Magyar Szó, 1922. augusztus (1. évfolyam, 149-174. szám)

1922-08-01 / 149. szám

ARA 3 KOROMA EGER * 1922. AUGUSZTUS HO © I © ELSŐ ÉVFOLYAM © 149*SZAM KEDD MAGYA­R Hvesmegyei Földmives-Szövetség hivatalos lapja, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Egri Nyomda R.-t. (Eger, Gimnázium­ u. 3. szám.) POLITIKAI Mf­PILAP LA­PVEZÉR: MHYER KZÍNOSSZÓ = ELŐFIZETÉSI AR: = Egész évre 900 K, félévre 450 K, negyedévre 215 K Egyes szám­ára vasár- és ünnepnapon is 3 koron* Daruváryi igazságügyi miniszter válasza Bábelt beszédére. Budapest, 1922. július 31. Negyed 12 órakor nyitotta meg Huszár Károly a nemzetgyűlés mai­­ ülését. jzér: Daruvár­j Géza igazságügyminisz- Csak rövid időre akarom igénybe venni a nemzetgyűlés fi­gyelmét, de kötelességemnek tartom­­ reflektálni néhány dologra, amely a­­ vita folyamán felmerült. Mindenek­előtt válaszolni kívánok­­ Hébert képviselő úrnak, aki rend­kívül heves támadást intézett a ma­gyar bíróság ellen. Ez parlamenti életünkben teljesen szokatlan jelen­ség. Bármily hevesek voltak eddig a viták, a bíróságot mindig kihagyták belőle. Ez felel meg alkotmányi alapelveinknek. Indokolása az volt, hogy a bíróság függetlensége meg­szűnt. Erre vonatkozólag három ér­vet hozott fel. Az egyik az volt, hogy a bíróság elfogult. Ez teljesen igazságtalan támadás a képviselő úr részéről, mert a bíróság elfogulatlanul, pár­tatlanul intézi az ügyeket. Másik érve az volt, hogy a bíróság elő­menetele a kormánytól függ és így nem független. Igaz ugyan, hogy a bíróságot a kormány előterjesztésére nevezték ki, de ez a körülmény nem érintette a bíróság függetlenségét. E téren még inkább előrehaladás történt. Az 1920. évi 20 törvénycikk automatikussá teszi a bíráknak az egyik fizetési való menetelét. osztályból a másikba Nem áll meg tehát ez a másik vád sem. A 3 ik érve az volt, hogy a törvény függesztette fel a bíróság áthelyezhetőségét. A bírák ezzel szemben ma is csak sa­ját beleegyezéssel helyezhetők át. 9 * V-a Hazafiság, kereszténység és papság. A „Magyar Szó” 143. számában „A keresztény eszme és papok“ ci­­men cikk jelent meg, amely súlyos vádakkal illeti a kath. papságot, mintha nem állana hivatása magas­latán s hideg közönnyel viseltetnék mindazon eszmék iránt, amelyek hi­vatva varrnak a krisztusi gondola­tokra épített szociális nagy Magyar­ország megalkotására. E vádakkal szemben nyíltan han­goztatjuk, hogy a keresztény és ma­gyar eszme szolgálatában s a ma­­gasztosabb jövő kialakítása érdeké­ben ideálisabb munkálatokat senki sem viti véghez és teljesít ma is, mint épen a magyar kath. papság. Hogy ezen állításunkat bebizonyít­hassuk, elsősorban azzal kell tisztá­ban lennünk, mi hát tulajdonképen az a keresztény magyar eszme és gondolat, amelyet napjainkban oly sok illetéktelen alak hangoztat s amely szó sokak előtt rém csupán üres frázissá és demagóg jelszóvá degradálódott, de sajnos, sokszor már súlyos bűnök palástolásául is szolgál. A keresztény magyar eszméknek fundamentuma és gyökere a vallá­sos életen nyugszik. Keresztény irányzat a vallásosság nélkül meg nem állhat, mert csak tartalmat­lan üres szó, fából vaskarika, a viharos tengeren kormányos nélkül ide oda dobált vergődő hajó. A keresztény vallásnak a keresztény megújhodáshoz tehát nagyon is sok köze van. A két éves keresztény kur­zus miért nem tudott eredményeket elérni? Mert működésében a fősúlyt nem a vallásos élet