Magyar Szemle 38. kötet (1940. 1-6. sz.)
Gortvay György: Zöld Kereszt
Jan. GORTVAY: ZÖLD KERESZT , ez a feladatvállalás mennyire tudatos volt nála, igazolja, hogy az Országos Közegészségügyi Intézetet a magyar falvak közegészségügyi intézetének szánta. Pedig Johan Béla tisztában volt azzal, hogy a magyar falu kedvezőtlen egészségügyi helyzete főképpen fogyatékos társadalomgazdasági helyzetének függvénye és hogy a beteg emberrel szemben közömbös, az egészség értékét nem ismerő falu önerejéből, állami beavatkozás nélkül nem tudja egészségügyi és egyéb társadalmi bajait orvosolni. A szerző falugondozási munkájának kezdeti nehézségei között megemlíti azt is, hogy a Zöld Keresztes munka megindításakor, 1926/27-ben, még a hatóságok részéről is idegenkedéssel találkozott. Ez részben onnan eredt, hogy a hatóságok a társadalmi szociális és egészségügyi szükségleteik kollektív megoldását a közigazgatás feladatának tekintették s ennélfogva nem helyeselték, hogy a falu egészségügyi igazgatására külön szakigazgatási szervezetet alakítsanak. Egy másik ellenvetés, amely a Zöld Kereszttel szemben felmerült, az volt, hogy a fennálló szervezetek s törvényes intézkedések a falu egészségügyi szükségleteinek megoldására teljesen elegendők. Ez az optimizmus lassanként magától eloszlott. Ami az egységes irányítás szempontját illeti, ne felejtsük el, hogy a fejlődés mindenütt differenciálódással jár együtt. Egyébként a gyakorlati élet már régen túlhaladta az aggályokat : ma a Zöld Kereszt az egészségügyi igazgatással azonosnak tekinthető és meggyőződésem, hogy szakszerűségével, a gyakorlati szükségletekhez való gyors alkalmazkodásával, a túlszervezettség csökkentésével és a centrifugális erők összevonásával általános közigazgatásunkra is jótékony befolyást gyakorolt. Kétségtelen, hogy az agrárlakosság növekvő politikai súlya, az erősödő népi gondolat és a családvédelem programmja, amelyet a Zöld Kereszt zászlajára írt, mind hozzájárult ahhoz, hogy a falu egészségügyének átszervezése érdekében megindított akció komoly figyelmet és támogatást kapott. Elvitathatatlan érdeme azonban Johan Bélának, hogy a falu egészségügyét a kormánypolitika vezérgondolatává tudta avatni és hogy a váltakozó kormányférfiakat a közegészségügyi munka nemzetpolitikai jelentőségéről, célszerűségéről és hasznosságáról úgy meg tudta győzni, mint előtte senki sem. Ennek eredménye az, hogy az állam maga is igyekszik a legsürgősebb egészségügyi feladatok megvalósításában a községi háztartásokat anyagilag támogatni, sőt bizonyos egészségügyi feladatok elvégzését közvetlenül maga vállalta, mint például a falusi vízellátás javítását, Falu Szociális Alap létesítését stb. Másrészről pedig az érdekelt falvak maguk is örömest járulnak hozzá készpénzben, anyagban, munkában a szükséges egészségügyi intézmények létesítéséhez. A Zöld Keresztes szolgálatnak nemcsak új intézményeket kellett teremtenie az egészségvédelem és az egyes népbetegségek elleni küzdelem céljaira, de egyúttal sürgősen megoldandó feladatának kellett tekintenie a falusi betegellátás színvonalának minőségi javítását is. Nemcsak abban mutatkozott ugyanis a falu egészségügyének nagy