Magyar Szó, 1922. október (1. évfolyam, 200-225. szám)

1922-10-07 / 205. szám

A tmsR Megyei Föildmives Szövetség hivatalos lapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Egri Nyomda R.-t. (Eger, Gimnázium u. 3. szám.) POLITIKAI NAPILAP LAPVEZÉR: MHYER IftNOS ELŐFIZETÉSI ÁR: Egy hónapra 140 korona, negyedévre 400 kor. Egyes számára vasár- és ünnepnapon is 6 korona Nehéz próbák elé állította ezeréves sorsa ezt a maroknyi magyar nemzetet. Idegen népek tengerében vagyunk kis sziget, melyen gyakran keresztül csaptak már vészes hullámok. Tatárjárás, muhi puszta, Mohács, Világos gyászos hullámai. De valamennyinél szörnyűbb a legutolsó, a trianoni csapás tarajos hulláma, mely el akarja söpörni az idegen között támasz nélkül, barát nemzetek nélkül, rokon és testvér nélkül álló magyar szigetet. Ezeréves sorsunk most állított bennünket a legnehezebb próba elé. Ha ezt a próbát is kiálljuk, akkor valóban halhatatlan nemzet a nevünk. És mint Mohácsot, Világost el tudtuk szenvedni és utána talpra is tudtunk állni, úgy kiálljuk ezt legnehezebb próbát is, ha nem hagyajuk el egészen magunkat. A magyar ne csak meghalni tudjon szépen, hanem élni is és élete minden megpróbáltatással. dacoljon Legyen, mint Antheusz, kit minél többször vágtak a földhöz, mindig annál nagyobb erővel kelt föl. Azt a nemzetet, amely élni akar, nem ölheti meg földi hatalom! Mutassuk meg hát, hogy élni akarunk és tudunk is élni. Akármennyire megraboltak bennünket, bármennyire megcsapolták vérünket, még mindig találunk ebben az országban annyit, hogy itt senkinek sem szabad éheznie, senkinek sem szabad fáznia. Akinek van valamije, az adjon annak, akinek nincs, hogy ne sélyedjen, ne gyöngüljön és gyöngeségében ne legyen minden akcióra tehetetlen a nemzet. A külföldtől is függ gazdasági helyzetünk? Zürichben folyik nemzeti vagyonunk értékelése? Nem élhetünk behozatal, illetve kivitel nélkül? Ezek mind az erőtlenség, az önbizalom hiánya, az akaratnélküliség beismerései. Próbálnák csak meg egyszer komolyan . Ne vigyenek ki Magyarországról semmi terményt, legfeljebb bort, vagy más nálunk fölösleges és használhatatan értéket. Ne hozzanak be Magyarországra semmi ipari, vegyi, vagy más cikket, amiért mi drága valutát, vagy más drágább értéket fizetünk, mint az itthoni árukért. De főképpen ne vigyenek ki Magyarországról egy kummát sem, ami közszükségleti cikk. És meg tetszenek látni, leszáll a kenyér és a hús ára és olcsón tudunk jóllakni. De még a termelő sem jár rosszul, mert az élelmiszerekkel együtt mindennek olcsóbbodnia kell. Hogy akkor miben járunk? Hát kérem, nem a ruha teszi az embert. Csak olyan cikket használunk fel, ami legkisebb részében is itt készül. Amíg nem lesz elég posztógyárunk termelése, járunk foltos ruhában, vagy járunk kézzel szőtt parasztvászonban. A nagytőkék, a nagy bankok nem fognak spekulálni, mert ha élni akarnak, mindent be kell fektetniük belföldi termelésre, papír, posztó, vászon, selyem stb. gyárakba. Bármily rosszul állunk is: kezünkben a sorsunk. Erőskezű kormány vasakarattal dacolni tudna az ország külső és belső ellenségei ellen. Ha egy évre mindenkit munkába állítanánk, ha egy évig minden magyar polgár kivétel nélkül kézzel és ésszel komolyan dolgozna egy nagy koncepciójú tervszerű munkán, nem is talpra állna, hanem egyenesen talpra ugrana ez az ország, mely most a várakozás álláspontján nem önmagától, hanem valami csodától várja a segítséget. Pedig csodák ma nincsenek ... IK. A szociáldemokraták kérik a nemzetgyűlés összehívását. Budapest, 1922. október 6. Nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter fél 12 órakor megjelent Bethlen miniszterelnöknél, akivel értesülésünk szerint politikai és gazdasági kérdésről folytatott tanácskozást. Közölte, hogy a nemzetgyűlés összehívása érdekében megindított ellenzéki mozgalom formaságai elintéződtek. Mint értesülünk, a szociáldemokrata párt összeült és az ellenzék Szatovszky Béla alelnöknek hétfőn adja át az előirt számú képviselők névjegyzékét. A kisgazdapárt a mezőgazdasági munkásokért. Szabályozzák a munkabéreket. Budapestről jelentik : Az egységespárt