Magyar Szó, 1901. szeptember (2. évfolyam, 206-230. szám)

1901-09-06 / 210. szám

fi 210. szám. MAGYAR SZTO Szeptember 6. 11 órakor fogadta a küldöttséget, melynek nevében Czigler Győző műegyetemi tanár meghívta a minisztert a Szegeden e hó 8-án megnyíló iparművészeti kiállításra. Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszter válaszában nagy köszönettel fogadta a meghívást, miután örömmel tapasztalta, hogy az ő művészete, politikája, amelynek tengelye az iparművészet is, a vidéken is hódít. Végtelenül sajnálja, hogy rendkívül nagy elfoglaltsága nem engedi, hogy az első vidéki iparművészeti kiállítást nem nyithatja meg személyesen, lélekben azonban ott lesz. Képviseletében meg fog ugyanis jelenni Szegeden és a közoktatásügyi kormány nevében Zsilinszky Mihály államtitkár nyitja meg vasárnap a kiállítást, amelynek sikeréről előre is meg van győződve. A miniszter ezután szívélyesen kezet szorítva a küldöttség tagjaival, a legszebb sikert kívánta Szeged város közönségének művészeti vállalkozásához. — Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszternél déli 1 óra előtt tisztelgett a küldöttség. Nagy örömmel vette ő is tudomásul, hogy az Országos Iparművészeti Társulat a vidéken is rendez kiállításokat. Ennek rendkívül nagy jelentősége van és a megkezdett munkát folytatni kell. Kettős az öröme, hogy az Országos Iparművészeti Társulat éppen az Alföld legnagyobb és legmagyarabb városában, Szegeden rendezi első kiállítását, mert a nemzet ereje az Alföldön van, s az ő legfőbb vágya és törekvése, hogy a magyar nép műérzéke fejlesztessék. Nagy örömmel látogatná meg a kiállítást, mert szeret érintkezni mindig azon tényezőkkel, akik a műipar iránti érzékét istápolják és fejlesztik a vidéken, — sajnálattal kénytelen azonban kijelenteni, hogy a szíves meghívásnak, rendkívül sok teendői miatt, eleget nem tehet ezúttal, bár ha Szegedet, a magyar produktív erőforrását, ahol oly mértékben található az ősanyag, amely fejlesztésre, kiaknázásra vár, éppen ezen kulturális esemény alkalmából legszívesebben látogatná meg. A szép sikerhez a legőszintébben gratulál, s ígérheti előre is, hogy ebben a törekvésben benne mindig kész támogatót találnak. Kezet fogva a küldöttség tagjaival, még pár pillanatig elbeszélgetett a miniszter velük. A küldöttség tagjai voltak Polczner Jenő Szeged város II. kerületének képviselője, Czigler Győző műegyetemi tanár, Györgyi Kálmán, az Országos Iparművészeti Múzeum titkára, dr. Balassa Ármin szegedi ügyvéd, a szegedi képzőművészeti társulat kiküldöttje. — Újítás a postánál. Az utalványforgalom Magyarországon olyan nagy, hogy annak könnyebb és pontosabb elszámolása czéljából szükségesnek találta a keresk. miniszter f. é. 31384. sz. rendelet alapján elrendelni, hogy f. évi október 1-től kezdve csakis a szorosan vett belföldi (magyar- és horvátszlavonországi) forgalomban váltott postautalványokat szabad rózsaszínű űrlapon kiállítani, míg a külföldre (Ausztriát és a megszállott tartományokat is ideértve) szóló postautalványokhoz a sárga (az eddigi külföldi) űrlapot kell használni. A külföldre szóló (sárga) postautalványok czimiratában ezentúl a rendeltetési ország nevét is ki kell irni. — Csokonai Lillájának arczképe. Csokonai Vitéz Mihály annyiszor megénekelt Lillájának hiteles, kitünően sikerült