mélyítésére, a hit és erkölcsi elveknek, az önzet­lenségnek, szeretetnek diadalra való juttatására helyezte, hanem erejét a párttusákban, céltalan veszekedések­ben, s az önzés hajhászásában me­rítette ki, a keresztény szó pedig palástoló jelszó maradt. Vájjon érheti e a magyar kath. papságot a vád, akár a Prohászká­­kat, páter Banghákat, akár a falusi nyájak egyszerű pásztorait, hogy a vallásos élet mélyítésében nem tette meg kötelességeit? Nem­ harcol­nak-e akár a szószéken, akár a la­pokban a destrukció átkos szelle­mével ? Nem tűrnek-e el érte szíve­­sen gúnyt, megaláztatást? Kik támo­gatják, terjesztik a tisztességes ke­­resztény s hazafias irányú sajtót ? Kik tanutják templomban, iskolában, egyletekben, hogy e szerencsétlen nemzet felemelése és megújhodása elsősorban az énnek, az egyénnek átreformálásán kezdődik? A magyar katholikus papság is­meri azon kötelességeket is, amelyet neki a keresztény irányzat a kultúra terén ír elő. Ki áll a legtöbb helyen a falusi ifjúsági egyesületek élén ? Ki áldoz úgy szellemileg, mint anya­gilag, sokszor a betevő falat meg­vonásával is a legtöbbet e rémes intézmények felvirágoztatásáért? Az elmúlt télen ki tartotta a hazafias érzés ápolására a legtöbb történelmi, földrajzi, etnográfiai és irredenta elő­adásokat? Ki értette meg népünkkel, hogy a mi kultúránk magasabban áll elmaradott aljas szomszédainkénál és hogy ebben csúcsosodik ki erőnk, nemzeti öntudatunk és jövőnk? Ki buzdítja a népet a falusi ipar, föld­művelés és kereskedelem fokozására és sok-sok esztendő után kitől ta­nulta meg, hogy a jövő boldogsága nem a fegyverek sokaságában, ha­nem a kulturális értékekben van megalapozva? S a magyar lélek fino­mítására és csiszolására, kik szer­vezték a földműves ének és zene­karokat, kik tartatnak az ifjúsággal s az iskolás gyermekekkel hazafias ünnepeket és színdarabokat? Kik neveltetik akár az egri érseki jogakadémián, akár a budapesti Szent­ Imre Kollégiumban a keresz­tény magyar nép keresztény intelli­genciáját, hol nevelkednek a szebb jövőnek magyar anyái ? Ki állíttatta fel a kultúra bajnokainak nevelésére a képezdei internátust, kik hirdetik a hazafias érzést s azt a híressé vált kultúrát a ciszterciták főgimnáziumá­ban és az egyszeri­ nép fiainak ne­velésére kik áldoztak milliókat az egri Szent­ József Internátusban? A magyar katholikus papság tehát ma is érzi kötelességeit s bár a mai va­lutánkhoz mérten milliárdokat kitevő alapítványai vesztek el s a proletár diktatúra idején rombidőlt templo­mok és iskolák helyreállítására mil­lióikat kellett áldoznia, önmagától s testvéreitől vonja meg a falatot, hogy az ősök szelleméhez híven a magyar kultúrának e nehéz időkben is apos­tola lehessen. Vájjon, ha az a sokaktól és sok­szor irigyelt egyházi vagyon most nem volna, áldoznának-e a magyar géniusz oltárán azok, akik a magyar értékek összevásárlásakor a magyar valuta zürichi jegyzését már három hónappal előre tudják s az irreden­tizmus nagyobb dicsőségére a ma­gyar búzán nyert haszonból szoká­­lokat, dinárokat és lelket vásárolnak? A keresztény irányzat harmadik postulátuma megkívánja, hogy né­pünket ragadjuk ki a lelketlen spe­kulánsok karmaiból s a kor szoci­ális igényeinek megfelelően oly in­tézményeket létesítsünk, amelyek se­gítségével a magyar föld­míves, ipa­ros és napszámos arca verejtékének gyümölcsét önmaga élvezhesse s fáradozásaiért megkapja azt, amihez