Magyar Szó, 1922. július (1. évfolyam, 123-148. szám)
1922-07-04 / 125. szám
EGER * 1922, JULIUS Hé ELSŐ ÉVFOLYAM^S2 5 . SZáM KEDDARA 3 KORONA MAGYAR SZÓ ■ Hausmegyei Földmives-Szövetség hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: gii Nyomda R.-f. (Eger, Gimnázium«». 3. szám) POLITIKAI NAPILAP LfPVEZÉR: MILYER JÁNOS! j ===== ELŐFIZETÉSI ÁR: ==бб= ! Egész évre 660 K, félévre 330 K, negyedévre 170 k. i i Egyes szám hétköznap 3 K, vasár- és ünnepnap 5 K. K2 £ s Megmozdultak, hat Figyeljük a magyar újságoés fájó lélekkel látjuk, hogy napilapjaink hasábjain újból életre kelt az a hang, mely 1919 őszét jellemezte. Börtönök mélyéről, a bécsi kommunista központból, magyar nyomdafesték magyar papíron hozza a forradalmat és nagy változást váró vészkiáltásokat. Azok a szerencsétlen emberek, kik egyszer már minden magyar nemzeti értéket az utcára dobtak, kik erkölcsöt, törvényt, Istent és Hazát megtagadtak, azután . . . azután vér, borzalom, román rablás, megszállás, orgyilkolás után, irtózatos bűnök tudatában a törvény igazságszolgáltatása elől idegenbe menekültek és ott rontották tovább a világot, ezek az emberek ma írásban, szóban, újból megjelennek az általuk egyszer már a sír szélére hurcolt magyar nép előtt. Fájdalmat hazudnak csaló ábrázatukra, melyet az ország mai sorsán éreznek. Jönni akarnak, megváltók, segítők akarnak lenni, újból tündökölni akarnak az annak idején ellógott lovagok a Lánchídnál, a nemzeti tanácsban, Linderrel, Károlyival előbb, hogy azután folytassák Kun Bélával. Megmozdultak, itt vannak, magyar lapok hasábjain írnak a bujdosók, a síró „hontalanok“, akik a hont idegenben is csak piszkolni tudták. Nincs türelem a végtelenségig?!! Ki meri tagadni az engesztelés politikáját?!! Nincs sajtószabadság ?!! Nézzenek szét, a kommün levitézlett lovagjai mind itt vannak újból közöttünk és bizony nem sokat változtak. Mégsem bántja őket senki, mert tudjuk, hogy hiába minden erőlködés, a nép józan, nagyobb tömege elsöpörné még a föld színéről is az újabb vállalkozókat. Mit lármáznak, hogy nincs sajtószabadság, mikor a Bécsi Magyar Újság tartalmát adják a magyar közönségnek a pesti rotációsgépek és csak felelősségre sem vonnak érte senkit! Az országfelforgatók sohasem élveztek olyan nagy szabadságot, mint most. Bethlen miniszterelnök a drágaságról. A nemzetgyűlés mai ülése. Budapest, 1922. július 3. Szcitovszky Béla alelnök a mai nemzetgyűlést egynegyed 12 órakor nyitja meg. Javasolja, hogy idősb Dezseiffy Arisztild halála fölütt érzett részvétének a nemzetgyűlés mai jegyzőkönyvében adjon kifejezést. A Ház hozzájárul. Bemutatja gróf Teleky Pál levelét, melyben egészségügyi állapotára való tekintettel szeptember 10 ig szabadságot kér, melyet a Ház megad. Az elnök a bejelentések során bemutatja Vas vármegye feliratát a vármegyei tisztviselők és közalkalmazottaknak ingyenes gyógykezeltetése tárgyában. A bizottságnak kiadják. Bejelenti, hogy újabban Jánosi Zoltán és Recze Antal megbízó levele ellen érkezett panasz. A megbízólevelet a C. osztályba teszik át. Bemutatja Haller József levelét, melyben lemond a pénzügyi bizottságban viselt tagságáról. Rakovszky napirend előtti felszólalást kér és kap. Előterjeszti a drágulás rohamos emelkedését az utóbbi napokban. Felhívja a kormány figyelmét a sürgős intézkedések megtételére. Bethlen miniszterelnök válaszában kijelenti, hogy a magyar kormány tudja kötelességét és tudatában van annak, hogy milyen rettenetes méreteket öltött a drágaság. A baj azonban a valuta leromlásában keresendő, mellyel szemben tehetetlenek vagyunk. Egyes esetekben, amikor is az élelmiszerek árát ok nélkül drágítják, a kormány közbelép. A közélelmezési miniszter és a közélelmezési tanács bírálja el az ilyen eseteket. Az árvizsgáló bizottságnak is ez a kötelessége, melynek meg is felel minden egyes