Magyar Szó, 1946. május (3. évfolyam, 103-128. szám)
1946-05-12 / 112. szám
é Magyar Szó Hagy István, Apa és fia 1943-ban Vasárnap tegre süt a nap, mint máskor. Az ébresztőóra helyett ma ő költötte fel a családot, de egy órával későbben annál. Az apa nagyokat ásítva borotválkozik az ablakjéra akasztott tükör előtt. Az asszony tüzet rak, hársfalát főz reggelire. Az alig tizenkét éves fiú borzasan ül a padlón, s fűzi a cipőjét, keze meg-degáll, mert az esze egy igen fontos kérdés körül botorkál, az anyja mindegyre korholja: — Siess te, jómadár. Ne fűzd azt a cipőt egy évig. Elkésel a vasárnapi iskolából. Az Isten látott még egy ilyen lustaságot... A fiú ilyenkor serényebben dugdossa a fűzőt, de ismét csak elakad a keze, végül feltekint az apjára, s nagyon komolyan kérdi: — Miért olyan gyávák a négerek, apuka? — Hagyj békét apádnak — markol a gyerek hajába az anya —,arra gondolj, amiből az iskolában feleltetnek. — De én tudni akarom — rántja el a fejét a fiú, ha sürgetően néz az apjára. Az elképedve bámul a tükörbe, abban látja az ő borzos fiát, ezt a napról-napra idegesítőbb gyerekek Mindig kitalál valamit, amin ő sosem szokott gondolkozni, amilyen neki soha eszébe sem jut, amire Ő szégyenszemre örökké „nem tudom“-mak felel. Hogy jutnak eszébe ennek a fiúnak cipőfűzés közben a négerek? Éa miért épp a négerek, akikről a munkásapa létére csak annyit tud, hogy Afrikában születnek és hogy Amerikában gyakran meglincselik őke? Azután meg van valahol egy tengerntúli nagy világváros és abban egy park, aminek kapujára az van kiírva, hogy kutyáknak és négereknek tilos a bemenet. S még ebben sem túl biztos, mert mintha kínait irt volna a Tolnai. Ezekről a kutyák után következő négerekről azonban eszébe jut, hogy egyszer, amikor még a felesége székely cselédlányvolt és ő vele sétálgatott a főtéren, hát gumibotosok lekergették őket onnan a piacra a többi cselédekkel és boltiszolgákkal együtt... Úgy gondolja, hogy ezek a négerek is valami cselédnépek lehetnek, s ezért nyomban pártjukra kel, amint ingerülten felelt a fiának. — Én azt mondom, hogy,nem gyávák, csak... — De gyávák és tolvajok — vág közbe a fia. — Te azt nem tudhatod, — mérgelődik fel az apa. — Sosem láttál négert, eggyel sem beszéltél. — De Stanley beszélt — szakacskodik a fiú. — Ne ellenkezz apáddal — ront ■, rá az asszony — öltözz már... — Nem öltözők — ugrik fel a gyerek, s a többit már az asztal mögül kiáltja, ahova nem ér el az anyja ütésre emelkedő keze — Addig nem öltözők, amíg ezt meg nem beszéltük. Nem muszáj mindent sze- ' mélyesen látni Apuka ne hitetlen* * kedjék örökké. — Ne kritizáld apádat, te... — ■éz az asszony hol a gyerekre, hol a beszappanozott arcú apára, s mint ,ha rájött volna,, hogy mivel torkolhatná le a villogószemű fiát, e fenyegető kérdéssel támad neki: — Honnan ismered te azt a Stanlert? Mondtam már, hogy kitekerem a nyakadat, ha mindenféle léhütővel szóba állsz. ■— Léhütővel? — nevet bánta hangosan a gyerek. — Hallja apuka, anyám azt hiszi, hogy Stanlei léhűtő volt?... Az apa érzi, most istenesen nyakon kellene teremtenie az anyjával csúfolódó gyereket, de nincs ereje hozzá, mert ő sem tudja, ki lehet az a