minden munkásnak joga van, a be­csületes kenyeret és ruházatot. A magyar katholikus klérus ezen a té­ren is derekasan megállja a helyét. Azt hiszem nem csalódnék, ha a „Hangya“ vagy az­ „Országos Köz­ponti Hitelszövetkezet“ igazgatósá­gától kikérnék a hozzájuk tartozó szövetkezetek vezetőségének lisztáját, 50%-ban a k­­tholikus papok nevét találnék meg azokon. Elismerem, ho­gy ezen üdvös intézmények érde­kében dolgoznak mások is, azt hi­szem azonban, tisztán idealizmusból, népszeretetből s szociális érzésből csupán csak egy fáradozik, a pap. A szociális működés terén a fő­papság csak úgy­­ adja magasztos hivatását, mint az aleópapság. Csak egy példát vegyünk elő. Hány sze­gény hitelre szoruló magyar csalá­dot ragadott ki a tőzsdespekulánsok s a 30—40% ra dolgozó valuta­­kufárok karjaiból az ideális gondol­kodású egri érsek, amidőn a lassan lassan elértéktelenedő ájtatos alapit­ványok tőkéit átengedte az egyház­megyei takarékpénztár fundamentu­mául. Csak rövid két év alatt is hány éhező és nyomorgó magyar családnak adtak jó kenyeret az egy­ház támogatása mellett nyílott bá­nya és iparvállalatok, s micsoda nemzeti vagyont jelentenek ezek ennek a szegény, megnyirbált, apró letárdiktatúra s a román megszállás alatt kifosztott s a jóvátétel­el agyon­nyomorított országnak ? Ennek az ezer sebtől vérző népnek panaszát tagjai elé, ki viszi a nemzetgyűlés kinél keres támaszt el­nyomói ellen, kihez siet ha kapára, kaszára, gépre, vetőmagra kölcsönre vagy És a bármi másra van szüksége? szárazságverte vidékeken ki gondoskodik ma is a szegény krumplijáról, babjáról, kukoricájáról s ki veri le róla a vérszopó piócá­kat, akiket kettesével és hármasával kell naponta kidobálnunk, pedig még szegényes termésünk elcsépelet­­lenül a csomókban áll ? A magyar katholikus papság tehát hivatása magaslatán áll. A Tomoryak, Eszterházyak, Tárkányi Bélák, és Mindszenthy Gedeonok szelleme its él közöttünk. Munkálkodásunkat nem kürtöljük, hisz a szerénységnek s alázatosságnak vagyunk a prédi­kátorai; a világ talán nem is veszzi észre, vagy talán háládatlansággal fizet, mert a mi ezüstünk nem cseng és aranyunk nem ragyog, de bizo­nyára észre­veszi akiért élünk, küz­dünk, a gondviselő jó Isten. A világ szórhat reánk rágalmakat, mi az idealizmus útjain tovább haladunk, hisz a történelem tanít bennünket, hogy a legháborgóbb vértengerben is velünk volt az isteni kegyelem. A „Magyar Szó“-nak említett cikke csak ambíciónkat fokozza, még több lelkesedést és munkakedvet önt be­lénk. A magyar intelligenciához s a magyar földművelő néphez pedig csak az a kérésünk, csatlakozzék ahoz a zászlóhoz, amelyet mi lobog­tatunk, amelynek diadaláért élünk, küzdünk s ha kell meg is halunk s amelyre lángbetükkel van rá irva a jelszó: Isten, Haza, Nép! Tóth Balázs. A szegedi egyetemi ifjúság Hébert ellen. Budapest, 1922. július 31. (Virradat.) A szegedi egyetemi if­júság Hébert Ede diákellenes beszéde miatt tiltakozását fejezte ki és elha­tározták, hogy statisztikai adatokkal cáfolják meg Hébert beszédét. A bajtársi egyesületek tagjaiból alakult küldöttség hétfőn délelőtt fölkeresi az egyetem tanári karát és kérni fogja, hogy fossza meg Hébert Edét a szegedi Ferencz József egyetemen vállalt magántanári címétől. Szerkesztőség, igazgatóság kiadóhivatal és nyomda, hová , előfizetési pénzek, hirdetések és közlemények küldendők: Eger, Gimnázium­ u. 3. %i.

Next