esetben. A kormány nem hajlandó megkötni az árvizsgáló bizottság kezét. Ezután a napirendre térnek át, az indemnitás folytatólagos tárgyalására. Lf>?as kocsik és automobilok harca Szarvaskő és Honosbél között. Összetört boroshordó. — Hogy mentik meg a bort? — Felborult lisztes kocsi. — „Sturm“ fejszével és lőccsel az automobil ellen. — Tanulság. Eger, 1922. julius 3. Indián regényekben sem olvastam érdekfeszitőbb históriát az alábbi esetnél, melyet sajnos csak röviden összetákolva mondhatok el. Vasárnap volt. Szép verőfényes vasárnap. Mikófalvára sereglett a közönség. Ki vonaton, ki kocsin, ki autón. Repülőgépen csak azért nem járnak Mikófalvára, mert az antánt megtiltotta. A passiójátékokra vitt vendégeket többek között három egri autó is. Szarvaskő és Mónosbél között, a malom mellett, az országúton csendesen haladt egy kétlovas kocsi, melyen boros hordó és sörös ládák drága terhe volt. Varró János, a kocsis, ezeket a borsodmegyei Mályinka községbe akarta szállítani Horovitz Márton kereskedő és italmérő cégnek. A kocsis a kocsi mellett ballagott, mikor az első automobil tülkölt és ijedten kapkodott a gyeplő után és balra hajtott az automobil elől és a nagy ijedtségben az italos kocsi belefarolt az árokba. Egy boroshordó és egy sörösláda kiesett, de a baj csak az volt, hogy a hordónak egy dongája is eltörött és a jó egri bor az árok porába kezdett folydogálni. Az autónak már híre-hamva sem volt, de jöttek jó magyar falusi kocsik. Megálltak a szerencsétlenség színhelyén. Az atyafiak tanakodtak, hogyan menthetnék meg azt a felséges jó egri bort, hogy el ne folyjon mind a hordóból. A tanácskozók meg-megkóstolták, csettintgettek a nyelvükkel: Hecch . . . haj, de jó! Mentsük meg sógor, ne adjuk a pornak ezt a drága bort. Azután nem is tanácskoztak, csak körül ülték a hordót, ittak és úgy mentették meg. Valahány kocsi jött, az mind megállt és segíteni akart. A végén már víg nótaszót csalt a jószivü ajkakra a szerencsétlenség felett érzett fájdalom. Ekkor újabb két kocsi jött. Holló Jódás János takaréktűzhelyet, Bartha Külső Béla pedig lisztet szállított Bélapátfalvára az uraságnak. Istenem, hát ők is jószivü emberek. Segíteni akartak a törött hordón, meghallgatták a bölcs tanácsot, leültek és ittak. Bíboros alkonyat öntötte el a hegytetőket, de hőseink kedve, csak akkor kezdett hajnalodni. Kötelességükről azonban így sem felejtkeztek meg. Megmentették, ami menthető volt és apátfalvi ismerőseink elindították lovaikat. Maguk csak a kocsi mellett ballagtak. És itt kezdődik a regény. Mikófalváról már visszafelé pöfögött az első autó, mikor az apátfalvai kocsik még 50 lépést sem haladtak a boroshordó romjaitól. A kocsis nem ült a kocsin. A lovak megriadtak és az egész lisztrakomány az árokba dőlt. Mire embereink észbe kaptak, az autó már nem volt látható. A bortól és az újabb szerencsétlenségtől nagy gyűlölet lobogott a kocsisokban minden automobil iránt, mikor újból feltűnt a láthatáron egy gépkocsi robogó alakja. Biztatva egymást, elibe álltak és torkuk szakadtából kiáltozták: Állj meg! Állj meg, mert baj lesz! Az autó nem állt meg, hanem csak lassított és a támadók hátráltak, majd pedig kövek dobálásával igyekeztek harcképtelenné tenni ellenfelüket. Az egyik kődarab a benn ülő főhadnagy feleségének karját sebezte meg és szép nyári kalapját az út porába sodorta. Az utasok hiába követelték vissza a szép női kalapot, a bepityókáit támadók fenyegetve kiáltották: „Gyere ide érte, ha kalap kell!“ Az autó elment. Holló Jódás János pedig a pesti női divat legújabb díszét mint jogos hadizsákmányt önnön fejére nyomta és ilyen koponyaékességgel fogták a lisztes zsákokat és cipekedve rakták újból kocsijukra. Szerkesztőség, igazgatóság, kiadóhivatal és nyomda, hová az előfizetési pénzek, hirdetések és közlemények küldendők: Eger, Gimnázium u. 3. sz.