Szabad Vajdaság, 1945. július (2. évfolyam, 148-174. szám)
1945-07-01 / 148. szám
1945 június 1 Az első választások a sztálini alkotmány alapján Az első választások a SzSzKSz Legfelsőbb Tanácsaiba a sztálini alkotmány alapján 1937 december 12-én folytak le. A választásokat két hónapig tartó választási kampány előzte meg, mely felrázta az egész Szovjetuniót a fővárostól kezdve egészen a Szovjetunió legtávolabbi vidékéig. Minden városban és faluban, gyakran egyenesen a tereken és az utcákon tömeggyűléseket tartottak. A választások úgy folytak le, mint az akaratukat ünnepélyesen és szabadon kinyilatkoztató szovjet népek nagy ünnepe. 94 millió polgárnak volt választójoga. Köztük 91 millió, vagyis a választók 96,8 százaléka részt vett a választásokon. A munkások, alkalmazottak, az értelmiség, a parasztság, a Vörös Hadsereg csapatai nagyszerű egységben állították fel jelöltjeiket. Elsősorban a szovjet kormány és a kommunista párt vezetőit jelölték, élükön Sztálinnal, a szovjet népek szeretett vezérével. Mellettük pedig mindenütt a szovjetköztársaságok legértékesebb polgárait jelölték, olyan embereket, akik a gyárakban, az üzemekben, a földeken, az állattenyésztő telepeken végzett sztaehánovistii munkájukkal, a tudomány, a technika, a művészet, a közoktatásügy, az egészségügy terén elért eredményeikkel, a szovjet haza ellenségei elleni harcukkal rászolgáltak a nép bizalmára. A Legfelsőbb Tanács választásainál a kommunista párt blokkban, szövetségben lépett fel a pártonkívüli tömegekkel. A kommunisták és pártonkívüliek mindenütt közös jelölteket állítottak fel a Legfelsőbb Tanácsba. Soha sehol sem voltak eddig ilyen nagy választói gyűlések, soha sehol sem vett részt a választásokon a választók ilyen nagy százaléka, sehol a választók nem voltak ilyen egységesek. Azokra a jelöltekre, akiket a kommunisták és a pártonkívüliek szövetségben állítottak fel, a választók 98 százaléka szavazott. A történelem során először választottak államhatalmi szerveket a néptömegek teljes együttműködésének kölcsönös bizalmának és a népek barátságának légkörében. A SzSzKSz Legfelsőbb Tanácsának választásai megmutatták a Szovjetunió minden polgárának, valamennyi népének, hogy a Szovjetunió összes polgárai, öszszes népei egy szívvel, egy lélekkel tömörülnek a szovjet kormány és a kommunista párt körül. A SzSzKSz Legfelsőbb Tanácsának választásai nagyszerű tüntetéssé lettek, ahol a Szovjetunió összes népei kifejezték határtalan bizalmukat és szeretetöket vezérük, Sztálin iránt. Ugyanilyen egységgel és ugyanilyen eredménnyel folytak a szövetséges és autonóm szocialista szovjetköztársaságok legfelsőbb Tanácsainak és a dolgozók küldöttei összes helyi szovjetjeinek a választásai. Az új szovjetköztársaságokban és szovjet területeken, ahol csak nemrégen teremtették meg a szovjethatalmat, a volt Nyugat-Ukrajnában és Nyugat-Beloruszsziában, Besszarábiában, Észak-Bukovinában, a Karél-Finn köztársaság új területein, Lettországban, Litvániában, Észtországban — a választások szintén az általános, egyenlő és közvetlen választójog alapján, titkos szavazással folytak le. Kis kivétel nélkül az összes választókerületekben csak a kommunisták és pártonkívüliek blokkjának jelöltjeit választották meg: a blokk jelöltjeire a szavazók 95,1-99,5 százaléka szavazott. A választásokon a választójoggal bírók 90,6—99,6 százaléka vett részt. Japén Mandzsúriába helyezi át gyárait A Reuter iroda közli a japán hírügynökségnek a híradásait, amelyek szerint Japán több nagyobb gyárüzemet Mandzsúriába helyezett át, hogy megmentse ezeket a szövetségesek bombatámadásaitól. A japán híradás szerint Mandzsúria igen