Stanlei, ezért csak úgy zavartan mormog. Látja a tükörben, hogy a felesége megbántottan elfordul Most már biztosan nem kel többé a pártjára, pedig ez a fiú máris mintha gyanút fogott volna, hogy ő sem lehet okosabb az anyjánál, mert incselkedve mondja: — Biza, jól fogott volttá neki egy léhűtő abban a fene nagy meleg- ben. Ugye apuka, ráfért volna Stanleire, mikor felkutatta a Kongó vidékét? A Nílusnak la jó forró volt I a leve, mikor végighajózta Sok- I szót majd megrebedtek szomjan ült volna a fenekén, — szólja el magát az apa hirtelen — senki , se kérte, hogy odamenjen. Mondja , úgy, mintha már tudná, kiről van « szó ' — Senki? — csap le nyomban a gyerek, s vigyorog. Közben látja, hogy az anyja fülel, s így folytatja. — Apukának az angol földraji kutató társaság, az senki? — De nem volt muszáj engedelmeskedni neki, — kap bele apja élénken ebbe a kibúvó mondatba — Igen, de kiváncsi volt Afrikára. Mikor a járatlan dzsungeleken hatolt át, mind elszökdöstek a néger teherhordók, s ellopták a poggyászt, is Hát nem gyáva tolvajok? Veszélyben félannyi kitartás sincs bennük mint a fehérekben. — Most már én parancsolom, hogy öltözzi — fordult meg az apja erélyesen. — Ne beszélj butaságokat. Stanlei egy fehér úr volt, a négerek meg négerek, ha majd ők írják meg magukról, hogy gyávák és tolvajok, akkor, elhiszem ... — Hogy! — képed el a fiú — maga inkább hinne nekik, mint Stanleinek, aki annyi mindent kiállt? Ha ő nem ment volna Afrikába, talán ma sem tudnánk, hogy Kongó is van a világon. — De a négerek tudták Stanley nélkül is. Miért fárasztották volna magukat olyasmiért, amit mér ,úgyis tudnak? — Igen, de a fehérek nélkül sosem hallották volna, hogy van Amerika meg Európa is. — Jól éltek ők lincselés nélkül is — vág vissza az apa most mér biztosabb hangon. — Te mit érsz Amerikával meg Afrikával és Kínával? Cseppet sem lennénk mi szegényebbek, ha semmit nem is tudnánk azokról.... A fiú erre már nem tud mit mondani. Megdöbbenve ismét nekiáll a cipőfűzősnek. Keze most is mindegyre meg-megáll, gondolkozik, vajon tényleg mi hasznuk is Van nekik azokból az idegen világrészekből? Ha ő most csak egy hasznot is fel tudna hozni, biztosan kiderülne, hogy mégis csak nagyon gyávák a négerek... De majd megkérdi az iskolában. Sebesebben öltözik, a teát is csak úgy állva issza ki. Már elmenőben van, mikor hirtelen eszébe jut valami, az ajtóból fordul viszsza. — Még nem győzött te, apuka. Mért járat engem polgáriba, ha semmi hasznunk sincs Amerikából meg Afrikából? Miért tanulom én ezeket? Az apa már beretválkozás után mossa vörösre kapart arcát, éppen azon tűnődik, milyen jó is, hogy ez egyszer sikerült okos apának látszania Ezért azután a fia újabb kérdése úgy éri, mint a pofon Tudja, most nincs idő ravaszkodni, ha leáll vitázni, a gyerek elkésik. Ha meg rendes válasz nélkül ereszti el, akkor ő marad alul. Úgy vaktában odakiáltja hát, amit a legjobbnak gondol: — Azért járatlak, mert polgári nélkül nem vesznek fel inasnak. A gyerek arcán grimasz jelenik meg, s gyorsan nyúl a kilincs után, mert az anyja haragosan lő feléje. De azért nem állhatja meg, hogy búcsúzóul vissza ne kiáltsa: — Erről még tárgyalni