arczképét találták most meg Komáromban. Az arczkép Balicza Géza törvényszéki irodaigazgató tulajdonában van, aki azt a háza padlásán találta meg gondosan becsomagolva. Kalicza apja 1856-ban vette meg ezt a házat a még akkor életben levő Lillától, aki a költözködés alkalmával felejtette ott az arczképét. A kép 45 centiméter magas olajfestmény, Lillát 18 éves korából ábrázolja, épp abból az időből, mikor Csokonai a szerelmi dalokat zengette hozzá. A kép másolatát a debreczeni Csokonai Kör megszerzi, mert Kalicza igazgató szívesen beleegyezik a lemásolásba. — Megvételre kínált történelmi emlék. Fiume városnak egy női arczképét kínáltak megvételre, amelyhez érdekes történelmi emlék fűződik. A kép a múlt század elején élt Bellinichné szül. Cragner Karolint ábrázolja, aki 1813 július 3-án megmentette Fiumét a végelpusztulástól. A dolog úgy történt, hogy az említett napon egy angol flotta megtámadta a várost, mely a francziák által volt megszállva. Mialatt az angol gőrösök a bombákat szórták, a franczia katonaság a hatósággal együtt elmenekült. Csakhamar partra szálltak az angolok, s a fiumarai kikötőben, mely telve volt kisebb és nagyobb vitorlásokkal, gyújtogatni kezdték a hajókat. A tűz átcsapott a parton levő raktárakra és házakba. A lakosság kétségbeesve futkosott, mert az angolok nem engedték meg az oltást. A végveszedelem perczében Bellinichné, nem törődve saját kigyuladt házával, elrohant Host admirálishoz és oly ékesszólóan könyörgött előtte, hogy a rideg tengerész ellágyult és átadta a ...parancsot, hogy emberei oltsák el a már égő hajókat és házakat. A bátor asszony iránt akkori polgári társai nagy hálával viseltettek és 1816-ban a városi tanács a bécsi kormányhoz feliratot is intézett, hogy az uralkodó tüntesse ki elismerésének valamely jelével Bellinidinét. Hogy kapott-e kitüntetést vagy nem, annak nincs nyoma a város irattárában és a későbbi nemzedék egészen megfeledkezett a derék nőről. Most egyik rokona felajánlotta egykorú arczképét, mely jó karban van, a városnak megvételre. — Halálozás: Assael Hermann tekintélyes aradi kereskedő, az Assael H. és fia ékszerész-czég megalapítója, e hó 3-án hosszas szenvedés után elhunyt Temetése ma délután ment végbe Aradon nagy részvét mellett. — A vándorló művésznő. Tegnap este Beöthy Lászlónak, a Nemzeti Színház igazgatójának irodahelyisége előtt egy nem annyira ízlésesen, mint feltűnően öltözött nő keltett feltűnést. A hölgy az ifjúság első tavaszán már nagyon is túl volt, mert hozzávetőleges számítással vagy ötvenszer láthatta a bimbó fakadását, virág elhullását. Az igazgató szobája előtt többen állottak, kik kíváncsian szemlélgették a harcziasan fel s alá járkáló nőt. — Majd megmutatom én az igazgatónak, hogy ki vagyok én! — tört ki hosszabb idő után elég hangosan és azután kellő «állásba» vágva magát szavalt tovább. — Én nem engedem magam elnyomni! Intrika rajtam ki nem fog! Hangom bámulatos, szépségének, csengésének párja alig akad. ... Szerződés kell és fogok is kapni, mert én művésznő vagyok... A körülállók azonban tisztában voltak, hogy meghibbant eszü nővel van dolguk, és az igazgatót egy jelenlevő újságíró figyelmeztette az asszonyra. Beöthy behivatta a nőt és meghallgatta panaszát. — Szívesen segítenék önön — mondá azután komolyan — de látja, asszonyom, rossz helyre