alkalmas terület széleskörű gyáripari tevékenységre és még alumíniumot is előállítanak repülőgépgyártásra. SMDYA JDM Jugoszlávia életkérdései a nemzetiségi kérdés és a földkérdés Jugoszláviának fennállása óta két sarkalatos kérdéstől függött belső állami berendezkedése és egyensúlya: a nemzetiségi kérdéstől és a földkérdéstől. Jugoszlávia többnemzetű ország és agrárország, ez a két tény határozza meg leginkább múltját és jövőjét is. Ez a két kérdés Jugoszlávia demokráciájának próbaköve, ezeken lehet nálunk lemérni a demokratizálódás fokát. A demokrácia fokmérője tehát, hogy Jugoszlávia népei és nemzetiségei milyen arányban s milyen erővel vesznek részt az állami életben és hogy Jugoszlávia földműves, lakossága milyen helyet foglal el az állam gazdasági életében és ez az országot s államot alkotó széles réteg milyen befolyással bír hazánkban. Minden kormánynak erejét, jószándékát, koncepcióját azon lehet tehát nálunk lemérni, hogy hogyan nyúlt hozzá nemzetiségeihez és földműveseihez. A régi Jugoszlávia mindkét kérdéshez, ha egyáltalában hozzá mert nyúlni, kényszerből, felületesen, radikális megoldás alól kibújva és igen természetesen igazságtalanul fogott hozzá Mindkét kérdésben ideiglenes szükség- és részletmegoldásokat hozott, amiket nem a kérdések tényleges elintézésének törekvése és az alapvető népi tömegek érdekeinek szempontja, hanem egy-egy öncélú kormány uralma fenntartásának és erősítésének vágya jellemzett. Úgy a nemzeti kérdés, mint a földkérdés, egyszerűen a nagyszerb hegemónia kérdésévé vált így, amiben nem a népi tömegek ereje, hanem egyetlen klikk hatalomra törése nyilatkozott meg. Jugoszlávia naiv, népi tömegeinek életkérdései egy kis klikk játékszereivé váltak. Ideiglenes, a pillanatnyi erőviszonyok mérlege volt a nemzeti jogok kérdése, amit az erőviszonyoknak legkisebb eltolódása is megingatott. Egy-egy újabb fordulat a nemzetiségi politikában vagy választásokat jelentett s akkor a nemzetetiségi jogok, mint gyönyörű ígéretek szerepeltek, vagy egy újabb nemzetiségi »megegyezést«, ami pillanatnyi pártkoalícióból született s amelyhez a népnek semmi köze sem volt, vagy egy koalíciónak felbomlását és nyílt, ádáz harcot a hatalmi körök között. Mindegyik esetben a nép kimaradt a dologból, sohasem lehetett alanya a nemzetiségi kérdésnek, csak tárgya, amelynek rovására csinálták a megegyezéseket. A nemzetiségi kisebbségek ebben a nagy tétre menő játékban bizony nagyon kis szerepet kaptak. A nemzetiségek egyszerűen kiszorultak az állami életből és elhanyagolható mennyiségként félretolták őket. A nemzeti kérdés megoldásából, amely a soknépű ország tömegeinek kérdése, a nép kimaradt s csak tudtán kívül s akarata ellenére jöttek létre a hatalmi körök erőviszonyai szerint, alkudozások alapján bizonyos »megegyezések« és »garanciák.« Az agrárkérdés is teljesen a hatalmi körök szférájába tartozott. A földreform készítésénél nem népi érdekek, hanem a nagy szerb klikk érdekei játszottak szerepet. Elég sok nagybirtokot kikerült az agrártörvény, de még ott is, ahol volt földreform, a reakció megtalálta a maga számítását akkor, amikor a helyi szegénységföldhözjuttatása helyett olyan elemeket telepített le, amelyek a hatalmi körök népellenes és elnyomó politikájának eszközeivé váltak. A földosztás elvei között népellenesérdemek jutalmazása, korrupció, kijátszás is megbújtak. A helyi szegénységet legtöbb esetben kizúrták a földosztásból és olyan elemeknek osztották el, akik nem maguk művelték meg a földet. Hogy céljuk nem a földkérdésnek tökéletes megoldása és a nép földhözjuttatása volt, mutatja az a körülmény, hogy a földreform idején és különösen