fogunk... Mikor az ajtó hirtelen becsapódik utána, a férfi komoran néz össze az asszonnyal, aki ingerülten dadogja: — Engedhetjük, hogy így beszéljen, hogy azt mondja, tárgyalni fog velünk? Minden szót a könyvekből mond... Az apa kinéz az ablakon, balszemöldöke megrándul, amint biztatástváróan mondja: — Én azért, azt hiszem, jól feleltem neki... Mit tudomén —avon vállat az asszony egészen elkedvetlenedve. — Én sem láttam még négert egyszer sem. — Nem muszáj mindent személyesen látni, — ismétli az apa önkéntelenül is a fia szavait. De a felesége szemrehányó tekintete elől hír telen elfordul, majd indulatosan teszi hozzá: — Nem szégyen tőle tanulni. De azért nekem is igazam volt a négerek dolgában, mert vannak fehér négerek is. Emlékszel, minket éppúgy lekergettek a főtérről, mint ha feketék lettünk volna? És mi futottunk, nem gyávaságból, csak mert tudtuk, hogy még nagyobb baj lesz, ha nem futunk Így lehetnek azok a fekete négerek is, mert nem gyáva az ember, csak esze van Néha nem ártana, ha kevesebb volna... Jobb dolgunk lenne, ha csupa okosságból nem futnánk el minden elől... Á, de biztos, most is marhaságot beszélek... Ingerülten tekint a feleségére, miért nem helyesel vagy cáfol. Az elgondolkozva markát szed elő, kaparni kezdi, s fejét lesunyítva kérdi: — Te tudtad, hogy ki az a Stanley? — Nem tudtam, feleli a férfi még mindig indulatosan — nem tudtam, de vigyáztam, máskor vigyázz te is. Hadd, hogy beszélje ki, amit tud ez a kölyök, s tégy úgy, mintha te is tudnád... Én azt mondom, mikor nincs itthon, bele kell nézzünk a könyveibe. Avval az afrikai dologgal tisztába kell jöjjünk... Hátha mégis van valami hasznunk belőle, hogy felfedezték. — Jó, — mondja csendesen az asszony, s közben már azon tűnődik, mikor éri meg újra, hogy ilyenkor vasárnap ismét jó nagy velőscsontokat főzzön a zöldséglevesbe... • Jó tíz esztendő előtt meglátogattam a Komi Köztársaság fővárosát, Szüktükvárt A komik, akiket a magyar tudósok még ma is csúf nevükön zürjéneknek neveznek, legközelebbi rokonai a magyarságnak. A szikss,kvári Nemzeti Múzeumban magyar terem van. A terem falait Rákóczi Petőfi, Kossuth és Rákosi Mátyás képei díszítik. A múzeum könyvtárában megtalálták Petőfi és Arany összes költeményeit, Madáchot, Katonát, néhány kötet Jókait, Mitoszáthot és Ady Endre két első kiadású könyvét. A komi iskolákban részletesen tanítják a magyar történelmet. Komi nyelven olvasható Petőfinek,Aranynak és Adynak jónéhány költeménye. Néhányszáz kilométerrel Sziktifővártól délkeletre, Taskendben (az ottani múzeumban) látható egy trióda, amelynek ugyancsak magyar vonatkozása van Ebben a szobában Vámbéry Ármin munkáit őrzik és térképeket, rajzokat, melyek Vámbéry útját mutatják A világjáró magyar tudósnak igen nagy tekintélye van Szovjet-Közép-Ázsiában és nem csak ott. Az egyik legnagyobb orosz író Nikolaj Tihonov (a Szovjetunió írószövetségének elnöke) regényt írt Vámbéry Árminról. Pár héttel a háború kitörése előtt jelenít meg orosz nyelven, ú. tömegjeladásban (150.000 példányban) Vámbéry Ármin önéletraja. Ugyancsak 1941-ben jelent meg a nagy szovjet matematikusnak, E. Kocimannak „A két Bolyai” című tanulmánya. A