Magyar Szó, 1902. december (3. évfolyam, 284-307. szám)

1902-12-28 / 305. szám

Előfizetési ár: Egész évre ... 28 kor. — EU: Fél évre........14 „ — „ Negyedévre... 7 , — „ Egy hónapra 2 ,, 40 „ Egyes szám ........ 8 fillér. Vidéken... 10 „ HARMADIK ÉVFOLYAM 303. szám. Szerkesztőségi: VI., Andrássy-út 48.MAGYAR SZÓ Politikai napilap. Apró hirdetések ára: Egy szó ... _ ........4 fillér Vastagabb betűvel_8 fillér Hirdetések díjszabás szerint. Megjelen minden nap. Kiadóhivatal: VI., Andrássy-út 48. Budapest, 1902._____________________________Felelős szerkesztő : Pr. PÁLYI EDE. Vasárnap, deczember 28. A függetlenségi pártról. Budapest, deczember 27. Az országnak karácsonykor volt min mu­latnia. Egyes lapok azt a hírt bocsátották vi­lággá, hogy a függetlenségi pártban válság van és ez annyira kiélesedett már, hogy a közel­jövőben nagy kiválás várható. Újévkor pedig abban fog nyilvánulni ez a belső egye­netlenség, hogy Kossuth Ferenczet, a párt elnökét, amint ez a politikai életben szokásos, a párt hivatalosan nem fogja üdvözölni. Ezt a hírt — ország-világ ámulatára —i a kormány félhivatalosa c­áfolta meg, illetékes helyen szerzett értesülés alapján. A pártban, úgy­mond a félhivatalos, nincsen válság és ha Kossuth Ferenczet nem fogják üdvözölni, ez sem jele a belső bajoknak, mert a függet­lenségi párt nagynevű vezérének az a nézete, hogy csak hivatalos állásban levő pártvezért, tehát a miniszterelnököt illendő hivatalosan üdvözölni az évforduló alkalmából. A függetlenségi pártot illető, a kormány félhivatalosában megjelent c­áfolat senkit sem nyugtatott meg. Sajnos, az ország nagyon jól tudja, hogy a pártban tényleg nagy belső ba­jok vannak, ha talán nem is oly természetűek ezek a bajok, hogy pártszakadástól kellene miattuk tartani. A függetlenségi párt régi átka, hogy belül folytonosan forrongott, hogy benne személyes és elvi ellentétek állandóak. Ha nem így volna, az ország igazán független­ségi érzelmű polgárságának nem volna annyi oka aggódni a függetlenségi eszme jövője fö­lött, látva, hogy a függetlenségi eszme ka­tonái mily kevéssé tudják a személyes tekinte­teket az eszme érdekének alárendelni. Megmagyarázza némikép ezt a sajnálatos körülményt, hogy a párt a maga táborának összeállításánál nem jár el azzal a gondosság­gal, mely egy hadsereg toborzásánál elenged­hetetlen. Meg kell végre mondani, hogy a pártban nem egy oda nem való egyéniséget találunk, amit természetesen csak politikai ér­telemben veszünk. Még fájdalommal állapít­juk meg, hogy van ugyan ott igazi független­ségi is, de meglehetős számmal vannak olya­nok, akik csak véletlenül kerültek a független­ségi pártba, — akik csak azért függetlensé­giek, mert más programmal képviselőkké nem lehettek volna, — akik tehát csak választóik kedvéért mutatnak függetlenségi hajlandó­ságokat, de lelkük mélyén voltaképen semmi­lyen eszme nem lelkesíti őket. Vannak a párt­ban igazán szabadelvűek, de szomorúan lát­juk, hogy vannak olyanok is, akik hol titokban, hol nyíltan kac­érkodnak a politikai világ ma­radi elemeivel. Nagyon természetes, hogy ily ellentmondó belső erők különböző irányokat teremtenek