Magyar Szó, 1904. június (5. évfolyam, 129-154. szám)
1904-06-01 / 129. szám
£ 90?. jifnius iC. érzék egészségtelen fejlődése igen nagy mértékben elősegíti, — az bizonyos. Az egy-gyermek-rendszer történelmi, közgazdasági, közigazgatási, közegészségügyi, faji és erkölcsi okaival magam is foglalkoztam e becses lap 1900-ik évi 7S. és 80., továbbá az 1901. évi 81. és 82. számaiban „A protestántizmus és magyarság veszteségei a Dráva mentén“, továbbá „Sorvadó magyarság“, czimek alatt. Rámutattam azokra az orvosszerekre is, melyeknek alkalmazásával a baj enyhíthető lenne. Azonban be kell látnunk, hogy tisztán külső eszközökkel a betegséget meg nem gyógyíthatjuk. Ennek sem törvényhozás, sem közigazgatás, sem a gazdasági viszonyok rendezése magában útját szelni nem fogja mindaddig, míg a társadalom egészségesebb eleme is munkához nem fog s a bajnak társadalmi okát saját keblében megszüntetni nem igyekszik. Az egy-gyermek-rendszer klasszikus hazája Francziaország. Vannak irók, kik azt állítják, hogy hozzánk is onnan származott át. Eredetét a múlt század elejéig, az 1809-iki napóleoni hadjáratokig viszik vissza. . . Az akkori háború befejezése , után Sok franczia katona maradt vissza hazánkban, különösen dunántul, Győr vidékén, kik itt családot alapítottak s francziás szokásaikat meggyökereztették. Azért terjedt volna el ez a bűn először hazánk dunántúli részében. A bánáti állapotok eredetét is francziáknak tulajdonítják; azok pedig a török háborúk után maradtak volna mételymagnak az országban. A szászok szaporátlanságát szintén abból a körülményből magyarázzák ki, hogy eredetileg azok is rajnamelléki frankok voltak, kiket II. Gejza telepi jtfAO YAE SZÓ 129. szám. 3 a beszédet nem törölhetjük szó szerinti terjedelemben, hogy, gyönyörködjék benne az igazi magyar olvasóközönség. A minisztérium ugyan gondoskodik arról, hogy a bizalmas minisztériumi ankéton gyorsírói följegyzések történjenek, de ezek csak később kerülnek nyilvánosságra, amikor az egész ankétről kötet jelen majd meg, így tehát e nagyjelentőségű beszédet illetőleg, valamint több más szónoklat tekintetében kivonatokra vagyunk utalva. Bizonyos, hogy Antal beszéde nevezetes fordulat volt az ankét szónoklatai közt s arra még sokszor fog visszatérni a magyar kultúrpolitika. Nem kevésbé nagy fontosságúak Zelenka Pál ev. püspöknek a tanácskozás harmadik napján, hétfőn tett megjegyzései. Zelenka Pál beszéde minden izében hazafias szeretetről és nagy tárgyilagosságról tesz tanúbizonyságot. A püspök tárgyilagos bírálatot mondott a törvényjavaslatról, melyet általánosságban elfogadott. Elmondta, hogy maga is híve az általános tankötelezettségnek, de nem elég ezt elvben kimondani, a szükséges eszközöket is elő kell teremteni. Nem lát sérelmet a törvényjavaslatban saját egyháza szempontjából, de tekintve a kitűzött nagy czélt, indítványozza, hogy a javaslat adassék ki véleményezésre az egyes hitfelekezeti főhatóságoknak. A hazafias hévvel elmondott beszédben tántoríthatatlanul követelte a népoktatás szigorúan magyarrá tételét. A beszédet nagy lelkesedéssel hallgatták a jelenvoltak, kik mindenben hozzájárultak a püspök nézeteihez. A két nagyfontosságú beszédet itt ismertetjük, sajnálatunkra Zelenka püspökét is csak kivonatban. Az ankét szombati ülésén felszólalt Antal Gábor püspök, sajnálatát fejezi ki, hogy nem saját felekezete nevében nyilatkozhat, amennyiben a hivatott testületek még az ügyhöz nem szólottak, csupán egyéni meggyőződését adja elő. Reméli azonban, hogy ezek is egyetértenek vele. A czél, amelyet a tervezet el akar érni az elemi oktatás intenzívebbé tétele.A tanítók fizetésének javítása és a magasabb képesítés az amit mindnyájan melegen üdvözlünk. A magyar nyelv tanításának fokozása oly mértékig kell, hogy haladjon, hogy minden polgár megértse egymást és itt azt mondja, amit Curtius mondott, hogy azt a haladékot, amely az