szovjet egyetemetben azt tanítják, hogy a két Bolyai vetette meg a modern matematika alapjait. Az egyetemi tankönyvek részletesem foglalkoznak Fejér Lipót magyar matematikus munkáival is. A magyar orvostudomány kiválóságai közül elsősorban Semmelweis Ignácot ismerik, de a szakemberek élőtt Korányi név sem ismeretlen. Ha mindaz, amit itt fölsoroltunk, csak egy-egy vidéket vagy egy-egyszakmát" foglalkoztat, a magyar kultúra egyik-másik képviselője az egész Szovjetuniót meghódította. Mindenekelőtt Petőfi Sándor, PETŐFI már a mult is Azad hetvenes éveiben ismert, sőt népszerű költő volt orosz földön. Az akkori demokratikus mozgalmak költői egymással versenyezve ültették át orosz nyelvre Petőfi fáradalmi verseit. A Gorkij nevét viselő Világirodalmi Intézet könyvtárában az „ Egy gondolat bánt engenyet" című költeménynek tizenhét nyomtatásban megjelent orosz fordítása található. A múlt század nyolcvanas éveiben, amikor a cári cenzúra kegyetlenül üldözte a haladó értelmiséget, nagyon sok orosz és ukrán forradalmi kölemény csak úgy jelenhetett meg, hogy e költeményeknek szerzője elhallgatta nevét és szerzőként a Petőfi Kerepelt. Petőfi neve alatt forgott közkézen mintegy félszáz orosz és ukrán forradalmi költemény. A nagy Októberi Forradalom győzelme után Petőfi Heineval és Byronnal versenyezve terjedt el az egész Szovjetunióban. A polgárháború idején egy kis füzértnyi Petőfi-vers orosz nyelvű Leningrádban jelent meg, ukránul pedig Odesszában Petőfiről 1920-ban Peter Kogan akadémikus írt tanulmányt, szocfv a Moszkvai Állami Könyvkiadó kiadásában jelent meg. Kogan a tanulmányban kitért Petőfi kortársaira ia és főleg Arany János balladáiról adott pozitív értékelést. Petőfit a világirodalom egyik legnagyobb költőjének nevezte. Három évvel később Szovjet- Oroszország közoktatásügyi népbiztosa, Anatol Lunacsanszkij írt tanulmányt Petőfiről és ugyancsak ő fordította oroszra Petőfi hatvankét költeményét Lunacsarszkij (Petőfit Heine fölé emelve) előadást tartott Petőfiről és koráról a Szovjetunió Tudományos Akadémiáján. Ukrán nyelvre Petőfi válogatott költeményeit Leonid Pervomajszkij fordította le. Ugyancsak ő írt tanulmányt Petőfi életéről, párhuzamot vonva Petőfi és anagy ukrán forradalmár költő, Tarász Sefcsenko között. Pervomajszkij Petőfi-könyve 1938-ban jelent meg. Azóta — három új kiadást ért meg. Egyetlen magyar író sem aratott olyan hatalmas elkent a Szovjetunióban mint Petőfi. A MAGYAR FESTŐK közül — a múlt század végén és a 20 század első évtizedében — népszerű volt Oroszországban Munkácsy Mihály és Zichy Mihály. Munkácsyt a szakkörök ma is megbecsülik. Zichy nevét a róla szóló anekdoták őrzik. Anekdoták arról, hogy Zichy milyen aljasul tagadta meg a közösséget mindennel — ami magyar. Liszt Ferenc már egy évszázada nagy név Oroszországban. A magyar kultúra mad ovoszunióban Beszélgetés Nagy Istvánnal A Romániai Magyar Írók Szövetségének elnökével A romániai Magyar Írók Szövetsége Nagy Istvánt, a munkásból lett szocialista írót választotta elnökéül. Az »Oltyánok unokái« és a »Szomszédság nevében« szerzőit lassan megfontolva válaszol kérdéseinkre, de szavai tiszták, félre nem érthetők. — Mi az