s ma már az «egységes» függet­lenségi pártról beszélve, szólhatunk Kossuth Ferencz-töredékről, mely a tapintat- és mér­sékletet tartja irányadónak, J­u­s­t­h Gyula-féle töredékről, mely a harczot irta zászlajára, de csak bizonyos alkalmakkor, K­o­m­­j­á­t­h­y - Bar­t­a-csoportról, mely minden vonalon har­czot akar a kormány ellen, az ifjabb ele­mekről, melyek czél és meggondolás nélkül törtetnek hol ide, hol oda­, s a kivül levőkről, kiket Eötvös Károly személyesít meg. De, jobban mondva, annyi pártcsoportból áll ma a függetlenségi párt, ahány képviselőt szám­lál tagjai sorában. Mélyen elszomorító dolgok ezek. Ha a függetlenségi párt nem akarja magára venni a felelősséget a függetlenségi eszme lejára­tásáért, azon kell lennie, hogy ezek a bajok orvosoltassanak. Az országnak oly táborra van szüksége,­­am­ely nagy eszményét, az ál­lami függetlenséget lelkesen szolgálja és sze­mélyes tekinteteket félretéve, mindent meg­tesz az eszme diadaláért. Ha lehet, csinálja meg a függetlenségi párt ezt az egységes tá­bort a mostani személyekkel, de ne riadjon vissza attól sem, hogy­ az egységes eszmei tar­talom és törekvés kedvéért, ha szükséges, sze­mélyeket áldozzon föl, személyeket, akik nem tudnak, vagy nem akarnak a közös czél ér­dekében önfeláldozással küzdeni. Nem a szám­beli erő a fő, hanem az elvekben, törekvések­ben, érzelmekben való egységesség. Különösebb szükség van erre most. A po­litikai látóhatáron vészes felhők tornyosulnak. Oly javaslatok fölött kell döntenie a törvény­­hozásnak, amelyek az ország minden erejét ér­zékenyen érintik. A függetlenségi párt köte­lessége, hogy e javaslatokat, ha nem is tudná törvén­nyé válásukat megakadályozni, oly alakban fogadtassa el, amelyek kárpótolják a nemzetet a bennük hozott áldozatokért. Az egyik javaslat a királyi udvartartás költségeinek egy­millió forinttal való föleme­lése. A függetlenségi pártnak itt nagy feladata van. Nem épen abban látjuk mi azt, hogy az emelést egyszerűen akadályozza. De a felada­tot e javaslatnál abban látjuk, hogy rendez­­tessék végbe a király és nemzet közötti viszony. Beszélgetés két színházi bíráló közt. — A Nemzeti Színház Maeterlinck-féle „Monna Vanná“-jának előadásakor. — 1 — A «Magyar Szó» eredeti tárczája. — Első bíráló: Nézze meg a «Monna Van­­nát». Históriai dráma, mai franczia munka. Második bíráló: Ahá, mai franczia. Bizonyára megint házasságtörés... Első: Hová gondol! E műben nem tör­nek házasságot. Gentleman férj, — ideális fe­leség, — lovagias imádó. Második: Tehát mégis ama bizonyos «szentségtelen hármasság». Ezekben a franczia munkákban a férj és feleség mellől sohasem hiányozhat a házibarát. Ez a harmadik vagy a mű elején arat már sikert, vagy a mű vége után jut az asszony hálószobájába. Néha ez a harmadik kudarczot vall, de nem mert az asszony erényes, hanem mert a csábitó .