utána mindinkább kicsúszott a föld a paraszt lába alól és bankok, kereskedők kezébe került. Jellemző a hegemonisztikus nagyszerb hatalmi klikk politikájára az, a körülmény, hogy míg a telepítés és földosztás kérdésében teljesen a nagyszerb gondolatnak megfelelő politikát folytattak, addig éppen Szerbiában, amely tipikus kisgazdaország, a kisbirtokok egymásután züllöttek szét és a parasztság teljesen pauperizálódott Ami nyivánvaló , jele annak, hogy céljuk nem a szerb nép emelése volt s a nagyszerb politikából éppen a szerb népnek nem volt semmi haszna. A földkérdést ugyanúgy, mint a nemzeti kérdést a régi jugoszláv rezsiének nép nélkül, a nép akarata ellenére oldanák meg. Jugoszlávia népeinek ezen életkérdéséből egyszerűen kihagyták a nepet. Az új Jugoszlávia mindkét kérdéssel bátran és egyenesen szembenéz, gyökeresen ésvéglegesen megoldja. A népfelszabadító harc és a népkormánynem elégszik meg félmegoldásokkal és szükségintézkedésekkel, hanem radikális népi megoldást hoz. A népuralom a nemzeti kérdést éppen úgy, mint a földkérdést Jugoszlávia minden népének általános kérdésévé teszi, amelynek megoldása és végrehajtása a nép kezében van. Mindkét kérdésnek nem tárgya, hanem alanya ■s a nép. Jugoszlávia nemzeti kérdésében nem végez félmunkát a népuralom. Következetesen és radikálisan oldja meg, megalkuvás és hátsó gondolatok nélkül. Csak ilyen tiszta, bizalmat gerjesztő megoldás hozhatja egy nevezőre Jugoszlávia népeit. Ha egyetlen helyen megalkudna a népuralom, ha egyetlen ponton nem a teljes demokrácia alapjára helyezkedne, akkor helyet adna a reakciónak, melegágya maradna a nemzeti elnyomásnak. A nemzetek kérdését csak a teljes népi függetlenség és az elszakadásig terjedő önrendelkezés, egymás közötti viszonyukban pedig a teljes jogegyenlőség alapján lehet megoldani Ezt a radikális, végleges megoldást tűzték ki maguk elé maguk Jugoszlávia népei s e cél megvalósulásának biztosítéka népeinknek az az egysége és testvérisége, amely a fölszabadító harcban megnyilatkozott. A népuralom semmit sem enged ebből lealkudni, maradéktalanul meg akarja valósítani. Ez nyilatkozik meg a népkormány rendelkezéseiben s ennek a célkitűzésnek felel meg a vajdasági választás is. A választásokon teljes érvényt kap a nemzetiségi jogegyenlőség s ezért tudjuk, hogy a választásokon impozánsan meg fog nyilvánulni Vajdaság népeinek egysége is. Mert csak tökéletes szabadság és jogegyenlőség vezethet egységhez. A nemzeti kérdésnek ilyen megoldása veti meg alapját Jugoszlávia népei egységének és erejének is. Vajdaság is csak ezen az alapon válhat, azzá kicsiben, ami Jugoszlávia nagyban. A földkérdés radikális és demokratikus megoldását is csak a népuralom merte először napirendre tűzni. A földosztás és telepítés kérdését a legrövidebb időn belül megoldjuk. Pija de Mosa nemrég megjelent cikkében ezt mondja a földreformról: »Milyen alapelveket állíthat fel ebben a kérdésben egy olyan kormány, mely a népből született és amely él és hal a széles munkásrétegek érdekeinek védelmében? Legfontosabb alapelve: a föld csak azé lehet, aki megmunkálja, a földet tehát el kell venni mindazoktól, akik nem munkálják meg, akár azért, mert nem foglalkozásuk a földművelés, akár azért, mert bérbe adták.