Magyar Szó, 1902. december (3. évfolyam, 284-307. szám)
1902-12-28 / 305. szám
Előfizetési ár: Egész évre ... 28 kor. — EU: Fél évre........14 „ — „ Negyedévre... 7 , — „ Egy hónapra 2 ,, 40 „ Egyes szám ........ 8 fillér. Vidéken... 10 „ HARMADIK ÉVFOLYAM 303. szám. Szerkesztőségi: VI., Andrássy-út 48.MAGYAR SZÓ Politikai napilap. Apró hirdetések ára: Egy szó ... _ ........4 fillér Vastagabb betűvel_8 fillér Hirdetések díjszabás szerint. Megjelen minden nap. Kiadóhivatal: VI., Andrássy-út 48. Budapest, 1902._____________________________Felelős szerkesztő : Pr. PÁLYI EDE. Vasárnap, deczember 28. A függetlenségi pártról. Budapest, deczember 27. Az országnak karácsonykor volt min mulatnia. Egyes lapok azt a hírt bocsátották világgá, hogy a függetlenségi pártban válság van és ez annyira kiélesedett már, hogy a közeljövőben nagy kiválás várható. Újévkor pedig abban fog nyilvánulni ez a belső egyenetlenség, hogy Kossuth Ferenczet, a párt elnökét, amint ez a politikai életben szokásos, a párt hivatalosan nem fogja üdvözölni. Ezt a hírt — ország-világ ámulatára —i a kormány félhivatalosa cáfolta meg, illetékes helyen szerzett értesülés alapján. A pártban, úgymond a félhivatalos, nincsen válság és ha Kossuth Ferenczet nem fogják üdvözölni, ez sem jele a belső bajoknak, mert a függetlenségi párt nagynevű vezérének az a nézete, hogy csak hivatalos állásban levő pártvezért, tehát a miniszterelnököt illendő hivatalosan üdvözölni az évforduló alkalmából. A függetlenségi pártot illető, a kormány félhivatalosában megjelent cáfolat senkit sem nyugtatott meg. Sajnos, az ország nagyon jól tudja, hogy a pártban tényleg nagy belső bajok vannak, ha talán nem is oly természetűek ezek a bajok, hogy pártszakadástól kellene miattuk tartani. A függetlenségi párt régi átka, hogy belül folytonosan forrongott, hogy benne személyes és elvi ellentétek állandóak. Ha nem így volna, az ország igazán függetlenségi érzelmű polgárságának nem volna annyi oka aggódni a függetlenségi eszme jövője fölött, látva, hogy a függetlenségi eszme katonái mily kevéssé tudják a személyes tekinteteket az eszme érdekének alárendelni. Megmagyarázza némikép ezt a sajnálatos körülményt, hogy a párt a maga táborának összeállításánál nem jár el azzal a gondossággal, mely egy hadsereg toborzásánál elengedhetetlen. Meg kell végre mondani, hogy a pártban nem egy oda nem való egyéniséget találunk, amit természetesen csak politikai értelemben veszünk. Még fájdalommal állapítjuk meg, hogy van ugyan ott igazi függetlenségi is, de meglehetős számmal vannak olyanok, akik csak véletlenül kerültek a függetlenségi pártba, — akik csak azért függetlenségiek, mert más programmal képviselőkké nem lehettek volna, — akik tehát csak választóik kedvéért mutatnak függetlenségi hajlandóságokat, de lelkük mélyén voltaképen semmilyen eszme nem lelkesíti őket. Vannak a pártban igazán szabadelvűek, de szomorúan látjuk, hogy vannak olyanok is, akik hol titokban, hol nyíltan kacérkodnak a politikai világ maradi elemeivel. Nagyon természetes, hogy ily ellentmondó belső erők különböző irányokat teremtenek s ma már az «egységes» függetlenségi pártról beszélve, szólhatunk Kossuth Ferencz-töredékről, mely a tapintat- és mérsékletet tartja irányadónak, Justh Gyula-féle töredékről, mely a harczot irta zászlajára, de csak bizonyos alkalmakkor, Komjáthy - Barta-csoportról, mely minden vonalon harczot akar a kormány ellen, az ifjabb elemekről, melyek czél és meggondolás nélkül törtetnek hol ide, hol oda, s a kivül levőkről, kiket Eötvös Károly személyesít meg. De, jobban mondva, annyi pártcsoportból áll ma a függetlenségi párt, ahány képviselőt számlál tagjai sorában. Mélyen elszomorító dolgok ezek. Ha a függetlenségi párt nem akarja magára venni a felelősséget a függetlenségi eszme lejáratásáért, azon kell lennie, hogy ezek a bajok orvosoltassanak. Az országnak oly táborra van szüksége,amely nagy eszményét, az állami függetlenséget lelkesen szolgálja és személyes tekinteteket félretéve, mindent megtesz az eszme diadaláért. Ha lehet, csinálja meg a függetlenségi párt ezt az egységes tábort a mostani személyekkel, de ne riadjon vissza attól sem, hogy az egységes eszmei tartalom és törekvés kedvéért, ha szükséges, személyeket áldozzon föl, személyeket, akik nem tudnak, vagy nem akarnak a közös czél érdekében önfeláldozással küzdeni. Nem a számbeli erő a fő, hanem az elvekben, törekvésekben, érzelmekben való egységesség. Különösebb szükség van erre most. A politikai látóhatáron vészes felhők tornyosulnak. Oly javaslatok fölött kell döntenie a törvényhozásnak, amelyek az ország minden erejét érzékenyen