— erőtlen. Első: Ez alkalommal téved ön, barátom. Monna Vanna igazi hősnő. Önfeláldozó. Meg­menti a hazát s ember­életet is ment. Második: Mit? Hazát? Divatos műben haza? S a hősnő megmenti e hazát! Furcsa haza lehet az, melyet modern dráma-dáma ér­demesnek tart arra, hogy megmentse. S vál­jon ki az az ember, akinek életét megmenti? Bizonyára nem a férje. A mai irodalomban ez ízléstelenség lenne. Első: Ebben igaza van. Valóban nem a férje életét menti meg, hanem az imádóét, — de azért... Második (közbevág): Ugy­e mondtam. Mai drámai hősnő csak imádóját menti meg, hogy paráználkodhassék vele. — Férjének va­lószínűleg mérget ad be, vagy közmegvetés tár­gyává teszi. Első: De értse meg... Férjét nem sze­reti, csak a nyomor vitte arra, hogy gazdag férjéhez menjen. Az imádót pedig szereti... A szerelem örök törvénye... hatalma a szo­­czietás előítéletével szemben .... a termé­szet ... a natura ... a vér... Második: Ha nem szerette férjét, miért ment hozzá, pusztán pénzért, a­r—ó! Önök sze­rint az a természet örök törvénye, hogy az asszony becstelen állat legyen. Hisz akkor vá­­las­szanak drámai hősnőkké fajtalan majmokat. Első: Milyen dühös ön. Mihelyt franczia műről hall, elfutja a méreg. Igaz, a francziák érzékiesek, morálra, etikára fit­tyet hánynak, de a nagy effektus, a brilliáns technika, a scenirozás, a raffinement, a dekoráczió, a na­turális energia, a dikczió — mind nem fikczió. Legyen toleráns, hallgassa meg a modern pro­blémát, aztán beszéljen. Második: Hát halljuk. De magyarul. Első: Ez is az ön vesszőparipája, hogy magyarul. Mi kozmopoliták az internaczionális kultúra organikus elementumai vagyunk és... Második: Ne tovább. Halljuk a házas­ságtörést. Első: Tehát Pisában vagyunk, a tizen­ötödik században. Második: Már nem fér a mai korba a sok házasságtörés, hát visszahelyezik a múltba. Első: Pisát ostromolja a flórenczi ellen­ség. Pisa végveszélyben. Lőszer elfogyott.­­ Bástyák repedtek. A városban éhínség. Se hús, se főzelék, se kenyér. Firenze zsoldos­hada ma vagy holnap beveszi a várost.­ A zsoldosvezér azonban (ön bizonyára kitalálja, hogy ez az imádó) kész megkegyelmezni a városnak, ha a város parancsnoka­­ (ez meg a férj) egy éjszakára hozzá küldi a feleségét. Még azt is kívánja, hogy az asszony meztele­nül, azaz csak egy szál köpenyben, vagy le­­bernyegben jöjjön ki hozzá a táborba. Mert ez a zsoldosvezér gyermekkora óta ideáli­san szereti az asszonyt. Második: Különös «idealizmus», mely csak egy éjszakát követel. S mért majdnem meztelenül kívánja régi eszményképét? Tán nem bízik abban, hogy a dráma­irodalom is­mert «vetkőztetési jelenetét» képes lesz végre­hajtani? Vagy nagyon sietős a dolga? _ Első: Hisz ön czinikus kezd lenni. — Hát tegyük fel, hogy úgy van. Az imádó évek óta ki van koplalva, már nagyon mohón várja az üdvöt adó éjszakát. Ez csak nem hiba egy lángoló szerelmestől. Tehát azt mondja: «Vagy pénzt, vagy életet». Azaz, hogy «vagy küld ki félmeztelenül az asszonyt, vagy pedig kard­élre hányom az egész várost». A férj nem akarja teljesíteni a parancsot. Inkább el­pusztul. Második: Elég! Sejtem a folytatást.­ Az asszonyt önfeláldozás fogja el. Meg akarja menteni a várost. Annál inkább, mert a férj öreg és érdekes kaland ígérkezik — félig meztelenül — a győztes fiatal ellenség tábo­rában. Ez a modern hazaszeretet ru­gója. Vagy egy kemény zsoldos-katona öle­lése, vagy egy zsoldos-katona kemény ölelése után

Next