« — A készülő földreform tehát a dolgozó nép kérdésévé teszi a földkérdést. Az új földreform nem tudja ki a helyieket a telepesek javára és a telepítést sem szűk soviniszta szempontok, hanem általános népi szempontok alapján akarja végrehajtani. Ezért feladatul tűzi ki a régi földreform revideálását is. Nem hagyja sorsukra a földhöz juttatottakat, hanem felszereléssel, szövetkezet támogatással erősíti őket. A parasztadósságok végleges elintézésével is megmutatja nép kormányunk hogy a parasztságot, mint országot alkotó munkásosztályt széles tömegeiben meg akarja erősíteni és biztosítani helyet új népi államunkban, Jugoszláviának ezt a két sarkalatos kérdését az új népi állam nemcsak meg akarja, de képes is megoldani. Ezekhez a feladatokhoz, amelyekhez eddig soha sem mertek hozzányúlni, egyedül népuralmunk nőtt fel és egész népünk szabad fejlődésére és erősítésére meg fogja oldani. Ha Jugoszláviának életkérdése, a soknépű és földmunkás Vajdaságnak még inkább életkérdése a nemzetiségi és földkérdés. Népi államunk Vajdaság életkérdéseit is először fekteti becsületes demokratikus alapokra. Hogy ezeket a nagy feladatokat ne csak elvben, hanem gyakorlatban is tökéletesen megoldhassuk, népuralmunknak kell megszilárdulnia és teljes érvényre jutnia. Az első szabad vajdasági választásoknak ezt a döntő fontosságú jelentőségét mindnyájunknak meg kell látnunk. Kék Zsigmond szombori jelölőlista Szomborból jelentik: Az Egységfront szombori szervezete Popovics Vlada elnnökletével ülést tartott. Az ülésen beszámoltak a választásokat megelőző konferenciákról, majd összeállították az Egységfront jelölő listáját. A lakosság számarányának megfelelően 22 szerb, 13 horvát és 10 magyar került a MDF jelölő listájára. Szerb jelöltek: Kupuszárovics Szteván értelmiségi, Nenádov Szlávkó kereskedő, Rdkics Jovánka háztartásbeli, Sárcsánszki Gyula értelmiségi, Baradzsics Milánka háztartásbeli, Szelők Milena tanuló, Szecsujszki Szteván kereskedősegéd, Odobasics Brankó fogtechnikus, Drágin Szmilya földműves, Színiks Vásza iparos, Ribarev Dobnin varrónő, Vukadinovics Jusztin bérkocsis, Dedics Gruja földműves, Repics Triva földműves, Nenadov Láza földműves, Szecsujszki Jován földműves, Szecsujszki Sztanoje földműves, Igyuski Gyula földműves, Narandzsics Szrba vasutas, Mirkovics Avram földműves, Popovics Vlath jogász és Ruzsin Milutin tanító. Horvát jelöltek: Karics Filip földműves, Kekezovics Iván iparos, Ráncs Náda háztartásbeli, Markovics Franya munkás, Karasz Símó földműves, Parcsetán Alojzije földműves, Pasarics Sztipán munkás, Lukácsevics Misa munkás, Vel Uczki Iván iparos, Glavics Martin vendéglős, Beslin Gyula értelmiségi,Periskics Sztipán kereskedő. Magyar jelöltek: dr. Palásthy Ede ügyvéd. Herczeg János író, Székely József iparos, Kacsera Ferenc munkás, Grácz András munkás, Boáé József földműves, Erlich József iparos, Weigand József tanító, Réger Piroska tanuló és Vericzki Imre munkás. Békebeli tornaiam a brüsszeli repülőtéren A brit légügyi minisztérium hírszolgálatának jelentése szerint Európa legforgalmasabb szállítórepülőtere minden valószínűség szerint a brüsszeli légi polgári légi kikötő. Ez nemcsak a királyi légierő szállító-parancsnoksága szolgálatának nagy európai végállomása az Egyesült Királyság felé, hanem innen ágaznak el a légi vonalak Franciaország, Hollandia, Dánia és Norvégia felé is. Naponta 18 órán keresztül majdnem percenkint érkezik vagy indul utas- vagy teherszállítógép. Az utasgépeken miniszterek, külügyi és gazdasági tisztviselők, német hadifoglyok és háborús bűnösök utaznak. A volt szövetséges hadifoglyok és sebesültek nagy része is ezen a légi kikötőn át megy az Egyesült Királyságba. 3. «Mal AZ ELSŐ UTASGŐZÖS NEW YORK ÉS LE HAVRE KÖZÖTT A háború kezdete óta szombaton délután 4 órakor indult el az Oregon, az első utasgőzös Newyorkból Le Hlavreba. A gőzös 75 francia és amerikai polgári utast, valamint 8000 tonna árut visz magával. Az Oregon még vasszürke színű — az álcázás miatt — és 12 ágyújánál francia tengerészek teljesítenek szolgálatot.