úgynevezett kisgazda tagjai köréből mozgalom indult ki, mely a gazdasági cselédek helyzetén kíván javítani. Ezek a képviselők ugyanis úgy látják, hogy rengeteg mezőgazdasági munkás van munka nélkül, ami azután megokolatlanul alacsony munkabérek fizetését teszi lehetővé a földbirtokosok számára. Ennek a helyzetnek az ellensúlyozására kívánatosnak tartják az akció résztvevői a mezőgazdasági munkabérek szabályozását. Kezdeményezésükre földművelésügyi minisztérium vette a kezébe az ügyet és értekezletre hívta össze az agrárérdekképviseletek és mezőgazdasági munkások szervezeteinek kiküldötteit. A tanácskozást a földművelésügyi minisztériumban tartották meg és tekintettel arra, hogy Nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter szabadságon van, Schandl Károly államtitkár elnökölt. Az értekezleten megjelent az OMOE és a Gazda Szövetség, valamint a szociáldemokrata gazdasági munkások és a kereztényszocialisták képviselője. A munkások képviselői teljesen osztották a kisgmb képviselők felfogását és hangoztatták, hogy a munkanélküliség következtében földbirtokosok valósággal kiuzsorázaták a gazdasági munkásokat. A tanácskozás során az az álláspont alakult ki, hogy a kormánynak meg kell állapítania a mezőgazdasági munkabérek minimumát. A bérmegállapítás technikáját úgy képzelik el, hogy minden járásban egy külön bizottság alakul, amely meghatározza, hogy az ottani gazdasági cselédek mennyi munkabért követelhetnek a munkaadóktól. Ugyancsak ezek a bizottságok állapítják meg, hogy a munkabér fejében mit kapjanak a munkások természetben. Mert az akció vezetői és a tanácskozáson jelen volt munkásképviselők is hangsúlyozták, hogy a pénzérték hullámzása következtében a magyar mezőgazdaságban lassankint az az elv érvényesül, hogy a szolgáltatásokat és az ellenszolgáltatásokat természetben jelölik meg. Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, , Hiszek Magyarország feltámadásában. Amen. Bemutatjuk a világnak a magyar kultúrát! A magyar állami vándorkollekció november 15-én Kelsingforsban, utána Reval és Dorpat észtországi városokban rendez kiállítást. — Götaborg svéd város ötszáz éves fennállásának emlékünnepére meghívta a magyar műtárlatot. Budapest, 1922. október 6. Külpolitikánk elért sikereit a nemzetek között elfoglalt kulturpoziciónk ereje támasztotta alá. készségeinkkel a nyugati Ott vagyunk elsők sorában, politikai megítélésünkkor mindenkor mérlegre kerül világkultúránk tekintélye. A trianoni Clemenceauszerződést csak egy Apponyi fékezhette a maivá, abból amit ránk akartak kényszeríteni. Kimarkolt műanyagból vándorkollekciót állított össze a magyar hivatalos képzőművészet, hogy a mindenfelé vendégszereplő muzsikusok, színészek és a jól ismert írók mellé ilyenből is mutassunk, a világnak. Ennek adminisztrációjára pedig külföldi művészeti kiállításrendező bizottság alakult Kertész Róbert miniszteri tanácsos elnökletével. A kiállításokat az első állomások: Hága, Amsterdam, ülés, amelyek Stockholm és Velence mindegyikén óriási sikert arattak, november 15-én Helsingforsban folytatják. Onnan Reval és Dorpat észtországi városokban, később a finn kormány felkérésére Abo nevű városban (Finnország ezelőtti fővárosa, a legnagyobb kulturközpont) mutatják be a vándortárlatot. Ugyanakkor a vendéglátó városok egyetemein nyilvános tudományos előadást tartanak a magyar képző és építőművészet világjelentőségéről előkelő esztétikusok, Finnországban Akseli, Gallon, Kalila festőművész tanár és Sibolliusz architektor. A jövő év programjának fő stációi : Gronligon, Rotterdam és Barcelona. Nevezetes pedig Götaborg svéd nagyváros, melynek hivatalos hatósága a város ötszáz éves fennállásának jövő év áprilisában tartandó emlékünnepére meghívta a magyar vándorkollekciót. A tárlat anyaga 300 képből, 100 szoborból és kisplasztikából áll. Képviselve van bennük az összes jelentős képzőművészeti alakulat, így: a Céhbeliek, a Magyar Képzőművészeti Társaság, a Szinnyei Tár- Szerkesztőség, igazgatóság, kiadóhivatal és nyomda, hová az előfizetési pénzek, hirdetések és közlemények küldendők: Eger, Gimnázium u. 3. sz.