fordult. Nekem énekesnőkre nincs szükségem, de talán más színháznál kopogtatna. A művésznő kapott az igazgató szavain. — Igaza van, persze . . . persze ... no majd megyek Porzsolthoz . . . Feld már maholnap bezárja a színkört, . . . Makó is elmegy . . de itt marad Porzsolt ... és ha ő nem . . . — Akkor még az Operában is megpróbálkozhatik, — koczkáztatá meg Beöthy előzékenyen . . . — Igen, Népszínház, vagy Opera . . . vagy mind a kettő! Mert ha énekelni hallanak, összevesznek rajtam! Biztos, hogy összevesznek . . . Lapunk zártáig még nem kaptunk semmiféle összeveszésről hírt és így a vándorló művésznő még aligha volt az igazgatóknál, de legyenek elkészülve rá, hogy a látogatás nem marad el. • Házassága miatt üldözött tanító. Malatinszky Lajos, a kolozsvári Schütz-féle rom. kat. elemi iskola vezértanítója, első nejétől polgári uton elválván, másodízben kötött házasságát egyházilag meg nem köthette. Ezért fegyelmi vizsgálatot indítottak ellene, s annak befejezéseképpen ez évi augusztus 31-ikével állásától elmozdították. Ő az ítéletet megfelebbezte a közoktatási miniszterhez, ki a mai napig nem döntött. Malatinszky, mivel fizetését szepember elsejével beszüntették, ez ellen a királyi tanfelügyelőségnél panaszt emelt s kérte, hogy jogaiban a közigazgatási bizottság utján megvédelmeztessék. Mielőtt azonban erre került volna a sor, az iskolaszék kiküldöttei által felhívta, hogy lakását hagyja el. ő ennek teljesítését, — hivatkozva arra, hogy az elmozdító ítélet még jóváhagyva nincs, — megtagadta és kijelentette, hogy csak az erőszaknak enged. Az iskolaszék erre Polcz Rezső h. főkapitányhoz fordult, aki a karhatalmat két csendőr személyében az iskolaszéknek rendelkezésére bocsátotta. Ezek a kiköltöztetést foganatba indították, Malatinszky pedig a kir. tanfelügyelőségnél tett jelentést az esetről, mire Balogh Sándor kir. segédtanfelügyelő, ki a szabadságon levő Kozma Ferencz kir. tanácsost helyettesíti, a főispánhoz ment, hogy annak, mint a közigazgatási bizottság elnökének utján a dolgot megakadályozza. Ugyanis a közoktatási miniszter évtizedekkel ezelőtt kötelességükké tette a közigazgatási bizottságoknak, hogy a tanítók elmozdítása esetén a miniszter jóváhagyását mindig beköveteljék s utasítsák a közigazgatási s rendőri közegeket, ha az iskolafentartók ilyet felmutatni nem tudnak, a tanítót minden külön rendelkezés bevárása nélkül, állásába és jogainak élvezetébe karhatalommal is visszahelyezzék, a rendőrség kötelessége tehát éppen az ellenkező vola. A rendőrség visszavonta a kiköltöztető parancsot, sőt csendőrséget rendelt ki, hogy Malatinszkyt lakásán senki se háborítsa. — Pestisgyanús beteg Fiuméban. A reggeli lapok riasztó híreket közölnek az állítólagos pestisesetről, mely Fiuméban történt. Fiuméból a Magyar Távirati Iroda erre vonatkozólag a következőket jelenti: Az állítólagos pestisesetre vonatkozólag a való tényállás a következő: Giustich József portorei illetőségű matróz augusztus 26-án Port-Szaidból Fiuméba érkezett. Minthogy Port-Szaid pestisfertőzöttnek tekintetik, Giustichot is megvizsgálták, de egészségesnek találták és megengedték neki, hogy a tíz napi vesztegzáridőt otthon, Portoréban töltse. A községi ovos utóbb lázas tüneteket észlelt Giustichon és bevitette a fiumei közkórházba, ahol szigorúan elkülönítve