érintik. A függetlenségi párt kötelessége, hogy e javaslatokat, ha nem is tudná törvénnyé válásukat megakadályozni, oly alakban fogadtassa el, amelyek kárpótolják a nemzetet a bennük hozott áldozatokért. Az egyik javaslat a királyi udvartartás költségeinek egymillió forinttal való fölemelése. A függetlenségi pártnak itt nagy feladata van. Nem épen abban látjuk mi azt, hogy az emelést egyszerűen akadályozza. De a feladatot e javaslatnál abban látjuk, hogy rendeztessék végbe a király és nemzet közötti viszony. Beszélgetés két színházi bíráló közt. — A Nemzeti Színház Maeterlinck-féle „Monna Vanná“-jának előadásakor. — 1 — A «Magyar Szó» eredeti tárczája. — Első bíráló: Nézze meg a «Monna Vannát». Históriai dráma, mai franczia munka. Második bíráló: Ahá, mai franczia. Bizonyára megint házasságtörés... Első: Hová gondol! E műben nem törnek házasságot. Gentleman férj, — ideális feleség, — lovagias imádó. Második: Tehát mégis ama bizonyos «szentségtelen hármasság». Ezekben a franczia munkákban a férj és feleség mellől sohasem hiányozhat a házibarát. Ez a harmadik vagy a mű elején arat már sikert, vagy a mű vége után jut az asszony hálószobájába. Néha ez a harmadik kudarczot vall, de nem mert az asszony erényes, hanem mert a csábitó .— erőtlen. Első: Ez alkalommal téved ön, barátom. Monna Vanna igazi hősnő. Önfeláldozó. Megmenti a hazát s emberéletet is ment. Második: Mit? Hazát? Divatos műben haza? S a hősnő megmenti e hazát! Furcsa haza lehet az, melyet modern dráma-dáma érdemesnek tart arra, hogy megmentse. S váljon ki az az ember, akinek életét megmenti? Bizonyára nem a férje. A mai irodalomban ez ízléstelenség lenne. Első: Ebben igaza van. Valóban nem a férje életét menti meg, hanem az imádóét, — de azért... Második (közbevág): Ugye mondtam. Mai drámai hősnő csak imádóját menti meg, hogy paráználkodhassék vele. — Férjének valószínűleg mérget ad be, vagy közmegvetés tárgyává teszi. Első: De értse meg... Férjét nem szereti, csak a nyomor vitte arra, hogy gazdag férjéhez menjen. Az imádót pedig szereti... A szerelem örök törvénye... hatalma a szoczietás előítéletével szemben .... a természet ... a natura ... a vér... Második: Ha nem szerette férjét, miért ment hozzá, pusztán pénzért, ar—ó! Önök szerint az a természet örök törvénye, hogy az asszony becstelen állat legyen. Hisz akkor válasszanak drámai hősnőkké fajtalan majmokat. Első: Milyen dühös ön. Mihelyt franczia műről hall, elfutja a méreg. Igaz, a francziák érzékiesek, morálra, etikára fittyet hánynak, de a nagy effektus, a brilliáns technika, a scenirozás, a raffinement, a dekoráczió, a naturális energia, a dikczió — mind nem fikczió. Legyen toleráns, hallgassa meg a modern problémát, aztán beszéljen. Második: Hát halljuk. De magyarul. Első: Ez is az ön vesszőparipája, hogy magyarul. Mi kozmopoliták az internaczionális kultúra organikus elementumai vagyunk és... Második: Ne tovább. Halljuk a házasságtörést. Első: Tehát Pisában vagyunk, a tizenötödik században. Második: Már nem fér a mai korba a sok házasságtörés, hát visszahelyezik a múltba. Első: Pisát ostromolja a flórenczi ellenség. Pisa végveszélyben. Lőszer elfogyott. Bástyák repedtek. A városban éhínség. Se hús, se főzelék, se kenyér. Firenze zsoldoshada ma vagy holnap beveszi a várost. A zsoldosvezér azonban (ön bizonyára kitalálja, hogy ez az imádó) kész megkegyelmezni a városnak, ha a város parancsnoka (ez meg a férj) egy éjszakára hozzá küldi a feleségét. Még azt is kívánja, hogy az asszony meztelenül, azaz csak egy szál köpenyben, vagy lebernyegben jöjjön ki hozzá a táborba. Mert ez a zsoldosvezér gyermekkora óta ideálisan szereti az asszonyt. Második: Különös «idealizmus», mely csak egy éjszakát követel. S mért majdnem meztelenül kívánja régi eszményképét? Tán nem bízik abban, hogy a drámairodalom ismert «vetkőztetési jelenetét» képes lesz végrehajtani? Vagy nagyon sietős a dolga? _ Első: Hisz ön czinikus kezd lenni. — Hát tegyük fel, hogy úgy van. Az imádó évek óta ki van koplalva, már nagyon mohón várja az üdvöt adó éjszakát. Ez csak nem hiba egy lángoló szerelmestől. Tehát azt mondja: «Vagy pénzt, vagy életet». Azaz, hogy «vagy küld ki félmeztelenül az asszonyt, vagy pedig kardélre hányom az egész várost». A férj nem akarja teljesíteni a parancsot. Inkább elpusztul. Második: Elég! Sejtem a folytatást. Az asszonyt önfeláldozás fogja el. Meg akarja menteni a várost. Annál inkább, mert a férj öreg és érdekes kaland ígérkezik — félig meztelenül — a győztes fiatal ellenség táborában. Ez a modern hazaszeretet rugója. Vagy egy kemény zsoldos-katona ölelése, vagy egy zsoldos-katona kemény ölelése után