sorrendben - Lukács György (Ifjúkori művek, 1977), végül a negyedik Popper Leó (Esszék és kritikák, 1983). Az utóbb említett négy szerző kisebb-nagyobb írásai (cikkek, tanulmányok stb.) akkor jelentek meg, amikor Justh Zsigmond már nem élt, de nemzedékének több írótársa még aktívan olvasott és alkotott. Egyikük Bródy Sándor, aki 1863. július 23-án született Egerben, és Budapesten halt meg 1924. augusztus 12-én. A másik egyírású írónagyság Gárdonyi Géza, Bródy barátja és - Ambrus Zoltánnal együtt - szerkesztőtársa is a Jövendő című hetilapnál (1903-tól 1906-ig). Gárdonyi is 1863-ban látta meg a napvilágot, csak ő még Agárdpusztán és néhány nappal később, augusztus 3-án. Az a tény, hogy Egerben (ahol 1897-től élt) hunyt el (1922. október 30-án), már sokkal közismertebb. A harmadik 1863-as születésű szerző az a Herczeg Ferenc, akit 1944-ig (fél)hivatalosan mint „a legnagyobb élő magyar írót" ünnepel(tet)nek - 1945 után viszont (legalábbis emlékezéseinek 1985-ben történt