tartották. Kilenczedik napra Giustich meghalt. A beteg matróz kezelésére dr. Grossich, a közegészségügyi tanács elnöke, és dr. Lenaz bakteriológus ügyelt fel. Ezek az orvosok a pestisnek egyetlen tünetét sem észlelték. A beteg halála után megejtett újabb gondos vizsgálat sem konstatált pestises tünetet. ( — Tizennyolczezer koronás lopás. Vakmerő tolvajlás tartja izgatottságban Szőregh községet. Mákszo Csiró, a szőreghi hitelszövetkezet pénztárnoka ugyanis 18.000 koronát vett föl a postán, amely összeg a központi hitelszövetkezettől érkezett. A pénzt — este lévén — magánál tartotta azzal a szándékkal, hogy csak másnap szolgáltatja be a pénztárba. Ebbéli szándékában azonban megakadályozták eddigelé ismeretlen tettesek, akik éjnek idején rátörtek, elvitték a pénzt, majd künn az udvaron befogták két drága lovát a homokfutő kocsiba s azon elvágtattak. Érdekes körülmény, hogy a rablás ideje alatt sem Makszo Csiró, sem a házbeliek közül senki nem ébredt föl. Az éjszaka lovagjai gondoskodtak arról is, hogy a kutyák ne üssenek zajt. Mérgezett húsdarabokat dobáltak be előbb a kerítésen s mikor már észrevették, hogy az állatok megdöglöttek, hozzáláttak munkájukhoz. A csendőrség erélyesen nyomozza most ezeket a vakmerő rablókat, akik azonban egy éjszaka messze juthattak. Az sincs kizárva, hogy a helyzettel ismerősök követték el a rablást. Sok más gyanuokon kívül megerősíti ezt a föltevést az a körülmény is, hogy a nagy pénzösszeg érkezéséről alig volt néhány szőreghi embernek tudomása. — Öngyilkos szerb hivatalnok. Belgrádból táviratozzák: Dimitrijevics Milán hadügyminisztériumi hivatalnokot tegnap a topsideri parkban fölakasztva találták. Öngyilkosságának indító oka ismeretlen. .• .. — Érdekes alak. Ez alatt a szim alatt jóizü dolgokat mond el egy párisi újság Bartholyról, az egykori színigazgatóról. Bartholy sokáig játszott a vidéki színpadokon, nagyon rossz színész volt. Lomha járása, kidülledt szemei, tompa orra, közönséges vonásai miatt csak komikus szerepeket játszhatott. Mikor 1858-ban a Beaumarchais-szinházat elnyerte, a saját színházában az egész idő alatt csak egy szerepeit játszott, a «Roquelaure, vagy Francziaország legcsufabb embere» czimü darabban Roquelauret. Ezt a szerepet híven, hatással játszotta, de meg is volt a szerepre minden kelléke; nem is kellett magát soha kifestenie; természetes arcza volt a legjobb álarcz. Színháza elég jól jövedelmezett és szép vagyonra tett volna szert, ha nem támad az a hóbortos ötlete, hogy a szódavizgyárosnak csapjon fel. Nagyon érdekes volt, amikor kora reggel reklámkocsiján, mely egy nagy szódavizet ábrázolt, végigdöczögött az utczán. A bakon aranysujtásos inas ült. A színház elé érve, leszállt és a portás sietett átadni neki a leveleket, továbbá egy nagy ecsetet és egy plakátot. Az igazgató ugyanis maga ragasztotta fel a hirdetéseket, miközben élénken beszélgetett az utcza bámészkodó népével. Egyben nagy gyöngéje volt: — nem szeretett gázsit fizetni. Akár volt jövedelem, akár nem volt, ő siránkozott és boldogabb volt, ha valamit levonhatott a fizetésből. «De báránykáim, nekem nem marad semmit Éhen kell halnom !» — A vállalkozó szellemű igazgató maga volt a jegyellenőr is, — de a pénztárban is ő volt. Egyszer valaki azzal vádolta, hogy becsapja a tagjait, 9 nm valt itt be összatén .a.