író feladata most, amikor a nép elindult a demokratikus fejlődés útján? — Az írónak ezekben a sorsdöntő időkben nem szabad elszakadnia a néptől, egy lépést sem tehet meg nélküle előre. Részt kell vennie veleegyütt az újjáépítő, teremtő munkában. Emberi sorsok ábrázolásán keresztül értelmi és érzelmi kapcsolatok magyarázásával, a jövő fejlődésének érzékeltetésével az iró újjáépítő munkássá válik. — Az elmúlt harcokban mintha elfáradt volna az író... — Az iró nem fáradt el,nem fáradhatott el, hiszen életeleme a harc. Hogy most nyomtatásban nem jelennek meg munkái, nem jelenti azt, hogy hivatását nem teljesíti. Mi itt Erdélyben a Romániai Írók Szövetségének kezdeményezésére a könyvnapok alatt elmentünk a gyárak, az üzemek dolgozóihoz, előadásokat tartottunk az újjáépítésről, ismertettük azokat a demokratikus szellemű könyveket, amelyek a haladást szolgálják és bizalmat, erőt, hitet öntöttünk a munkásokba. Az*író előadásaival, rögtönzött beszédeivel irodalmi szerepet tölt be. — Az új világ irodalmának termését és aratását épp úgy elő kell készíteni, mint ahogy azokat a földeket is meg kell munkálni szerszám és igavonó nélkül, melyeket a földreform juttatott a parasztságnak. Kitartás és türelem kell az irodalmi eredményekbe* i*. — A »munkáskő« elnevezés helyességéről érdeklődünk. Megállja e helyét ez a fogalom most is, mikor a •munkáskő• íróasztalhoz juthat s tehetségét a közösség javára pallérozhatja. Négy István, aki maga is •munkásiő« volt, mosolyogva válaszol: ~" Ma mindenkit munkásitónak nevezhetünk, aki írni tud azokról és azoknak, akik az uj viág felépítésén dolgoznak ... f. II. A MODERN MAGYAR ZENÉSZEK közül Bartók Bélának, van komoly súlya aszovjet zeneéletben. Népszerű orosz földön Relnitz Béla néhány dala. Reunitzet alighanem jobban ismerik Moszkvában, mint Budapesten. A magyar építészet remekei sem ismeretlenek a Szovjetunióban. Az Erzsébet-híd képe és leírása például megtalálható több építészeti tankönyvben. A fegyverszünet megkötése után újra nagy érdeklődés mutatkozik a Szovjetunióban a magyar kultúra iránt, Szent-Györgyi Albert működésével a Tudományos Akadémia foglalkozik. Fejér Lipót munkáit Kollman matematikus tanulmányozza. Rövidesen megjelenik a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának kiadásában a magyarok eredetéről végzett kutatások eredménye, amely nagyon sok új adatot hoz nyilvánoságra , de fölhasználja a magyar kutatók munkásságának eredményeit ka Az Állami Könyvkiadó berved a legjelentősebb ma élő magyar írók egy-egy munkájának kiadását. Ebben a sorozatban jelenik meg Illyés Gyulának Halztál Jenőnek, Zilahy Lajosnak, Kárpáti Aurélnak, Darvas Jómesnak és Kovár Lőrincnek egY**gy könyve. Szándékosan nem emlékeztem meg azokról-a magyar tudósokról. írókról, festőkről és zenésekról, akik az utolsó 25 esztendőben a Szovjetunióban éltek. Ezek közül egyik-másiknak munkáit az egész Szovjetunió ismeri- A SZOVJETUNIÓBA EMIGRÁLT TUDÓSÖK ÉS ÍRÓI nagyon sokat dolgoztak azon, hogy a progresszív magyar irodalmat és tudományt ott népszerűsítik Nem kis mértékben nekik köszönhető, hogy a Szovjetunió népei olyan nagy érdeklődéssel várják a magyarírók munkáit. □lés Bén*