államot akadályozza abban, hogy a talán itt-ott mutatkozó ellenségeinek hozzáférhessen, saját autonómiánk testével vagyunk hajlandók betömni. (Élénk helyeslés.) Sokat gondolkozók Fehér Ipoly beszéde után nem volna-e mód arra, hogy a felekezeteket ne vessük egyenlő rendszabály alá, de nem talált módot az autonómiák védelménél, hogy a felekezetek magyarsága, hazafisága méltányoltassék. Elismeri pl. a római katholikus egyház nagy szolgálatait, melyeket a hazának, a magyarságnak tett, de elemi iskoláik több, mint 30 százaléka nem magyar nyelvű. Tudjuk, hogy * a hazafias püspöki karnak a nemzetietlen papokkal kell küzdenie.Vannak Csehországból idekerült papok, akik egy szót *sem tudnak magyarul. (Felkiáltások: Nem is magyar állampolgárok!) Rosszalja, hogy az egyetemek fakultásán egyetlen tantárgyat sem tanítanak magyarul. (Zaj.) A magyar nyelv fensőségének biztosítékait meg kell adnunk. A tankötelezettségre vonatkozó intézkedéseket szinte túl szigorúnak tartja, de mégis belenyugszik a közérdek szempontjábó. Ennek a szigornak van azonban egy természetes következménye, hogy az elemi oktatás az egész vonalon legyen ingyenes. Semmiféle tandíj ne legyen szedhető a növendékek után. Az oktatás nemzeti közügy. Ezt közköltséggel kell előprordítani. A közköltségek kivetésének legnemtelenebb módja a gyermekek szerinti adóztatás. Kicsiny az az összeg, de akinek több gyermeke van, attól nagy áldozatot kíván. Akiknek pedig gyermekük nincs, azok az iskolára nem áldoznak semmit. Polónyi Géza: A kereseti adónál figyelembe vétetik a gyermekszám. Antal Gábor: Felemlíti, hogy van egymás mellett egy puszta 200 cseléddel és egy falu 500 lakossal és a 200 cselédnek több a gyermeke,mint az ;V ö gazdának. Sajnálja, hogy j'&7 ..indokolásaem idézi a Horváti törvényt, pedig az nyújtja a legtöbb útmutatást, hogy hogyan és miképp kell egy nemzetnek saját faji érdekét az iskolában képviselni. Horvátország 40 esztendővel még nem volt ország, több mint egyharmada évszázadokon át a német kommandó alatt állott. És az ottani tanfelügyelő, mikor meglátogatta őket, büszkén mondották: — Igaz, hogy van itt százezer magyar, de tett le Magyarország felvidékén és Erdélyben. E szerint az egy-gyermek-rendszer a „francziák legközvetlenebb behatása alatt terjeszkedett s helyezkedett el honunkban.“ (Miikoffer Sándor: Az egy-gyermek-rendszer Magyarországon.) Lehet, hogy így van, sőt ha a francziáktól hozzánk beözönlő, ez irányt ápoló, és elősegítő gyártmányok terjedéséből vonunk következtetést, meg aztán, hogy mindennemű divatnak ők a felfedezői, terjesztői és az elfajulásig fokozói, továbbá, hogy a magyar mindig szánalmasan epekedett minden után, ami franczia, akkor a legcsekélyebb lelkifurdalás nélkül rájuk foghatjuk a francziákra, hogy ők az okai a mi nyavalyánknak is. . Észrevehetőleg azonban ez a baj csak az 50-es évek elején lép föl. Ettől fogva számadatokkal mutatható ki az a rombolás, melyet a magzat gyilkolása végzett. Tehát azóta, amióta a jobbágyság fölszabadult, a föld népe nagykorűvá lett, amióta a régi örökösödési törvény megváltozott s az öröklési jog a család minden tagjára kiterjesztetett. És pedig nagyobb mértékben azokon a vidékeken volt érezhető a baj rohamos növekedése, amely vidékek lakói előbb jobbágyok voltak s az örökösödési törvény földbirtokaikat szétdarabolással fenyegette........ __ Ezen az oldalon segíthet az örökösödési törvény alkalmas megváltoztatása, az ipar, kereskedelem fejlesztése s a köznéppel való megkedveltetése, általában a keresetforrások szaporítása. A felekezetek vallás-erkölcsi viszonyai nincsenek észrevehető befolyással a baj állapotára, mint azt némelyek előszeretettel hangoztatják a protestáns egyház rovására. Mert igaz mi itt 30 év alatt iskoláinkkal horvát nemzetiséget teremtettünk. Hogyan? úgy, hogy sem az igazgatás,, sem a tannyelv tekintetében állami és községi iskola között nincsen különbség. A felekezetektől pedig mit kíván meg? Azt, hogy a felekezeti iskolák ugyan maguk állapítják meg tannyelvüket, de a horvát nyelv csak horvátul teljesen értő egyén által tanítható az első osztálytól fogva és nekünk magyar reformátusoknál meg kell lennünk, ha saját tanítónk nem tud horvátul, hogy a szomszéd községből állítsunk be horvát tanítót. Ő is azt kívánná, hogy minden iskolának tannyelve magyar legyen, de méltányolja a miniszter álláspontát. A gyakorlati czél nem úgy érhető el,ha azt követeljük, hogy a magyar nyelven olvasni, számolni tudjanak, hanem úgy hogy a harmadik osztálytól kezdve fokozatosan mindig egy tantárgy, éspedig magyar nyelvből taníttassák, úgy, hogy a negyedik osztály végén két, az ötödiknél három, a hatodiknál négy tantárgyat magyarul tanult meg. Ezzel nincs erőszak téve a felekezeteken. Metianu azt mondja, nem lehet, hogy egy gyermek anyanyelvén kívül az elemi iskolában még egy nyelvet tanuljon. Meggyőződése szerint Magyarországon a legjobb elemi iskoláik a zsidóknak vannak, ott pedig minden gyermek magyarul, németül és héberül megtanul tisztességesen. Miért* ne volna, ez lehetséges, midőn „nem egy nyelvnek“, hanem az állam, hivatalos nyelvének megtanulásáról van szó. A tanítóképzést elvileg szintén államivá óhajtaná tenni. A felekezetek alig vesztenének vele. Amit most a tanítóképzésre fordítanak, az állami tanítóképzők mellett felállítandó saját internátusaikra fordíthatnák. Az állam csak tanít, ők nevelhetnek. Ez biztosítaná azt, hogy ott vallásos, erkölcsös, saját egyházuk szellemében nevelt egyéneket kapnak. Az állam pedig biztosítaná, hogy jó magyar hazafiak lesznek. De itt is a meglevő jogok kímélése szempontjánból elismeri, hogy a miniszter álláspontja jogosult." A javaslat egy lépés előre. A tanítóképzőkben azon tantárgyak, melyekből szakvizsgát fognak tenni, okvetlenül magyarul tanítandók; itt igaza van Metiaminak; ha nem, azon a nyelven tanulja, hogyan tesz belőle vizsgát?. (Helyeslés. ) A javaslat szerint megengedhető a szakvizsgánál egyes növendéknek azon* nyelv használata, mely az intézet nyelve. Ezt szóló nem érti. Csak egyféle diplomának szabad lenni, amely minden iskolához képesít. A tanítóképzést illetőleg álláspontja az, hogy képezzen tanítókat bárki. De olyan okugyan, hogy Magyarországon nagyobbára a prot. nép közt uralkodik e szokás, csakhogy ennek okát nem a felekezet vallás-erkölcsi hiányaiban, hanem a felekezet anyagi, illetőleg a nép teherviselési viszonyaiban kell keresnünk.—*. Belátta ezt a kormány is, és siet (?) a nép vállán könnyíteni az egyházi terhet. Ha a prot. egyház valláserkölcsi elveinek fogyatékossága volna az ok, akkor Németország, Anglia, Hollandia népességének már felére kellett volna apadnia s Francziaország lakóinak kétszeres számra szaporodnia. De a tények azt mutatják, hogy a kiválóan prot. országokban alig van nyoma e bűnnek s a lélekszám rohamosan emelkedik, mig pl. Francziaországban, különösen* katholikus országban, vadul pusztít a nyavalya.. A teherkönnyítéssel s a gazdasági viszonyok javításával ez oldalon is lehet valamit sejgíteni. Egyébként úgy külföldön, mint hazánkba, igen sok javaslatot ajánlanak az államnak, melytől a betegség gyógyulását, vagy legalábbis ellensúlyozását reméljük, így pl. minden ötödik szülöttnél adjon az állam a családfőnek nevelési járulékot. Vagy hm egy család két hadköteles fiút ad a hazának, a második külön járulékot élvezzen. A születendő gyermekek számának megfelelőleg fokzatos adóelengedésben kell részesíteni a családokat. Olyan biztosítóintézeteket kell létesíteni, melyek mindannyiszor jutalmat adnának, valahányszor az anyának gyermeke születik és az osztalék a gyermekek számának arányában növekednék. Oly családapáknak, kiknek kettőnél több gyermekük van, kettős szavazati jog adassék; az agglegényektől pedig bizonyos eddig élvezett jogok vétessenek /